A magyar kormány lassan olyan helyzetbe lavírozza magát, amelyből már nem tudja folytatni a hintapolitikát. Az amerikai nyomásgyakorlás célja egyértelműen az, hogy Budapest valljon színt: Kelet vagy Nyugat?

(Heti Válasz)

Itt valaki nem normális, de legalábbis játssza a hülyét: Hát arról van szó, hogy az Orbán kormánynak színt kellene vallania, hogy Kelet vagy Nyugat? Miért tesznek úgy egyesek, mintha ez a kormány azon törné a fejét, hogy visszahozza a megfigyelések, az üldözések, a börtönbe zárások korát? Ki előtt kellene bizonygatnia, hogy éppen ellenkezőleg gondolkodik. Itt biztos, hogy semmilyen demokrácia-deficit nincs. Az ellenzék háborítatlanul él, orgánumainak se szeri se száma, tele vannak pénzzel. Sőt az ellenzék által kormányzati szócsőnek tartott heti- és havilapok, és tévé is gyakran erős kormányellenes élével tűnik ki. (Megkockáztatom: értelmetlenül, mert ezzel csak elbizonytalanítják a jobboldali szavazókat, a másik oldal meg röhög a markába.) Úgy tűnik, nem szolgál elég példával az MDF és kormányának teljes megsemmisülése, éppen a gyávasága, gerinctelensége miatt. Nem értik, hogy itt arról van szó, hogy a kora újkortól napjainkig a magyar nép mindig ellenzékben volt, és fölötte törököt, németet vagy oroszt kiszolgáló komprádor burzsoázia uralkodott? Nem értik, hogy a nemzeti jelképek semmibevétele sérthet egy egész népet? Nem értik, hogy nemzeti önérzet nélkül sokkal rosszabbul érzi magát az egyes ember?

Európa ma a világ legnagyobb gazdasági hatalma. Önmagában az Európai Unió, Svájc és Norvégia nélkül 18 400 milliárd dollár értéket teremt évente. Az Amerikai Egyesült Államok ennél nagyságrendileg 1000 milliárddal kevesebbet termel, míg Kína több mint 8000 milliárd dollárral marad el Európa mögött.

Európa katonai ereje az Egyesült Államok mögött a második, de amennyiben létezne közös európai hadifejlesztési elképzelés, úgy hamar beérhetné Amerikát.

Az Európai Unió lakossága eléri az 500 millió embert, és ezzel a világ harmadik legnépesebb államalakulata Kína és India után.

A világpolitikai eseményeknek létezik mögöttes tartalma. A legérdektelenebb nyilatkozat, egy elfelejtett szereplő aktiválása, egy félmondat, vagy csak egy gesztus a beavatott embernek egész folyamatokat tár fel.

Mihail Gorbacsov interjút adott a BBC-nek. Az interjú lényege, hogy Gorbacsov ugyan elítéli Putyin rendszerét, de ez a rendszer csak azért ilyen, mert 1991 után a Jelcini rendszer tönkretette Oroszországot, illetve az amerikaiak túlzott diadalittassága nem tette lehetővé, hogy új világpolitikai eszközök alakuljanak ki. A mostaniak, melyeket az amerikaiak és Putyin rendszere is használ, a hidegháborúból származnak. Ezeken túl kell lépni.

Gorbacsov szerepeltetése nem véletlen. Az amerikai adminisztráció, a hírszerző közösség visszavonulót fújt. A kemény és közvetlen konfrontáció helyett az enyhülést választják, még akkor is, ha az elkövetkező időszakban azért lesznek még keménykedő bejelentések.

Gorbacsov megnyilvánulása, a mindkét fél hibázott, de most próbáljunk meg dűlőre jutni politikája tulajdonképpen egybecseng Zbigniew Brzezinski több forrást felvonultató fejtegetésével. Brzezinski, a nagy befolyású elemző az Egyesült Államok folyamatos térvesztését tényként kezeli, és egyetlen kiutat lát. Amerika, miután megtalálja belső dinamizmusát, magához kell ölelje Európát és Törökországot, és így kell kiegyezzen Oroszországgal. Ezzel a Nyugat kiterjedne Vlagyivosztokig és Kína ellensúlya lehetne.

A lengyel származású politológus elképzelése illúziónak látszik.

