Szeretnénk megszabadulni a félelmeinktől, de nehezen megy, mert a mai napunk alig különbözik a tegnapitól. Szürke és bizonytalanságokkal teli. Ugyanazok ülnek az elosztói székekben, ugyanazok a fénytelen tekintetek, amelyek az elmúlt hatalom szolgálatától zavarosodtak meg, ugyanazok a modortalanságok, hazudozás, ugyanaz az önzés, ugyanaz a klikkrendszer és minden mögött a nagy bizonytalanság: mi történik most velünk?

„Amikor azt mondtam, beszéljenek a krakkói csapatban játszó két izraeli futballistával is, a stáb közölte, ez nem illik a koncepcióba. Kicsit meglepődtem – mesélte a The Guardiannek Jonathan Ornstein, akivel a BBC egyórás interjút készített a lengyelországi antiszemitizmusról. A Krakkóban élő, amerikai születésű férfi szerint minden mondatát, amely arról szólt, hogy a lengyel társadalomra nem jellemző az antiszemitizmus, kivágták a dokumentumfilmből. Ornstein szerint a műsor egyetlen rendezőelve a szenzációhajhászás volt. A Panorama című műsor május végén sugározta a „Gyűlölet stadionjai” című részét, amely nemcsak a lengyel vezetés, de a zsidó közösség mellett a Szejm színesbőrű képviselőjének tiltakozását is kiváltotta. – Rengeteget javult a helyzet Lengyelországban, ma már a tolerancia jellemző. 30 ezren szavaztak rám, kell ennél több bizonyíték? – mondta a parlamenti mandátumig Lódzból jutott nigériai John Godson.”

Ezt a gyásznapot és ezt a perújrafelvételt a TIB tagok és vezetők áldozatos és fáradhatatlan munkálkodásán felül azért mégiscsak az a tény tette lehetővé, hogy a magyar társadalom millióiban 33 év hazudozásai, elnyomása és hallgatásra kényszerítése után is él az igény az igazságra és az igazság felmutatására. Ez nem holmi TIB-háziünnepség, hanem a magyar nép megtört és megalázott millióinak nagy felegyenesedése és felmagasztosulása. A szervezők erkölcsi felülállásának az lett volna az illő bizonyítéka, ha a megszólalási alkalmak java részét átadják a fiatal Magyarország képviselőinek, az örök magyar forradalom kiskatonáinak, annak a nemzedéknek, amelyik élni és küzdeni fog abban az új Magyarországban, amelyik ezzel a nappal kezdődik.

Mindenkinek van legalább egy története a különböző szolgáltatók aljasságairól. Amikor egy hatalmas állami vagy magánvállalat, kihasználva erőfölényét és a tényt, hogy az adott területen csak általa juthatunk gázhoz, villanyhoz, telefonhoz, vízhez vagy más szolgáltatáshoz, elkezd hatóságként viselkedni, büntet, kioktat vagy egyszerűen megszünteti a szolgáltatást. Ilyenkor hivatkozhatunk bármire – hogy különben minden számlánkat befizettük, csak ezt az egyet nem, vagy hogy életünkben nem nyúltunk a gázórához, vagy hogy néhány hónapos gyermekkel vagyunk otthon, vagy hogy most kifizetjük a valós fogyasztást – ha egyszer belekerülünk a szolgáltató csapdájába, onnan csak egy kiút van. A kedves ügyfélnek, azaz nekünk egyetlen lehetőségünk, hogy kiszolgáltatva, megalázva a végén befizessük a kirótt összeget, a visszakapcsolási díjat, a kamatokat, az adminisztrációs díjat, a közjegyzői díjat, a perköltséget, a legszerencsétlenebb esetekben még a végrehajtó sikerdíját is. Mert az ügyek lényege, hogy fizessünk. Fizessünk, ha jogos a követelés, ha nem. Fizessünk, tegyük gazdaggá a szolgáltatók mellett működő kft-ket, melyek ki és bekapcsolnak tízezrekért, melyek behajtanak, a közjegyzőket, az ügyvédeket, a végrehajtókat, ezt az egész televényt, mely az egyszerű, kiszolgáltatott állampolgárok utolsó filléreit is megpróbálja elvenni.

