A tartalomból:

Csurka István: DR. UTÓLAG VISSZAEMLÉKEZÉSE

Nem vitás, 90-91-ben Magyarországon már beállt a nyitott társadalom, Soros György díszdoktor lett én meg betiltott. Sorost a Közgazdasági Egyetemen díszdoktorrá avatták rendszerváltási érdemeiért, engem pedig, mint a kormányzó párt egyik alelnökét, alapítóját, országgyűlési képviselőjét 1992-ben, még a dolgozatom kibocsátása előtt gyakorlatilag kitiltottak a Magyar Rádióból. Győri Bélát pedig, aki az általa szerkesztett Vasárnapi Újság című műsorban rendszeresen helyt adott jegyzeteimnek, leváltották és kirúgták. A nyitott színházakban már egyetlen darabomat sem játszották sehol, mégpedig letiltás nélkül. Nem kellett letiltás, ideológia kellett. A színházak mind a Bilderberg csoport függvényei kezébe kerültek, vagy ott maradtak, gyűlölet sugárzott felém azokról a deszkákról, azokból a páholyokból és zsöllyékből, ahol korában az én szövegeimmel arattak sikert a színészek és nekik tapsolt a közönség. Ezen kívül pedig megkezdődött a médiaháború, a rendszerváltás legnagyobb háborúja. Kénytelen vagyok néhány mondat erejéig ismételni magamat. 1990. január 14-én, tehát még a régi rendszerben, a választások előtt olvastam fel figyelmeztető jegyzetemet, a magyarságot fenyegető új veszedelemről, a Lenin-fiúk visszatéréséről. Az „új Kun Bélák” kitételt is tartalmazó mondatrész volt az atomtöltet a jegyzetben. „Ébresztő magyarok” pedig, a címe. Ez csak napalm volt. A jegyzetet voltaképpen a tévéhíradó akkori főszerkesztőjének, Acél Endrének a menesztéséről, illetve a védelmében felsorakozott SZDSZ-erők szétkergetése céljából írtam. Ma már tudom, akkor még alig sejtettem, hogy valójában nem is a médiaháború és a rendcsinálás melletti kiállásom váltotta ki az acsarkodást ellenem, hanem Kun Béla nevének említése és az ébresztés. Ez a két történelmi hivatkozás volt az a legveszélyesebb antiszemitizmus, ami a média pozíciók megtartását fenyegette, és amely a számonkérést és igazságosabb, méltányosabb, a rendszerváltásból következő elosztást vonhatta volna maga után. A Bilderberg csoport ezt nem tűrhette. Nem azért jött ide évi hárommillió dollárjával. Az egész Bilderberg uralomnak egy hamis történelem az alapja.

Schiffer András, az LMP-n kívüli LMP vezető, vagy pontosabban maga az LMP manifesztálódása, lényege, magja hosszas elmélkedést jelentetett meg arról, hogy amíg a Bitó-szalon jóváhagyásával kerülnek ki az ellenzék jelöltjei minden fontosabb posztra, addig az ellenzéknek nincs semmi esélye a Fidesszel szemben. Schiffernek igaza van. Ha valaki nem tudná, mi az a Bitó-szalon, és érdeklődve valamiféle titkos társaságot sejt, akkor el kell szomorítanom: Bitó László estjei egyáltalán nem érdekesek. A Bitó-szalonnak nevezett találkozókon a teljesen amortizálódott, élemedett korú liberális értelmiség néhány tagja jelenik meg, valamint néhány unatkozó és elborzadó fiatal liberális értelmiségi. A Bitó Lászlónál tartott találkozók akkor lettek érdekesek, amikor André Goodfriend amerikai ügyvivő kényszeredett mosollyal bájos felesége oldalán végigszenvedett egy-egy estét ebben a társaságban pár évvel ezelőtt. Goodfriend a hivatásos forradalomszervezők gyakorlott tekintetével mérte fel az estéken megjelenőket és megállapította, hogy ezekkel lehetetlen Orbánt megdönteni.

Szögezzük le mindjárt: ilyen itt még nem volt. A magyarságból és a magyarsággal együtt élőkből sok rosszat, sok szégyenletest kitermelt már a történelem, de ilyen és ennyi aljasságot, mint ezekből az Apró–KISZ-patkányokból, még soha. Keresztyén aggyal ez követhetetlen. Verbális gyehenna itt még nem volt. (Vö.: Konrád György: „a zsidó verbális nép, azért özönli el a tévéket és a rádiókat”.)

