A tartalomból:

Zsilinszky Endre

Nemzeti újjászületés és sajtó

Sylvester Lajos

(1934 – 2012)

Dr. Medvigy Endre

Meghitt beszélgetések Nyirô Józseffel

Kárász József

Egy régi nyár (II.)

Pósa Zoltán

Egy lány, aki megmenti önmagát

Dr. Diószegi György Antal

Az „Intelmek” ezer éves erkölcsi és jogi értékvilága

Dr. Sebestény Sándor

Gróf Széchenyi István a honvédség büntetôjogi fegyelmezésérôl 1848-ban

Borbély József

Társas magányunk

Chrudinák Alajos

A gázai vérengzés

Keresse az újságárusoknál és a Magyar fórum kiadóhivatalában!

A közelmúltban Sepsiszentgyörgy önkormányzata autonómiapárti határozatot fogadott el. Azt megelőzően George Maior, a román titkosszolgálat (SRI) vezetője azt nyilatkozta, hogy az SRI igazgatójaként nem akarja kommentálni Orbán Viktor tusványosi szavait, de azon van, hogy „ez a propaganda” ne alakuljon át konkrét cselekvéssé Románia területén. A román titokszolga durva kijelentése azok után hangzott el, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén a román–magyar viszonyt értékelve megjegyezte, hogy az elmúlt másfél-két évben nem volt olyan magyar kormányfői nyilatkozat, amely ne adta volna meg a tiszteletet a román népnek és vezetőinek, de román oldalról hosszú az ilyen nyilatkozatok listája. Szerinte a tisztelet és a nyitottság a kulcskérdés, és azt ígérte, továbbra is megadja a tiszteletet, ami kijár a román népnek és vezetőinek, és mindig nyitott lesz azon kérdésekre, amelyek megtárgyalása indokolt.

AGRESSZIÓ

Magyarországgal ugyanaz történt most 2011 késő őszén, mint ami 1956. november 4-én, amikor a szovjet Vörös Hadsereg tankjai óriási túlerővel elözönlötték és eltaposták kivívott szabadságát. Semmit nem számít, hogy most nem tankokkal vonultak be és nem kelet felől, hanem nyugat felől és bankműveletekkel. A világ a globalizmusban annyit változott, hogy egy nemzet függetlenségét bankműveletekkel éppen úgy meg lehet szüntetni, el lehet taposni, mint lánctalpakkal.

Mi történt és hogyan történt ami történt, kevesen tudják. Tény, hogy egy gombnyomásra összehangolt támadás indult a forint, a magyar államháztartás ellen, képtelen magasságba hajtották fel a forint–euró viszonylatot, leminősítéssel fenyegették a magyar fizető-képességet és kilátásba helyezték, hogy Magyarország sehonnan nem jut pénzhez, mert a magyar államkötvények eladhatatlanokká válnak. Fenyegetett a 400 forintos euró árfolyam, amely minden eddigi megtakarítást, adósságcsökkentést elvitt volna. Mindez az arányokat tekintve semmiség. Néhány nagyobb bank, néhány megnevezhetetlen befektetői kör összehangolt eladásokkal és vételekkel játszva mozgósít annyi pénzt, amennyi Magyarország ellehetetlenítéséhez szükséges. Mindez megtörtént. A kormánynak szembe kellett néznie az államcsőddel.

Leállítani, elhallgattatni

Bolgár Györgyöt sokáig egy téveszme áldozatának tekintettem, bőbeszédű, fantáziáló meglehetősen hazudós embernek, akinek nem okoz különösebb nehézséget a köpönyegforgatás.  Csakhogy megöregedett. Becsontosodott. Hajlékony gerince rögzült. A gazemberségbe. Már nem ura önmagának. Szánalmas, ahogy kappan hangja felcsúszik, mikor kiesik liberális manírral operáló műsorvezetői szerepéből. A féltékenység szinte eszét veszi. Alig tudja palástolni. Sistergő gyűlöletét egy fiatal és energikus ember, a családi életében boldog, kiegyensúlyozott, politikai tehetségét a magyar élet szolgálatába állító államférfira okádja az éter hullámain. Beteges érzésének képtelen gátat szabni. Ha véletlenül becsúszik a rádió műsorába egy-egy nem közéjük tartozó telefonáló, aki a nemzeti kormány fejéről az övétől eltérő véleményen van, Bolgár hangja elvékonyul, selypegése mögül kirecseg a kemény, kíméletlen kommunista, a más véleményét elviselni képtelen erőszakos lény, maga a bolsevik. Mikor már érvet érvvel szembeállítani képtelen, mikor már az általa épített rá visszaomló hazugsághegy majdnem betemeti, hisztérikus lihegés kíséretében kikapcsolja a telefonálót. Ilyen az igazságot elviselni képtelen, a más véleményét egyszerűen az adásból kiiktató műsorvezetőknek köszönhetik az ellenzéki pártok nagy részben a sikertelenségüket. Azzal én itt nem foglalkozom, ha a saját köreiknek is feltűnt, hogy „a Klubrádió (Bolgár a mikrofon mögött), meghamisítja a valóságot, letagadja a tényleges helyzetet”, miért panaszkodnak, miért nem változtatnak rajta? Az ilyen paranoid orientációjú embernek segtíségre van szüksége. Esetleg egy pszichoanalitikuséra. A minap egy, az erős előcenzúrát valahogy kijátszó betelefonáló megkérdezte Bolgárt, tagja volt-e az állampártnak? Bolgár ötölt hatolt, konzekvensen kerülte a választ, de a karakán hallgató nem tágított.

