Timeo Danaos et dona ferentes, azaz félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is?

 „Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.” Latin mondás, nem mai. Konkrétan Trójából származik, ahol valóban fegyver volt a falóban, amit Kasszandra és Laokoón figyelmeztetése ellenére csak bevittek a falakon belülre, aztán amikor az éj leple alatt kimásztak belőle a görögök, volt nagy csodálkozás. A történet folytatása ismert. Schliemann kizárólag a homéroszi adatokból kiindulva azonosította és tárta fel Trója városát. Az Iliász tehát tartalmaz annyi hiteles adatot a városra nézve, amelynek alapján háromezer évvel később annak megtalálása lehetséges volt. Schliemann eredményei bizonyították először azt, hogy a homéroszi költeményeknek volt valóságalapjuk. Bár a trójai háború csak egy epizódja volt a Földközi-tenger egész keleti medencéjét érintő nagy átrendeződésnek, az is egy nagy, éppen a görögök által indukált változás volt. Nem kizárt, ez is az lesz, majd meglátjuk, hogy Ciprasz kormánya képes lesz-e kiharcolni a valódi nemzeti szuverenitást, vagy elbukik. Az viszont nem kérdés, hogy az EU trojka ha továbbra is ráerőlteti neoliberális gazdaságpolitikáját a fogságában lévő kormányokra, végzetes hibát követ el.

Mit keres mindez egy emberjogi jelentésben, méghozzá ennyire részletező módon előadva? S mennyire egybevág mindez a hazai ellenzéki sajtó állításaival és koholmányaival, mennyire ugyanazt a szemléletet tükrözi, amelyben a kormányzat rossz és elfogult, ellenben Göncz Árpád jó és védendő, valamint Bánó András hamisító csapata is az. A Bánó-ügyből a sajtószabadság sérelmét kibontani teljességgel az ellenzék egyes köreinek gondolatmenete, érthetetlen, hogyan kerül bele egy hivatalos jelentésbe.

A vasárnap tartott Demokratikus Kerekasztal (DEKA) plenáris alakuló ülésén nem lehetett nem észrevenni Gréczy Zsoltot a válság küszöbén álló DéKá nevű Gyurcsány–Vadai párt szóvivőjét, ő is megjelent, ahol a liberálbolsi „elit krémje”, mind ott volt, ahogy egy héttel korábban bejelentették. Ha minden igaz, akkor Herényi Károly valamikori féregirtó kisiparos kerekasztalok megalakításába kezd, mint olyan valaki, aki az elit krémjének oszlopos tagja. A nemzetközi piramisjáték szervező és potencianövelő terjesztési társaság alapembere, momentán hatóságilag el van tiltva ettől a foglalatosságtól – ha hinni lehet a korabeli sajtóhíreknek – mert hazudott az alaszkai lazacról, az alaszkai áfonyáról és más termékeiről pedig valótlanul állította, hogy gyógyítanak. De még abban sem mondott igazat, hogy ők az elsők a piacon.

A gőgösekre alázatos, a kegyetlenekre szelíd, a hitetlenekre istenfélő, az ostobákra okos, az anarchistákra demokrata, az okosakra bárgyú álarcot ragaszt a liberálbal gyűlöletközösség.

Médiájában, mint egy nagy álarcosbálban vonulnak a szereplők arcukat fedve. Most farsang van, de ennyire elhúzódó farsangi bált még senki sem látott, lassan öt éve tart a saját tévtanaikba szédültek örvénylő mozgása. A magyar társadalom könnyebben terelhető részét csalogatnák az anarchia zsákutcájába. Eddig ezek a műveleteik nem jártak sikerrel, ám attól ők még fel nem adják.

Ungváry Krisztián A Horthy-rendszer mérlege című munkáját Akadémia-díjjal jutalmazták. Ungváry monográfiája, bár címében a Horthy rendszert jelöli meg témájának, valójában a zsidókérdésről szól. A kifejezést, hogy zsidókérdés ma nem lehet leírni antiszemita skarlátbetű felvarrása nélkül. Ugyanis a zsidókérdés, mint szó, önmagába zárta a holokausztot, zsidók tömegének kiirtását is.

