Magyar Igazság és élet pártja

Ma 2017. október 21, szombat, Orsolya napja van. Holnap Előd napja lesz.

Csurka István: A többpártrendszer vége

E-mail Nyomtatás

A többpártrendszert általában a demokrácia, elsősorban a nyugati demokrácia megjelenési formájának tekintik. Története két jól elkülönülő szakaszra osztható. Az első a természetes kifejlődés útja, a polgárság, a kapitalizmus feltörésével párhuzamosan haladt a francia forradalom után, és elsősorban a nyugati gazdag, fejlett államokban, valamint Amerikában. Itt alakultak ki pártok és a belőlük kialakított kormányok. Általában két nagy párt, és ezek váltogatták egymást. Ez a többpártrendszer az első világháborúig virágzott. A háború végén az anyagi végkimerülés miatt vesztes államokban baloldali, szociáldemokratának mondott, többnyire zsidó elemekből álló kormányok alakultak, Oroszországban 1917-ben uralomra jutottak a bolsevikok, és ezután Angliát némileg kivéve sehol nem állt vissza az a létforma, az a liberális demokrácia, mint ami a háború előtti volt. Mindenütt az uralkodó elitek teremtettek maguknak különféle pártokat, és ezek már sokkal kevésbé képviseltek társadalmi rétegeket, sokkal inkább az elit és a nagytőke és a nagybirtok sokszor ellentmondó érdekeit.

Bővebben...
 

Csurka István: A 2010-es tavaszi választások története és jelentősége

E-mail Nyomtatás

Az úgynevezett rendszerváltás utáni hatodik választáson a Fidesz-KDNP kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben. Ehhez több mint két és félmillió választópolgár felhatalmazására volt szüksége. Az egyéni választókörzetek közül 119-et már az első fordulóban megszerzett, a második fordulóban pedig a fennmaradt 57-ből ötvennégyet. Minden területi listájára a legtöbb szavazatot gyűjtötte be. Az eredmény azt jelenti, hogy a Fidesz felmorzsolta a magát szociál-liberálisnak nevező baloldalt és a kétségbeesett MSZP-SZDSZ és a háttérhatalom által teremtett új pártokat, és ahogyan Orbán Viktor a győzelem estéjén pontosan megfogalmazta, új rendszert, „a nemzeti együttműködés rendszerét”, illetve ennek a lehetőségét teremtette meg. Ez óriási lépés ahhoz képest, amivel 1998-ban kormányra került, amikor „kormányváltásnál többet, rendszerváltásnál kevesebbet” ígért. Mi, magyar radikálisok akkor azzal nem értettünk egyet, keveselltük, ennek érvényességét belátjuk. Örülünk a fejlődésnek. Beismerjük: lehet, hogy Orbán óvatosságának volt akkor igaza, ahhoz akkor nem volt elég nemzeti erő.

Bővebben...
 

Ötvenhét sorsdöntés

E-mail Nyomtatás

A négyévenkénti országos választásnak még a legbékésebb időkben is van verbuváló hatása. Az időközi választásoknak és a mostani, már csupán a választási körzetek negyedében zajló második fordulóknak sokkal kisebb. Ez érthető. A magyar ember szereti, ha tétre megy a dolog. Ez a mostani választás nagy tétre megy, a legnagyobb tétre. Ha a nemzetnek – immár nem is a Fidesznek – sikerül elérnie a kétharmados országgyűlési többséget, akkor egy vitán felüli magyar-keresztény többség jön létre, amelyben a Fidesz-vezetés is kénytelen alkalmazkodni ennek a nemzeti, keresztény többségnek az akaratához. Ismereteim szerint Orbán Viktorban és a Fideszben megvan ez a hajlandóság, nem kell erre noszogatni őket. – De a kétharmados többség akkor is alapfeltétel. És ez most annak az ötvenhét választási kerületnek a választóin múlik, akiknek még szavazniuk kell, mert az első körben ott még nem győzött a jelölt, csak vezet. Sok helyen, hála Istennek, behozhatatlanul. De a passzivitás, a kényelmesség, az elbizakodottság még mindent elronthat. Változtatni kell a begyökeresedett szokásokon. Most elbizakodottságra hajlamos nemtörődömségünkön változtatnunk kell. Mindenki érezze mozgósítottnak magát. Fel kell tenni az „Í”-re a pontot. (Én vesszőt tettem, mert „bíkísi” vagyok.) Vegyük észre, hogy a félig már összeomlott bal-liberális tábor minden törvényes és törvénytelen eszközzel a távolmaradásra és a közönyre, az érvénytelenségre játszik. Erre kell csattanós választ adnia az ötvenhét körzet magyar keresztény szavazó polgárainak. Most van itt az idő…

