2010 januárjában az Egyesült Királyságban hatalmas havazás és szél fútta hó torlaszolta el az utakat. A most éppen itthon tartózkodó barátom az angliai A(M)3 úton –, mely Londont köti össze a déli kikötővárossal Porthsmouth-szal – akadt el. Nem is hallotta a figyelmeztetést, hogy ne induljon neki az alig pár tíz mérföldnyi útnak otthonáig. Waterlooville nevezetű település mellett töltötte az éjszakát az autópályán. Szerencséjére talált a kocsiban egy üveg martinit, így, mondhatnók elszállt az idő. 13 óra elteltével kopogott az autó ablakán egy rendőr, hogy most már mehet. Az akkor kissé pityókás barátom története csak azért érdekes, mert éppen itthon volt a hétvégén és őszinte megdöbbenéssel figyelte, hogy miközben a rendőrök, tűzoltók, gazdák és egyszerű emberek összefognak és emberfeletti munkával próbálják kimenteni a bajba kerülteket – napokig nem alszanak, saját házaikban szállásolnak el vadidegeneket –, egy jól meghatározható csoport folyamatos és hangos hurrogásba kezd. Hogy ez aztán borzasztó, amit a kormány művel. Hogy egyáltalán nem tájékoztattak senkit, hogy nincs megszervezve semmi. Hogy a gazdák az EU-s pénzen vett traktoraikkal miért nem segítenek, bezzeg tüntetni lehet járni a traktorral. Ez utóbbi díjnyertes állatságot Szanyi Tibor, az MSZP elnökségi tagja írta ki a facebookra, de lényegében az összes ellenzéki és álsemleges sajtóorgánumból a fenti hangulatrontó aljasság ömlött.

Csurka István: A Rubicon túlpartja (2.)

Orbán nemzetközi fejleményekből levezetett, jól és higgadtan alátámasztott igénybejelentése az országra, annak visszafoglalására, a lényegi irányváltásra – tulajdonképpen hadüzenet. Gyökeresen más szerkezetű társadalmat látomásozott Orbán, mint ami most roggyant össze. Tántorgó, liberalizmus által vérszegénnyé szipolyozott állam helyett a bankokat ellenőrző nemzetállamot, a külföldi tőke tűzoltárán minden saját értéket elégető komprádorburzsoázia helyett nemzeti kis- és nagytőkét. Kimondatlanul: idegenszerű élet helyett magyar életet.

A Csurka István Emlékbizottság Csurka István születésnapjára emlékezve április 6-án 19 órakor zenés-irodalmi estet tart a Polgárok Házában

(Bp. VIII. kerület, Visi Imre út 6.)

Közreműködnek a Magyar Állami Operaház és a Bocskai Színpad művészei:

Bazsinka Zsuzsa, operaénekes, érdemes művész

Csurka László, színművész, érdemes művész

Molnár András, Kossuth-díjas operaénekes

Berczelly István, kiváló művész

Gárday Gábor, operaénekes

Medveczky Ádám, Kossuth-díjas karmester

Mártonffy Miklós zongoraművész, zeneszerző

Beszédet mond: P. Reisz Pál OFM,

Csurka István: A Rubicon túlpartja

Orbán nemzetközi fejleményekből levezetett, jól és higgadtan alátámasztott igénybejelentése az országra, annak visszafoglalására, a lényegi irányváltásra – tulajdonképpen hadüzenet. Gyökeresen más szerkezetű társadalmat látomásozott Orbán, mint ami most roggyant össze. Tántorgó, liberalizmus által vérszegénnyé szipolyozott állam helyett a bankokat ellenőrző nemzetállamot, a külföldi tőke tűzoltárán minden saját értéket elégető komprádorburzsoázia helyett nemzeti kis- és nagytőkét. Kimondatlanul: idegenszerű élet helyett magyar életet.

