Az amerikai börtön és CIA-nyelv nevezi énekesnek azt az

embert, aki letartóztatásakor a kisebb büntetés vagy a szabadulás reményében terhelő vallomást tesz bűntársaira. Most már nekünk is vannak jeles énekeseink, mégpedig sajátos felkészülési körülmények között. Énektanulásukhoz pillanatnyilag nem áll rendelkezésükre egy „jól temperált klavír”, de ott van viszont a csajka s az „alamínium” kanál, amiből kíséretet lehet kiverni.

Charles Gati a Népszabadság hasábjain megidézte Tom Lantos szellemét. Mit szólna ma Tom Lantos, ez a nagyszerű demokrata és hazafi, aki nem csak magyar, de amerikai hazafiként is nagyszerű, aki már a nyolcvanas években is segítette hazánkat, aki már akkor idehozott egy amerikai szenátort, aki előkészíttette az egész rendszerváltást, mit szólna ez a szent emlékű holokauszt-túlélő, hogy a magyar kormány jó kapcsolatokat épít ki a világ pillanatnyilag legütőképesebb gazdaságával rendelkező országgal, Kínával. Nyilván fel lenne háborodva, tiltakozna, és napirend utáni ülést tartana a szenátusban a kínai–magyar ügyről, mint tette ezt 1992-ben a Csurka-ügyről.

Ugyanis Tom Lantos, Soros Györggyel egyetemben biztosította, hogy a szintén holokauszt-túlélő Fekete János által kiagyalt rendszer, a rendszerváltás ellenére is továbbéljen. Fekete, Soros és Lantos egy lapon említése a származási egyezésen túl is indokolt.

Szilvásy György volt titokminiszter és Galambos Lajos, a volt NBH-főigazgató ügye kapcsán őrizetbe vették Laborc Sándort is. Laborc Sándor Szilvásy György minisztersége ideje alatt irányította a Nemzetbiztonsági Hivatalt (NBH).

A volt NBH-s vezető meggyanúsításáról egyelőre nem lehet tudni részleteket, de a HírTV szerint feltehetően összefügg Szilvásy György és Galambos Lajos ügyével.

Őrizetbe vette a rendőrség Szilvásy Györgyöt, a volt szocialista titokminisztert. Sajtóinformációk szerint július 1-jéről 2-ára, a Gyorskocsi utcai fogdában töltötte az éjszakát.

Pénteken vitték be kihallgatásra, miután házkutatást tartottak nála, vidéki házában. A televízió úgy tudja, a volt NBH-főigazgató, Galambos Lajos tett terhelő vallomást Szilvásy Györgyre a katonai ügyészségen, és ezzel összefüggésben indult eljárás. A katonai ügyészség szóvivője továbbra sem kommentálja az információkat. Sebes Péter - aki az UD Zrt.-ügyben védi Szilvásyt - pénteken azt mondta: a házkutatásról a hírTV adásából értesült, részleteket nem tud, mert – állítása szerint – ebben az ügyben nem kapott védői megbízást Szilvásytól.

(Forrás: hirtv.hu)

Mozgalmas, színes hét zárult le 19-én, vasárnap. Csütörtökön, Nagy Imrének és mártírtársainak kivégzése napján, a nemzeti kegyelettel mit sem törődve, rendvédelmi bohócok parádéztak sűrű rendőri vigyázat mellett, majd szombaton buzik parádéztak, ellenparádézóktól ugyancsak rendőrileg védelmezve és mindannyian szerzett jogaikra hivatkoztak. Ideje hát újra megvizsgálnunk, hogyan is állunk eme szerzett jogokkal. Valóban szerzett jogok ezek, amelyeket tiszteletben kell tartani, vagy bugázott jogok, amelyeket minden további nélkül vissza kell vonni, mert az az igazságos.

Az első komoly, máig ható jogszerzés több mint 1100 éve történt Pusztaszeren. Ekkor Árpád törzse szerzett jogot a közösen szerzett Kárpát-medence központi fekvésű területének birtoklására és az Árpád-ház megalapítására, a többi hat törzs pedig megkapta a maga településterületét, autonómiáját, egyenjogúságát és a „szer”-t, a szerződést vérrel pecsételték meg.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A dokumentumot Drexler Gábor elvtárs készítette Radics elvtársnőnek és Knopp elvtársnak akkor, amikor a Soros Alapítvány már egy éve működött. Soros akkoriban gyakran járt itthon, talán lakást is fenntartott, s emberei közül senki sem akart kivándorolni. Soros Györgyöt 2002-ben a Közgazdasági Egyetem díszdoktorává avatták. Az igényeinek megfelelő Nyitott Társadalom megteremtése majdnem sikerült, sőt 1990-től húsz évig fényesen alakult, de Soros most még sincs itthon és hívei, néptársai közül sokan fontolgatják a kivándorlást. Több mint harminc évig jó volt nekik itt, most pedig elvágyódnak.  Mi volnánk a hibásak? Akiknek ugyancsak nem a saját döntésünkön múlott, hogy ide születtünk, de valahogy beletörődtünk.

