Egyik élelmes kisközségünk – s melyik kisközség nem volt élelmes ezelőtt? – felajánlja szélvert portáit bajba jutott devizahiteleseknek. Az állam, amely lakótelepet készül építeni az otthonukat vesztő bankáldozatoknak, szerezze meg ezeket a városba költözött kései hozzátartozók által eladásra hiába kínált ingatlanokat, szól az élelmes javaslat, s ezekbe költözzenek bele a lehetőleg gyermekes családok. Így megtelik az óvoda, feltöltődik az iskola, forgalom indul meg a községben és a környéken, a szomszédos városban, de akár helyben is lehet munkát találni.

A javaslat ésszerű, baráti, vonzó és mégis tragédiával terhelt, majdnem halálszagú. Mert mögötte ott van az évek óta csukott zsalugáter, esetleg a megroskadt tető, vagy a hosszú tornác a maga oszlopaival, amely előtt virágoskert díszlett és a lugasra szőlő futott fel, amelyben valaha éltek, s amelynek kapuját becsapva gyermekek rajai szaladoztak az iskolába. Ma pedig egy egész falu keresi beléjük a gyermeket. Az életet.

Kadhafi dőltével felvonásvéghez látszik érkezni az a dráma, amelyet Izrael és Izrael érdekében a Nyugat, elsősorban az USA vívott meg az összes konzervatív arab rezsim megdöntésével. Már csak Szíria van hátra, ahol az Asszad-dinasztia még tartja magát, de ha megdöntik, ott is bekövetkezik az anarchia.

A költőre a Magyar Fórumnak 2007-ben adott interjújával emlékezünk

A Zúg március poétája

(1941. március 23. -2010. augusztus 27.)

Utassy József költő, műfordító 1941. március 23-án született Ózdon. 1959-ben érettségizett az egri Dobó Gimnáziumban. 1959-1961-ig Pétervásárán, az OTP-ben, 1963-tól egy évig pedig a borsodnádasdi lemezgyárban dolgozott. 1967-ben az ELTE magyar-népművelés szakán szerzett oklevelet, majd 1972-ig a fővárosban nevelőtanár volt. Tagja volt az Elérhetetlen föld című antológia szerzői gárdájának. 1970-től tagja a Magyar Írószövetségnek, 1995-től pedig a Magyar Írók Egyesületének. 1972-től szabadfoglalkozású író. Nagy László, Kormos István és Juhász Ferenc segítségével megjelent 1977-ben második kötete, a Csillagok árvája, ami után József Attila-díjat kapott.

Molnár Zsolt, az MSZP budapesti szervezetének ügyvezető alelnöke, országgyűlési képviselő keddi, MTI-hez is eljuttatott közleményében azt írta, a Betyársereg „bevallottan, nyíltan vállaltan egy parlamenti párt, a szélsőjobboldali Jobbik stratégiai partnere”; a magyar hétköznapokban és közéletben nincs helye a fasizmusnak és „nincs helye olyan pártnak sem, amely hallgatólagosan faji gyilkosságokat tervező csoportokkal köt szövetséget”.

Az a párt, amelyik ilyen szövetségre szánja el magát, elárulja a demokráciát, elárulja hazáját és elárulja azokat a polgárokat, akik támogatták a választásokon – tette hozzá az ellenzéki politikus, aki szerint tudni kell, mi hangzott el valójában, „milyen viszonyt ápolnak terrorgyanús csoportokkal parlamenti pártok” és mit tesz a kormány a rasszista erőszak megelőzéséért.

A tartalomból:

