„Fölépítettünk egy hosszú távú pályát, amin elindítottuk a vonatunkat, ám egyszer csak kiderült, hogy a sín a semmibe vezet.”

Nem léptünk idejében a hímes vesszejére, ezért Bajnai Gordon – Gyurcsány nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztere - újra a politika hímes mezejére lép – háborogott egyik ismerősöm. Azt is nehezményezte, hogy Kuncze újra pártelnökké avanzsálhat.

Remélem, hogy ez utóbbi úgy jár majd, mint a bennszülött, aki csinált egy új bumerángot, és el akarta hajítani a régit – szellemeskedett tovább.

Igaz, ami igaz, én is aggódom, hogy ezek az alávalók zavargások szításában utaznak. Jó liberálbolsi szokás szerint a népet mindig megbízhatóan hülyének tartják. De ha kell, fel tudják hergelni.

Putyin újra elnök lett. Kétség sem férhetett győzelméhez. Az EBESZ és mindenki fanyalog, az amerikaiak kissé megilletődöttek. Putyin, ez a nem kimondottan finomlelkű egykori KGB-s, ez a nem kimondottan intellektuális magasságokban szárnyaló hatalomgyakorló, 12 éve egyeduralkodóként irányítja a világ egyik legnagyobb birodalmát.

Azt hallom, Pista, nem ágyadban haltál meg. Azt mondják, felkeltél éjjel, amikor az önálló mozgás már valószínűtlennek tűnt, mondják, felkeltél és elindultál valahová. A halálszagú kórtermet nem tudtad elviselni, kibotorkáltál a kéken derengő folyosóra. A budakeszi erdőkre láthattál a folyosó ablakából, és örömmel vetted észre: esni kezdett a hó. Nem is akárhogy, hirtelen, indulattal, nagy pelyhekben. Szél alig borzolta az éjt. Nem szaladgálni jöttek ezek a pillekristályok, hanem befedni mindent. A szándék nyilvánvaló. Legyen fehér minden. Takarja ez a fehérség a szemetet, a tavalyról itt maradt, rothadó avart. A keréknyomokat, az út egyenetlenségeit.

A tartalomból:

Megalakult a Csurka István Emlékbizottság

A bizottság célja Csurka István életművének, szellemi hagyatékának ébrentartása a mindennapi közgondolkodásban. A politikus, a drámaíró, a közíró és gondolkodó szellemi örökségének bemutatása, megtartása, munkáinak tudományos igényű, elfogulatlan feldolgozása. Szellemi erejéhez méltó elhelyezése a magyarság történelmi alakjai között. A magyarság iránt elkötelezett, Csurka István alapvetésein felnövő fiatalok támogatása, képzése. Csurka István életművének szellemében a magyarság megmaradását, felemelkedését segítő kiadványok megjelentetése, rendezvények szervezése.

Az emlékbizottság nyitott, új tagok felvételéről az alapítók döntenek.

Alapítók:

Medveczky Ádám, Kossuth-díjas karmester

Prof. Dr. habil. Szakály Sándor, történész

Dr. Boros Imre, közgazdász

Mikóczy Zoltán, Overdose tulajdonosa

Bucz Hunor, a Térszínház igazgatója

Kligl Sándor, szobrászművész

Gárday Gábor, operaénekes

Kosaras Péter Ákos, hadtörténész

Papolczy Gizella, a Magyar Fórum főszerkesztője

Medveczky Attila, a Magyar Fórum szerkesztője

Nagyításhoz kattintson a képre!

2012. március 15.-én (csütörtökön) 10 órakor a MIÉP Budapest V. és XI. kerületi szervezetei ünnepi megemlékezést tartanak, a Budapest V. ker., Petőfi szobor előtt.

A rendezvényre mindenkit szeretettel várnak a szervezők.

Németországnak fenntartásai vannak. Mégsem lesz hivatalos euróövezeti csúcstalálkozó.

Dr. Boros Imre miniszter megvilágítja, mi áll a háttérben.

Röviden azt is lehetne mondani, hogy Németország nem akar többet áldozni. Ez nagyon rövid válasz, de nem meríti ki teljesen a lényeget. Egy kicsit bővebben érdemes ennek a dolognak utánanézni. Tudjuk, hogy a második világháború utáni pénzügyi rendszer, az ún. Bretton Woods-i rendszer kulcsintézménye az IMF, a Nemzetközi Monetáris Alap és a Világbank. Az IMF arra volt hivatott, hogy ha a rendszerben működő országok tartós fizetésimérleg-hiánnyal küszködnek, és a piac nem akar nekik több pénzt adni, akkor az IMF átmenetileg finanszírozza őket, persze úgy, hogy a szokásos leckéket feladja. Nos, mint közismert, ezek az előírások nem kedveztek az országoknak, és különösen nem a ’80-as évektől, amikor a „dereguláció, privatizáció című társasjáték” előtérbe került.