 

Csurka István

 

Csurka István: Két gyász mögöttese

E-mail Nyomtatás

A lengyelség földre borító tragédiájában minden bizonnyal a magyarság osztozott legmélyebben egész Európában. Ez magától értetődik a két történelem összekötő érrendszere és különösen a huszadik század közös hányattatásai következtében. De van az együttérzésnek mélyebb oka is. A többször felosztott, többször megtizedelt lengyel nemzet sorsa, éppen felosztásai, megtizedelése miatt tragikus sors, miként a miénk is elvesztett, megbosszult szabadságharcaink és trianoni felosztásunk miatt. Nem nagy túlzás talán azt mondani, hogy a lengyel-magyar barátság, az összetartozás érzése ebben a tragédiához való odaláncoltságban képződik meg. A történelmi változások ritmusa, az európai helykeresés üteme is hasonló. Szeretjük a lengyeleket, s ők talán még jobban lelkesednek értünk, és értelmiségünk java mindeddig ellenállt annak a lengyelektől eltávolító – persze, a saját magyarságunktól is eltávolító – galád politikának, amely az utóbbi liberál-bolsevik években, a most szétesett MSZP és a megszűnt SZDSZ, a Soros Györgyféle nemzetietlenség ártó tevékenysége következtében keletkezett. Ezért volt felemelő látvány a szentmise, Erdő Péter bíboros érsek emlékezése a színültig telt Szent István-bazilikában, s ezért volt helyes a nemzeti gyásznap elrendelése is, amely legalább a középületekre fekete zászlót tűzött az oromzatokra. Az, ami Szmolenszk mellett történt, valóban kivételes és minden vonatkozásában lengyelszerű tragédia. Amikor egy repülőszerencsétlenség következtében egy már éppenséggel nem ellenséges, de még barátságosnak sem mondható, s bűnelkövetéssel terhelt ország fölött odavész az államfő és az állam majdnem teljes katonai vezérkara, a nemzeti bank elnöke, a magas rangú tábori lelkészek kara és itt fejezi be hosszú életét Ryszard Kaczorowsky, a lengyel emigráns kormány utolsó elnöke, akkor nehéz fenntartás nélkül elhinni a baleset véletlenszerűségét.

Bővebben...
 

Csurka István: Ezek már esélyek

E-mail Nyomtatás

 