Ezért aztán Ungváry a fenti címet adta a félezer oldalas munkának.

Ungváry a munkát újszerűnek tartja, méghozzá a nézőpont megválasztása miatt. Nem az áldozatok, tehát a zsidók nézőpontjából vizsgálja a XIX. század végétől a XX. század közepéig tartó időszakot, hanem a tettesek, tehát a…

És itt érkeztünk el a munka első és talán legfontosabb bizonytalansági pontjához. Kik a tettesek?

Ungváry erre egyértelmű választ ad. Tulajdonképpen mindenki, a teljes magyar társadalom. Ez alól a mindenkit érő vád alól, talán egyedül a konzervatív arisztokrácia kap felmentést, ők ugyanis kiválóan tudtak együttműködni a modern és egyre inkább asszimilálódó zsidó elittel. Ungváry olvasatában a tettesek tehát az antiszemitizmust politikailag artikuláló gondolkodók, a gyökeréig antiszemita, lecsúszó dzsentriréteg, mely réteg konkurenciát látott a zsidók földszerzésében, a nem zsidó polgárság, mely konkurenciát látott a nagyobb arányban és jobban fejlődő zsidó polgárságban és a paraszti és zsellérréteg is, mely tudatlansága folytán elhitte, hogy bajaiért a zsidókat kell okolni.

„Ha az én jó barátom, Dr. Gasparri szitkokat szór az anyámra, pofonra számíthat” – mondta Ferenc pápa a Charli Hebdo nevezetű újság elleni merénylet kapcsán. „Nem szabad provokálni, megsérteni mások vallását, nem szabad gúnyt űzni belőle” – szögezte le a katolikus egyházfő, s hozzátette, hogy a sajtószabadsághoz való jogot mások megsértése nélkül kell alkalmazni. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy megengedhetetlen ölni a vallás nevében, amelyet soha nem lehet az erőszak igazolására használni.

Ha a pápa egész életében egyetlen más nyilatkozatot sem tesz, már önmagában ezzel a repülőgépen elmondott, kötetlen véleménynyilvánításával is megalapozta a katolikus egyház reneszánszát. De a pápa tett sok más nyilatkozatot is. Méghozzá a legjobbkor.

A világ népei kiábrándultak a liberalizmusból, kiábrándultak a kapitalizmus ma ismert rendszeréből, kiábrándultak a politikailag korrektnek nevezett, valójában csak álságos beszédből, és kiábrándultak abból a hazug, materialista és mélységesen cinikus világlátásból, melyet az 1968-as, forradalminak nevezett hullám óta a világra ráerőltet egy szűk elit.

Ezért a világ népei, egyre többen a transzcendens és az örök értékek felé fordulnak. Az uralkodó nyugati, ateista és liberális világlátástól való elfordulás közben milliárdok ébrednek politikai öntudatra. A közel-kelet szétvert államainak lakosaitól, Kelet-Ázsia gigantikus tömegein keresztül, Afrika féltörzsi, félmodern talaját vesztett lakosságán át, Amerika egyre szaporodó latin népéig napról napra nő az élet irányítását saját kezébe venni akaró emberek és népek száma.

MŰKÖDŐ MAGYAR KÖZÖSSÉGEKET KELL TEREMTENI

Összes hibánkat és tévedésünket számba kell venni. Feladni egyetlen alapelvünket sem szabad. Minél több minőségi magyarral kell megértetnünk, hogy a magyar jövő csak ebben a szoros összefogódzásban és cselekvésben védhető meg. A minőségi magyar természetesen nem diploma kérdése, hanem erkölcsi fogalom. Minden réteg emberére szükség van. El kell kezdeni egy új helyzetfelmérést, feltárást. Hiszen ennek a mostani szerencsétlenségnek is nem az volt-e az egyik előidézője, hogy akiknek tudniok kellett volna a valódi állapot jellemzőit, azok nem tudták. Nézzünk szembe önmagunkkal. Ne álmodozzunk az ország visszaszerzéséről, hanem tegyünk érte. Eljött a sok kis helytállás ideje.

