A Magyar Fórum csak Önökkel, Önökben létezik, az Önök figyelme, segítsége tarthatja életben. Ha tehetik, támogassák az újságot! Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak, mert ezzel támogatják a Heti és Havi Magyar Fórum megjelenését.

Teendők a felajánlással kapcsolatban: éves adóbevallásuk elkészítésekor töltsék ki vagy kérjék cégüket, hogy készítse el az ún. 1%-os adóval kapcsolatos rendelkező nyilatkozatot. Ezen nyilatkozaton két adatot kell feltüntetni:

1. A kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

2. A kedvezményezett adószáma: 18670275–1–13

Támogatásukat köszöni: Medveczky Attila, a kuratórium elnöke

„Egy fiút leszúrtak a fasiszták – ezért mi most kijöttünk az utcára” – jelentette ki TGM a Duce stílusában és határozottságával, mintha a Forum Romanumon masírozó vesszőnyalábosok előtt állna, vezérként.

A jeles nap, amire emlékezünk. 2005. május 17. Délután öt óra. „Ne csak akkor menjünk” (ne inkább jöjjünk? TGM-kém, mármint, ha magyar szónoklatot tartunk egy helyszínen, ahol már ott vagyunk?) „amikor már vér folyik, hanem sokkal korábban, amikor az aggasztó előjelek elszaporodnak. Nem most kellett volna kijönnünk, hanem tizenöt éve folyamatosan kellett volna zörgetnünk a rácsokat, betörnünk az ablakokat és kimondani, hogy fajüldöző országban nem kívánunk élni.” A stilisztikai baklövésekre most már ügyet se vessünk, csak a fő állítással foglalkozzunk. „Fajüldöző országban” – harsogja TGM, már amennyire torka és gyanús „r”-jei harsogni engedik. A helyszínt és az időt is állapítsuk meg még egyszer. 2005. május 17. Délután öt óra. Magyarország egyik legforgalmasabb tere, a főváros évtizedek óta rendezetlen közlekedési csomópontja.

A nagy garral beharangozott, Gregor Peter Schmitz készítette Soros-interjút a New York Review of Booksban elolvastuk angolul majd a Wirschaftswochében németül. Beszélj, hadd lássalak, mondja Szókratész! Soros beszélt: nagyon hosszan, hol homályosan hol nyíltan, tele ártó szándékkal. Számunkra újdonság nem volt benne, Orbán Viktor elleni kirohanásainak jegyzéke beszédes, ahogy mondani szokták. Azokat 10 pontban foglaltuk össze:

1. Orbán Viktor magyar miniszterelnök az általa vallott magyar és keresztény identitás alapelveit helyezi előtérbe.

2.A magyar és keresztény identitás védelme Magyarországon népszerű, ezért nehéz lesz Orbánt leváltani.

3. Orbán a magyar nemzet határait védi egyoldalúan(?) a menedékkérőkkel szemben.

4. A saját hazája problémáját kívánja megoldani, ahelyett hogy más országok problémáit helyezné előtérbe.

5. A magyar emberek védelmét előbbre valónak tartja a Soros szerint vészhelyzetben lévő migránsok védelménél.

6. Orbán álláspontját a magáéval homlokegyenest ellentétesnek tartja, mert ő, Soros György, a veszélyhelyzetben lévő menedékkérők védelmét tartja fontosabbnak, nem a magyarokét.

7. Orbán könnyedén meggyőzte a magyar lakosságot a nemzeti érdekekre hivatkozva. A magyar közvélemény által preferált megoldás Soros szerint az egész uniót veszélyezteti, beleértve a schengeni egyezményt is.

8. Orbán nincs egyedül, maga mellé állította Horst Seehofert, a CSU elnökét.

9. Kaczynski és Orbán, pontosabban a lengyel–magyar barátság sem tetszik Sorosnak.

10. Orbán felismerte, hogy Soros javaslata rossz, annak elfogadása esetén migránsok árasztanák el Magyarországot, tönkretéve ezzel sok egyéb mellett a nemzeti kultúrát is.

Kolozsváron eltemették Tőkés Istvánt

A kolozsvári Farkas utcai református templomban közel ezer tisztelőjének részvételével tartották Tőkés István református lelkész, egyházi író, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület egykori püspökhelyettese, Tőkés László édesapja gyászszertartását. A szertartáson részt vett Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

Az erdélyi magyar egyházi közélet emblematikus alakját a gyászszertartás után a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Tőkés Istvánt élete századik évében, múlt pénteken kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében érte a halál.

A többé-kevésbé azonos világlátású sajtót, mondják, nem elegáns kritizálni. Sajnáljuk, de nem hallgathatunk, ugyanis az írásunk tárgyát képező orgánum vállalhatatlanul eltávolodott még az önmeghatározásában rögzített értékrendtől is.

„A mi szemünkben nem terméknek minősülő polgári értékek jegyében jelentsük ki nyugodtan, hogy jó ízlésű embernek a 888.hu-hoz semmi köze nem lehet. Teljes szolidaritásom az MSZP elnökének családjáé” – fejezte ki felháborodását Gulyás Gergely, a Fidesz elnökségének legfiatalabb tagja Facebook oldalán, miután az említett honlapon minősíthetetlen cikk jelent meg Így még nem láttad Tóbiás József feleségét… címmel. A cikk névtelenségbe burkolódzó szerzője Tóbiás József feleségéről szedett elő meztelen fényképeket a 90-es évek valamelyik férfimagazinjából, a politikus nejét maszturbációs segédeszközként emlegetve. Mikor kiélvezkedte magát Tóbiás feleségének múltján, akkor megszavaztatta az olvasókat, hogy kivernék-e a képekre.

