Krisztina a vérliberális, ámde profi politikai anyu ölébe vette egyenként a fiacskáit, majd letette, nézegette forgatgatta őket, mi legyen velük: Csanáddal, a szép nagydarab gyerekkel, és Gabival, a kis csenevésszel? Addig forgatgatta, míg megállapította: letagadhatatlanul mindkettő magafajta, mégis más. Lehet más? Vagy van jobb? Ez az, csapott a homlokára a leleményes politikai anyu, legyen jobb sőt jobbik!

Így szerveződtek szépen a politikai világra a jobbikosok? De ki lehet apu? Az igazi. És vajon tolvajvérüket tőle örökölték? Avagy ez is anyai örökség? Mert a tolvajvér az megvan bennük kétségtelenül, hiszen semmi sem a sajátjuk, minden ötletet, mely a valódi népi nemzeti gondolatra, megoldáskeresésre hasonlít, lopták valahonnan valakitől. Legtöbbet a MIÉP-től. Érdemes-e az apasági vizsgálattal bíbelődnünk, vagy elégedjünk meg a futtatókkal? Elég, ha tudjuk, hogy mely szolgálatok, szervezetek, szerkesztőségek, szponzorok tekintik édes gyermeküknek az eszmetolvajokat?

Az augusztus 18-ai Kormányinfón a Magyar Fórum által feltett kérdésére, hogy mennyi forrást különítenek a Szent László-évre, az alábbi választ kaptuk.

Az idei Szent Márton Év és Márton Áron Emlékév sikerein felbuzdulva a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület és az Emberi Méltóság Tanácsának kezdeményezésére a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága 2017. január 1-je és 2017. december 31-e között meghirdeti a Szent László-évet. Az év világi fővédnökének Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest kérték fel.

A Szent László-év programjainak lebonyolítását a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága vállalta.

A Szent László-év kezdeményezője a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke, Okos Márton, valamint az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, Dr. Lomnici Zoltán voltak.

Ez a nyár más volt, mint a jó pár ezt megelőző. Júniusban óriási láng gyulladt a szívekben, és ez a láng újból felkapott az előző két hétben. Ennek egyik különös jelére hétfőn lettem figyelmes, amikor észrevettem, hogy a fodrásznő egyszerre háromféle piros-fehér-zöld karkötőt viselt, pedig az elmúlt tíz évben biztosan nem láttam egy nemzeti jelképet sem a fodrászatban, de még szóba se kerültek efféle témák. Hogyan jutottunk el idáig?

Könyvszemle

Küszöbén az estnek

csillagfakadáskor

dalba fog az ember

ha már fáj a sorsa

nagyon szépen fájjon

küszöbén az estnek

csillagfakadáskor

(Utassy József: Motívum)

Bakos István

NEMZETÉPÍTŐ KÍSÉRLET

A Magyarok Világszövetsége kronológiája 1989–2000

ANTOLOGIA KIADÓ, LAKITELEK, 2016

462 oldal

RETÖRKI könyvek 17.

Sorozatszerkesztő: Bíró Zoltán

Súlyos kötetet tartok a kezemben, melyet kétségtelenül a Magyarok Világszövetsége szemünk előtt végbement felszámolódása kronológiájának kell tekintenem. A kiadvány 2016. június 4-én jelent meg, Trianon évfordulóján. A szerző a század-vég egyik kimagasló eseményének, az eredetileg gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Perényi Zsigmond koronaőr és a külhoni küldöttek által 1938. augusztus 16-án létrehozott Magyarok Világszövetsége 1991-es újraindításának és működésének krónikása. Munkája szép emléket állít az eredeti szövetség megalkotóinak és az új kezdeteket közvetlenül befolyásoló, a megújhodást szolgáló jeles személyeknek.

Ezen a helyzeten csak úgy és csak akkor lehet változtatni, ha keletkezik valami új, ami új alaphelyzetet tud teremteni, ha összeáll egy új erő, amelyik gyökeres változást hoz. Ehhez pedig szakítás kell. Valakinek, valakiknek ki kell merészkedni a körön kívülre, és be kell mutatni, hogy az elevenen való megnyúzás elviselhető.