A krími orosz parlament függetlennek nyilvánította Krímet, az ukrán parlament válaszul természetesen érvénytelenítette ezt a döntést. Az ukránok ragaszkodnak a félszigethez. Az oroszok szintén, és nemcsak azért, mert a mediterrán félszigetet oroszok lakják, hanem mert stratégiai jelentősége van ott, a Fekete-tengeren Törökországgal és a muzulmán világgal szemben.

Az ukránok, orosz–amerikai nyomásra, avagy talán inkább amerikaira kénytelenek voltak megválni atomfegyvereiktől. Elkezdődött leszerelésük és Oroszországba szállításuk. Az ukrán volt kommunista vezetés megbízhatatlan az amerikai szemében. Csak az oroszokban bíznak, hogy nem sütik el a hosszú évtizedekig épített atomfegyvereket. Az atomleszerelés fejében Ukrajna kapott több százmillió dollárt. Ez azonban nem elég – különösen lassan csorgatva – gazdasági sebeire. Nyomor van és elégedetlenség. No persze Oroszországban is. Két, belül nagyon gyenge rendszer fog most összecsapni a Krímben. Az ukrán páncélosok már ott vannak. A fekete-tengeri orosz flotta már megfúvatta a hajókürtöket.

Tombol a bosszú népe,

mely úgy tenne jégre,

hogy ne is vedd észre,

hogy elpusztít.

A lélek üressége,

a mérce kettőssége,

egy bosszúálló  isten

torzult tükörképe.

E szorgos nép, ha perbe fog,

téged elevenen tűzre dob,

a harag réme, a béke vége,

tombol a bosszú népe

Ma az ellenzék legütőképesebb alakja Juhász Péter. Lehet rá azt mondani, hogy szerencséjére olyan fába vágta a fejszéjét, amelyen annyi a gally, hogy beosztással élve jó sokáig kitart, míg fölaprítja – és ez most már az erdő többi tölgyét is láthatóan zavarja. Bizonyára kapóra jött neki az, hogy már nemcsak korlátozott számú médiafogyasztóhoz jut el az ellenzéki sajtón keresztül, hanem az RTL is fölkapta a híreit.

Az is valószínű, hogy mint régebben Hagyó Miklós esetében arról az oldalról, most a Fidesz háza tájáról is szivárogtathatnak. Valakik móresre akarják tanítani a belvárosi beltenyészetet, a leköszönt polgármesterrel az élen, ahol a mutyik – úgy tűnik – pártról pártra öröklődnek. Mert az jól látható, hogy ebben az ügyben a szocialisták kezdettől fogva úgy viselkednek, mintha tojáson lépdelnének. Lipótvárosban hosszú fejlődéstörténete lehet a lakás- és üzlethelyiség-gazdálkodásnak.

Szerdán meghozott első fokú határozatában a bíróság elrendelte egy, a Kuruc.infón 2013-ban megjelent holokauszttagadó cikk hozzáférhetetlenné tételét.

A Társaság a Szabadságjogokért (röviden TASZ, melynek kiemelt támogatója az Open Society Foundation, azaz Soros György alapítványa, valamint a Norvég Civil Alap, és Felcsuti Péter, volt munkásőr) nevű szervezet egyaránt vitatja a holokauszt tagadását tiltó büntetőjogi tényállás és az internetes tartalmak széles körű blokkolását lehetővé tévő szabály alkotmányosságát, ezért ingyenes jogsegélyt ajánl fel a Kuruc.info szerzőjének, illetve felelős szerkesztőjének, áll a szervezet közleményében.

A TASZ meggyőződése, hogy az egyes nézetek jogi eszközökkel történő tabusítása helytelen és ártalmas. A történelemhamisítás elleni hatékony küzdelem kulcsa a múlt őszinte feldolgozását szolgáló emlékezet- és oktatáspolitika, illetve a népirtások áldozatai melletti állami elköteleződés, nem pedig a büntetőjog.