Az Írószövetség elnökségi tagjaként szólok. Az írótól búcsúzom, szövetségünk tagjától.

Csurka István előttem sokáig egy uszálykormányos képében jelent meg, aki megbékélt a sorsával, és megelégedetten nézi a nagy vizet, megszabadulván az értelmiségi lét terhétől és a kötelező hazugságok világától. A pályakezdő író egyik népszerű novellájáról van szó, amelyben hamiskás mosollyal mutatott fügét az önkényuralomnak.

Csurka Istvánra emlékezve nem lehet szétválasztani az értelmiségit, a zsenit, az embert, a robosztus történelmi alakot az irodalmi nagyságtól. Ismeretségünk 1956-ra, a forradalom utáni időszakra vezethető vissza. Internált társam volt a kistarcsai táborban. Innen kerültünk ki munkára a Sas-hegy alá, ahol a Budapestet sakkban tartó első karhatalmi ezred – a Hodosán-féle – hazaáruló társaságnak volt a harcálláspontja.

Emlékszem a fiatal Csurka Istvánra, menynyit szenvedett a gyatra és kevés ennivaló miatt. Ugye ő a kinti életben aktív sportember volt, a bezártságnál csak az éhséget viselte nehezebben. Ez a helyzet javult kicsit a Sas-hegy alatt, mert már ott sűrűbben látogathattak meg bennünket, mint Kistarcsán. Persze nemcsak az ennivaló de a hírek is jobban eljutottak hozzánk. Csurka István így megtudhatta, hogy 1957. május 1-je után hova züllött a társadalom. Pedig akkor még tartás volt a magyarságban.

Március 1-jén a budapesti Kévés Galériában rendezték meg Csurka István Két dráma című könyvének MEGKÉSETT KÖNYVBEMUTATÓ-ját. A teltházas rendezvényen baráti asztaltársaság emlékezett Csurka Istvánra, az íróra. Dr.Bíró Zoltán irodalomtörténész, Kondor Katalin újságírónak, az est háziasszonyának kérdésére a könyvről elmondta, hogy az első egész estét betöltő dráma, a Hatodik koporsó apródja Trianonról szól. A másik dráma az Írószövetségek harca a jelenben játszódik, és azt olvashatjuk benne, amit népi-urbánus-vita álnéven emlegetünk immáron 100 éve. Nagyon izgalmas, hogy jelenünkben ez a vita miként zajlik. A két dráma összefügg, mert mindkettőnek a középpontjában a magyarság megmaradásának kérdése áll. Az első darab főszereplője az apród, aki mérnökök segítségével, informatikai eszközök igénybevételével fel tudja támasztani a múltat. Feltámasztja először a nagyapát, előhívja 1958-ból, ezzel tulajdonképpen az író megteremt két olyan személyiséget, aki egy nagy közösséget képvisel. Az apród a jelenkori embert, a nagyapa az ’56-os nemzedéket. Egy harmadik közösséget jelent a trianoni tárgyalókör. Ezek az arcképek, figurák együtt képviselnek valamit, azt, amit országrontásnak nevezhetünk. Ebből a három történelmi idősíkból rakja össze az író azt a drámát, melyben bemutatja, hogy egy nagy történelmi esemény – Trianon– , mennyire képes évszázadokra is előre hatni. Sőt még visszább megyünk, a kiegyezés idejére, melynek következménye lett, hogy belesodródtunk a világháborúba. Dörner György, az Új Színház igazgatója elmondta, hogy ez a dráma merőben új történelemszemléletet képvisel. Majd beszámolt az Új Színház műsortervéről, Kodolányi Földindulás c. drámájának aktualitásairól. Arra az ellentmondásra is felhívta a figyelmet, hogy míg a liberálisok azt mondják, hogy az állam nem jó gazda, közben az állam pénzét herdálják el a kulturális intézményekben. Ifj. Jászai László színművész arra emlékezett, emlékeztetett, hogy Csurka István alapította azt a Bocskai István Irodalmi Színpadot, amelyik a rendszerváltás óta először beszélt Trianonról. A Trianon a magyar költészetben c. darabban nem mertek akkor sokan fellépni, volt, aki az utolsó pillanatban mondta le a fellépést. Csurka Dóra történész, az író leánya beszámolt arról, hogy édesapjának mennyit segített a drámát megalapozó kutatómunkában. A rendezvény végén megtudhattuk, hogy március idusán jelenik meg a Magyar Fórum munkatársának, Domonkos Lászlónak portrékönyve Csurka Istvánról. (A következő könyvbemutató március 11-én, 16 órakor lesz az óbudai Térszínházban.)

M.A.