Mire ezek a sorok megjelennek, annyiszor megismétlik a világraszóló győzelem tényét, hírét, s elhangzik annyi őszinte és annyi álnok gratuláció, hogy itt, most, ebben az elemzésben kissé színpadias volna megfújni a diadalfanfárokat. Most sokkal mélyebbre kell ásni és magunkba nézni, mintha vesztettünk volna. A győzelem szép, a győzelem nagyszerű, de ezzel még semmi sem dőlt el, csak a lehetőség kapuja tárult szélesre. Az egyes ember, s különösen a győztes tábor emberének teendői elsősorban is nem politikaiak, hanem lelkiek és tudatiak. A résztvevőnek most el kell döntenie, hogy a továbbiakban is részt vesz-e, küzd-e, elvégzi-e az önként vállalt vagy a rábízott munkát, vagy félrevonul, mert most kampány nem lesz. Mert most az országépítés munkája következik, amelyik sokkal nehezebb, sokkal kitartóbb részvételt igényel, mint a kampány. Nem a pártaktivisták viszonyát, hozzáállását kell megváltoztatni a munkához, hanem az egész magyar társadalomét. A jövőt azokkal együtt kell építeni, akik most nem vettek részt a szavazásban. A részvételi arány nem volt olyan alacsony, mint amilyennek az alulmaradt ellenzék beállítja, de volt annyira jelzésértékű, hogy a jövőbe tekintő kormány ne nyugodjék bele. A választáson való részvételt belső kényszerré, emberi tisztesség dolgává, a felelősséget érző ember ügyévé kell tenni. Csak egy ilyen erkölcsileg megemelkedett, öntudatos magyar társadalom lesz képes megoldani a rá váró roppant nehéz feladatokat.

Az Amerikai Egyesült Államok jelenleg folyó elnökválasztási kampánya a világnak azt bizonyítja, hogy az ún. neokonok befolyása milyen felmérhetetlenül nagy. És azt, hogy ez a mérhetetlenül nagy befolyás mennyire ártalmas a világ minden normális, békére vágyó polgára számára. A neokonoknak bárki jó, akár a furcsán megöregedett Bill Clinton ugyancsak idős felesége is, aki sem koránál, sem egészségi, sem erkölcsi állapotánál fogva nem tekinthető ideális elnökjelöltnek. Úgy látszik, olyan apróság a neokonokat nem zavarja, mint ami Clintonnéról derült ki, hogy jelöltségéhez is csalással jutott és nemzetbiztonságilag sem oké. Nekik elég, hogy híve egy sajátos demokráciafelfogásnak, amely állítólagos szabadságjogokat pénzzel, s ha kell, akkor pedig tűzzel, vassal, fegyverrel terjeszt.

Az erőszakos betelepítés után egy magyarok és cigányok elleni pogrom szervezésének lehetősége

Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok, több mint negyedszázada ezt a mondatot kiabálták Marosvásárhelyen, a város minden pontjáról összesereglő cigányok, a botokkal és kövekkel felfegyverzett, felheccelt, félrevezetett, leitatott, őrjöngő románok gyűrűjébe került magyaroknak. A gyalázatos Fekete Pénteken, március 19-én, az akkor még többségében magyarok lakta Marosvásárhelyen, a Bolyai gimnázium magyar tannyelvűségéért csendben felvonulók tüntetését a háttérből hergelt románok véres összecsapássá változtatták. A Felső-Maros mentéről és a Görgény völgyéből teherautókon vasvillával, fejszével, botokkal felszerelten érkezettek azt ordították, agyonverik az összes magyart. A polkorrektek ma is azt hazudják, hogy tisztázatlan okból törtek ki a zavargások. Erről szó sincs. Szél fúvatlan nem indul. A hat halálos áldozatot követelő magyarellenes pogromnak 300 sebesültje volt, Sütő András magyar írónak ekkor verték ki a fél szemét.

Áll lesben Fábián Tamás, az Index gyűrűs fejű újságírója a kötcsei úton. Előrebocsátom, én őrá nem haragszom, kis cseléd, unokám lehetne. (De nem az, hál’ Istennek.) Cihelődnek kifele a kocsikból a rendezvény vendégei. Gyűrűs fejű hirtelen, pont úgy, mint a 60-as évekből sokunknak ismerős közeg, a fakabát, előugrik (Vajon honnan látta, hogy így kell, a nagyfater tanította, esetleg ez a képesség úgy, mint a gyűrűs férgek törzsében öröklődik?), mikrofonját betolja a kiszemelt képibe. Vallja be!

