Csurka István: November 4-e és a Magyar Megmaradás Közössége szándékai

1956. november 4-én a szovjet tankhadosztályok hadműveletével harmadszor is bevégződésre ítéltetett a magyar történelem. Az első ilyen végzést 1920. június 4-én a Trianon palotában hirdették ki az I. világháborúban győztes nagyhatalmak. A már létező Szovjet Oroszország ebben még nem vett részt, mert a saját bajaival és polgárháborújával volt elfoglalva, ámde Magyarország elítéléséhez mégis nagyban hozzájárult, hogy 1919-ben egy maroknyi zsidó kommunista rohamcsapat szovjet kommunista rendszert, bolsevik fiókot nyitott hazánkban és 133 napra terrorba és vérbe borította az országot. A második végzés l945-ben született, amikor Sztalin vörös hadserege megszállta és megbecstelenítette az országot és hazahozta a ‘19 után hozzá menekült és egy kicsit megtizedelt és megfegyelmezett társaságot, Rákosi, Gerő, Farkas Mihály, Révai József négyes fogatát, akik még az itthoni kommunisták egyes elemeit is félretolták és a szovjet zsarnokság legdurvább formáját vezették be.

Nem csak azért, mert felettébb élveztem humorát, noha tudtam szelepként működik Komlós  színházában, hanem mert ma ugyanazt a bornírtságot tapasztalom a liberálbolsi értelmiség ún. véleményalkotói részéről, amit Hofi annak idején kiröhögtetett. Persze kiröhögtetni, pellengérre állítani akkortájt a mesebelien bunkó szervet lehetett. Akit senki meg nem védett, és a bunkóságát a rendszer garantálta. A bunkó-rendszerfenntartójának, az ávós Komlós Jánosnak csak Latinovits mert visszaszúrni 1976-ban, a Mikroszkóp nézőteréről, hova a színpadon lévő Komlós, az igazgató leszólt neki: kit üdvözölhetek a ritka vendégben: Latinovits Zoltánt, a híres színészt, a Latinovits földbirtokos fiát vagy a legidősebb Gundel-unokát? Latinovits: Én is zavarban vagyok mert nem tudom, kinek köszönjem meg a kedves érdeklődést, Komlós Jánosnak, a Mikroszkóp Színház igazgatójának, az egykori ávós tisztnek vagy a szegedi rabbi fiának?

Kedves Honfitársam!

Bizalommal teli szívvel és abban a reményben keresem fel, hogy sorskérdéseinkben egyetértünk. Végzetes volna tovább halogatni, ezért ki kell mondanunk: tartozunk megőrizni annak az embernek az emlékét, akinek ma ilyen nagy hitele van a magyarság legjobbjai között. A dolog szellemi voltából következik, hogy az őrzés megszervezése egy értelmiségi csoport feladata. Erre vállalkozott a Csurka István Emlékbizottság, amely elnökévé választott.

A reformáció napján, október 31-én a bátor bizonyságtételt is ünnepeljük. Luther Márton 95 tételével 1517-ben a hittel, az erkölcscsel és a keresztyén ember józan eszével ellentétes gyakorlatot leplezte le. Luther és az őt követő reformáció egyfajta bizonyosságtételként is felfogható. A keresztyén ember bizonyosságtétele, hogy nem csak féli az Istent, de fel is fogja, hogy a krisztusi tanítás a helyes utat mutatja meg. A református rend szerint a már kinyílt értelmű fiatalok maguk döntenek a tanítás elfogadásáról, és ezt a döntésüket a közösség előtt megerősítik. A konfirmáció szertartása, tehát egyfajta bizonyságtétel.

Most mi is bizonyságtétel előtt állunk. A magyar társadalom megkapta a lehetőséget, hogy megerősítse elhatározását. Azt az elhatározást, melyet 1956-ban, majd 1989-ben ígéretté, és végül 2010-ben valósággá változtatott. Az elhatározás lényege, hogy a magyarság nagykorúsítja önmagát. Nem engedi tovább, hogy gyámság alatt tartsák. Önálló és a többi társadalommal egyenrangú életet akar élni.

Csurka István: Párt-perszonálunió variáció

Az első világháború előtti vacak obstrukciós időkben ütötte fel a fejét erősebben a perszonálunió gondolata. Az Osztrák-Magyar Monarchiát ne kösse össze semmi más, csak a közös uralkodó személye, s legyen minden más saját, ne legyen közös külügy, közös hadügy és vámterület se. Nem lett belőle semmi, de sokat beszéltek róla. Most pedig, ebben az újra nagyon beteges korszakban, ebben a képlékeny és lesajnált pártrendszerben mintha újra felvetődni látszanék egy közös jelölt személyében való megegyezéssel egy sajátságos pártegyesítés. Egy párt-perszonálunió.