A tartalomból:

1919. november 16. Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonul Budapestre

A Gellért térre érvén a Gellért Szálló előtt – amely a megszálló románok városparancsnokságának adott otthont, később pedig Horthy főhadiszállása lett – a kissé megilletődött Bódy Tivadar polgármester fogadta, akinek fogadóbeszédére Horthy lova nyergéből válaszolt. Az egykori ellentengernagy kertelés nélkül kimondta, hogy mindeddig gyűlölte Budapestet, amely az elmúlt évben a nemzet megrontójává lett, megtagadta ezeréves múltját, sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. „Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor – kimondom – gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát” – szólt Horthy a mindössze néhány perces válaszában. Beszéde végén megbocsátott a városnak, azonban hozzátette: „ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell.”

A rejtőzködő elit

A nemzeti keresztény középosztály harca, napjaink alapkérdése

Molnár Tamás, a nemrégiben elhunyt, legnagyobb magyar filozófus 1992-ben franciául írt művében, A liberális hegemóniában olvastam először ezt a kifejezést. Helyenként álcázott elitnek is nevezi a jelenséget. Miről van szó? Molnár Tamás röviden lefesti a kialakulás történetét, s ebből meglátjuk. A XVIII. század közepétől, az enciklopédisták felemelkedésétől beszélhetünk rejtőzködő elitről. D’Alembert, az egyik komoly filozófus az akadémián, voltaképp, mint királyi alkalmazott Malesherbes-en keresztül rendelkezik a cenzúra fölött, betiltatja ellenfelei könyveit, a Bastille-ba vettet szerzőket, könyörtelenül terrorizálja az irodalmi világot. Mégis ő az egyik rendszerváltoztató, az egyik forradalom-előkészítő, aki az állam meggyengítéséről vitatkozik, az egyház megsemmisítésére tör. Németalföldön kiadott művek járnak kézről kézre, a vámhivatalnokok meg vannak vesztegetve, s Voltaire válik rajongásig csodált példaképpé.

Sokféle megközelítése lehet az elmúlt két hét eseményeinek. Nézhetjük világpolitikai szemszögből, hogy az Egyesült Államok – vagy a Nyugat – és Oroszország – vagy az ortodox civilizáció – összecsapásának helyszíne lett Ukrajna után Magyarország is.

Nézhetjük onnét is, hogy a Nyugat bizonyos körei nem nézik jó szemmel, ha valamely hatalmi csoport beágyazódik a társadalomba két ciklusnál, azaz nyolc évnél hosszabb időre. Céljuk tehát a politikai váltógazdaság, melynek 2010-ben egyik fele eltűnt és azóta is tetszhalott.

Néhány gondolat a rendszerváltozásról

Kis János 1989 decemberében egy szombathelyi gyűlésen jelentette ki először, hogy az SZDSZ lehetőnek tartja a koalíciót az MDF-fel, ha az MDF megszabadul a jobboldalától, Csurkától. Pedig ekkor még nem hangzott el a „népnemzeti gerinces” „törpe kisebbség”-es jegyzet, amely után az antiszemitizmus vádja iszonyúan felerősödött. Kis Jánost nem érdekelte, hogy ez a kijelentése menynyire hasonlít Rákosinak akármelyik ’45-46-os megnyilatkozásához, amelyben a Kisgazdapártot a jobboldalától, a reakciótól való elszigetelődésre buzdította. (Aztán persze bilincsben és börtönben, golyóban és körömletépésben tárgyiasult ez a kívánság…)

Nem elfelejtve, hogy a közgazdaságtan igen fiatal tudomány, még fejlődésben van, a világban ennek sok jele mutatkozik, ám úgy tűnik nálunk a megcsontosodott chicagói liberális piacgazdaság politikai hívei erről nem akarnak tudomást szerezni, vezérlő csillaguk a neoliberális tévtanokba vetett vakhit.

Jelenleg többségük az ellenzékbe szorulva mérgezi a magyar és nemzetközi közéletet, elég sok kárt okozva a kormánynak és ezen keresztül az országnak.

A fenti készüléket hirdetik, tehát van rá fizetőképes kereslet. Érhető Gulyás Izé (képen) havi hétszáz forint elleni felháborodása, amit most csak a szolgáltatókra vetne ki az állam, de mi van, ha később valamennyit a szolgáltató ebből az összegből áthárít? Tudniillik Gulyás Izé egy fillért nem kap sehonnan. Ő maga mondta. Csupán társadalmi munkában volt MSZP-s, társadalmi munkában volt a párt által delegált felügyelőbizottsági tag a nyóckerben. Biztos vagyok benne, ott volt az éhségmenetben is a milliárdos Simon és a milliós havi jövedelmű Gúr képviselők mellett, hiszen mi az a rongyos 7000 euró, amit szülőanyja vitt haza havonta az EU-ból, aki nem más, mint Gurmai Zita.