Baljós eseménnyel szállt rá a kampánycsend a magyarságra. Szmolenszknél lezuhant a lengyel elnök különgépe és rajta kívül odaveszett a kormány, a katonai vezetés és a katyni áldozatok kései hozzátartozóinak száz tagja. A katyni gyászünnepre igyekeztek, a nagy lengyel tragédiák egyikének emlékhelyére. Bennünket, magyarokat, azért rázott meg ez a végzetszerűség, mert a világon a mi sorsunkba van legközvetlenebbül bevésve az a tragédia, ami a lengyelekébe. Nincs még a világon két nemzet, amelyik a régebbi és a modern kori történelemben olyan, többnyire tragikus pontossággal lépett volna egy ütemre, vagy egymást húzva, kisegítve, támogatva. Ezeket felsorolni most az 1940-es befogadástól az 1956-os együttmozduláson át az 1989-90-es változásokig iskolás dolog volna – mondhatnánk kissé fellengzősen, ha nem éppenséggel az volna a helyzet, hogy ezeknek magyar–lengyel együttzengéseknek a nyomát is ki nem hazudta volna egy bűnös, hazug, gazember iskolapolitika a magyar oktatásból. Hiller és hasonszőrű bandája gondoskodni akart róla, hogy a magyar lélekből szoruljon ki a lengyel vonzalom, és ne örüljünk annak, hogy odaát már felszámolták a kommunizmust. De a lélekből mégsem tudta kiolvasztani. Hőkölten, döbbenten néztünk Katyn felé: hát nincs vége? Hát akkor a húszezerhez most szed még újabb százat Katyin szelleme? Nincs a kezünkben bizonyíték, de a gyanakvás ezen a tájon soha nem alaptalan és tépi a lelket, mint vihar a fát.

Bővebben...
 

Csurka István: Átstartolás

E-mail Nyomtatás


Ez az eredetileg repülési szakszó most került a köztudatba, mert valakik hirtelen ügyet ácsoltak abból a szokványos tényből, hogy két izraeli katonai felderítőgép némi Magyarország fölötti, közelebbről le nem írt keringés után átstartolta magát és visszarepült valahová. Az esetnek a választások közelsége adott nyomatékot. A gépeken állítólag elektronikus adatfelszívó és zavaró készülékek voltak. Az izraeli nagykövetség rutinfeladat végrehajtásának mondta a repülést. Izrael valóban gyakran hajt végre szárazföldi, földalatti, városi és vidéki, légi és űrbéli méréseket, megfigyeléseket, beavatkozásokat – átstartolásokat – Magyarországon. Minden gazdaságra, pénzügyre, hadügyre vonatkozó adat birtokában van, ismeri a lakosság egészségügyi állapotát, politikai, családi, üzleti titkait. Természetesen a származási és az ebből levezethető megbízhatósági adatokat és következtetéseket is. Izraelnek privilégiumai vannak Magyarországon, amelyek egyaránt a holokausztból vezetődnek le. Soha senki nem hallott arról, hogy NATO-n kívüli, akár szomszédos ország katonai gépe engedélyt kért vagy kapott volna Magyarország fölötti átstartolásra. De erről egy szó sem esett a parlamenti bizottság ülésén. 2006-ban a budapesti utcai zavargások rendőrségi letörésében idegen nyelven beszélő katonák vettek részt, nyilvánvalóan izraeliek – a magyar rendőrség egyenruhájában. Amikor erre nézve felvilágosítást és magyarázatot kértem a legfőbb ügyészségtől és az illetékes hatóságoktól, semmilyen választ nem kaptam. A Magyar Köztársaság kormánya elismerte, hogy a dolog megtörtént, de eltűrte, hogy rendőrségének egyenruhájában idegen állam, Izrael katonái, rendőrei vegyenek részt az oszlatásban, akár a gumilövedékezgetésben is, és szemlét tartsanak a tüntetők és a rendőrök között. A szélsőségesnek és antiszemitának minősített pártelnöknek pedig nem válaszoltak. Ferihegyen, ahol az átstartolás történt, húsz éve működik Izrael Állam saját vám- és határellenőrzése. Ezt is több ízben szóvá tettük, megírtuk ebben az újságban. Az Izraelből érkező utasokat, akár menetrendszerű, akár eseti járatokról van szó, csak és kizárólag a zsidó állam szervei ellenőrzik, vámolják, és sem a beérkezők létszámáról, sem a hazatérőkéről a magyar szerveknek számot nem adnak. Ebből az következik, hogy aki akar, fegyvert hoz be magával és pénzt, iratot visz ki magával, vagy itt marad, kénye-kedve szerint.

Bővebben...
 