Kutyából nem lesz szalonna. Az MSZP-ből nem lesz tisztességes párt. Soha.

Az MSZP végletes és kiirthatatlan aljassága több okra vezethető vissza. A legfőbb okot a párt genezisében kell keresnünk. Az MSZP elődpártja, az MSZMP 1956 novemberében alakult. Akkor, amikor a forradalmat és vele együtt Magyarországot vérbe tiporták. Az MSZMP kiszolgált egy idegen hatalmat, saját népét sanyargatta, sőt nemsokára már önállóan kereste a megtorlás lehetőségét. Ezzel a párttal jogfolytonos a Magyar Szocialista Párt.

Csurka István: Ötvenhatos exlex

2009-et írunk, és a forradalom kitörésének 53. évfordulójára előállt ugyanaz a helyzet, mint 1956. november negyedike után, amikor a törvényes kormány a jugoszláv követségre menekülve, már nem volt tényleges kormány, a Kádár-féle szolnoki hazaárulók pedig még nem mertek a szovjet csapatok védelme alól kilépni. A szovjet csapatok már bevonultak és tank-túlerejükkel szétverték a forradalmat, rommá lőtték Budapestet és minden nagyvárost megszálltak, Szolnokon már megalakult, pontosabban már be volt jelentve a Munkás-Paraszt kormány, Kádár, Apró, Dögei, de odújából még napokig nem mert kimozdulni. Még a helyi forradalmi bizottságok és a munkástanácsok tárgyaltak a szovjet tisztekkel, s csak jó néhány nap múlva gyűlt össze annyi karhatalmista, elmenekült ávós, katonai parancsnok, akikkel meg lehetett kezdeni az államhatalom kézbevételét. A szovjet hadsereg állandó fedezete mellett. Az elvtársak üléseztek, az Inkal Securiti szerepét pedig Szerov tábornok gárdistái látták el. Szerov emberei tájékozottak voltak magyar ügyekben. Majdnem annyira, mint most az IMF emberei. Az ÁVH és a Párt dossziéiból és besúgásaiból pontosan értesültek, kik a felforgató, hangadó elemek, kiket kell elvinni, megölni, internálni. Ma ugyanígy van minden, mindössze a helyzet nem háborús, nem lánctalpasok dübörögnek az utakon, hanem az off-shore-os milliárdosok autói. Az ávós tisztek kései leszármazottai nem Szerov tábornoknak jelentenek, súgnak be, hanem az IMF és a Moszad helytartóinak. A kormánykoalíció feloszlott, az Országgyűlésben az SZDSZ farolt ki belőle, a fővárosban pedig fordítva, az MSZP hagyta magára Demszkyt, és kormányzás sehol nincs. Ha ünnepen kimerészkednek a térre, előbb kiürítik a környéket és körbekordonozzák magukat. Ezek ugyanúgy félnek a néppel való közvetlen érintkezéstől, mint Kádár, Apró, Dögei.

Pártpreferenciák másképpen

Mondják, hogy Gyurcsány szerepléseit, nagyot mondásait, erőszakosságán kívül a félelem is diktálja. Állítólag anyósa kielemeztette már Magyar Györggyel, hogy a Btk., ill. a Ptk. mely paragrafusaiba ütköztek pártelnöki és / vagy miniszterelnöki cselekedetei a vejének, aki a Ma reggelben (hétfőn) meglehetős gyűrötten jelent meg, félremagyarázni a bizonyítványát. Az ő aláírása egy hivatalos dokumentumon, például a pártbeszámolókon, a mérlegen, csak azt bizonyítja, hogy tud írni. Szánalmas volt.

Október 23-a mindig felszólít az összegzésre. Nemcsak azért, mert ez a rendszer, a 2010-ben valósággá vált rendszer, valóban 1956. október 23-ában gyökerezik, de azért is, mert 57 évvel a forradalom után még mindig a forradalom nagy kérdése lebeg a nemzet felett. Képes-e Magyarország független államként működni?

A magyar függetlenség kérdése létkérdés. A magyarság története a függetlenség, az önállóság felé igyekvés története. A magyarság csak akkor élt teljes életet, akkor volt sikeres, akkor tudott a Kárpát-medence meghatározó hatalmaként kultúrát, gazdaságot, haderőt létrehozni, amikor önálló volt. Amikor függetleníteni tudta magát a hatalmas, Európát meghatározó germán, szláv vagy éppen török birodalmak befolyása alól.

A függetlenség azonban nem elutasítás.