Csurka István: Párt-perszonálunió

E-mail Nyomtatás


Az első világháború előtti vacak obstrukciós időkben ütötte fel a fejét erősebben a perszonálunió gondolata. Az Osztrák-Magyar Monarchiát ne kösse össze semmi más, csak a közös uralkodó személye, s legyen minden más saját, ne legyen közös külügy, közös hadügy és vámterület se. Nem lett belőle semmi, de sokat beszéltek róla. Most pedig, ebben az újra nagyon beteges korszakban, ebben a képlékeny és lesajnált pártrendszerben mintha újra felvetődni látszanék egy közös jelölt személyében való megegyezéssel egy sajátságos pártegyesítés. Egy párt-perszonálunió. Még nem mondják ki, még csak pedzik és még saját jelölteket is kínálgatnak, futtatnak, de a háttérben, a kertek alján már ott ólálkodik a Nagy Közös Krumplibetyár. Ki is lehetne ez más, mint az első Csomag-ember, Bokros Lajos. Még csak az MDF jelöltje, még csak a fonnyadó Fórum elnöknője rugalmasságának bizonyítéka, még csak egy merész hívás makk felsője. Még néha kiszalad munkahelyére, az Európai Parlamentbe felnyalni a fizetését, de ideje és energiája java részét már itthon tölti a kampányban. Jelölő pártja „Orbán Viktor kihívójának tekinti.” Igen, ezen szavakkal vezették be és az ember nem hitt a fülének. Egy, a bekerülésért küzdő, hol egy, hol kétszázalékosnak mért párt miért teszi közröhej tárgyává magát. Hiszen, ha volna szabad és független sajtó, mint ahogy nincs, erre a szövegelésre a karikaturisták tucatjai vetődnének rá és a kabaréfiúk ezzel röhögtetnék a nagyérdeműt. De lenyelik. S ez már fel kellett hívja a figyelmünket a Nagy IMF Krumplibetyárra. (Hogy világos legyen a kép: a krumplibetyár az utolsó szem krumplit is kilopja a kiskertből, nem mint egy megélhetési, hanem amint egy csomagcsináló.) Felvetődik a kérdés: miért Bokros? Miért jó a Rugalmas Asszonynak és miért nem aprehendálnak az ellenfelek? Miért nem mondja a Még Rugalmasabb Nagymama, Lendvai Ildikó, hogy hóhó, „nem addig-a”, az én sápadt arcú fiam lesz a kihívó, Mesterházy Attila, hiszen azért emeltük ki az ismeretlenség homályából, mert mindjárt közbe tud vágni, ha az ellenfél véletlenül valami értelem felé kanyarodik el. De Lendvai Ildikó mélyen hallgat ezúttal. Nem csap le senki erre a bődületes baromságra. Tehát ez a közös szándék. Ismerni kell őket. Bokros Lajos ez idő szerint az MDF miniszterelnök- jelöltje, de az MSZP és a kettétört SZDSZ, és esetleg más, még nem is létező pártszerkentyűk közös jelöltje is lehet, anélkül, hogy egyiknek is tagja volna, lenne.

Bővebben...
 

Csurka István: Háború a nemzet ellen – Egy korszakalkotó dokumentumfilm leírása –