Csurka István: A tudatlanság

E-mail Nyomtatás


Nem a tudatlanság ma a leghatékonyabb világpolitikai tényező? A tömeg tudatlanságát, a tömegember nehézkedési erejét, amellyel rendszereket dönt meg és rendszereket alkot, a proletár tömeg elvakultságát, vérengzésre hajlandóságát már a huszadik század elején felfedezte a filozófia. A mai tudatlanság azonban kissé más természetű. Mert miközben az ember a tudománya segítségével kiszabadul a világűrbe, számítógépet használ és világhálót, s az információk másodpercek alatt száguldják körbe a Földet, aközben a tömeg tudatlansága, gondolkodásra és mérlegelésre való képtelensége úgyszólván őserdei. Azt sem tudjuk, hányféle tudatlanság létezik ma. A mai tudatlanság ugyanis gerjesztett, gyártott, tudatiparilag előállított termék. Szemben a huszadik század elején felfedezett és már a XIX. században létrejött, a hamis felszabadítás élményével becsapott tömeg tudatlanságával, a mai, úgyszólván teljes mértékben hatalmi eszközökkel, félrevezetéssel és a fogyasztói ember létformájával kierőszakolt borzalmas tény. A globális nagytőkének, a minden információval rendelkező szűk körű háttérhatalomnak, a nemzetközi nagytőkének van szüksége a tudatlan – gój – tömegre, s ezért előállítja. Tévével, rádióval, az ezekben megjelenő tömegkultúrával és sztárkultusszal, az anyagiasság előtérbe tolásával és ugyanakkor az iskola tönkretételével, és egy hamis világkép sulykolásával. A múlt eltörlése – ami benne van az Internacionálé szövegében – egyik fő célja a globális butításnak. A múltjától megfosztott nemzet – halott. A mai plázatudatlansághoz nemcsak plázák felépítésére volt szükség, hanem a beléjük terelhető tömegre is. Ezt a beterelést, a plázaigényt, a gondolkodás nélküli létezés igényét, az üres ődöngés igényét, a passzív szórakozás igényét a tévék, a reklámok a plázaépítések előtt már évtizedek óta folytatták. Ez tulajdonképpen nyomásgyakorlás volt, új formájú nyomásgyakorlás. Ma már a plázákban ődöngő tömeg nem érez nyomást magán, hanem elhiszi, hogy korszerűen él. Amikor a kirakatok előtt eszi a hamburgert és márkákról és az áraikról folytat értékvitát, tulajdonképpen filozófusnak érzi magát. Ez a tudatlanság négyzetre emelése. Ehhez képest a középkori ember, aki szűk utcáinak kövezetére ürítette éjjeliedényeit és akit pestisjárványok tizedeltek, de mégis hittel emelte szemét az égre és hitt a bűnei bocsánatában, gondolkodó és teljes életet élő lény volt. Nehéz ugyanis annál nagyobb tudatlanságot elképzelni, mint ha valaki megvásárolva egy tárgyat elhiszi, hogy ezáltal szellemileg is gazdagodott.

Bővebben...
 

Csurka István: A magyarság emancipációja

E-mail Nyomtatás


A zsidóság egyenjogúsítása, emancipációja 1867-ben, közvetlenül a Kiegyezés után következett be, Deák Ferenc és Tisza Kálmán cselekvő helyeslésével, noha Deáknak voltak fenntartásai. A zsidó bevándorlás szabályozását, feltételekhez kötését is szükségesnek tartotta, ilyen törvény azonban soha nem született. Ma pedig az Izraelből érkezők számára Ferihegyen külön, a magyar hatóságoktól elzárva saját vám- és határellenőrzés működik. A magyar állam nem tudja, nem tudhatja, ki mivel, hogyan érkezik ide Izraelből, ki megy haza, ki marad itt, mekkora az itt élő orosz, ukrán, izraeli zsidók száma. A kérdés már 1844-ben, a reformországgyűlésen is szóba került Pozsonyban. Gróf Széchenyi István látnoki szemmel ellenezte, attól tartva, hogy a beözönlő és feltételek nélkül emancipált zsidóság rátelepszik a magyarságra és átveszi fölötte a hatalmat.

