Csurka István: A tudatlanság
Nem a tudatlanság ma a leghatékonyabb világpolitikai tényező? A tömeg tudatlanságát, a tömegember nehézkedési erejét, amellyel rendszereket dönt meg és rendszereket alkot, a proletár tömeg elvakultságát, vérengzésre hajlandóságát már a huszadik század elején felfedezte a filozófia. A mai tudatlanság azonban kissé más természetű. Mert miközben az ember a tudománya segítségével kiszabadul a világűrbe, számítógépet használ és világhálót, s az információk másodpercek alatt száguldják körbe a Földet, aközben a tömeg tudatlansága, gondolkodásra és mérlegelésre való képtelensége úgyszólván őserdei. Azt sem tudjuk, hányféle tudatlanság létezik ma. A mai tudatlanság ugyanis gerjesztett, gyártott, tudatiparilag előállított termék. Szemben a huszadik század elején felfedezett és már a XIX. században létrejött, a hamis felszabadítás élményével becsapott tömeg tudatlanságával, a mai, úgyszólván teljes mértékben hatalmi eszközökkel, félrevezetéssel és a fogyasztói ember létformájával kierőszakolt borzalmas tény. A globális nagytőkének, a minden információval rendelkező szűk körű háttérhatalomnak, a nemzetközi nagytőkének van szüksége a tudatlan – gój – tömegre, s ezért előállítja. Tévével, rádióval, az ezekben megjelenő tömegkultúrával és sztárkultusszal, az anyagiasság előtérbe tolásával és ugyanakkor az iskola tönkretételével, és egy hamis világkép sulykolásával. A múlt eltörlése – ami benne van az Internacionálé szövegében – egyik fő célja a globális butításnak. A múltjától megfosztott nemzet – halott. A mai plázatudatlansághoz nemcsak plázák felépítésére volt szükség, hanem a beléjük terelhető tömegre is. Ezt a beterelést, a plázaigényt, a gondolkodás nélküli létezés igényét, az üres ődöngés igényét, a passzív szórakozás igényét a tévék, a reklámok a plázaépítések előtt már évtizedek óta folytatták. Ez tulajdonképpen nyomásgyakorlás volt, új formájú nyomásgyakorlás. Ma már a plázákban ődöngő tömeg nem érez nyomást magán, hanem elhiszi, hogy korszerűen él. Amikor a kirakatok előtt eszi a hamburgert és márkákról és az áraikról folytat értékvitát, tulajdonképpen filozófusnak érzi magát. Ez a tudatlanság négyzetre emelése. Ehhez képest a középkori ember, aki szűk utcáinak kövezetére ürítette éjjeliedényeit és akit pestisjárványok tizedeltek, de mégis hittel emelte szemét az égre és hitt a bűnei bocsánatában, gondolkodó és teljes életet élő lény volt. Nehéz ugyanis annál nagyobb tudatlanságot elképzelni, mint ha valaki megvásárolva egy tárgyat elhiszi, hogy ezáltal szellemileg is gazdagodott.
Módosítás: ( 2010. április 09. péntek, 07:03 )
Bővebben...
Csurka István: A magyarság emancipációja
A zsidóság egyenjogúsítása, emancipációja 1867-ben, közvetlenül a Kiegyezés után következett be, Deák Ferenc és Tisza Kálmán cselekvő helyeslésével, noha Deáknak voltak fenntartásai. A zsidó bevándorlás szabályozását, feltételekhez kötését is szükségesnek tartotta, ilyen törvény azonban soha nem született. Ma pedig az Izraelből érkezők számára Ferihegyen külön, a magyar hatóságoktól elzárva saját vám- és határellenőrzés működik. A magyar állam nem tudja, nem tudhatja, ki mivel, hogyan érkezik ide Izraelből, ki megy haza, ki marad itt, mekkora az itt élő orosz, ukrán, izraeli zsidók száma. A kérdés már 1844-ben, a reformországgyűlésen is szóba került Pozsonyban. Gróf Széchenyi István látnoki szemmel ellenezte, attól tartva, hogy a beözönlő és feltételek nélkül emancipált zsidóság rátelepszik a magyarságra és átveszi fölötte a hatalmat.
