Magyar Igazság és élet pártja

A „közelítő tél”-ben – Berzsenyi gyönyörű, mélymagyar kifejezése ez – ideje elszámolást készítenünk a szeptember közepe óta tartó és a forradalom ötvenedik évfordulójához is kapcsolódó forrongásokról. A mérlegnek két serpenyője van. A magyar s keresztény fél bizonytalan, identitás- hiányban szenved, nem tudja, mit akar, mégis győzött, levegőbe emelte a pénz, a maffiahatalom, a globalizmus haszonélvezőinek posztkommunista, liberálbolsevista és zsidó elitserpenyőjét.

Az emberiség, pontosabban a nyáj-emberiség többsége ma azt hiszi, hogy az „übermensch” képzete el van vetve. A háborúnak vége, a németeket legyőzték, az übermenschek az „egyéb veszteségek” – Other Loses–kategóriába kerültek. Elpusztultak, az uralmat átvette a boldog tömeg uralma. Az emberek ma már nem látják, hogy Gyurcsány, Leisztinger, Kóka, Gergényi negatív übermenschek, akiket a bolsevizmusba oltott neoliberalizmus termelt ki és emelt ki magából.

A forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója előtt minden a képtelenség riasztó, árvízszerű kiteljesedése felé halad.

Sorsdöntő napok következnek, adtam hangot kételyek és fenntartások között reménykedésemnek egy héttel ezelőtt ugyanitt. Most lehangoltan a sorsdöntés távolodására, sőt elmaradására figyelmeztetek. Amikor a múlt kedden a magyar lehetőségek és a rendszerváltás lehetőségében reménykedtem, még előtte voltunk a péntek délutánra hirdetett Fidesz tömeggyűlésnek, Orbán beszédének.

Alattomos válság van. Az alattomosság történelmi méretű és az egész világra kiterjedő. A válság minden jelensége, a gerjesztéstől az elfojtásig annak a keretében történik, hogy a globalizmus rendszerében a szavak elvesztették eredeti jelentésüket. Amikor bármilyen árut, luxuscikket vagy gépet a költészet ódai hangjaival lehet reklámozni, amikor a siker minden gaztettet igazol, amikor a legnagyobb államok igazolhatatlan népirtó háborúkat fogadtatnak el bérelt szócsöveikkel, voltaképp jelentésükből kiforgatott szavakkal, akkor szinte semmi különös nincs abban, hogy Magyarországot egy most már riadt és rebbenő, őrült miniszterelnök vezeti, akire ki-nevezői és tartótisztjei rásütik, hogy zseni.

Eljött az ideje a mérlegkészítésnek. Több mint egy hete tart a budapesti Kossuth téren a tiltakozás. Először szeptember 18-án, vasárnap este gyűltek össze a tüntetők az őszödi Gyurcsány-beszéd napvilágra kerülésének hatására. Akkor még senki sem tudta, nem is sejtette, miként került nyilvánosságra a zárt körben elmondott trágár beszéd, a hazudozás bevallása. Az első érzés, amit a lelepleződés kiváltott, nem is annyira a felháborodás, hanem inkább az öröm volt. Mindenki azt hitte, bomlástermékről van szó.

Gyurcsány most is hazudik, amikor korábbi hazudozásának beismerésével az igazság bajnokának tünteti fel magát. Azt hazudja, hogy nem tudja és nem is érdekli, ki szivárogtatta ki május 27-i zárt pártkörben elmondott beszédét. Holott ő maga a kiszivárogtató, pontosabban azok a hírverési szakemberek, azok az amerikai és izraeli képzett talmudisták, akik rábeszélték ennek a korábban elmondott beszédnek a nyilvánosságra hozatalára. Ezzel kívánják kivágni magukat a szorult helyzetükből, az általános, az országos lázadással fenyegető, mindenoldalú elégedetlenség katlanából. A

Az ellenállás a rendszerváltás 17. esztendejében téma lett. Gyurcsány Ferencet korteskörútján minduntalan kifütyülik, belefojtják a szót, van, ahol meg sem tudja tartani beszédét. Az MSZP által szervezett népi baloldal beszélgetéseinek is fő témája lett az ellenállás, és az összejövetelen úgy szavazták meg a kormány programjának a támogatását, hogy nem szavaztak róla. A traumatológus orvosok jogos bérkövetelése előtt meghátrált a kormány.

Az összetartási program – milliók által meg nem érthető nevén konvergencia program – az Európa Unió és a globális amerikai–izraeli tőke utasításainak megfelelően, a magyar népirtás harmadik sebességfokozatba kapcsolása. (Aki tud autót vezetni, tudja, hogy gyorsítani harmadik fokozatba kapcsolással lehet legjobban.) Magam is csak most, amikor elolvastam Ferge Zsuzsa higgadt, mély és viszszafogott elemzését a Népszabadság vélemény-rovatában – egy tudós tárgyilagos írása, aki egész életében a rétegződést és a szegénységet kutatta, és most borzadva veszi tudomásul, hogy minden figyelmeztetését félretolták, most döbbenek rá, hogy már a népirtás mindennapi valóságában élünk. Ferge természetesen nem írja le ezt a szót: népirtás.