A magyarság több mint egy évezrede a Kelet és a Nyugat határán, a világ nagy civilizációs törésvonalában él. Ez a földrajzi tény hatalmas terheket rakott népünk vállára. A szovjet kommunizmus ránk erőltetett változatát jó húsz éve hagytuk el, hogy újra része legyünk a Nyugat vérkeringésének. A XXI. század második évtizedének félidejében azonban újra világossá vált, hogy a magyarság elsősorban önmagában kell, hogy megállja a helyét. Elsősorban magára kell számítson, önmaga erejéből kell túlélnie, gyarapodnia.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A külföld beavatkozásáért sírók, fejüket a Soros Alapítvány falába verdesők extraprofitért szeretnék fenntartani a hamis történelmet

A magyar körbezártság kérdése a bal-liberális vagy másképpen liberál-bolsi magyarországi sajtó kedvenc témája, és új állítása az új médiatörvény szövegének közreadása, parlamenti elfogadása és a köztársasági elnök által történt aláírása óta. Mindenki kifogásol, rosszall, szigorúan néz ránk, állítja a hazai sajtó terjedelemben, tőkében, hangerőben nagyobbik fele. Tekintélyes vagy hirtelen tekintélyesnek nyilvánított nyugati lapok aggódnak a magyar sajtószabadságért, a demokráciáért, és első vagy másodvonalbeli nyugati kormányférfiak fejezik ki fenntartásaikat a magyar eljárások diktatórikus volta iránt, és egyes magyarországi nagyvállalatok külföldi anyacégei folyamodnak az EU-hoz a magyar kormány intézkedései elleni védelemért. Egyeduralkodói magatartást látnak kialakulni. Az idegen nagyvállalatok is a demokráciát féltik, nem az extraprofitjukat. Körbe vagyunk zárva. Egyedül vagyunk, mert Orbán autoriter. Kilöket bennünket az európai népek öleléséből, óbégatja a magyar sajtó fentebb jellemzett része. Úgy is mondhatnánk, kilöknek bennünket a kisdedóvóból, amelyben eddig minden játékunkat elvették a nagyobbak, viszont az óvó néni mindig megsimogatott bennünket, hogy oly szépen, oly hangtalanul tűrtük ezt. A tényt azonban, hogy mindent elvettek tőlünk, azt is, amit alázatosan, Károlyi Mihály-módra odaadtunk, meg azt is, amit csak vonakodva, ezek a körülzártságot hirdetők azonban ezt nem említik.

István napkor kimentem a temetőbe, gondoltam elmondom, meghalt a Doki. De ő már tudta, mert figyelmeztetett, ne feledjem a korai MIÉP egyik legértékesebb embere tért meg Teremtőjéhez. És már oda is repített arra a régi-régi Tokajban elkezdett és Bodrogkeresztúron befejezett beszélgetésünkre, ahol az olyan közösség szükségszerűségének létéről folyt a szó, melynek célja: egymás szeretetében erősödni. A lelkemre kötötte: csak úgy erősödünk, ha adunk. Mint a Doki, aki csendes tisztességét, őszinte, mélyben gyökeredző magyarságát, munkáját, intellektusát, hitét adta a magyar ügynek. Isten vele!

Az Index online-on két részletben jelent meg egy elemzése az SZDSZ-es Tölgyessy Péternek.

Tölgyessy Péter az 1989-es Nagy Átverés egyik főszereplője, melynek idején az SZDSZ-t képviselte a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon. 1990 és 1991 között az SZDSZ-frakció vezetője, 1991 és 1992 között a párt elnöke. 1990 és 2006 között országgyűlési képviselő, 1996-ig az SZDSZ képviselője, majd két évig független volt, 1998 és 2006 között a Fidesz-frakció tagja lett. Ott ült nyolc éven át a frakcióban, felvette havonta a képviselői tiszteletdíjat, élvezte a helyzetéből fakadó valamennyi előnyt úgy, hogy a Parlamentben szinte egyetlen egyszer sem szólalt meg. 2007-ben az MTA Politikatudományi Intézetének tudományos munkatársa és az ELTE Politikatudományi Intézetének vendégoktatója lett. A Gyurcsány–Bajnai-kormány regnálása idején, 2009-ben, a rendszerváltás során kifejtett tevékenysége elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét.

Az amerikai ügyvivő, Goodfriend úr kiválóan végzi a dolgát. Jól beleillik ebbe a kelet-európai közegbe, ismeri annak bizonyos aspektusait. Több okból is.

Az egyik ok, hogy feltehetőleg innét, a Frankfurttól Kijevig tartó területről származnak ősei. Valahogy megnyugtatóbb lenne, ha Goodfriend urat valami kevésbé amerikai néven szólíthatnánk. Még jobban beleillene ebbe a kis utcák határolta mikrokörnyezetbe. Ismerősebb lenne a népléleknek Gutfreundként, jobban lehetne hozzá viszonyulni, bár ez csak apróság.