E-mail Nyomtatás


Szombaton és vasárnap, kétszer kétórás vetítési szakaszban mutatták be Jelenczki István dokumentumfilmjét az Uránia filmszínházban. Nagyon régóta, talán Kósa Ferenc Balczó Andrásról szóló emlékezetes alkotása óta nem foghatta el a filmen nem csupán szórakozni, hanem épülni is akaró közönséget ennyire katartikus élmény, mint most. Talán a Gulyás testvérek Hortobágyi kitelepítését és a kitelepítettek utóéletét, valamint Sára Sándornak a Don-i katasztrófáról szóló monumentális alkotásait lehet még ebbe a kategóriába, a nagy korszakkezdő alkotások közé sorolni. A „Háború a Nemzet ellen” ezzel szemben korszakot lezáró és roppant komoly figyelmeztetésű film. Sára Sándor történelmi filmsorozatának engedélyezése, vagy betiltása, többek közt Horthy Miklós kassai, kolozsvári bevonulásának korabeli híradók felhasználásával történt felelevenítése miatt volt kérdéses. A film sorsa hónapokig foglalkoztatta úgyszólván az egész magyar értelmiséget, s nagyon sokan ezen mérték le a reformok esélyeit és a nagybetűs Kádár- pártban folyó mérkőzés, a sztalinisták és a nyugatra nyitók, a Kreml vagy az IMF és a Világbank irányába nyitók esélyeit. S amilyen megvezetett, szerencsétlen, hiszékeny volt akkor a magyar értelmiség – e sorok írójával együtt, természetesen –, az IMF-eseknek szurkolt, mintha tőlük kapta volna Horthy Miklóst fehér lován, s nem vette észre, hogyan is vehette volna, hogy a Kreml és az IMF ugyanannak az éremnek a két oldala. Most Jelenczki mindkét tenyerében van egy-egy érem és az egyiket IMF-fel felfelé, a másikat a Kreml-lel felfelé teszi az asztalra. (S valószínűleg olyan tiszta lélekkel várja sorsát, mint mondjuk Damjanich János – Aradon.) Egyenes, szilárd, megalkuvástalan állítása: több mint harminc év óta következetes, előre kitervelt, aljas háború folyik a magyar nemzet ellen, mégpedig olyan úgynevezett békekorszakban, amelyben a nyílt, fegyveres harcot a gazdasági kifosztás, a törvényesnek feltüntetett rablás, a rabló privatizáció, a végtelenségig való eladósítás és a látszatdemokrácia újmódi fegyvereivel vívják meg.

Bővebben...
 

Csurka István: Csalafintaságok

E-mail Nyomtatás


Ha egy rendszer rossz, akkor abban minden az, az utolsó görbe szegig. Pontosan úgy, ahogy a zsarnokságban minden zsarnokság, ahogyan Illyés Gyula halhatatlan versében megírta. A végletesen elromlott, megnevezhetetlen rendszer és a zsarnokság között az a különbség, hogy ez utóbbi – az itt jelenleg fennálló – már zsarnokságnak is rossz. Az, ami ma itt, Magyarországon történik, ha egyáltalán történik és nem csupán pang – elpang, szétpang, kipang –, mégpedig történéshez hasonlítva, az már annyira rossz, annyira semmi, hogy már nevetséges. Ezért mertem csalafintaságok címet adni fejtegetésemnek, tudva pedig, hogy a szó inkább illenék örökké nevetgélő bakfislányok viháncolásaira, majdnem mondtam: korzózásaira. Ezt azonban gyorsan visszaszívtam, mert hol van ma már korzó? Hol van a templomokból kiözönlött, magát kicsinosított ifjúság körbejárása, szemezgetése, kacaja a vasárnap délelőttben, a rendben és a termékeny derűben, a csók ígéretében. Hol van a Vasárnap? De ne guruljunk vissza ennyire az időben. A vasárnapot még Kádárék vették el a magyar néptől. A rendszerváltásra, s aztán Gyurcsányékra már csak a Kádár-Aczél-i kizsákmányolástól nyomorultan halandó, önpusztításba szédült lakosság maradt, s nekik már ezt a kifosztott, soha vasárnapian kinyújtózni nem tudó, a létharc újabb és újabb félelmeitől szabadulni nem tudó társadalmat kellett tovább gyötörniük. Hogy dögöljön végre meg.

Bővebben...
 

