Igen, igaz, elkezdődött a választási kampány, de ennél fontosabb és mélyebben igaz, hogy egyidejűleg folytatódik és nagyobb erőre kapcsolódik a magyarság lejáratásának Moszados hadművelete a kormány, a vesztésre álló pártok, idegen és magyar titkosszolgálatok és magyar állampolgárságú, magyaridegen emberek által. A két dolog szorosan összefügg. A bal-liberális és kommunista gyökerű kormány és a két pártja bukása tulajdonképpen az idegen elemekből álló és az idegenek jóvoltából haszonélvező ötszázalékos törpe kisebbség, a komprádor burzsoázia a bukását jelentheti, s ez ellen a leghatásosabb védekezés – sajnálatos történelmi tapasztalatok szerint is – a magyarság rasszista hajlamaira való rámutatás. Egy óriási vád. A magyarság eredendően nem hajlamos a demokráciára – állítják hamisan –, a másságok eltűrésére, antiszemita, ázsiai módra rasszista, cigánygyűlölő és képtelen államában rendet tartani. Azt akarják a világgal elhitetni, hogy a bukásuk vak nacionalizmust, antiszemitizmust eredményez. Azt kürtölik szét a világban, hogy a kétharmados többséget szerző nemzeti oldal zsarnokságot hoz. Ázsiait. Már most ez áll a cigányüldözés mögött, amely csak előjáték. A cigányüldözést komolyabbak követik. Ettől védje meg a nyugat a magyar komprádor burzsoáziát, a zsidóságot. Mindez a magyar médiumokban valósul meg, mégpedig úgy, hogy ami a valóságban történik, illetve a amit megrendeznek, az csupán arra szolgál, hogy a magyar média ezt, mint magyar rasszizmust szétkürtölhesse. A magyar média nem tudósít, hanem a számára megrendezett eseményeket mint magyar valóságot tárja a világ elé. A liberális, zsidó vezetésű világmédia természetesen készségesen átveszi ezeket és hitelesíti is. Az összefoglalásokat külföldre pedig maga Bajnai Gordon exportálja, felkeresvén, akit csak lehet ( a Wallis Rt. nevében még a pápát is sikerült kihallgatnia…) és tárgyalás címén mindegyik partnerének a fülébe súgta a nagy Jászi Oszkáros üzenetet: a magyar nem demokrata, hanem különítményes.
Ez a válságkezelés. Fel is bátorodnak a zsidó nagytőke minden rendű és rangú képviselői. A Sláger Rádió volt tulajdonosa tragikus hangon jelenti be, hogy ő bizony örökre kivonul innen, mert itt kutya világ jár az amerikai befektetőkre, kilenc nagykövet pedig veszi a bátorságot, hogy egy szemrehányó levélben beleavatkozzék a magyar belpolitikába. A kormány nemhogy visszautasítaná a példátlan eljárást, Bajnai még fogadja is őket és kezeit mosva közli velük, hogy az egészért a jövendő magyar kormánya, a Fidesz, Orbán Viktor a felelős. Ő már most tehetetlen, nem bír ezzel a rebellis nemzettel. A követek és országaik, tőkéseik, különösen zsidó tőkéseik, a holokausztmítosz kedvezményezettjei nézzenek szembe azzal a ténnyel, hogy a jövendő kormány szélesre tárja a kaput a nemzeti sovinizmus és a kirekesztés előtt, mert maga is ilyen hajlandóságú. Mert itt mindig ez a népszerű, mert a magyarság ilyen, mert a magyarságot kordában kell tartani. Kérünk tehát támogatást, hogy a nyakán maradhassunk és megtanítsuk neki a nemzetközi tőkés társaságok és a benne megnyilvánuló etnikai akarat tiszteletben tartására. Igen, persze, ez egy végvonagló rendszer végvonaglása, de egyben sötét hazaárulás is, az egész magyar jövő aláásása. A választással, hacsak valami új csalást ki nem agyalnak, nincs mit kezdeniük. Csornán nyolcvan százalékkal nyert huszonöt százalékos részvétel mellett Gyopáros Alpár, a Fidesz jelöltje, és az MSZP még az öt százalékot sem érte el. Budapest VIII. kerületében, az SZDSZ és az MSZP végvárában kétharmaddal lett polgármester a Fidesz jelöltje. A választási eredmény megfordítása tehát reménytelennek látszik számukra, csak arra törekedhetnek, hogy az új kormányt és az új többséget rákényszerítsék az általuk kimunkált „politically correct” szabályok betartására. Másként szólva és valóságosabban is: rákényszerítsék tőkehatalmuk eltűrésére és médiabefolyásuk fenntartására. Rá akarják kényszeríteni az új kormányt, hogy ne nyírbálja meg megszerzett koncesszióikat, ne vonja el a külföldi tőkének adott kedvezményeket. Isten őrizz, ne nyúljon bele az intézmények vezetésébe, hagyja helyükön az ő embereiket, a beépítetteket és a nyíltan hozzájuk tartozókat. Ne legyen tisztogatás. Maradjon a kivételezés. Úgy kormányozzon a Fidesz, mintha ők kormányoznák magukat. A fontos, hogy a pénz az ő zsebükben maradjon.
