Január 30-án Budapesten a Gellért Szálló Gobelin termében „A kultúra, mint a magyar megmaradás eszköze” címmel tartotta harmadik konferenciáját a Magyar Megmaradás Közössége. A rendezvény nyitányaként Bobory Zoltán költő, a székesfehérvári Vár c. irodalmi folyóirat főszerkesztője szavalta el Nem lehetsz c. költeményét.

                Puszt Tibor filmrendező „Az elektronikus média, mint a gyarmatosítás eszköze” címmel tartott előadást a hazai mozikról, televízió csatornákról és filmgyártásról. Elmondta, hogy egy felmérés szerint egy 1990-ben született gyerek 10 év alatt 1092 filmet tekint meg a televízióban. Az viszont nem mindegy, hogy milyen filmeket nézünk, hiszen ezek az alkotások nagyban befolyásolják mind az embert, mind a közízlést. Magyar filmjátékok pedig alig születnek. 2008-ban 9 millió nézője volt a filmeknek. Érdekesség, hogy a bevételek 78%-án két cég osztozik: az InterCom és az UIP-Duna Film.

Összefoglaló videók az MMK január 24-ei konferenciájáról

Medveczky Ádám karmesterrel 2010. február 11-én, 18 órakor.

Helyszín: Szent István Művelődési Ház (Székesfehérvár, Liszt Ferenc utca 1.)

Belépőjegy: 600 Ft (diákoknak, nyugdíjasoknak fél áron)

Magyar Megmaradás Közössége
Postacím: 1464 Budapest Pf.:1578
Telefon: 06-1-309-0393. Fax: 06-1-309-0394

A Magyar Megmaradás Közössége (MMK) január 24-én tartotta Család-üzem, állam-üzem és a politikai-társadalmi berendezkedés legfőbb kérdései címmel második konferenciáját a fővárosi Gellért Szállóban.

A konferencia megnyitó beszédét Dr. Kovács László az MMK elnökségi tagja, a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) országos elnökhelyettese mondta. „A MIÉP és az MMK soha nem csinált titkot abból, hogy az alkotmányozásról, a megélhetésünkről, mindennapi gondjainkról, az oktatásról és a kultúráról szóló konferenciáit nemzeti programalkotása tengelyére állítja. A mai konferencia referátumai választ keresnek és kiutat ajánlanak az emberiség és benne a magyarság sorsdöntő létkérdéseire. Hogyan függ össze az élhető világ , a természet elpusztítása, kizsákmányolása a mindennapi megélhetésünk zsákutcája a globalista és a nemzeti érdekek ütközésével? Van-e kiút a kóros körből? Elpusztul-e holnap a világ? –tegyük fel a kérdést ma élő honfitársainknak, akik azzal küszködnek, hogy kitart-e minimálbérük, segélyük, nyugdíjuk a következő hónapig.”-idézzük a párt elnökhelyettesét.

Meghalt a tapasztalat félistene, valóságos és egyetlen magyar Sziszifusza. Csak a népi írók néhányában és Móriczban volt meg a veleszületett és eltéphetetlen ragaszkodás a tényekhez, és ugyanakkor a mégishez és a csakazértishoz. A megtörténthez és a személyes és népi-nemzeti időben lefolytakhoz való feltétel nélküli odakötöttségnek az a foka, ami Fekete Gyulában mindent meghatározott, egyszersmind mérhetetlen, örök szenvedély is. Fekete Gyulában a sziszifuszi feladat a földművelő ember világszemléletébe volt beleoltva. Már maga ez a képtelenség is csak fokozta az író szenvedését. A föld, a nap, az eső és az önfenntartó munka kényszerű, engedelmes, de célszerű összekapcsolása és palántázás közben a szikla súlya – elviselhetetlen. Fekete Gyula célért küzdő ember volt, aki azonban mindenkor számításba vette földje állapotát, az ég üzeneteit és a rendelkezésére álló emberi erőt. Tudta, hogy a sors előbb áll a sorskérdésnél, és mégis minden mondatával a sorskérdés megoldásáért perelt. Ehhez nagy gondolkodónak kell lenni, nemcsak jó gazdának, parasztnak. Fekete Gyula közéleti írászata, publicisztikája tulajdonképpen egy sajátságos magyar filozófia, amelyet az apró kérdésekkel való foglalkozások, meg a nagy sorskérdésekkel való birkózások takarnak be és keltik azt az érzést, hogy ez mind csak aktualitás, tehát nem lehet filozófia. Pedig az. Egyszerű életfilozófia, közrendű filozófia, célszerű filozófia, de szükséges magyar filozófia. Fekete Gyula életét és munkásságát egy célnak rendelte alá: elérni a magyarság megmaradását. A tényeket számba véve, ezt két úton tartotta lehetségesnek elérni.

Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség címmel a MIÉP XI. kerületi irodájában február 4-én, csütörtökön 18,00 órakor Simó József a Czegei Wass Alapítvány magyarországi képviselője tart előadást Wass Albertről.

Minden érdeklődőt szeretettel vár a rendezőség a Bartók Béla út 96. szám alatti irodában.

A tartalomból:

Csurka István: Áldozat. Sorskérdésünk sorsa (41.)

Istóczy lázas, majdnem felháborodást tükröző szavakkal írta le a nyomort, elhagyatottságot, a sarat és a végtelen sivár csendet, ami Érmindszenten fogadta. Akkor, hét évvel ezelőtt ő, a politikus, a „12 Röpirat” szerkesztője a költőről még keveset tudott. Ady akkor még nem volt híres, s még csak jobbára Váradon ismerték. Ma azonban, 1913-ban – fordított egy merészet a saját gondolatmenetén Istóczy – már világosan látja a tudatos zsidó vonalvezetést. „A zsidó éber és vagy megszerzi magának azt a tehetséget, amely nem az övé, vagy megöli.” A megszerzés módszereit, amellyel a zsidóság leköti magának a magyar tehetségeket, csak a helyszínen lehet felismerni. Az ellentétekben. Amíg az iskolaigazgató szégyelli az iskola hírhedt tanulóját, a mély sárból kiemelkedett fiatalembert, addig néhány év múlva Nagyváradon már megszagolják benne a kivételes tehetséget. Útjába kerül egy roppant gazdag, nagyvilági életet élő, művelt, kifinomult, érzéki zsidó nő – véletlenül – és elkápráztatja. A zsidóság tudja, hogy nem csak az az erő számít, nem csak az a sorsfordító képesség, amit a fiatalember éppen megtestesít, vagy még nem is testesít meg, hanem az, ami lehet belőle. A zsidó befektet a magyar tehetségbe, vagy kútba fojtja.

A liberális piacgazdaság rendszerének összeomlása éppen úgy időben történő folyamat, mint ahogy a kialakulása volt, csak remélhetőleg sokkal gyorsabb. Az elromlott és önmaga ellentétévé vált rendszertől való megszabadulás sebessége a cselekvőképes nemzedék elszántságán, harckészségén és képzelőerején múlik. A felszámolás sebessége az új rend elképzelésénél és a megvalósítás szellemi hatóerejénél nem lehet nagyobb. A profitéhes liberális csoportok, központok maguktól nem takarodnak le a színről és egyes társadalmakban a globalizmus szétesése után is fenntarthatják és átmenthetik hatalmukat, ha az új rend táborában nincs összetartás, erő és akarat. Az oligarchiává vált liberális kaszt azt hiteti el a társadalommal, elsősorban médiahatalma segítségével, hogy a demokrácia szükséges tartozéka, és őt magát és korlátlan hatalmát kiküszöbölni igazságtalanság. De ez nem igaz. A legnagyobb hátrányban az eladósodott, az uzsorának alávetett társadalmak vannak. Magyarország ilyen. Itt azért voltak képesek megakadályozni a megbukott piac főemberei az előre hozott választásokat, mert a bank fenntartotta őket. A futamidő teljes kitöltésére a megszállásnak az átmentéshez, a zsidó megszállás teljessé tételéhez, további földszerzéshez, és a jövőbeni uralmuk megalapozásához volt szükségük. A végcél a további teljes eladósítás. A társadalom ellenfeszülését csak a teljes nincstelenség, a pária lét szavatolja. A magyar társadalomban ma nincs ellenállás. Jóformán mindenki csak a választásokat várja és attól vár mindent. Kevesen látják, hogy az új kormánnyal szemben rendszerváltó igényt kell támasztani. Sok a lapító ember. A Gyurcsány–Bajnai-kormánynak, a megbízott tönkretevőknek az államcsőd széléig kellett hajszolniuk az országot, hogy az IMF-hitel megmentésnek látszódjék. Sikerült nekik. Pontosan azzal a módszerrel, ahogy 1956. november 4-én: a forradalmi Munkás Paraszt Kormány behívta a megmentő szovjet csapatokat, amelyek már bent voltak az országban. A különbség csak az, hogy a magyar forradalmat csak ekkor kezdték el leverni, tankokkal, most pedig az IMF behívását legalább tizenöt éves nemzetellenes politika, neoliberális rombolás, züllesztés előzte meg, és a nemzetben nem maradt több tartás, minthogy várja az új választásokat és attól remélje a megváltását.

Összefoglaló videók az MMK január 9-ei konferenciájáról