Hol sikerült az a társadalom, ahonnét Sorosék nem akarnak kivándorolni?

A tartalomból:

Csurka István

Áldozat. Sorskérdésünk sorsa (53.)

A mikor Baruch észrevette, hogy Olga azért nem halad az általa kívánt ütemben a lakberendezéssel, mert ő a szállodában politikai és családi óvatosságból nem mutatkozik vele és ennélfogva közeledni sem képes  hozzá, holott nyilvánvalóan azért távolította el Jacksont és azért nyújt neki főúri életet Párizsban, mert vele akar élni, Olgával szemben soha nem alkalmazott keménységgel parancsolta meg neki a berendezés gyors befejezését. Olga ekkor olyan kegyetlenség megvillanását látta meg Baruch szemében, amely ijesztőbb volt, mint a Trockijból kilövellő. Rádöbbent arra is, hogy Jackson eltávolításának gyorsasága és halálos egyszerűsége neki is szól. Sokáig kutatott emlékei között, hol s mikor, kinek a szemében látott megvillanni ilyen sötét gyűlöletet, de azonnal nem tudta megnevezni, csak egy csúnya arc, egy lefittyedő ajak, két apró bogárszem jelent meg előtte és háttérben a fogolytábor barakkja, ahonnan Günther Károlyt kiszabadította. A barakk háttér felrajzolódásakor aztán rájött: ez Kun Béla gyűlölete volt, amikor észrevette az ő vonzódását az osztrák-magyar tiszthez, aki nem állt kötélnek és nem lett vöröskatona. Olga megrémült. Most itt Párizsban olyan ember birtokába került, aki halálosan gyűlöli, miközben meg akarja kapni? Baruch semmiben sem hasonlított Kun Bélára. Arca szögletes, kissé kreolos bőrű szabályos arc volt, füle nagy, húsos, de nem elálló, a szeme értelmességet sugárzó, fekete és átható pillantású, termete robusztus és erős férfit ígérő. Most indult hízásnak, de még csak éppen hogy. Még csak egészen vékony zsírréteg borította régebben talán kirajzolódó izmait. A tekintete azonban kegyetlenséget sugárzott, különösen, ha megfeledkezett róla.

Olgát minden megjelenése, üdvözlése, kézcsókja helyzetének roppant veszélyességére figyelmeztette. Minden találkozásuk Jackson hiányával volt terhelve. Hol van Jackson? Az eltávolítás és az eltüntetés szenvtelen gyorsasága megfejthetetlen volt. Baruch meg sem kísérelt magyarázatot adni. Hogyan tűnt el mellőle, köszönés, búcsú nélkül az a férfi, aki idehozta és eljegyezte. Hogyan függhet egyik ember ennyire a másiktól? Jackson rajongó tisztelettel beszélt az egész hajóúton a főnökéről, Baruchról, aki most egyetlen mozdulattal kisiklatta az életét. Amennyiben ő tette. Mert az sem volt bizonyos. Az ő saját kultúrájában, amelyet ő könyvekből, tanulmányai során ismert meg akadtak ilyen Rettegett Iván-i mozdulatok.

A Magyar Fórum szerkesztőbizottsága Utolsó Mohikán-díjat alapított.

A díjat első alkalommal Dr. Somodi Istvánnak ítélte oda.

Dr. Somodi István az 1943-as Szárszói Konferencia egyik utolsó élő résztvevője, jelenleg a magyar nemzetstratégia jeles művelője, a földkérdés tudós vizsgálója, a nagybirtokrendszer mai veszélyességének kimutatója.

A díjat baráti keretek között június 16-án, délután 3 órakor a Püski könyvesházban adjuk át.

Csurka István, a szerkesztőbizottság elnöke

Napimádó lelkem Pünkösdkor telik meg Uram-Krisztusom iránti hálával és elragadtatással. A nappalok már hosszúk, négykor már derengés, madarak ébresztenek, féltízkor még nem hunyt le a nap, a természet áradóan gazdag, minden az élet egyszervalóságát, kivételes ajándékát hirdeti és az Úr Krisztus felemelkedik oda, ahonnan érkezett. Ha Pünkösd nem volna, csak Golgota és szenvedés, talán nehezebb volna élni is, hinni is, mert a földi élet zöld tengere nem volna összekötve a feljebbvaló élet kék-ezüstjével, a magasság a mélységgel. Pünkösdkor a földi valóság ölelkezik az egeken túlival. A Pünkösd az igazi életöröm. Ma pedig, talán egy kicsivel több is, mert szabad és saját. Halljuk az angyal szavát, amint átsuhan az égbolton és hirdeti: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket.” (János, Jelenések 14/6)  Ezt most nem kell és nem is szabad politikára fordítani, mert ez a mai Pünkösd élő földi valósága és győzelmes hite.

Köszönjük, Úr Isten!

Csurka István