Az Oxfam nevezetű nemzetközi szervezet kutatása szerint a legtehetősebbek 2016-ra a javak több mint 50 százalékát birtokolják. Az Oxfam kutatása lényegében egybevág az általunk többször idézett francia közgazdász, Piketty terjedelmes munkájának eredményével. Piketty arról értekezett – adatokkal gazdagon alátámasztva –, hogy a munka nemzeti össztermék arányos jövedelme soha nem éri el a tőke jövedelmét. Azaz egyre kevesebb ember kezében egyre több tőke összpontosul. Az Oxrfam kutatása szerint 2009-ben a felső 1 százalék még az összjavak 44 százalékát, 2014-ben pedig 48 százalékát birtokolta. Az látszik tehát, hogy évente nagyjából 1 százalékkal többet birtokol az emberiség javaiból a leggazdagabb 1 százalék. Hova vezethet ez? A kérdés kiemelt aktualitását a héten kezdődő – és sokat kritizált – davosi világgazdasági fórum adja, de tulajdonképpen az egyik legfontosabb társadalmi kérdés Davos nélkül is érdekes.

A tartalomból:

Évforduló- 250 éve született Fazekas Mihály

Fazekas Mihály főművével a Lúdas Matyival írta be nevét a magyar irodalom történetébe. Fazekas Mihály a Lúdas Matyi költője, a Debrecenből kivirágzó irodalmi kultúra halhatatlana, a botanika tudósa, a hazai növénytan tudományának egyik fontos alakja. Diószegi Sámuellal együtt írják meg a Füvészkönyvet, és bár hivatása szerint nem volt költő, a versírást kulturált lelkű emberhez illő passziónak tartotta. Életében a katonaság családi hagyományként játszott szerepet. Jelentős közéleti férfiúként és természettudósként is maradandót alkotott. 1766- ban született és hatvankét éves korában, 1828-ban hagyta itt a földi világot. Ősei vagyontalan katonanemesek voltak, de a közvetlen elődök már debreceni iparos-polgárok. Apja gyógykovács tehát abban az időben félig iparosnak félig fogorvosnak számított. Ő maga a híres Debreceni Kollégium növendéke. Irodalmi és természettudományos érdeklődése is korán kezdődik, ám a feljegyzések szerint nem számít jó tanulónak. Akkoriban a kalandra éhes fiatal emberek előtt nyitva állt a katonaság, így tizenhat éves fővel ő is felcsap huszárnak. Becsülettel teljesít, lassan emelkedik a ranglétrán, közlegény, altiszt, majd hétévi szolgálat után lesz hadnagy, azután főhadnagy. Végigjárja a Habsburgok háborúinak csatatereit, az egyik ujja bánja, melyet elveszít egy ütközetben. Az első évek lelkesedéssel töltik el, ezeket csatadalaiban örökít meg. Táborozásai alatt beleszeret egy moldvai parasztlányba, Ruszándába. A boldogan induló szerelmet szétzilálja a történelem: a katonákat áthelyezik, búcsúzni kell mindörökre Ruszándától. Azután Franciaországban éri el a nagy szerelem: Ámeli. Ez sem tart sokáig, menni kell tovább. Ettől az emléktől azonban sohase szabadul. Élete agglegénységben telik, a hölgyek emlékét finom hangú, bánatos szerelmes költeményeiben őrzi.

Simicskó István honvédelmi miniszter a múlt héten bejelentette, hogy gondolkodnak valamiféle önkéntes területvédelmi szervezet, valami nemzeti gárda vagy nemzetőrség felállításán. Simicskó bejelentése nem előzmény nélküli, sőt évtizedes előzménye van. Az országgyűlés 2001 végén elfogadott egy határozatot, melyben a kormányt felkéri, hogy hozzon létre törvényjavaslatot a Nemzetőrség felállításáról.

1987-től 1990-ig, Lakitelektől a választásokig a gulyáskommunista rendszer saját maga teremtette gazdasági nehézségei következtében omlott össze. Ezt az összeomlást mi nem siettettük, mert nem tudtuk, mi jön utána. Velünk senki nem közölte, miközben megfigyeltek, lehallgattak, követtek és büntettek bennünket – magam másfél évre, 1986 tavaszától 87 őszéig el voltam tiltva, darabjaim mind levették a műsorról –, hogy a Szovjetunió egy lyukas garasért eladta Amerikának egész Közép-Európát vasfüggönyöstül, berlini falastul, s azt különösen nem, hogy itt majd kapitalizmus lesz, azt meg, hogy ilyen, amilyen lett: rabló – még annyira sem.

Amikor az antiszemitizmusba, mint vádba beleütköztünk, meghökkentünk. Hamar kiderült, hogy a harc kíméletlen és gonosz lesz. A durva megnyilvánulások is előkerültek. Amikor Spiró György verse megjelent: „jönnek a szarból” – már tudniillik mi, a népiek – Spiró a velünk rokonszenvező fiatalabb írókra, költőkre, nemzedéke népi elemeire gondolt elsősorban. Nehéz volt nem látni benne, mögötte a megrendelőt, és az üzenetet: mi még mindig erősebbek vagyunk. Tudnunk kellett, hányadán állunk, és miről van szó.

Spiró felütése olyan erős cionista agresszió volt, hogy Aczélék is megijedtek tőle, és az esetleges következményektől. Az írószövetség zsidó liberálisai elhatárolódtak tőle, és valami büntetésfélét is kapott.