Csurka István: A magyarság lejáratása

E-mail Nyomtatás


Igen, igaz, elkezdődött a választási kampány, de ennél fontosabb és mélyebben igaz, hogy egyidejűleg folytatódik és nagyobb erőre kapcsolódik a magyarság lejáratásának Moszados hadművelete a kormány, a vesztésre álló pártok, idegen és magyar titkosszolgálatok és magyar állampolgárságú, magyaridegen emberek által. A két dolog szorosan összefügg. A bal-liberális és kommunista gyökerű kormány és a két pártja bukása tulajdonképpen az idegen elemekből álló és az idegenek jóvoltából haszonélvező ötszázalékos törpe kisebbség, a komprádor burzsoázia a bukását jelentheti, s ez ellen a leghatásosabb védekezés – sajnálatos történelmi tapasztalatok szerint is – a magyarság rasszista hajlamaira való rámutatás. Egy óriási vád. A magyarság eredendően nem hajlamos a demokráciára – állítják hamisan –, a másságok eltűrésére, antiszemita, ázsiai módra rasszista, cigánygyűlölő és képtelen államában rendet tartani. Azt akarják a világgal elhitetni, hogy a bukásuk vak nacionalizmust, antiszemitizmust eredményez. Azt kürtölik szét a világban, hogy a kétharmados többséget szerző nemzeti oldal zsarnokságot hoz. Ázsiait. Már most ez áll a cigányüldözés mögött, amely csak előjáték. A cigányüldözést komolyabbak követik. Ettől védje meg a nyugat a magyar komprádor burzsoáziát, a zsidóságot. Mindez a magyar médiumokban valósul meg, mégpedig úgy, hogy ami a valóságban történik, illetve a amit megrendeznek, az csupán arra szolgál, hogy a magyar média ezt, mint magyar rasszizmust szétkürtölhesse. A magyar média nem tudósít, hanem a számára megrendezett eseményeket mint magyar valóságot tárja a világ elé. A liberális, zsidó vezetésű világmédia természetesen készségesen átveszi ezeket és hitelesíti is. Az összefoglalásokat külföldre pedig maga Bajnai Gordon exportálja, felkeresvén, akit csak lehet ( a Wallis Rt. nevében még a pápát is sikerült kihallgatnia…) és tárgyalás címén mindegyik partnerének a fülébe súgta a nagy Jászi Oszkáros üzenetet: a magyar nem demokrata, hanem különítményes.

Bővebben...
 

Csurka István: Két program

E-mail Nyomtatás


Ahogy közeledünk a rendszerlejárati határidőhöz, a választásokhoz, úgy kristályosodik ki, hogy Magyarországon jelenleg két egymástól élesen elkülönülő, sőt egymással szembenálló program készül. Az egyik a társadalom körülbelül öt százalékát kitevő gyarmatosító burzsoáziáé, amely a nemzeti jövedelem harminc százalékát birtokolja, éli fel és juttatja külföldre, a másik pedig a vergődő és életszínvonalát egyre nehezebben megőrző magyar, keresztény középosztálynak a programja. Az első, az oligarchiáé, voltaképpen nem is program, hanem rombolási terv, lopásmenetrend. A hatalom mindenáron való megőrzésének mozgósítási terve. Program csak egy van. A magyarság több pártban kifejeződő megmaradási és jövőépítési programja. Egy állandóan források után kutató, borzalmas akadályokkal szembenéző, sokszor félénk építési szándék ez. Harmadik programnak is kellene lennie, népi programnak, de ilyen nincs. A nép jelenleg még nem tömörül pártokba és nem alkot magának saját terveket. Ez világjelenség. A népi akarat megfogalmazásához legközelebb jelenleg az északi államokban és Svájcban állnak, amely társadalmakban a legszélesebb a középosztály és minden réteg képes önálló célok, törekvések megfogalmazására. Másutt a népet és a még alaktalanabb tömeget valamelyik középosztályi program sorakoztatja fel maga mögé, s a választási küzdelem éppen azért folyik, hogy melyik középosztálybeli párt tud legtöbb tömegembert meghódítani magának. Az első, a gyarmatosító, az idegeneket kiszolgáló öt százalék korábban két alig-alig elkülönülő pártprogramra oszlott, a liberális SZDSZ-ére és a magát szocialistának hazudó MSZP-ére. A liberális piacgazdaság rendszerének összeomlása következtében az SZDSZ szétesett és a nómenklatúra burzsoáziának egy programja maradt, az MSZP-é. Ez a program ma visszasüllyedt eredeti állapotába, az illegalitásba. Illegális nemcsak abban az értelemben, hogy még csalással szerzett választói akarat sincs már mögötte. Helyette, nevében egy válságkezelőinek mondott szakértői kormány kormányoz, amelynek csak úgy van országgyűlési többsége, hogy az SZDSZ-frakció fele nem teljesíti a párt utolsó kívánságát, szembemegy vele. De illegális abban az értelemben is, hogy semmilyen más célja nincs, mint hogy megakadályozza a nemzeti keresztény és polgári középosztályt egy új, jobb rendszer kiépítésében, illetve egy kormány idejében való felállításában.