A nyomorult, sarokba szorított patkányként támadó műsorvezető végül kénytelen volt bevallani MSZMP-tagságát, és mikor a New York-i tudósítói tevékenység elnyerésének körülményeit kezdte boncolgatni a hallgató, Bolgár hangja egész megváltozott az idegességtől, megszakította az adást. Kikapcsolta az ellenvéleményt. A demokrácia nagyobb dicsőségére.

Egyébiránt már az is képtelenség, hogy létezik Magyarországon olyan műsor, mely monomániásan egyetlen téma körül forog: hogy lehetne külföldről támogatást szerezni, bármilyen idegen erőt igénybe venni a gyűlölt magyarokkal szemben, s a műsor vezetője attól fél, hogy „az ezernyi bajával elfoglalt Európai Uniónak nem lesz ereje, módszere és eszköze arra, hogy őt (Orbánt, a másodszor is kétharmaddal megválasztott magyar miniszterelnököt) leállítsa és elhallgattassa”.

A Kurultáj a rokontudatú népek lelki egyesítésének színhelye: van, volt és lesz, amelynek célja hozzásegíteni a ma emberét a közös múlt felismeréséhez – mondta Lezsák Sándor, annak a rendezvénynek a fővédnöke, melyre önként, minden kényszer nélkül szó szerint sereglettek a résztvevők. Bugac volt a helyszíne az idén megrendezett mesebelien szép, valóban az ősi időket idéző parádénak. A lovasíjászat különleges sport. A vágtató ló nyomán a fergeteg, a levegőégbe hasító nyílzápor, a táltos ló által repített ember boldogsága által betöltött tér mindenkit hatása alá vont, megremegtette mindnyájunk lelkét, különösen azokét, akiknek közük van a lóhoz.

Az ítélőerő hiánya nem más, mint az, amit ostobaságnak neveznek, és e fogyatékosságra nincs orvosság. A tompa vagy korlátolt ész, mely semmi egyébnek nincs híján, csak a szükséges mértékű értelemnek és önálló értelmi fogalmaknak, taníttatás útján akár tudósságig is felviheti. Mivel azonban rendesen az ilyen emberek is nélkülözik az ítélőerő képességét, ezért nincs semmi szokatlan abban, hogy igen nagy tudású férfiak tudományuk alkalmazása során egyre-másra fedik föl e jóvátehetetlen fogyatékosságukat.

Immanuel Kant

Abban az időszakban, amikor őseink foglalták a hont, egészen addig, míg Könyves Kálmán királyunk kimondta, hogy boszorkányok márpedig nincsenek, sőt míg a tatár dúlta az országot, innét 8500 kilométerre, a mai Kambodzsa területén New York méretű metropoliszt építettek a khmerek. Ezek ugyanazon khmerek ősei, akik Pol Pot vezetésével kiirtották saját népük értelmiségét és nyomorba döntötték saját országukat fél évezreddel később. Az már csak érdekesség, hogy a népirtáshoz vezető eszmékkel Pol Pot, a vörös khmerek vezére Párizsban, a nagyszerű Sorbonne egyetemen ismerkedett meg az 50-es években.

De térjünk vissza az eredeti és kétségtelenül csodálatra méltó Khmer birodalomhoz és annak minden képzeletet felülmúló fővárosához, Angkorhoz. Ez a gigaváros több mint 200 négyzetkilométeren terült el saját csatornarendszerrel és feltehetőleg 1 milliónyi lakossal. Ilyen méretű várost korábban csak a hatalmas római birodalom tudott építeni, majd évszázadokkal később a Nyugat.

A magyar állam újratervezése, átalakítása és újszerű gyakorlati használata több okból is időszerű. Az egyik legfontosabb ok, hogy nem működik jól. Nem mostantól, nem 2010-től, még csak nem is 1990-től, hanem úgy 60 éve, de tulajdonképpen Bethlen István lelépése óta ez az állam inkább van polgárai kárára, mint hasznára. A működési hibák alapja, oka, forrása többnyire valamiféle külföldön elinduló nagy hullám össze-vissza áramló maradványörvényei által keltett sodródás vagy inkább hánykolódás szokott lenni. A nagy hullámon a világ legnagyobb nemzetei szörföznek, boldogan, egyre nagyobb elszántsággal és örömmel. Hol az egyiknek, hol a másiknak sikerül ügyesebben meglovagolni a rohanó vízhegyet. Aki elbukik, elveszti az egyensúlyát, az a hullám mögötti zavarosban találja magát, és várhatja a következő hullámot. Az olyan nemzetek, mint a magyar az elmúlt néhány száz évben folyamatosan a különböző hullámok mögötti zavarosban kapkodtak levegőért, vagy éppen a hullám alatt küzdöttek az életbenmaradásért.