A trianoni döntés évfordulóján egyetlen kötelességünk van: minden önsajnálatot, múlton merengést félretéve, minden megrögzött szokásunkká vált másra áthárítást mellőzve szembenézni a tényekkel és megállapítani a megteendő lépéseket. Trianon ma nemcsak gyásznap, nemcsak emlékezés egy velünk megesett végtelen igazságtalanságra, hanem megkerülhetetlen parancs is.

Trianon nem múlt el, Trianon itt van velünk, bennünk, és itt működik bent a megmaradt ország, a megmaradt nemzet testében, örök daganatként, immár nem a szétszaggatás tervével, hanem az egész megsemmisítésének, leigázásának, gyarmatosításának nemzetellenes szándékával. „Shylocknak a szív kell” – mondja az uzsorás Shylock Shakespeare Velencei kalmárjában. Kun Bélának is az kellett volna, Rákosinak, Kádár–Aczélnak, Gyurcsány– Kókának is az kell. A szív, az egész élet, a magyar élet, a magyar föld, a magyar veríték, az államalkotó közösség.

Lezsák Sándor dedikálja a Magyarnak lenni sorozat 100.,a Himnusz kívülről, belülről címmel megjelent könyvét a Vörösmarty-téren a Kairosz kiadó sátránál

2012. június 9-én, szombaton 14.00–15.00

2012. június 10-én, vasárnap 16.00–17.00

Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester és Simon Erika újságíró dedikálja az És mégis megszólal a pálca című portrékönyvet a Vörösmarty-téren a Kairosz Kiadó sátránál.

2012. június 9-én, szombaton 16.00–17.00

Míg régebben csak egy moszkvai húskampóra volt felcsapva, mint egy rosszul darabolt oldalas, most már egy sokkal jobb idomú New York-ira is fel van függesztve. Fejtől is, lábtól is. Így kétségkívül könnyebb a létezés. Majd már még ficánkolódni is lehet. De a felfüggesztés azért felfüggesztés és a kettős függés kettős függés. Ennek a kettős függésnek illusztrációja volt a magyar pártfőtitkár-miniszterelnök nemrégen lezajlott amerikai bemutatkozó körutazása, lejelentkezése az amerikai elnöknél. Ezt az a politikus tette meg, akinek eddigi pályafutása során már volt egy-két megállapítása az „amerikai imperializmus”-ról, a „finánctőke mohóságá”-ról, ám most mégis fontosnak tartotta, hogy a bankvilág ápolt fogsora rávillanjon.

A Nemzeti Fórum Kölcsey Köre Csurka István emlékest címmel konferenciát rendezett a Polgárok Házában. Az esten közreműködött Takács Bence előadóművész és a Magyar Nemzeti Rézfúvós Kvintett. A konferenciát Dr. Horváth Béla volt országgyűlési képviselő, a Kölcsey Kör vezetője rendezte. Az emlékezők beszédéből idézünk fel részleteket.

Nos, ennek az általános közép-európai elmocsarasodásnak az egyik, igaz, kirívó tünete az, ami az erdélyi magyarság-

gal történik. Azt is lehet mondani, hogy minta értékű történés ez. Itt egyszerre két nép ad rossz választ arra a kérdésre, amit a kor eléjük állít. Az egyik túlzó nacionalizmusba hajszolódással, amely elfödi a valódi kérdéseket, a másik nemzetietlen elpuhulással, a társadalom működése szempontjából létfontosságú nemzeti hajtóerőknek a teljes kiiktatásával. Gazember az, aki egy hányódó mentőcsónakban verekedést kezdeményez, az pedig, aki hagyja, hogy eligyák előle az utolsó korty vizet is, hülye.