Bővebben...
 

Csurka István: Az út

E-mail Nyomtatás


A fogyasztói társadalom, mint a liberális piacgazdaság végterméke, mára túlélte magát. Az egykor felszabadító erejű liberalizmus a tiltások önkényes rendszerévé vált. A liberalizmus gazdag részvényesei, menedzserei, közgazdászai és média szakemberei bezárkózva, őrzött-védett lakóparkjaikban élnek. Félnek azoktól a népektől, amelyeknek egykor egyenlőséget és a zsarnok király, a zsarnok állam és a zsarnok egyház alóli felszabadulást ígértek. Tiltások, korlátozások bevezetésén törik a fejüket. Értelmetlenné vált az életük. A liberális lakópark a vár középkori védettségébe szervezte magát, annak tekintélye nélkül és úgy tesz, mintha rémülten várná a populisták és a szélsőségesek ostromát, holott a legtöbb szélsőséges csoportot maga szervezi, mert valójában a középosztály, a nemzeti értelmiség támadásától tart. A végletekig manipulált világban egyetlen szélsőséges csoport, törőzúzó utcai anarchista erő sem veszélyes a rendszerre. A tálibok is messze vannak és az ismeretlen hegyek közt játsszák el a mumus szerepét. A liberalizmus maroknyi haszonélvező rendszerének egyetlen gondja van, hogyan kerülje el a nemzeti értelmiségek újjászerveződését. Ha sikerül, új ostromlandó helyeket, pogrom célpontokat, intézményeket az utcai hőbörgés számára kijelölni, és egymás ellen tudja hangolni a nemzeti értelmiség egyes csoportjait, nyert ügye van. Még a kezében van a média, a tömegtájékoztatás és a reklám, azaz a teljes manipuláció. Ha kiderül, hogy a rendszere megbukott, ezeket elveszti és minden elveszett számára. De reménykedhet más körülmények fennforgásában is: liberalizmus ellen fellépő tömegnek még nincs, vagy megint nincs vezetője, nincs eszmeadó értelmisége, törzskara. Fel-fellépnek írók, építészek, gondolkodók, szociológusok, s néha politikusok is, de sikerül őket a liberális elitnek, a lakóparkok kasztjának elszigetelni. Egyre több ember látja ugyan a liberalizmus végét és a fogyasztói társadalom pusztító voltát, a helyzet tarthatatlanságát, de nagyon kevesen adják fejüket bátor cselekvésre.

Bővebben...
 