Bővebben...
 

Csurka István: A nép, a hatalom és a szabadság

E-mail Nyomtatás


A márciusi ifjak pesti forradalmára olyan időben emlékezik meg most a nemzet, amikor csak három hét és néhány nap választja el egy sorsfordító döntéstől. Az április 11-i választáson már az első fordulóban nemcsak az dől el, hogy ki lesz az új miniszterelnök, hanem az is, hogy hatalomra kerülhet-e a magyar nép a hazájában. Ezzel szemben a jelenleg még kormányon lévő MSZP-SZDSZ elit, a gyarmatosító burzsoázia csak kormányváltásra akarja korlátozni a választásokon szerezhető meghatalmazást. A hatalom és a kormányzás között óriási különbség feszül. A kormányzás a mai liberális értelmezés szerint a választók többségének akaratából megszerzett, s az Országgyűlés által ellenőrzött végrehajtói hatalmat jelenti, azaz tulajdonképpen csak egy technikát, amellyel az ország ügyeit viszi a kormány és így valósítja meg a választóknak előadott programját. A választóknak előadott programot a modern társadalomban a médiumok közvetítik a választóknak, s a pártok olyan hatékonysággal tudják meggyőzni a választókat, amilyen befolyásuk van a médiumokra és amennyi pénzzel fel tudják tölteni a kampányukat.

Bővebben...
 

Csúf végjáték

E-mail Nyomtatás


A Dávid Ibolya-féle pártmaradvány még kimúlni sem tud tisztességgel. Utolsó botránya, amely az ajánlószelvények összegyűjtésére való képtelenségét akarja a választási bizottság, az ellenérdekelt felek nyakába varrni, semmi más, mint a Dávid Ibolya köré odaállt nagyágyúk politikai butaság, alkalmatlanság alóli felmentésének végjátéka. Bokros Lajos, Debreczeni József, Katona Tamás és még sokan mások el tudták képzelni, hogy ha összeállnak az SZDSZ maradványával, aktivisták, tagság nélkül, az őket övező közutálat tengerében össze tudják szedni az országos lista állításához szükséges mennyiségű szelvényt. Azt remélték, hogy az MSZP megint melléjük rendel valamilyen társaságot, miként annakidején a Tisztelet Társaságát, és odaadja nekik az induláshoz szükséges alapot és besuszterolja őket a parlamentbe. De hát az MSZP-nek már nincs erre ereje, kapacitása. Különben is minden vezényelhető pártkatonája le van kötve a sokkal hatékonyabb Jobbik támogatásában. Pénz, paripa, fegyver odamegy. Zsirinovszkij, Netanjahu, a Világbank oda utal.

Még egy utolsó cirkusz – gondolja a volt igazságügy miniszter –, és kialakul az a helyzet, hogy nem takonykórban hunytak el, hanem megölték őket. Hogy Bokrost, a nagy megmentőnek kiáltott senkiházit nem a saját balgasága, hanem a rút irigység ütötte el a haza megmentésétől. Átlátszó a dolog. Ezzel szemben azt látjuk, hogy vannak utolsó percig küzdő pártok – mint a Lehet Más a Politika és a MIÉP –, amelyeknek vannak lelkes saját gyűjtőik, és ennélfogva van reményük.

Mi ezúton is kérjük együtt érző táborunkat, hogy márciusi Hősök terei rendezvényünkre hozzák ki és adják oda a téren urnákkal álló munkatársainknak a nekünk szánt szelvényeket. Köszönjük!

 

Csurka István, a MIÉP elnöke

 
JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL

A nap kérdése

napja nem tudjuk, kik pénzelték a Jobbik EP-i választási kampányát.

Hírlevél

Hírlevél


HTML formátum?

Megjelent

Bocskai TV

Függetlenség