Az első pillanatoktól a néma tüntetésig
Sokakat megszégyenítő frissességgel nyitott ajtót budai lakásában Hámori Vilmos, aki születése óta, egészen pontosan 1923. január 20-a óta él egy Margit körút feletti kis utcában. Szenvedélyes fotós, aki a forradalom idején készült képeit három albumba rendezte. A fényképek mellett izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket osztott meg velünk.
Meg tudja mondani, hány szomszédja volt az elmúlt évtizedek során?
Elképzelésem sincs, főleg manapság, amikor mások már úgy cserélik a lakásukat, mint én az ingeimet. Ezt a lakást még nagyapám vette 1892-ben, amikor megépült a ház, én meg már kilencvennegyedik éve lakom itt. Innen jártam a Budai Várba, a Szabó Ilonka utcába az Állami Mátyás Király Gimnáziumba, ahol főleg felvidéki és erdélyi menekült tanárok alkották a tanári kart. Olyan nevelést kaptunk, amit senki sem felejtett el közülünk.
Vili bácsit az egyetemi évek alatt érte a háború. Miként vészelték át ezeket az időket Budán?
A Műszaki Egyetem hallgatója voltam, amikor 1944 decemberében mint mérnökhallgatók megkaptuk az utolsó eligazítást. Közölték velünk, hogy az egyetemet az év végén kitelepítik Németországba. Négyen-öten összeálltunk, és a tanszereinket, füzeteinket, könyveinket egy ládába összecsomagoltuk, ezek lezárattak és Németországban nyitották csak fel. Közölte velünk a dékáni hivatal, hogy hallgassuk a Budapest 1 rádiót, az majd bemondja, hogy mikor lesz az indulás Németországba. Drága édesapám, mikor ezt megtudta, azt mondta: „Édes fiam, rosszat sejtek, az ég áldjon meg, ne menj ki az egyetemmel Németországba, maradj itthon!” Mondtam, hogy akkor katonaszökevényként fognak kezelni, mert mi fel voltunk mentve, mint karpaszományos katonák és egyetemi hallgatók. Azt válaszolta, hogy „van neked egy jó keresztapád, menj hozzá Veresegyházra.” Oda is mentem az utolsó előtti vonattal. Veresegyházon a patikában átvettem a fehér köpenyt, átváltoztam gyógyszerésszé és ezért maradhattam meg.
A tartalomból:
A New York Times szerkesztőbizottsága megállapította, hogy Orbán és a többi nacionalista, akik a modern Európa szívében elutasítják a tolerancia és a szabad mozgás liberális értékeit, azt kockáztatják, hogy olyan gyűlöletet keltenek, mely kevesebb mint, egy évszázada világháborúhoz vezetett. A megállapítást egy komplett cikk előzi meg, melyet feltehetőleg Budapesten, esetleg Berlinben fogalmaztak. A mérhetetlenül elfogult írás, mely nem mentes a csúsztatásoktól azt sugallja, hogy pusztán Orbán esetleg egy újabb nagy háború kirobbantásáért lehet felelős. Ez a sugalmazás egy befolyásos amerikai lapban jelenik meg.
Esténként megnézek három tévéhíradót. Az egy időben futó két kereskedelmit ugráló kapcsolásokkal, a harmadikat végig. Az ugráló kapcsolással azért játszadozom, mert ami az egyikben az adás harmadik percében lefutott, azt a másik negyedik percében már nem nézem meg és visszaugrom arra, amit emez most ad, a másik pedig csak aztán. Végül az összefoglaló közszolgálatiban megnézem az egészet még egyszer. Ezeket a híradókat egy központból szerkesztik. Csak árnyalatnyi különbségek fedezhetők fel. Az egész nem más, mint egy megszerkesztett és képekkel alátámasztott szóömleny, szózuhatag, agymosás. Most, amióta pénzügyi és bankválság a fő téma, faburkolatos, talán mahagóni bankbelsőket lehetett látni, barna eleganciát, méltóságot, a folyosókon kissé gondterhelten vonuló, majd a súlyos asztaloknál helyet foglaló bankárokkal, főbankárokkal.
A Népszabadság évtizedek óta veszteséges. Amikor a kilencvenes években egymás után nyírták ki a jobboldali sajtóorgánumokat, akkor mindig az volt a duma, hogy fenntarthatatlan, veszteséges, ez most már piacgazdaság, itt a gyengék elhullanak. Hát akkor most tessék, drága liberális, szabadpiaci, demokrata barátaink: döntött a piac. Az új tulajdonos nem kívánja tovább finanszírozni a milliárdos veszteséget. Ja, hogyha Titeket érint, akkor az mindjárt más? Hogy akkor a politika avatkozott be? Akkor veszélyben a demokrácia? Akkor ez már kulturális érték, a demokrácia záloga?
Szanyi Tibor MSZP-s képviselő szerint amiatt szűnt meg a Népszabadság, mert a tulajdonosnak nem állt szándékában politikai alapon tovább működtetni egy veszteséges napilapot. Korábban a pártnak is meggyűlt vele a baja, a Népszabadság végül a piac áldozatává vált. A napilapot hosszú éveken át pénzelő párt EP-képviselője maga is elismerte: a Népszabadság piaci alapon működésképtelen volt, és korábban a pártnak is meggyűlt a baja a finanszírozásával. Szanyi Tibor nyílt levelében azt írta, üzleti alapon teljesen érthető, hogy a Népszabadságot végül bezárták.
Na ugye, hogy nincs sajtószabadság, mert ott nem is lehet sajtószabadság, ahol rongyos ötmilliárd forintot nem akar a kormány egy magáncég helyett kiköhögni.
A Népszabadság külföldi tulajdonosa a lap kiadását pénzügyi okok miatt felfüggesztette. Az MSZP közleményt adott ki, melyben az áll, hogy a kormány ellopta a nép szabadságát. Ezért az állampárt, az MSZMP utódja az MSZP, a Szabad Nép utódja a Népszabadság szerkesztősége elé tüntetést szervezett. Most azzal az otromba hazugsággal, hogy ilyen esemény több mint negyedszázada nem történt, csak saját vonatkozásunkban foglalkoznék részletesebben (nem elfelejtve a Pesti Hírlap, az Új Magyarország a Demokrata ügyét), mely szerint valóban politikai okból fél évre felfüggesztették a Magyar Fórum kiadását, illetve a Pannon Rádió szerkesztőségébe kommandósok hatoltak be, kitépték adásgépének kábeleit és antennájának erősítőjét, s az adáshoz nélkülözhetetlen egyik drága eszközét magukkal vitték. Magyarul ellopták. 
Mert e pillanatban semmi sem előbbre való, mint Orbánt kirobbantani a székéből