A magyar társadalom túlnyomó többségének kétségtelenül az az utóbbi hat-hét évben szerzett keserű alapélménye, hogy nem történt rendszerváltás. Ez az alapélmény néhány kisebb, félretolt őrhelyet kivéve a hivatalos nyilvánosságban nem jut felszínre. Ellenkezőleg, minden orgánum azt sulykolja a közvéleménybe, hogy demokrácia van, szabadság, piaci gazdálkodás, tőkés rendszer, versenytársadalom. Az európai jelleg térnyerését mindennap megünneplik, miközben az emberek azt érzik, hogy sorsuk rosszra fordult. Ráadásul a létrejött alapintézmények, mint a többpárti parlament és az önkormányzatok, az új szabadságjogok, mint a szabad ki- és bevándorlás, illetve a konvertibilis forint egyaránt a változás tényét látszanak bizonyítani. És mégis, az emberek nagy többségének közvetlen élménye az, hogy az alaphelyzet ugyanaz.

Geopolitikai helyzetünkből fakadóan mindig is a germán birodalomépítés, a szláv fegyverkezés, délről pedig a bizánci veszély, majd az iszlám invázió szorításában éltünk. Államalapító királyunknál jobban senki sem kezelte ezt a helyzetet, nem hiába nevezte Szent Istvánt legfőbb szellemi és politikai irányítónknak Bajcsy-Zsilinszky Endre. Szent István megőrizte függetlenségünket Bizánccal szemben, majd II. Baszileosz császárral szövetséget is kötött, a kijevi orosz állammal pedig mindvégig jó kapcsolatokat ápolt. Ezeknél jóval érdekesebb – és különös aktualitással is bír –, milyen kapcsolatot tartott fenn a Német-római Császársággal.

Az ezer évvel ezelőtt történt gyökeres magyar rendszerváltást ünnepeljük, mi, kései rendszerváltók, akiknek éppen az a nagy sérelmük, hogy nem sikerült sem erővel, sem bölcs belátással gyökeressé és alapossá tenni rendszerváltásunkat. István megkoronázása egy hosszú, több évtizedes folyamatnak volt a beteljesedése, és egy új gazdasági, politikai és kulturális rendszernek a megszervezését, ezeréves útra indulását jelentette. A magyarság ezer évvel ezelőtt ahhoz volt szokva, hogy a legjobbjai vezetik, azok irányítják. A nép, a nemzetségek, a törzsek igényelték ezt a vitéz, bátor, erőskezű, vér szerinti vezetést. A keresztény hitben felnevelt, hívő István belső meggyőződése szerint cselekedett, szuverén úrként, s az idő igazolta tette helyességét. Ezen a dús földön, amely a bőség áldását és a rendkívüli szépség igézetét nyújtotta, a nemzethalál árnya lovagolt az éjszakák csendjében. Bátornak, okosnak, műveltnek és kivételesnek kellett lennie annak a népnek, amelyik itt, s ezen körülmények között a megmaradás mellett döntött, államot alapított.

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált. Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók. (Mt 7,24–29)

Ezer esztendővel ezelőtt Szent István királyunk felismerte, hogy házat, hazát csak jó alapra érdemes építeni. Ez az jó alap pedig Jézus Krisztus. Meg volt arról győződve, hogy csak akkor maradhatunk fenn, ha keresztényekké leszünk. Bizonyítja a történelem, hogy első királyunk jól gondolkodott. Mert a sok szenvedés ellenére túléltünk minden fájdalmas csapást: Muhit, Mohácsot, Trianont, a két világháborút és a szovjet uralmat, a liberálbolsevik tobzódást. S lám mégis élünk. A szenvedést nemcsak az ő népe, hanem ő maga is kénytelen volt megtapasztalni. Elveszítette egyetlen, számításba jöhető, alkalmasnak mutatkozó utódát, a trónörökös szent Imrét. Ismerte az embert, ismerte a pogányságból még éppenhogy kikeresztelkedett esendő népének természetét. Az idős kor terheit is hordozva, súlyos betegen, érezte halálának közeledtét. Megtapasztalta létének korlátait. Emberileg kilátástalannak látta műve, az általa megalapított keresztény Magyarország jövőjét. Emberileg nézve tehetetlen volt, kicsúszni látszottak vaskezéből a dolgok, az események.

Sajtójelentések szerint a magas rangú kínai katonai vezető hétfőn Damaszkuszban találkozott Szergej Csvarkov altábornaggyal, a szíriai fegyverszünet betartásának megfigyelésére létrehozott szíriai központ orosz parancsnokával is. Erről azonban további részleteket nem közöltek. Megfigyelők szerint az utóbbi időben több jel is arra mutat, hogy Peking – térségi érdekeinek védelme érdekében – fokozni kívánja szerepét a közel-keleti térségben. Erre utal szíriai különmegbízottjának márciusi kinevezése is. A feladattal Kína volt iráni nagykövetét, Hszie Hsziao-jant bízták meg.