Magyarország felszámolása (VII. rész)

Európától sok segítséget nem várhatunk. Ámde, ha bizonyító erővel mutatjuk fel új értékeinket, ha kiemelkedünk a posztkommunizmus zűrzavarából a jobb minőségű élet mozgóképeivel, akkor felfigyel ránk az újak iránti régi fogékonyságával. S akkor mégsem leszünk felszámolva.

Beletörődéshez cenzúra

Most tehát az új hatalom, amely 1945 óta folyamatos, a következő, valóban újszerű – mert a jelen helyzetből fakadó – célokat akarja megvalósítani:

– A nemzeti pártok, ha úgy tetszik, a jobboldal pártvereségéből a nemzeti ügy, a népi törekvések, a magyarság korszerű népi alapzatú újjászületésének, megszületésének a vereségét kihirdetni: a magyarság saját ügyét, útkeresését, szétszórtságában összetartozásának ügyét mint magát a magyar társadalmat sem érdeklő kérdést lesöpörni;

– Az IMF és Valutaalap követelései mögé elbújva, fenntartani az adósságcsapdát, minek következtében tovább zsugorodik a termelés, szűkül a piac, tehát a privatizálható vagyon leértékelődik, így a célzatosan megválasztott vevőkör potom pénzért, szinte ingyen juthat hozzá; ezzel párhuzamosan és szintén a mindent elvonás, szűkítés körülményei között minél kisebbre és jelentéktelenebbre szorítani a belföldi kisvállalkozást, az iparkezdést, minél csekélyebb létszámú, önlábán álló magyar tulajdonost eltűrni, a korábban elindított akciókat, mint a kárpótlás, mint a kistulajdonosok részvényhez jutása, a munkavállalók részvényvásárlása saját üzemükben stb. fokozatosan felszámolni;

– A fontos ágazatoknak, hálózatoknak, a már bent lévő vagyonnak az ezután beérkező nagytőkések kezére játszása, a földtörvény megváltoztatása, elősegítendő a külföldiek korlátozás nélküli földhöz jutását, ingatlanvásárlását, a bevándoroltaknak ezekbe a lakásokba költözését.

Ennek biztonságos végrehajtásához a kétharmadnál is nagyobb parlamenti többség már megvan – ezért kellett a koalíció és az a teljes biztonsággal működő választási rendszer, beleértve a technikát is, amely hozta a közvélemény-kutatás által megjósolt eredményt –, de nincs még meg a másik feltétel, a magyar nép beletörődése. Ehhez cenzúra kell.

Tehát szigorú cenzúrát vezetnek be. A feltételét ennek is megteremtették, elfoglalták a Rádió és a Televízió legfontosabb posztjait és felgerjesztették a félelem légkörét, az ellenfeleket gátlástalanul kisöpörték.

MEGMARADNI

Az Egyesült Államok sokadszorra vétózta meg a Biztonsági Tanácsban az Izraelt elítélő határozatot. A zsidó hadsereg teljesen értelmetlenül vérengzett Gázában, áldozatainak többsége asszony és gyermek volt. A tényeket azonban nem lehet megvétózni. Ha egy hatalom erre vetemedik, nem kerülheti el a bukást. A pénz és a fegyvereinek ereje ugyan hosszú ideig fenn tudja tartani az igazságot megvétózó hatalmat, a Szovjetunió háromnegyed évszázados fennállása alatt közel ötven évig vétózta meg a magyar, a cseh, a lengyel valóságot, Európa valóságát, és természetesen az orosz és szibériai tényeket, de végül összeomlott. A magát az izraeli érdekeknek szolgaian alárendelő egyetlen mai szuperhatalom, az USA most érkezik el egykori csendestársa végállapotába. Vétóra még futja, pénz még van, amennyi kell, de a belső összeomlást aligha lehet elkerülni. A Bush-kormányzat megbukott, elvesztette mind kongresszusi, mind szenátusi többségét, és valószínűleg alulmarad a következő elnökválasztáson is. Hosszú idő óta először az amerikai társadalom változást akar, nem csupán választási komédiát. A demokratákra hárul az a feladat, hogy egy választási győzelemmel rendszert váltsanak és kirántsák ezt az országot az Izraellel szembeni megalázó, és az amerikai társadalom érdekeit egyáltalán nem szolgáló alárendeltségből. A kérdés most az, amit az európai sajtó még csak pedzeget, és amit Amerikában sem tárgyalnak még érdeme szerint, hogy mi lesz az Egyesült Államokkal, ha erre a váltásra a demokraták nem lesznek sem elég bátrak, sem felkészültek, sem elég erősek. Ha ugyan a stílus megváltozik, de minden marad a régiben.