Ennél sokkal fontosabb a másik ok, hogy Goodfriend úr Izraelben kezdte diplomáciai karrierjét, sőt kommunikáció szakon mesterfokozatot szerzett a jeruzsálemi héber egyetemen. Kelet-Európa valójában Berlintől Tel-Avivig tart, legalábbis létezik egy meghatározó kulturális tengely, mely túlnyúlik a görög partokon.

Ezen a tengelyen Goodfriend úr magabiztos mozgása, kulturális és nyelvi ismeretei tényleg azt a látszatot keltik, mintha tipikus kelet-európai figura, amolyan Gutfreund járkálna szalonból ki, tüntetésbe be.

A fordulat éve és évei

Az 1947 közepétől 1948 késő nyaráig terjedő időszakot nevezte Rákosi Mátyás a fordulat évének, mikorra minden nemzeti demokratikus és keresztény erőt kitaszítottak a politikai és közéletből, amikor egyesült a két „munkáspárt”, azaz a szociáldemokraták és a kommunisták – ugyan melyik volt munkás? –, s ez utóbbiak teljes hatalomra tettek szert. A szalámiszeletelő a rúd végére ért, a csonkot a madzaggal Rákosi odavetette a kutyáknak. Ez volt a fordulat, persze dialektikusan előadva.

Rákosi a magyar nép bölcs vezére lett, Sztalin legjobb magyar tanítványa.

Nyomor azonban 1948-ban még nem volt.

Az előző években a magyar nép példátlan erőfeszítéssel építette újjá az országot, fizette a jóvátételt és kezdte el a mindenkor szükséges felhalmozást is. Igaz, már a harácsgépezetet is üzembe helyezték, államosítások formájában és a vagyonosokra és a valamihez értőkre egyre nagyobb nyomás nehezedett. Az értelmiség egy része már korábban elhagyta az országot, látva az előrenyomuló parancsuralmat, a többség azonban még vakon bízott, remélte, hogy ő, a kisember, aki megmenekült a háborúból, nem követett el semmit, most is megússza.

Rákosiék erre a két év alatt összegürcölt vagyonra, a tartalékokra vetették rá magukat. Sztalin parancsára fegyverkezni kezdtek, pontosabban a fegyverkezés alapjául szolgáló nehézipar felfejlesztésébe. Az elmaradt mezőgazdasági országból – ezek is Rákosi szavai – a vas és acél országát ígérték megteremteni.

Daniel Larison a The American Conservative (TAC) vezető publicistája és szerkesztője december 5-én megjelent írásában az agyagba döngölte McCain szenátort, amiért „leneofasiszta diktátorozta” Orbánt.

A hamis történelem

A bankadó, az egyes indokolatlanul nagy haszonnal dolgozó külföldi cégekre kivetett különadó, valamint a nyugdíjpénztárakba történő befizetések közösségi nyugdíjalapba irányítása átmeneti, ideiglenes és egyszeri intézkedések, a Moody’s-t az nyugtatná meg, ha ezeket állandó és kemény megszorító intézkedések váltanák fel. Az a népnyúzás, amely a hamis történelem uralma idején az egyedül üdvözítőnek volt kikiáltva és az ország tönkretételéhez vezetett. Vegyük tudomásul, hogy frontvonalak között élünk. Meg vagyunk támadva. Kívülről és belülről is támadnak bennünket. A Moody’s és a Soros cégkötelék támad bennünket és mindkettő nyugaton van, még akkor is, ha közel-keleti indítékaik is léteznek. Ha egy társadalmat éppen akkor támadnak meg, s akarnak gazdaságilag, pénzügyileg ellehetetleníteni, amikor a saját lábára kíván állni, amikor a saját történelmét akarja írni, az gonosz támadás. Ellene védekezni csak nemzeti összefogással és tisztánlátással lehet. A dolgok nevén nevezésével.

Lauder, az akkori amerikai nagykövet kijelentette, hogy nincs szükség bizonyítékok felmutatására, a gyanú is elegendő ahhoz, hogy valakit kitiltólistára helyezzenek

Kurt Waldheim 1968 és 1970 között osztrák külügyminiszteri pozíciót töltött be, nem sokkal később képviselőként ült az ENSZ-ben, végül 1971. december 22-én az ENSZ főtitkárává választották. Waldheim osztrák és nemzetközi politikai megítélése igen pozitív volt.

„Egy osztrák, akiben a világ bízik” állt választási plakátján, és a néppárti Waldheim meg is nyerte Ausztriában a választást. Ekkor Sinowatz, a korábbi köztársasági elnök ötletének beállítva indítottak támadást az újonnan megválasztott köztársasági elnök ellen. Az osztrák baloldal jól körülhatárolható körei megvádolták Waldheimet, hogy náci főbűnös, és mint ilyen, erkölcsileg alkalmatlan Ausztria köztársasági elnöki székének betöltésére.

Az a tény nem zavarta ezeket a köröket, hogy sem a német nemzetiszocialista párt (NSDAP), sem más náci szervezetek névsorában nem találták Waldheim nevét.