A Jobbik kimutatta a foga fehérjét. Tartózkodott, tehát parlamenti nyelven egy gyenge nemet nyomott kedden a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény szavazásakor. A fideszes Kósa Lajos, Gulyás Gergely, Németh Szilárd és Vitányi István által jegyzett indítvány 130 kormánypárti igen, 44 nem és 24 – jobbikos – tartózkodó szavazatot kapott.
Az idén egy hétvégére esik Trianon évfordulója, valamint a csíksomlyói búcsú, amely érdekes egybeesés mögött komoly összefüggés húzódik 2017 magyarjai számára. A két nap ugyanis egyszerre festi elénk a halált és az életet, a gyászt és a reményt.
Miért késik ilyen soká Demszky felelősségre vonása? Miért nem ásnak le a kutatók a választási csalásokig, a nyolcéves rendszer lényegéig, az egész társadalmi rétegnek a felelősségéig, amelyik ezt a Gyurcsány–Bajnai-rendszert életben tartotta, és a hasznát élvezte? Meddig kell várni a titkosszolgálatok idegenszolgálatának feltárásáig, a Jobbik megteremtése MSZP-s és titkosszolgálati összefüggéseinek leleplezéséig? Nem lehet megvárni, hogy az elsikkasztás megismétlődjék. Az 1990-es januári jóslat a Vasárnapi újságban ma is érvényes: jönnek az új Kun Bélák. Nem azok, akik akkor, hanem újak. Más szerelésben, baseballsapkában és meleg büszkeséggel, még csak lappangó liberalizmussal, de holnap követelőzővel. Nem lehet mindent a kormánytól várni. A magyar nemzeti keresztény rétegnek, magának a győztes tábornak kell kifüstölnie a liberálbolsevizmust.
Aligha találhatunk még egy helyet a világon a mi Kárpát-medencénken kívül, ahol elmondható lenne egy emberről: hat országban lakott, de sohasem költözködött. A napvilágot az Osztrák–Magyar Monarchiában látta meg, kora ifjúságát Csehszlovákiában töltötte, érett férfiként éppen akkor lépett házasságra, amikor Szlovákiában lakott, de vállalkozni Magyarországon kezdett, a Szovjetunióban vesztette el fél szeme világát és csaknem száz évesen, Ukrajnában tért örök nyugalomra.