 Csurka István

Kultúránk – létkérdésünk 

Hatvanéves folyamat gyümölcse érett be 2004. december 5-én a magyar társadalomban, a nemzethalál gyümölcse. Borzalmát, jelentését máig nem volt képes a nemzet feldolgozni. Ekkor ugyanis annak következtében, hogy a magyar kultúra 1945 óta idegen, nemzetellenes erôk irányítása alatt áll, már nem találtatott egy érvényes népszavazáshoz szükséges mennyiségű magyar ember, aki testvérének, nemzettársának tekintse az elszakított területeken élô magyar testvéreit. A 2010-ben kétharmados többséggel kormányra lépô pártszövetségnek – nagyon helyesen – elsô dolga volt ezt a borzalmas nemzeti fiaskót orvosolni, és ma már állampolgárságot kap minden magyar, aki kéri és hozzá szavazati jogot is, de a kérdés még sincs megoldva. Pontosabban csak politikailag van megválaszolva, kulturális ellenlépés, terápia még nincs. Még addig a felismerésig nem jutott el a politikai gondolkodás és a nemzetstratégia, hogy a nemzeti közömbösség kifejlôdése nem elsôsorban politikai, hanem kulturális okokra vezethetô vissza, pontosabban, hogy a saját kultúra megteremtése nélkül a helyes politikai lépések elenyészhetnek. Az a népszavazás nem azért maradt érvénytelen, mert a Gyurcsány-kormány aljas propagandával, kihasználva a magyar tömegember mocskos módon gerjesztett anyagiasságát, lebeszélô propagandát zúdított a társadalomra, hanem azért, mert hatvan éve nemzetellenes kultúrában él.

Néhány hete talán, hogy közreadtak közvélemény-kutatási eredményeket, amelyek a Fidesz újabb kétharmados győzelmét jövendölték arra az esetre, ha most volnának a választások. Várta volna az ember, hogy a kormányt, a kétharmados többséget a maga alkotmányával és az Orbán Viktort ócsárló jakobinusokat ez a kudarc, ha kardjukba dőlésre nem is, de legalább csendre inti.

Miközben ebben a rovatban számtalan esetben tanújelét adtam annak, hogy Gyurcsány Ferenc hatalomátvételét pártjában és a kormányban egy bűnszövetkezet bank- és államrablásának tartom, komoly aggodalom tölt el annak célszerűsége és eredményessége iránt, hogy ezt egy parlamenti albizottság állapítsa meg. Egy parlamenti albizottság ugyanis szükségszerűen csak politikai ítéletet fogalmazhat meg, más formában újraközölheti azt a sommás vélekedést, amelyet a választók 2010-ben a választásokon kialakítottak. A választók óriási többsége előtt, különösen az őszödi beszéd bűnözői nyelvezettel előadott beismerései és bűnöző módra való kérkedései után nem volt kérdéses, hogy egy, a hatalmat magához ragadó bűnbandával áll szemben. Ezt most egy parlamenti albizottságban vizsgálgatni és a diplomáciai-parlamenti nyelvezet korlátaival tálalni legalábbis furcsa, de még inkább értelmetlen.

Amikor fájdalommal osztozunk a számunkra nagyon rokonszenves norvég nép gyászában, egyúttal természetes kötelességünknek érezzük, hogy bizonyos mértékig távoli szemlélőként néhány szempontot adjunk a miért történt, miért történhetett kérdésére. Fintorogva vetjük el azt a ködösítés-hullámot, amely elönti a világsajtót és a hazait is, amelyben az elkövető több száz oldalas internetes bejegyzései alapján európai példaképekre hivatkozó jobboldali szélsőséges elmeháborodott képét akarja felrajzolni, s a magányos balekot a szélsőséges nacionalizmus képviselőjének kívánja feltüntetni. Ez csak a médiaformája a merényletnek, ravasz ködösítés. Norvégia nem tagja az EU-nak. Norvégia akármelyik oldalról választott kormányai jól szolgálják a norvégok ügyét, a társadalomban nyugalom van, jólétben él a nép, igen zord körülmények között, mert a norvég partok alatti olajkincs nincs elkótyavetyélve. Vajon nem az-e az egyik ok, hogy ezt a független államot nem lehet megcsapolni bizonyos így vagy úgy gerjesztett válságok fedezésére? Valakik védelmi pénzt akarnak beszedni Norvégiától?

Már több mint harminc éve figyelem a magyar élet jellegzetes szemelvényét, az egészet kirakatként megmutató nyári balatoni életet. Régen zsúfoltabb volt a Balaton, sokkal nagyobb volt a nyüzsgés és nem hangzott fel ennyi panasz. A szél cigányzenét sodort és a „fenn az ernyő nincsen kas” életvitel könnyelműségét lehetett érezni. Dzsentrik voltunk, dzsentriskedtünk.