Ezt röviden úgy is össze lehet foglalni, hogy változzék a kormány, ha már változnia kell, de a hatalomnak ne legyen magyar jellege, keresztény magyar öntudata. És a kiválasztottak privilégiuma még növekedjék is. Legyen a magyarság és új kormánya gavallér hozzájuk, bizonyításául annak, hogy nem rasszista és mélyen demokrata. Ez a trükk a magyar történelemben már többször bevált. Ez járt út. A legkézzelfoghatóbb jele a magyarság lejáratására irányuló óriási támadásnak most a Jobbik szerepeltetése. Ha eltekintünk az előtörténet elemzésétől, amely persze szorosan hozzátartozik ezekhez és csak a két legutóbbi médiaeseményt vizsgáljuk meg, ez a magyarságra emelt furkósbot- jelleg a Magyar Gárda és Jobbik együttes fellépéseiből és a média rendezvényeiből kiviláglik. Az első ütemben megrendeznek egy gondosan előkészített lakossági fórumot, semmivel sem indokolva, miért kell éppen a majdnem kizárólag csak romák lakta, városnak nyilvánított nagyközségben Jobbik-fórumot tartani. A helyi cigányságot egyidejűen felizgatják, provokálják, majd amikor a haragra gerjedt, sértett romák elkövetnek egy-két jelentéktelen visszaütést, betörik egy autó szélvédő üvegét, hirtelen odarántják a Gárda riadóztatott egységeit és jól fényképezhető éjszakai szembenállást játszanak el, óriási rendfenntartó erők felvigyázása mellett. Pénz, paripa, fegyver, minden azonnal rendelkezésre áll, csak legyen a botrány média-erős. De ez még nem is a lényeg. A lényeg az, hogy még ma, két hét múltán is erről beszélnek és kihámozzák belőle a cigány-magyar ellentétet, amely végeredményben a többségi magyarság rasszista hajlamából táplálkozik. Számos megszólaló mondja el, csak úgy mellesleg a tévés kommentárokban, hogy a magyarság többségének nincs ellenére ez a fellépés, mert íme, a romák most is erőszakosak. Most romákat kaptak el és helyeztek előzetesbe, védve a Jobbik jogát a lakossági fórumra. A kicsengés természetesen az, hogy a magyar alapjában rasszista és köreiben nehéz fenntartani a rendet. Itt már balkáni állapotok uralkodnak. Ezt – minő véletlen – az egyetlen magyar Nobel-díjas, aki a holokausztmítosz hivatalos írója és zsidó, egy német lapnak éppen ez idő tájt, nyolcvanadik születésnapján kinyilatkoztatja. Magyarország egyenlő Balkán, de ha ez kevés, Újgúria, ahol éppenséggel kedves rokonaink élnek. Sajóbábony fogalommá jegecesedik. Születése pillanatában a benne élő és szereplő cigányok ugyan még egy kicsit sárosak, de a gazdag tévé és politikai elemző utóéletben már csak a magyarság marad benne a pácban. A Jobbik csak azt teszi, amit a magyar ösztön súg neki. A magyar ösztön azt súgta Vona Gábornak: „menj Sajóbábonyba, vágjál szét köztük, döntsd el, ki az úr a háznál.” De a magyar ösztön ütőerén nem ő, hanem egy zsidó asszony tartja rajta az ujját, Baló Györgyné Morvai Krisztina. Eltelik néhány nap, néhány hét még és Sajóbábony fogalma egyenlő lesz a magyar kirekesztéssel, az összmagyarság által elkövetett bűnökkel. Sajóbábony= bűnös nép. Mint ahogyan az összes eddigi gárdamenetelés, fellépés, hűhó és maga a titkosszolgálatok által végrehajtatott sorozatgyilkosságok is ezt a célt szolgálták. Kezdetben még senki nem állította, csak a roma vezetők és az SZDSZ pedzette, hogy a gyilkosságsorozatnak rasszista indítéka van, most már egyre gyakrabban mondják ki ezt. Pedig közben kiderültek izraeli és titkosszolgálati kapcsolatok és fedések és felsejlik a megbízás. Nem számít. Magyarországon sűrű egymásutánban hat roma gyilkosság történt, minden indok nélkül. Ez Magyarország arca 2008–2009-ben. A magyarok megöltek, vagy hagytak megölni hat romát azért, mert azok romák. Ez egy hosszú távú, el nem évülő vád, mint a holokauszt. Van itt választási küzdelem, kampány, persze, de a legnagyobb méretű lejáratás a nemzet ellen, a nemzeti keresztény, a magyar polgári középosztály hatalomátvétele ellen irányul.
