Nem lehetetlen, hogy Soros György és a Rothschild bankház valamilyen közös nagy felajánlásával próbálkoznak. Ilyesmivel Soros már próbálkozott a kilencvenes évek legelején. Ez volt a Kékszalag Terv. Megvette volna a magyar adósságot a teljes magyar vagyonért cserébe. Felcsillantják majd most is, hogy lesz pénz, adósságelengedés, tartozásátvállalás, mondjuk annak fejében, hogy nekik adjuk a Balaton déli partját – Aligát már megszerezték –, és még több száz lakóparkba úgy fogadunk be menekülteket, mindjárt állampolgárrá téve őket, mint a szegény délvidékiek a Boszniából kiebrudalt szerbeket. Ez a betelepedés természetesen már folyik, ezért nekik nem kéne pénzt áldozniuk, már minden így is az övék, főváros, vidék, Dunántúl, Alföld, puszta és fürdő, nekik azonban a magyar nép hozzájárulására van szükségük. Hódoljon meg előttük a magyarság, tegye a saját nyakába az örökjáromot. Ha a magyarság elfogadja, hogy más minőségű, összetételű állama lesz, mint eddig volt, megosztott föld, feleskolbász – liba és ló: egy liba, egy ló –, és az elfogadás törvényerejű lesz, önkéntes és boldog, csak akkor lesznek nyugodtak, mert csak akkor lesz visszavonhatatlan. A felére alkusznak, de az egész az övék lesz, és hivatalosan is bent vannak az unióban. A magyarság, mint államalkotó tényező megszűnik.

A brüsszeli Politico hírportál Csalással fertőzött budapesti metrórendszer címmel közölt egy cikket, melyben az Európai Csalás Elleni Hivatal egyik határozatáról ír, amely szerint a 4-es metró beruházása kapcsán az arra kapott összeget vissza kellene fizetnie Magyarországnak. Csak azt nem hangsúlyozzák, hogy éppen a Fidesz 2010-es választási győzelmét követően kezdtek foglalkozni a metrókocsik beszerzésének ügyével a magyar hatóságok.

Nem akarunk kötözködni, de nem értjük mi Vona meleg popsijával a baja épp az MSZP-snek, mikor nem olyan rég még a személyzeti miniszter bizonyos, Szetei úr coming outját ünnepelte Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára szervezésében. Már most jelezzük, hogy bennünket az ellenzékben lévő liberálbolsevikok és kriptonácik ferdültsége, mint egy jövendő politikai képződmény jellemző vonása hidegen hagy, sőt ott forduljon fel minden pecsovics, amennyiben két szerető, meleg férfiszív tiszta búzája közé ocsút akar hinteni.

A címadó négy szót Bartus László újságíró, író, lapkiadó, szociológus, tanár, az Amerikai Magyar Népszava tulajdonosa és publicistája, oknyomozó újságíró, tényfeltáró újságcikkek szerzője írta le. Nincs szerencsénk ismerni a szerzőt, ezért felőle a Wikipédiánál érdeklődtünk, s e szerint nevezett szerző balliberális, akinek munkásságát Soros-díjjal, Tolerancia-díjjal és egy citybankos díjjal ismerték el, méltán, mert papírra vetett szavaiból is kitűnik, hogy nemcsak toleráns, hanem szintetizáló elme is. Stilisztikai bravúrként értékelhető rejtett alany használata ellenére olyan jól ragadja meg az írása tárgyául szolgáló szereplők lényegét, hogy kétségünk sem támad afelől, Bartus az ellenzékről szól. Jól kifejezi az ellenzéki együttműködés szereplőinek minőségét. A lényeget adó legkisebb közös többszörös megtalálása csak az igazán nagyok sajátja: Szarok vagytok, Soros-bérencek. Későbbiekben e négyszavas szikár tényállítás mellé olyan hangulatfestő modulokat rak fel palettájára, mint: mert nincs bennetek semmi tisztesség, becsület, bátorság és elvszerűség, legyőzött és megalkuvó szarok vagytok.

/Orbán Viktor miniszterelnök beszédének szó szerinti leirata, amely 2017. január 7-én hangzott el Nagy Gáspár, Kossuth-díjas költő mellszobrának avatásán, Budakeszin./

Kedves Márta Asszony! Tisztelt Budakeszi Polgárok!