CSURKA: aki a Jobbikra akar szavazni, az tegye, de tudjon róla, hogy ezzel az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatja, ugyanis a Jobbik e két párt fantomszervezete. Úgy látja, hogy most, de különösen a 2010-es magyarországi választásokon fog eldőlni, hogy folytatódik-e az idegen megszállás, mely nem engedi munkához, jövedelemhez jutni a magyarokat, s mely megfojtja a magyar gazdaságot és a kultúrát, vagy ismét teret nyer magának a magyarság.

Tarlós István szánalmasnak, komolyan nem vehetőnek nevezte azt, hogy egy főpolgármesternek ne legyen politikai felelőssége abban, mi történt húsz évig az általa vezetett városban. „Egyik órában azt hallani, hogy neki semmi felelőssége nincs semmiben, másik órában azt, hogy csak protokolláris szerepe volt, nem is ismert szerződéseket, mindent a BKV csinált, majd a harmadik órában már azt mondja, hogy nála többet aztán senki nem tud a metróról.”

Itt valami tévedés van. Az nem lehet, hogy ugyanarról a lapról van szó, amely induló számának bemutatkozó cikkében Pethő Sándor meghirdette: a lap küzd azért, hogy Magyarország magyar ország maradjon, leszögezte: …nem lehet álláspontunkra és magatartásunkra más parancsoló tekintet, mint a fajmagyarság megdönthetetlen felsőbbségének szerves és intézményes megalapozása.

Az OLAF, az európai csalás elleni szervezet megküldte az SZDSZ–MSZP Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai által vezetett kormányainak és a Demszky által vezetett főváros és a 4-es metró esetét dokumentáló bűnügy részletes jelentését. Most, hogy lebukott a teljes balliberális oldal, mindenki szörnyülködik, hogy ekkora arcátlanságot még nem látott a világ. Holott ha úgy vesszük, ez náluk a mindenkor alkalmazott elvi szempont. Elviszem. Pont. Nem dolgoztak ki aprólékos technikákat, a 467 milliárdból fenti elv szerint mindjárt letartóztattak 252 milliárdot. Ebből 167 milliárdot effektíve elloptak, elcsaltak. 59 milliárdot még le sem papíroztak, ezért az OLAF azt javasolta, hogy azt adjuk szépen vissza mi, őhelyettük. Gond, probléma?

Pénz kellett nekik, hát szereztek maguknak

Először csinálják ezt? Nem. A Fekete János által intézett kölcsönökkel nem ugyanez volt a helyzet? Ők felvették, az alkotmányos költséget belőle maguknak eltették, a többit itt-ott eltapsolták, mi meg visszafizetjük. Ha jót akarunk. Ha csak nem a mocskos nyilas, fasiszta fejünkbe befészkelődött összeesküvés-elmélet vezet bennünket, meg az illiberális, antidemokratikus magyarkodási mániánk.

A Jobbik a szétesés szélére lavírozta magát. Pontosabban Vona Gábor pártelnök fordította a pártot balra. A látványos, szinte 180 fokos fordulatot a tagság elvhű része elutasítja. Ezért a pestisracok.hu szerint több mint 50, Szabó Gábor pártigazgató szerint 20 alapszervezet petíciót írt alá, melyben a következők állnak: „Alulírottak, aktív jobbikos szervezetek nem értünk egyet és nem támogatjuk Vona Gábor elnök úr politikai irányváltását, és nem támogatjuk a Jobbik baloldalra tolódó néppárttá válását.”

„Látni valamit, aminek még nincs neve – írta Nietzsche az eredetiségről elmélkedve –, amit még nem lehet megnevezni, jóllehet, mindenkinek a szeme előtt van. Általában jellemző az emberekre, hogy számukra valamely dolog neve teszi láthatóvá magát a dolgot.” Ez a 19. század vége táján könnyű kézzel papírra vetett gondolat mai, 21. századi manipulációba és félrevezetettségbe fulladó életünk alaphelyzetévé és meghatározójává vált. A mai tömegember, aki előtt ugyanúgy ott állnak, vagy éppenséggel felmerednek zengőn a jelenségek, mint a régi korok szerény, az időjárást, a munkalehetőséget, a családalapítást vagy szerelmet kereső embere előtt, azt hiszi, mindent lát, miközben nem lát meg semmit. A posztmodern kor vak embere, aki arra büszke, hogy neki már nincs bekötve a szeme, mint ahogy a régebbi korok emberének be volt kötve az Isten, a túlvilág, a hit kendőjével, csak hiszi, hogy lát valamit életéből. Valójában nem lát semmit, csak azt, amit megneveznek számára, kirakatba helyeznek és agyába belenyomnak a médiumok. A múlt és a jövő kérdései soha még ennyire zavarosak nem voltak. A globalizmus információáradata egymást kioltó közlésekből áll. Ezért a valódi szellemi történés ma mély meg nem értettségbe és elutasítottságba fullad.