A Jobbikkal most megrendeztették a Horthy Miklós 1919-es, fővezérkénti bevonulása kilencvenedik évfordulóját megünneplő felvonulást. Felültettek valakit egy fehér lóra és őt egy nyilvánvalóan odarendelt lovas bandérium, egy hagyományőrző lovas alakulat kísérte, pompás díszmagyarokban, kócsagtollasan. A lovas menetet a Jobbik követte gyalog, a Gárdát azonban a rendőrség leválasztotta a menetről, természetesen azért, hogy botrány is legyen. A megemlékezéssel a Jobbik a maga pártkampányában azt üzente, hogy Horthy Miklós is az övé. Pedig, természetesen semmi köze sincs hozzá, azt sem tudják, eszik-e, isszák-e, s csak azoknak a Jobbik kádereknek lehet valami hallomásuk Horthyról, akik a MIÉP-ből lettek átszipkázva. De mindez nem érdekes. Horthy fővezér beszéde a bevonuláskor, amelyben a „bűnös város” kifejezés szerepel a későbbi kormányzó és a róla elnevezett rendszer legnagyobb bűneként volt nyilvántartva 1945-óta. A „bűnös város”-t zsidó városnak értelmezték, nem is teljesen függetlenül Horthy szándékától. Nem vettek tudomást a megállapítás tartalmának időszerű jogosságáról, Kun Bélának és zsidó társainak 133 napos vérengzéséről, rémuralmáról és az előtte lefolyt hasonló, Károlyi Mihály nevével fémjelzett szintén teljesen zsidó tobzódásról, hazaárulásról beszélt akkor Horthy, s ezek bizony mind elsősorban a fővárosban, a bűnös városban történtek. Horthy, ha akarta volna se tagadhatta volna le, hogy a tiszti hadserege ez ellen a vörös zsidó terror ellen szerveződött és ennek központja ellen, Budapest ellen, amely a legnagyobb mértékben meg volt fertőzve ezzel a libás influenzával. Amikor tehát a Jobbik erre a bevonulásra emlékezik, erre a beszédre is emlékeznie kell. Ez a szellem azonban, ami ebből a bevonulásból kisugárzik, azaz egy magyar sereg általi önfelszabadítás és új rend megalkotása, vagy annak a szándéka – ezt a Jobbik nem tudja, honnan is tudhatná, hiszen a magyarság többsége sem tudja – az egész rendszerváltás alatt, annak első percétől kezdve tiltva volt és ma is tiltva van. A Nyugat 1989-ben megszabta, hogy a rendszerváltás nem hatolhat vissza a Horthy-rendszer visszaállításáig, a trianoni békeszerződést be kell tartani, Jalta, Potsdam nem évült el. A „bűnös városig” rendszert váltani tehát tilos. Aki tehát eddig a jeles Horthypontig megy vissza, az szembekerül az egész Nyugattal, a NATO-val, a nemzetközi zsidóság hatalmával, az IMF-fel. A szétesett, romjaiban heverő liberális piacgazdaság, a holokausztmítosz IMF-es bankár haszonélvezői ma is kétségbeesetten tiltják – buktukban is tiltják.