Kell lennie valaminek az elszántságon túl, ami ennyi embert rávesz, hogy szombat délután a farkasordító januári hidegben önként kockáztassa a fagyhalált, és mindezt egy szobor felavatása érdekében. Ez az elszántságon túli valami pedig maga a szeretet. Szerettük Nagy Gáspárt, ezért vagyunk ma itt. Gyakran mondjuk temetői búcsúbeszédek zárásaként: emléke legyen áldott, és most azért jöttünk össze, hogy szobrot állítsunk áldott emlékű, szeretett barátunknak, Nagy Gáspárnak. „Szerethetett engem az Isten, mert teremtményének engem is elfogadott, sárból, agyagból, apám s anyám álmaiból.” Ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlünk tíz évvel ezelőtt Nagy Gáspár, az örök nyár hírnöke. Ebben az utolsó négy sorban minden benne van, amit ember magáról mondhat: sziklaszilárd és mégis alázatos hite, a pannonhalmi bencés gimnázium szellemisége, és ott van a bérbaltavári szülői ház melegsége. Nagy Gáspárra úgy emlékszünk, mint aki személyes küldetésének tekintette az ’56-os mártírokra való emlékezés örök érvényű keresztény parancsát, és ezzel a nyolcvanas évek derekán elevenébe talált az akkor harminc éves júdásfa árnyékában hűsölő elvtársaknak.

A honi sajtó java része előszeretettel fogalmaz úgy – különösen szalagcímeiben –, hogy az oroszok meghackelték az amerikai választásokat, hogy Putyin elrendelte az elnökválasztás elleni kampányt. Szögezzük le, mielőtt bárki azt hinné: nem hackelték meg Putyin emberei az elektronikus szavazógépeket, egyáltalán nem avatkoztak bele a választási eredményekbe.Az említett sajtó cikkeiben aztán maga sem állítja, hogy meghackelték volna a választásokat az oroszok, legfeljebb azt, hogy lejárató kampányt folytattak Hillary Clinton ellen. Mindezt olyan felháborodással, mintha idáig nem hallottak volna ilyesmiről, mintha nem is találkoztak volna még például Ron Werber nevével.

Barack Obama amerikai elnök Szilveszter előtt jelentette be, hogy szankciókkal sújt öt orosz szervezetet és négy orosz személyt a Demokrata Párt ellen elkövetett hackertámadások miatt. A támadások miatti, Oroszország elleni szankciókról szóló rendeletet a tisztségéből januárban távozó Barack Obama amerikai elnök csütörtökön írta alá. Eközben 35 orosz diplomatát kiutasítottak Amerikából, nekik 72 órán belül el kell hagyniuk az országot. Egy névtelenül nyilatkozó magas rangú amerikai tisztségviselő elmondta: az amerikai hatóságok két orosz kézben lévő épületet is bezárattak San Franciscóban és Washingtonban.

A liberalizmus is felvilágosítással, magával a Felvilágosodással (Aufklerung) kezdődött. Az első megtévesztés az, hogy a mai liberalizmus – az eszmék, de valójában csak a tőke szabad áramlása – még mindig ugyanaz, ami egykoron volt, s ami a történelem egyik fejezete. Ez nem igaz. A mai liberalizmus a pénz hatalmának ideológiája. Ha kell, egy kasztrendszer kiszolgálója, megcsontosodott és ha szükséglete úgy kívánja, diktatúrát is alkalmazó, háborúkkal terhes rendszere. A liberalizmus, amely nemzeteket teremtett, ma nemzetközi és minden nemzeti-népi összetartozás szétoldására játszik, mert a globális tőke érdekei így kívánják. A liberalizmus szekularizációt, az állam és az egyház szétválasztását hirdeti, de valójában keresztényellenes. Célja a hit nélküli tömeg, a minden magasabbrendűségtől és istenitől megfosztottan élő, csak bambán fogyasztó ember.

Szerető Szabolcs a Magyar Nemzet valamikori szerkesztői-újságírói gárdáját erősen blamálva hozza önmagát, az újévben is hazudik, mint a vízfolyás. „Mintha a Fidesz halálosan komolyan venné Csurka István elhíresült kijelentését – a szakértelem olcsó bolsevista trükk –, amellyel a rendszerváltás idején a pártállami gyökerű nómenklatúra eltávolítását sürgette inkább sikertelenül, és félresöpörné a mindentudó politika akaratának útjában álló szakmai megfontolásokat. Így vált mára a szakmaiság a gyors és határozott döntéseken alapuló, eredményesnek gondolt, demokratikus felhatalmazással bíró hatalomgyakorlás nem kívánt, kiiktatandó fékjévé és ellensúlyává.” (Magyar Nemzet online 2017.01.01.)