Az iskola mint a tudás, a nevelés, a közjó központja odaveszett. Az iskola ma gyerekmegőrzővé silányult. Igen, még a jobb iskolák is. A lesüllyedés, a társadalmi össztudástól történő leszakadás valamikor a 80-as évek elején kezdődött és ma már égbekiáltó. A magyar oktatási rendszer ezen, az egész Nyugatra, sőt az egész világra jellemző süllyedésén belül különösen nagyot zuhant. A tanár és tanítóképző szakokra évtizedek óta a legalacsonyabb pontszámokkal lehet bejutni. A tanár közmegbecsülése ugyan még él a társadalmi tudatban, de ma már különórák, tanfolyamok, komoly összegekbe kerülő kurzusok nélkül szinte lehetetlen használható tudásra szert tenni. Illetve az interneten megtalálható elképesztő ismeretanyaggal megjelent egy, a fentivel ellentétes folyamat, hogy tulajdonképpen ingyen is hatalmas tudáshoz juthat az átlagpolgár.

A liberális értelmiség Simicska Lajost a patás ördöggel hozta egy szintre. Egészen addig, míg a kormány ellen nem fordult. Azóta nem ciki Simicska cégeinek dolgozni, különösen, hogy egész szép pénzt kínált a bértollnokoknak. Ma már a kényes liberális értelmiség köreiben teljesen elfogadott a Magyar Nemzetben írni, A Hír Tv-ben műsort vezetni vagy a Lánchíd Rádióban beszélgetni. Egy gyékényen árul a nemrég még véres szájú kormánypárti bértollnok a született liberális megmondó emberrel. Ma már egyáltalán nem okoz problémát a baloldali és liberális értelmiség által oligarchának, káros alaknak, szélsőségesnek, a diktatúra pénztárnokának, a korrupció melegágyának titulált Simicskának dolgozni liberális értelmiségiként.

A magyarság két esetben veszíthet most: ha a kormány magára hagyja a nemzeti keresztény többséget, amely megválasztotta, és ha ez a nemzeti keresztény többség elfáradva és megmérgeződve magára hagyja a kormányt. Egyiknek sem szabad bekövetkeznie és akkor minden nyomás ellenére, minden nehézség közepette magyar marad Magyarország.

Joav Blum izraeli–magyar, kettős állampolgár telekvásárlása és telekcseréje és a mögötte felvonuló erők összecsapása, majd lelepleződése alighanem a rendszerváltás évtizedeinek a magyarság sorsát, nemzetközi helyzetét legpontosabban jellemző történet. Az ügy most, az új kormány felállása után és a sukorói kaszinóépítés meghiúsítása után és a felelősségre vonás első lépései után vált különösen drámaivá.

Biharban ért bennünket a hír: az a kérdés Pesten, Vona Gábor felesége milyen szexuális ajzószereket nem próbált? És mennyire fontos a nagy pénisz a jobbikos politikus volt titkárságvezetőjének? Csak nem arról van szó, hogy az Államkincstár, meg a párttámogatási rendszer jóvoltából a proletárfeleségek bukszája tele van lóvéval, mivel melózniuk nem kell, unatkoznak? Így eshetett, hogy a szexuális ajzószerek piacára dobták be saját magukat? Vagy ami valószínűbb, a nagyon nagy üzletből jövő pénzen elkezdtek marakodni. S ahogy az lenni szokott, a vesztes vagy akit éppen átvertek az elosztón, de mindenképpen belülről dobta fel őket valaki a sajtónak.

Tombol a bosszú népe

Spíró György és Kertész Ákos együttesen legalább harminc különböző díj tulajdonosa.

Most az erkölcsi magaslesre felkapaszkodók az alább történtek idején mit tettek, felemelték-e szavukat, mikor:

Spiró György leírta, hogy „Jönnek. Jönnek a dúlt-keblű / mélymagyarok megint, / fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek / a szarból, csönd van. / (…) Ó, ha gyilkolni szabadna újra, / csámcsogva, hersegve szívnák a / vért – miért is? ki tudja. Trianonért? (…)”(1987) És Kornis Mihállyal egyetértettek, amikor papírra vetette, hogy „Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy tudniillik mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.”(Beszélő – 1992)

Landeszmann György főrabbi következő kijelentéséhez, hogy viszonyultak?

„(…) ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack.”(Napi Magyarország – 1993)

Kertész Ákostól elhatárolódtak a cikke miatt?