Vagy ellopom. Már megint a javunkat akarják. De mi nem adjuk. Ezt nem képesek megérteni. Kampányfilmet adnak közre, lopott anyagból. Puskás Ferencné tiltakozik. Nyilatkozatot ad ki. Az ő férjének a képmásához nincsen joguk. Mit mondanak erre a tolvajok? Ezek az alpári büdös tahók. Amikor adtunk Puskás Öcsinek, akkor jók voltunk? Mint ha nem ők másztak volna fel Puskás Öcsi fejfájára. Az csak megtiszteltetés lehetne számukra, hogy egyáltalán láthatták Puskást, minden idők legnagyobb magyar labdarúgóját. Őmiattuk kényszerült idegenbe családostul. Csak hosszú évtizedek után tért haza, amikor úgy látszott, végleg eltakarodtak.

Csurka István: Bajnai már most tehetetlen, nem bír ezzel a rebellis nemzettel

A Sláger Rádió volt tulajdonosa tragikus hangon jelenti be, hogy ő bizony örökre kivonul innen, mert itt kutya világ jár az amerikai befektetőkre, kilenc nagykövet pedig veszi a bátorságot, hogy egy szemrehányó levélben beleavatkozzék a magyar belpolitikába. A kormány nemhogy visszautasítaná a példátlan eljárást, Bajnai még fogadja is őket és kezeit mosva közli velük, hogy az egészért a jövendő magyar kormánya, a Fidesz, Orbán Viktor a felelős.

Az ellenzéki pártok képviselői rendre kérdőre vonják a miniszterelnököt. A parlamenti szabályok erre lehetőséget adnak. Ez a gyakorlat a parlamentáris demokráciában bevett, csodálkozni valónk sem lehetne. De van.

Az ellenzék, különösen a Jobbik és az MSZP megnyilvánulásai oly mértékben szellemszegények, hogy lényegében kiüresítik a parlamenti formákat. Nincs értelme megnézni a közvetítést, nincs értelme foglalkozni a felvetett kérdésekkel, nincs értelme figyelni az ellenzék véleményére, nincs értelme arra reagálni. Nem lehet vitatkozni a kocsmában róla, nem lehet álértelmiségi beszélgetéseken a fejünket fogni, nem lehet pro és kontra kiborulni. És ez bizony baj.

Csurka István: A romlottságot mostantól Simorban mérjük

A liberálbolsi romlottság alapegysége az egy Simor

Jelenleg még jegybank elnökünk végtelen mohóságából következtetek éhes proletár előéletére, amellyel a havi nyolc és fél millióját még off-shore cégbe is eldugta, és amikor ez a disznóság kiderült, nem mondott le azonnal. Egy úri csirkefogó – mert ilyen is van, nemcsak volt – ezt tette volna. Lebuktam, megyek, ülök a dohányon. A proletár éhesség azonban látott még pénzt a posztban, és marad.

De hiába, neki nincs már helye a megújuló magyar életben. Amit megengedett magának, az tételesen nem bűn, de a legelfogadhatatlanabb Gyurcsány, Bajnai, Demszky és az összes többi konkrétabb lopásai között. Az MNB elnöke adóelkerülő, mit sem törődik a részben rábízott ország sorsával, felülhelyezi magát az erkölcsön. A romlottságot mostantól Simorban mérjük. A liberál-bolsi romlottság alapegysége az egy Simor.

Csurka István: Gyurcsányék sajátságos válságkezelése

Amikor 2008-ban az SZDSZ kilépett a kormányból és Gyurcsány nagy bátran kisebbségi kormányzásra adta fejét, világosan lehetett látni, hogy műsor az egész és az SZDSZ majd megszavazza a költségvetést és megtesz mindent, ami a kormány fennmaradásához szükséges. Más alkalommal azt is kifejtettem, hogy egy új politikai technika alkalmazására került sor. Az őszödi beszéd, az obszcén önleleplezés szándékos kiszivárogtatása, majd a forrongások, tüntetések rombolásba és visszatetsző gyújtogatásba hajtása és a rendőrség A és B csapatai közötti összetűzés, közben persze sok vétlen, ártatlan, jó szándékú ember megverése és megfélemlítése után már csak ezzel az új, kisebbségi kormánytrükkel lehetett elkerülni a kormány bukását. A kisebbségi kormány gombnyomáskor mindig többségben volt, máskor pedig mindig a nehézségeiről és  szociális jó szándékairól pofáztak. Ki kellett fogni a szelet minden társadalmi és parlamenti kezdeményezés vitorlájából. Altatva hergelni és hergelve altatni. Persze, ez sem tarthatott örökké.