Beszélgetés Pósa Lajossal a szlovák gazdasági környezetről
Pénzügyekkel foglalkozom. A pénzügy pedig olyan, mint a vérkeringés. A vérnyomás emelkedhet, vagy csökkenhet, nem biztos, hogy valami baj van, de jelenthet valamit.
Pósa Lajos, közgazdász- az 1989-es rendszerváltás előtt a földművelésügyi tárcánál dolgozott. A fordulat után létrehozta a Szlovák Agrárbankot, a későbbi Poľnobanka-t. 1997 után nekilátott a Belar Group agrárcég kiépítéséhez, amit később a cseh Agrofertnek (Andrej Babiš) adott el. Jelenleg értékpapírokkal foglalkozik.
Kezdjük a magyar gondolkodásmód szerint a nagytól a kicsiig. Mit is látni a globális gazdaság vérnyomásán? Mondják, hogy a 2008-as válság óta a globális kereskedelem nem növekedett, sőt, mintha csökkent volna.
Külön kell választani a globalizáció fogalmát a globalizáció mértékétől. Voltak olyan liberális elképzelések, hogy a globalizáció majd mindent áthat, óriási fejlődést és óriási gazdasági hasznot fog hozni. Ma az emberek már látják az árnyoldalait is, és igyekeznek – néha nem a megfelelő eszközökkel – ellenállni a globalizáció hatásainak. Ennek tipikus jele volt a legutóbbi amerikai elnökválasztás is, ahol Trump azt ígérte, hogy visszahozza a gyárakat a rozsdaövezetekbe, vagy újraindítja a szénbányászatot. A gyárak a globalizáció keretén belül elvitték a termelést oda, ahol jóval olcsóbb volt a munkaerő, a szénbányászat visszaszorult, mert a földgáz olcsóbb. Az emberek pedig azt látják, hogy nincs munka. A globalizációnak nincs alternatívája, de a mértéke, hogy mekkora is legyen, ez a jövő nagy kérdése. Ebbe a képbe lépett be erősen Trump a szabadkereskedelmi egyezmények ellenzésével. Lefékeződnek ezek a folyamatok a csendes-óceáni és az európai térségben. Valószínűleg nem a globalizációs folyamatok állnak le, de mindent másképp kell csinálni, méghozzá úgy, hogy ne menjen az egyik vagy másik ország kárára.