Csurka István: Közép-Európa hó alatt (4.)

Egészen egyszerűen és pőrén fogalmazva, azt történt, hogy a magyar forradalom után, a reménytelenül szép önkifejezés után, az egész világállapot lényegét megvilágító önégetés után a magyarság lett az első áldozat Közép-Európában. A konklúziót pedig szinte szégyelljük leírni, ezért szerényen kérdéssé finomítjuk: Nem Európán múlik most már, hogy ez az első egyben az utolsó is legyen?

Ezt írták Csatáry László ajtajára a kivonuló tiltakozók. Csatáryról a The Sun című brit szennylap írta meg, hogy háborús bűnös, hogy 15 000 zsidó kegyetlen kiirtásáért felelős. Engedjék meg, hogy legalább – amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik – kétségeimnek hangot adjak. Hogyan lehetséges, hogy miközben évtizedek óta üldöznek mindenkit, akinek csak köze volt a második világháborúban a németekhez, ezenközben egy 15 000 ember haláláért felelős ember csak úgy éldegélhetett Budapesten? Miközben Rajkék – hogy aktuálisak legyünk – Nyirőt kétszer is megpróbálták kikérni a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól, holott egyetlen ember haláláért sem felelős, csak úgy megfeledkeztek volna egy tömeggyilkosról. Mindenestre furcsa, pedig a 97 éves Csatáry ajtajára ezért írták – természetesen angolul –, hogy nem felejtünk.

Egészen egyszerűen és pőrén fogalmazva, azt történt, hogy a magyar forradalom után, a reménytelenül szép önkifejezés után, az egész világállapot lényegét megvilágító önégetés után a magyarság lett az első áldozat Közép-Európában. A konklúziót pedig szinte szégyelljük leírni, ezért szerényen kérdéssé finomítjuk: Nem Európán múlik most már, hogy ez az első egyben az utolsó is legyen?

Egészen egyszerűen és pőrén fogalmazva, azt történt, hogy a magyar forradalom után, a reménytelenül szép önkifejezés után, az egész világállapot lényegét megvilágító önégetés után a magyarság lett az első áldozat Közép-Európában. A konklúziót pedig szinte szégyelljük leírni, ezért szerényen kérdéssé finomítjuk: Nem Európán múlik most már, hogy ez az első egyben az utolsó is legyen?

A hőmérő higanyszála közelíti a 40-es rovátkát. Ilyenkor, az elmúlt húsz évben a kormány és az Országgyűlés tagjai és a polgármesterek jelentős része nagyteljesítményű, felsőkategóriás autóikon – esetleg repülőn, helikopteren, kinek mire futotta – száguldoztak a nyaralás felé. Ki saját tulajdonba, az Adriára, ki luxusszállodába, a Kajmán szigetekre, ki csak ide a Balatonra. Ilyenkor az újságíró vadászta a híreket, egy-egy oldal betöltése a kínszenvedéssel ért fel. Ehhez képest most a parlament és a kormány gőzerővel dolgozik. Csak a miniszterelnök tevékenységével meg lehet tölteni egy kisebb terjedelmű lapot.  A sok esemény közül kettőt kell kiemelni. Az első a munkahelyvédelmi akcióterv, melyről csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. A másik a magyar külügyben eleddig példátlan eset.  Az Egyesült Államok kongresszusának képviselői közül ötvenen levelet írtak Orbán Viktornak. Pontosabban aláírtak egy levelet, melyet feltehetőleg valahol Budapesten, esetleg egy romkocsmában, vagy éppen az Andrássy út és Rákóczi út közrefogta vigalmi és hitéleti területen fogalmaztak meg.

Egészen egyszerűen és pőrén fogalmazva, azt történt, hogy a magyar forradalom után, a reménytelenül szép önkifejezés után, az egész világállapot lényegét megvilágító önégetés után a magyarság lett az első áldozat Közép-Európában. A konklúziót pedig szinte szégyelljük leírni, ezért szerényen kérdéssé finomítjuk: Nem Európán múlik most már, hogy ez az első egyben az utolsó is legyen?

Hetek óta tart a kormánypártok mélyrepüléséről, és az ellenzék egekbe emeléséről szóló hírek csócsálása. Már Mesterházy megelőzte Orbánt, sőt még Vona is népszerűbb. A Fidesz Sztálingrádja lesz Dunaújváros. Visszavesszük a baloldal egykori fellegvárát, és akkor a Fidesz majd megnézheti magát, harsogta az ellen, minden szinten, szinte minden hullámhosszon. Hiba nem volt a sajtókampányban – beleértve az ún. jobboldaliak közül is némelyeket –, mindent megtettek a bebukottak segítségére.

 Tisztelt Elnök Úr!

A Norvég Parlament által választott Norvég Nobel Tanács 1986-ban Elie Wieselt Nobel-békedíjjal jutalmazta. A Nobel-díj odaítélésének elsődleges oka, hogy Wiesel úr mint holokauszttúlélő és mint több haláltábort megjárt, A-7713-as számú rabként nyilvántartott deportált élményei alapján több műben megírta tapasztalatait az embertelen rendszerről.

Ez a fenyegetés komoly. Természetesen nem az amerikai kongresszustól jön és nem az amerikai néptől, hanem Tom Lantostól és magyarországi barátaitól. Ez a fenyegetés azt akarja tudtára adni a riadt kis magyar népnek, hogy jó lesz vigyázni. Jó lesz vigyázni, mert a markunkban vagytok. Jó lesz vigyázni, mert kiéheztetünk, kirekesztünk, kihagyunk benneteket. Fogadjátok el, amit mi mondunk, küldünk, vetítünk, sugárzunk nektek. És ha mi rámutatunk közületek valakire, aki nekünk útban van, azt vessétek ki magatok közül.