István, akit később szentté avattak 1000- ben, azaz éppen l009 éve lett koronás magyar király. Két év múlva, 1002-ben és 1003-ban szárazon és vízen folyó nagy harcban legyőzi az új állam ellen támadó német császárt, Konrádot. A magyar birodalom véglegesülését, a Kárpát-medencére és az egész közép-európai térre vonatkozó uralkodó helyzetét voltaképpen ettől a győzelemtől számíthatjuk. Itt akkor más állam, másik független erő nem volt. István akkor már hívő keresztény volt, és szittya, de szentté avatását és a Szent Korona összetartó erejét végeredményben ez a birodalmi erő adta meg. A magyarok ezt karddal vívták ki és józan belátással. Itt az új hazában, ahová évszázadok óta igyekeztek, s amelyet előző honfoglalásaik óta már ismertek és a maguk számára alkalmas voltáról meg voltak győződve, belátták, hogy csak életforma-váltással, a kereszténység és hűbéres rend felvételével maradhatnak fenn.
Tartalomból:
Az őssejttől a Bankszövetségig, Tocsiktól Madonnáig, Szilvásytól Bajnaiig. A K&H (Kulcsár)-botránytól az egészségügy tönkretételéig, az UD Zrt.-botránytól Dávid Ibolyáig – felsorolni is képtelenség. Most már kénytelenek vagyunk nem azt kívánni, elvtársak, hogy szálljatok magatokba és írjatok ki új választásokat, hanem hogy rendeljetek szögesdrótot a karanténhoz, amelybe zárni leszünk kénytelenek benneteket, mert bűneitek feldolgozása időt igényel, de addig sem lehettek szabadlábon. Nem! Ezt az esélyt eljátszottátok. Karanténnal kezdünk, életfogyttal végzünk. Lehet, hogy Kaiser Ede előbb szabadul, mint Draskovics.
Régen, a Krúdy Gyula által bús-boldoggá álmodott előidőkben, a falu számára a Tél adta a pihenés évadját. A falvak népe behúzódott a kemencepadkákra, csak az állatok ellátásáról kellett gondoskodni, mezőre nem lehetett kimenni: nem kellett dolgozni. A szegény ember számára ez volt a nyaralás: amikor nem lehetett látástól vakulásig dolgozni. Ez az idő végérvényesen elmúlt, csak a könyvekben él, azokat meg nemigen olvassák és a nyár üzletté vált. A városok népe az iskolai szünettel párhuzamosan kihúzódik a városokból, vízpartokra, hegyekbe és költi a pénzét. Már, akinek van mit. A nyaralás, mint tömegtevékenység a huszadik században vált létformává. Ma már nem is számít modern, fogyasztói társadalomnak az, amelyikben nincs tömeges nyaralás és nincs nyaraltató iparág, üzlet. Afrika népei nemigen nyaralnak. A száraz évszakban várják a monszunesők megeredését, aztán pedig azt, hogy ne legyen minden oly átkozottul nedves. 
Talán látták már a vécéillatosító reklámot, amiben a furcsa arcú kisfiú bejelenti, hogy kakilnia kell, majd divatos anyukája ajánlatára, hogy akkor nosza, heves tiltakozásban tör ki: de én Petiéknél akarok kakilni. A Népszabadság most a Bajnai közeli cégnél akar kakilni. Sőt már át is ment Pilisborosjenőre és egy jókorát könnyített magán az Omninvest kémcsövei közé. Újabb milliárdok az Omninvestnek? – kérdi a hangzatos cím. A szerkesztőségi cikk aztán elmagyarázza, hogy hat-hétmilliárd forintba kerülhet az új vírus elleni oltóanyag, ha a kormány jóváhagyja a járvány elleni védekezéssel kapcsolatos javaslatot. A vakcinát az állam az Omninvest Kft.-től rendelte meg – az összeg is közvetlenül hozzájuk kerülne. Majd a legnépszerűbb felemlegeti a korábban kiutalt 2 milliárdot, sőt az Omninvest ciprusi hátterét is. 
A Munkásőrség jogutód nélkül szűnt meg, a Bankszövetséget az 1989.évi II.tv. 15§-a alapján bejegyezték. A szervezet alapszabályában rögzíti: az Egyesület politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független, és azoknak anyagi támogatást nem nyújt. Az Egyesület Etikai szabályzattal is rendelkezik. 
A magyarság ellensége az a belső, a Kádár-Aczél-korszak nómenklatúrájából és értelmiségi technokráciájából a rendszerváltás előtt, alatt és után kifejlődött, elsősorban zsidó nagypolgárságból és volt ávós családokból összeállt réteg, amely jelenleg minden hatalom birtokosa. Ez az uralom most bajba került, mert az általa kialakított gazdasági és társadalmi rendszernek már nincs honnan és mit rabolnia. A magyarság kimerült és az ellenállásnak olyan formáit alakította ki végszükségben, amely ugyan önmagát is felemészti, de a rendszer fenntartását is lehetetlenné teszi. Elég, ha csak a munka-nem vállalásra, az adómegkerülésre és a közönynek és a befelé fordulásnak a borzalmas szokásaira gondolunk. A magyarság hasonló technikával buktatta meg a Kádár–Aczél-rendszert is. Igaz, végső tönkremenése, erkölcsi züllése, önmaga lehetőségeihez képest is műveletlenné válása ebben az önpusztításban kezdődött meg. 