A rendszerváltás óráiban a nagyhatalmak, elsősorban a főrendező USA és rajta keresztül a nemzetközi zsidóság, korlátozta a demokratizálódásra kijelölt nemzetek önrendelkezési jogát, illetve megállapította ennek az önrendelkezésnek a helyi korlátait. Magyarországon nem volt szabad visszatérni a Horthy-korszakhoz. Csak a háború utáni koalíciós idők állítólagos demokráciája lehetett a minta. Románia nem lehetett királyság és nem követelhetett semmit kelet felől, ellenben megtarthatta Erdélyt a trianoni feltételek között. Ez nekik nagyon elég volt. A lengyelek nem térhettek vissza háború előtti nacionalizmusukba, meg kellett tűrniük fél-kommunista, liberális kormányokat, egészen a Kaczynski- testvérek győzelméig. Magyarországon tilos volt még gondolni is a Horthy- korszak visszatérésére. Merthogy az zsidóüldözéssel terhes. Ez természetesen nem volt valamilyen élő törekvés tiltása, mert nem is állt szándékában senkinek a tőkés rendet vagy a Horthy-rendszert teljességében, hibáival és nagybirtokával visszaállítani. A tiltás azonban a harmadikutas megoldás elvetésének a kényszerét és az 1956-os forradalom törekvéseinek demokratikus, munkástanácsos, alulról építkező rendszerének a bevezetését is tiltotta. A Nyugat rendszerváltási diktátuma, amely az SZDSZ- en keresztül valósult meg, a magyar függetlenség erős korlátozását és egyúttal a Rákosi- és Kádárkorszakban is a hatalombirtokos zsidóság privilégiumainak a megtartását jelentette. Ez a hatalom aztán az MDF– SZDSZ-paktumban, Göncz Árpád köztársasági elnökségében és a rádió, televízió birtoklásában és a bankpolitikában öltött testet. Magam mindezt pontosan tudom, mert átéltem. Az egész konfliktus Antall József és közöttem emiatt robbant ki. Ennek az alávetésnek a következményeit ma nyögjük. A demokrácia külső jellegzetességei közül sok érzékelhető, többpártrendszer van, némi szólásszabadság, de magyar önrendelkezés nincs. Nem az a probléma, hogy a magyarság ma nem választhatja a Horthy- rendszert, hiszen az képtelenség is volna ennyi idő után, hanem, hogy nem rendelkezik szabadon – egyelőre – önmagával. Nem építhet fel olyan, a maga számára egyedül előnyös harmadik- utas rendszert, amelynek sok eleme már megvolt a Horthy-korszakban. A „bűnös város” kimondásának felidézése azonban egészen mást jelent ma. Más a cél vele. A Jobbik, élén a zsidónővel és férjével, nem a zsidókkal- bolsevikokkal szemben rendcsináló Horthy-fővezért akarja visszahozni – azt sem tudják, miről beszélnek –, hanem a nemzeti középosztályt, a Fideszt akarja zavarba hozni. A nemzeti keresztény középosztály nagy része tisztelettel gondol a Kormányzó Úrra. Mindenekelőtt olyan történelmet szeretnének kapni, látni, iskolában tanítani, amely teljes nyíltsággal és tárgyilagossággal beszél erről a korszakról. Ha most a Fidesz elhatárolódik ettől a fehér lovas akciózástól, lovas happeningtől, az tollveszteség. Ha nem határolódik el, szétkürtölhető nemzetközi színtéren, hogy rasszista. A „bűnös város” antiszemitának nyilvánított Horthyja a példaképe. Orbán is autokrata, mint Horthy. Az, hogy Horthy soha nem volt antiszemita, mellékes. A Jobbik akciózása és a felkavart botrány mindkét esetben arra szolgál, hogy a nagyhatalmak, a trianoni szerződő felek ne adjanak szabad kezet a jövendő magyar kormánynak. A Jobbik minden akciója, ágálása, felvonulása, nyomulása a komprádor burzsoázia, az ötszázalékos, túlnyomó részben zsidó álelit érdekét szolgálja – minden Árpád-sávtól függetlenül. Természetesen sem a rájuk szavazó választók, sem a menetelő gárdisták többsége erről mit sem tud. De hát a történelem proletár pártjai mindig így működtek. Felülről irányította őket egy zsidó kisebbség: Marx, Engels, Trockij, Rosa Luxemburg és Kun Béla vagy Kunfi Zsigmond. Mi azonban, magyar keresztények, hatvanhattól nyolcvanig terjedő győzelemre állunk az időközi választások eredményei alapján. Elégedjünk meg annak nyugodt, tárgyilagos kimondásával, hogy Horthy fővezérnek első szavai az igazságot tartalmazták és akármennyi hibát követett is el szegény feje a róla elnevezett korszak során, ő a miénk, keresztény magyaroké, és nem a szedett-vedett Jobbiké, mint ahogyan a nyilasoké sem volt soha.