Módosítás: ( 2010. március 28. vasárnap, 09:39 )
Bővebben...
|
Csurka István: A nép, a hatalom és a szabadság
A márciusi ifjak pesti forradalmára olyan időben emlékezik meg most a nemzet, amikor csak három hét és néhány nap választja el egy sorsfordító döntéstől. Az április 11-i választáson már az első fordulóban nemcsak az dől el, hogy ki lesz az új miniszterelnök, hanem az is, hogy hatalomra kerülhet-e a magyar nép a hazájában. Ezzel szemben a jelenleg még kormányon lévő MSZP-SZDSZ elit, a gyarmatosító burzsoázia csak kormányváltásra akarja korlátozni a választásokon szerezhető meghatalmazást. A hatalom és a kormányzás között óriási különbség feszül. A kormányzás a mai liberális értelmezés szerint a választók többségének akaratából megszerzett, s az Országgyűlés által ellenőrzött végrehajtói hatalmat jelenti, azaz tulajdonképpen csak egy technikát, amellyel az ország ügyeit viszi a kormány és így valósítja meg a választóknak előadott programját. A választóknak előadott programot a modern társadalomban a médiumok közvetítik a választóknak, s a pártok olyan hatékonysággal tudják meggyőzni a választókat, amilyen befolyásuk van a médiumokra és amennyi pénzzel fel tudják tölteni a kampányukat.
Módosítás: ( 2010. március 21. vasárnap, 06:29 )
Bővebben...
Csúf végjáték
A Dávid Ibolya-féle pártmaradvány még kimúlni sem tud tisztességgel. Utolsó botránya, amely az ajánlószelvények összegyűjtésére való képtelenségét akarja a választási bizottság, az ellenérdekelt felek nyakába varrni, semmi más, mint a Dávid Ibolya köré odaállt nagyágyúk politikai butaság, alkalmatlanság alóli felmentésének végjátéka. Bokros Lajos, Debreczeni József, Katona Tamás és még sokan mások el tudták képzelni, hogy ha összeállnak az SZDSZ maradványával, aktivisták, tagság nélkül, az őket övező közutálat tengerében össze tudják szedni az országos lista állításához szükséges mennyiségű szelvényt. Azt remélték, hogy az MSZP megint melléjük rendel valamilyen társaságot, miként annakidején a Tisztelet Társaságát, és odaadja nekik az induláshoz szükséges alapot és besuszterolja őket a parlamentbe. De hát az MSZP-nek már nincs erre ereje, kapacitása. Különben is minden vezényelhető pártkatonája le van kötve a sokkal hatékonyabb Jobbik támogatásában. Pénz, paripa, fegyver odamegy. Zsirinovszkij, Netanjahu, a Világbank oda utal.
Még egy utolsó cirkusz – gondolja a volt igazságügy miniszter –, és kialakul az a helyzet, hogy nem takonykórban hunytak el, hanem megölték őket. Hogy Bokrost, a nagy megmentőnek kiáltott senkiházit nem a saját balgasága, hanem a rút irigység ütötte el a haza megmentésétől. Átlátszó a dolog. Ezzel szemben azt látjuk, hogy vannak utolsó percig küzdő pártok – mint a Lehet Más a Politika és a MIÉP –, amelyeknek vannak lelkes saját gyűjtőik, és ennélfogva van reményük.
Mi ezúton is kérjük együtt érző táborunkat, hogy márciusi Hősök terei rendezvényünkre hozzák ki és adják oda a téren urnákkal álló munkatársainknak a nekünk szánt szelvényeket. Köszönjük!
Csurka István, a MIÉP elnöke
Módosítás: ( 2010. március 21. vasárnap, 06:29 )
|