Csurka István: Az új proletárpárt

E-mail Nyomtatás


Minden nappal érezhetőbb, hogy a magyar társadalom felett az eddigieknél sokkal határozottabban átvette az irányítást az az izraeli-amerikai erő, amely mindenütt jelen van, Kínát kivéve, de ekkora befolyása sehol sincs. Ez a függőség azért is életveszélyes, mert a társadalom túlnyomó része előtt ismeretlen. Sokan el sem hiszik. Maga ez a hatalom gondoskodik arról, hogy rejtve maradjon. A kezében tartott úgyszólván egész magyarországi médiának éppen az az általa megszabott küldetése, hogy ezt a helyzetet eltakarja. Mindent, ami történik, a tévé, szabad belpolitikai erők, pártok, józanok és szélsőségesek küzdelmének tünteti fel. Ezzel szemben az a tény, hogy a szélsőségesek egyes csoportjait is azért tartják fenn, szervezik meg és az ellenük való küzdelmet azért teszik meg a demokráciáért folyó harc súlypontjának, hogy a külső irányítottságot eltakarják. Számottevő szélsőség, durvaság, antiszemitizmus nem is volna, ha a Moszad nem szervezné.

Bővebben...
 

Csurka István: Mindent elmondani

E-mail Nyomtatás


Zavaros állapotban leledzik most a társadalom. Sokan várják a választásokat, s mindent eldöntő, mindent megoldó változásokat remélnek tőle, megint mások gondolnak, gondolgatnak a választásokra, szavazni is akarnak, de a sanyarú helyzet miatt nem bíznak a gyökeres változásokban. A választást várókat még úgy-ahogy rá lehet venni némi cselekvésre, a másik részt már jóformán semmire. A reménykedők tábora mellett az önfeladók tábora is növekszik. Ezek már a saját, közvetlen életkörülményeik javításáért sem mozdulnak meg. A pártok már a jelöltjeiket állítgatják, a reménybeli győztes Orbán Viktor azonnali új költségvetésről beszél, a bukásra álló liberális oldal fő támasza azonban a zavar és a lemondás. Nekik minden reményük a megszállásban van. A csonka ország további csonkítását is elfogadnák, ha kapnának egy városállamot – végkielégítésül. (Eredetileg Budapest lett volna ez a városállam, de Demszky tehetségtelenül elmuzsikálta, és most hiába özönlik ide a sok zsidó, elbizonytalanodott a Judapestterv.) Természetesen a zavarkeltésen is dolgoznak lankadatlanul.

Bővebben...
 

Quo vadis, magyarság? - Helyzetelemző, vitaindító referátum: Csurka István

E-mail Nyomtatás


A magyarság a megmaradás vagy nemzetként való megszűnés Kierkegaard-i léthelyzete előtt áll. Az egzisztencialista filozófia koppenhágai őse a tizenkilencedik század közepén elsősorban a saját döntési lehetőségeit vizsgálva írta meg „Vagy-Vagy” című filozófiai művét s természetesen eszébe sem jutott, hogy egy egész nemzet és egy ősi nemzeti kultúra is kerülhet ebbe a léthelyzetbe, a „lenni, vagy nem lenni” Hamlet-i kérdése elé érkezve. Mi, magyarok most, azt hiszem, hosszú szenvedéstörténetünk végén, akár tetszik, akár nem, akár felfogható és leírható ez filozófiai és történelmi eszközökkel, akár nem, egyetemesen ez elé a végső vagy-vagy elé kerültünk.

Bővebben...
 

Csurka István: Egyenes úton

E-mail Nyomtatás


Önellenőrzés céljából időnként belebámulok Szabó Dezső valamelyik vulkánkitörésébe. Arra vagyok kíváncsi bennem nem hunyt-e ki valami, aminek nem szabad kihunynia. Korszakunkban ugyanis a jóra ösztönző indulatok gyakran kihűlnek, a gondolkodó emberre ránehezedik a nem gondolkodás közönye, a fáradt érdektelenség. S ezenfelül még nagy kísértés a tárgyszerűség kísértése is. Legyél objektív, mert mindenki az, mondja liberális korszellem. Csak az objektív agy gondolata lehet érvényes.

Bővebben...
 
JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség