Egyházunk az idei évben ünnepli a fatimai jelenések 100. évfordulóját, amely során országszerte számos rendezvénnyel emlékeznek meg a Szűzanya megjelenéséről egyházi programok keretében.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia október 13-án, pénteken országos zarándoklatot szervez a soroksári Fatimai Szűzanya tiszteletére épült Szent István Király Plébániatemplomhoz, amelyre minden egyházmegyéből várják a papokat és a híveket. A 11 órakor kezdődő szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros úr lesz.

Kerülném azt a közhelyet, hogy a „zene nem ismer határokat.” Itt most többről van szó. 1920 óta most történhetett meg először, hogy határon túli muzsikusokból összekovácsolódott egy zenekar, és a Pesti Vigadóban koncertet adott. Kimagasló szerepe volt a csodálatos esemény megálmodójának, Vashegyi György karmester-akadémikus úrnak, aki a Magyar Művészeti Akadémia szervezőivel létrehozta ezt a hangversenyt. És Záborszky Kálmán karmesternek, aki zenekarának, a Zuglói Filharmóniának próbatermét bocsátotta a nemes ügy rendelkezésére.

és életünket, meg maradék kereszténységünket elpusztítsák

Evangélium szent Máté könyvéből:

„Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált. Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.”

A katolikus egyházban ez a szentírási szakasz az elrendelt ünnepi evangéliumi részlet. Felhívás arra, hogy Szent István személyét és életművét ezen igék szerint értékeljük Államalapító szent királyunk valóban sziklára építette házát, hazánkat. Nem a praktikus gondolkodás vezette csupán, hanem legbensőbb meggyőződése: Jézus Krisztus személye az a szikla, amelyre érdemes és lehet házat, hazát építeni. Államférfiúi működésének értékelésében szétválaszthatatlan a szent és politikus. Alakjára tekintve, művét szemlélve eligazítást kap minden magyar saját korára, saját életére vonatkozóan. Milyen üzeneteket hordoz számunkra ma Szent Istvánnak, az államférfinak és szentnek a személye? Az ő ünnepe tehát számunkra nem csupán egy nosztalgikus visszaemlékezés, hanem értékeket, eligazítást hordozó szembesülés azokkal az ajándékokkal, melyeket Isten rajta keresztül ad a magyarságnak. Isten terveiben, ajándékozó jóságában idővel minden a helyére kerül, semmi sem vész kárba.

Rendszerváltó Archívum II. évfolyam, 2. szám

A folyóirat – azonos címmel – a korábban Lakiteleken nyomtatásban kiadott történelmi szemle szellemi örökségét igyekszik továbbvinni, de mindezek mellett az Intézetünkben folyó kutatások publikálásának is teret kíván adni. A negyedévente megjelenő folyóirat a szerkesztők szándéka szerint mindig egy adott téma van felépítve. Most a téma: sajtótörténetek a rendszerváltás korszakából.

Lezsák Sándor: kereszténység nélkül Európa szétesik

A Magyarok Nagyasszonya szobrot a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma és a királyfiakarcsai Petőfi Baráti Társulás együttműködésének eredményeként, a Szoborbizottság fővédnökeinek és tagjainak közreműködésével, sok jó szándékú ember támogatásának köszönhetően augusztus 19-én adták át ünnepélyes keretek között a csallóközi Királyfiakarcsán.

Megdöbbentő dolgok zajlanak a politikai ellenzék háza táján. Politizálásuk, az ország közügyeihez és egymáshoz való hozzáállásuk okán sokszor, sok alkalommal gondolhattuk – és olykor le is írtuk –, hogy ennél már nincs lejjebb, de most ismét időszerű ennek felvetése. Háromnegyed évvel a választások előtt a tevékenységüket a következők jellemzik.

Somogyi György kiállítása az Érdi Galériában

Mikor ünnepelhető egy festőművész? Mindig. Ám főképpen akkor, ha nem szárad be az ecsetje, és naponta szembenéz a vászonnal, hogy rejtélyes színtégláival tudósíthasson életről s halálról, szenvedésről és boldogságról. Hogy látomásaiban, ezekben a gyönyörű forma- és színérzékeny lélektérképekben megidézhesse gondolatait és a körülötte lévő világot.

Zajlik az élet, a végéhez közeledő nyár még elővezeti az utolsó kalandokat. Hétfőn délben Füzesabonyban felszálltam egy gyorsvonatra, és leültem egy hetven év körüli úrral szemben. Két perc elteltével a táskájához nyúlt, és elővette belőle a Magyar Fórum augusztus 17-i lapszámát. Hoppá, dobbant nagyot a szívem. Több mint hét éve írok heti rendszerességgel a lapba, és sokszor eljátszottam a gondolattal: milyen szép lenne, ha egyszer buszon-villamoson-vonaton-strandon, szóval bárhol, valaki mellettem olvasná a Fórumot. Most végre elérkezett a pillanat. Megszólítottam a férfit, az Olvasót, és nagyon kellemesen elbeszélgettünk. Czinege úr – remélem, megbocsátja nekem, hogy félig kiadom a nevét – a kezdetektől, tehát az első évfolyamtól hűségesen olvassa lapunkat. Nem előfizetőként, hanem utcai árusnál vásárolja meg, és az első oldaltól az utolsóig elolvassa. Isten tartsa meg ezt a jó szokását! Neve hallatán persze muszáj volt megkérdeznem, vajon rokona volt-e a Kádár-korszak hírhedt honvédelmi minisztere, Czinege Lajos. Nos, igen, de csak nagyon távoli: a miniszter elvtárs nagyapja és a mi olvasónk dédapja unokatestvérek voltak. Beszélgetőtársam egyetlen alkalommal találkozott személyesen Lajossal, és csak néhány perces felszínes társalgást folytattak. Mindegy, a lényeg az, hogy jó érzés volt találkozni egy olvasónkkal, és közvetlen, friss visszaigazolást kapni a cikkeinkről, a munkánkról.

Kiss Adél, Oláh Katalin Kinga és Oláh Mátyás kiállítása a Diák-és Vállalkozásfejlesztési Központban

Az 1956-os magyar forradalom, nemzetünk ekkor vált nagykorúvá, kitörülhetetlen a magyar történelemből, s nem különben a világ történelméből. Albert Camus-tól Márai Sándorig a szellem – és az erkölcs – legjava adózott a hősi tettnek, hiszen egy szál puskával nekimenni a világ egyik legerősebb hadseregének, a szovjet haderőnek, maga volt a csoda: az eget rengető bátorság.

Igaz, hogy leverettünk, de a szabadságunkért az életüket s vérüket adó hősök olyan tettet hajtottak végre, amelyben az „emelkedő nemzet” (Németh László) gyújtotta világosság a jövő záloga. Bár számtalan könyv, dokumentumfilm és kiállítás idézte meg – s nyilván ez sokasodni fog – a forradalmat és mártírjainkat, de ebből a magunkat is tisztító főhajtásból sosincs elég. Mert a kevésbé ismert hősök is láncszemek voltak a szabadság-láncban. Nélkülük sem jött volna el a virradat.