Tisztelettel meghívjuk Önt, családtagjait és ismerőseit a Nemzeti Fórum Kölcsey Köre konferenciasorozata 16. rendezvényére:

„TAXISBLOKÁD 1990”

személyes emlékek című konferenciára

2010. október 13-án, szerdán 18 órakor a Polgárok Házában.

(Bp., VIII. ker. Visi Imre u. 6.)

Bevezetőt mond:

Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke és Szécsi Árpád politológus

Akik emlékeznek:

Dr. Balsai István, Csurka István, Dr. Fekete Gyula, Dr. Grezsa Ferenc, Gyarmati Dezső, Dr. Horváth Béla, Juhász Judit, Dr. Kelemen András, Kollár K. Attila, Markó István, Dr. Schamschula György, Dr. Zétényi Zsolt.

Dr. Horváth Béla, a Kölcsey Kör vezetője

A vagyont igen, a múltat nem?

Sztalin parancsára 1940-ben huszonkétezer lengyel katonatisztet és értelmiségit, professzorokat, papokat, tanárokat mészárolt le a Katyin- i erdőben a GPU. Óriási tömegsírokba dózerolták őket. Később az előrenyomuló németek felfedezték és részben feltárták a tömegsírokat és nemzetközi tudományos részvétellel a világ elé tárták a Katyin-i borzalmat. A feltárásban magyar tudós is résztvett, akit a háború után meghurcoltak és kizártak az akadémiáról. Churchill és Roosevelt tudták az igazságot, mégis elfogadták Sztalin hazugságát. Kellett a szövetséges a maga pazarló véráldozatával, nem számítottak saját népe, népei ellen elkövetett gazságai sem. A Nürnbergi perben nem volt szabad Katyinról beszélni. Az igazság beismerésére először Gorbacsov kerített sort s a bocsánatkérés csak a Szovjetunió megszűnésével történt meg. A szovjet bocsánatkérés, ezt mi magyarok igazán jól tudjuk, olyan szerény mint a hóvirág. A magyar kommunisták és szociál-liberálisok bocsánatkérése, amely most volna esedékes, nem tud kibújni a hó alól. A világra hetven év óta hamis történelmet erőszakolnak rá, ez hatalmuk alapja. A magyarság a rendszerváltáskor még nem tudott nemet mondani erre a hamis történelemre. Ez most kezdődik el, nehéz küzdelemben.

 Nagyításhoz kattintson a képre!

Szerintünk az új magyar alkotmánynak, még akkor is, ha ez ellentétben áll az elavult liberális európai kritériumokkal, lehetővé kellene tennie a Magyar Nemzeti Bank számára a  nemzet előtt álló elodázhatatlan feladatok, mint például az árvízvédelem és a víztározók építése, vagy a fiatal családok földhöz juttatása gyermekvállalás fejében a pénzkibocsátást. A mai meghaladott, liberális, csak a hitelt nyújtó bankok érdekeit tekintő szabályozás és az elmélet szerint ez azért tilos, mert inflációt gerjeszt. Lehet, azonban az állam az inflációt is szabályozhatja, kordába szoríthatja. A növekedéshez mindig szükséges egy adag infláció. S az mégiscsak lehetetlen, hogy egy egyöntetű akaratú nemzetet valamely idegen érdekű pénzpolitika megfosszon a növekedés és rendteremtés lehetőségétől, és különféle ráerőszakolt restrikciókkal az elfogyásra és életterének feladására kényszerítsen.

Az Országgyűlésben most folyó albizottsági meghallgatások, vizsgálatok kapcsán vetődik fel az a kérdés, hogy van-e joga a T.Ház eme albizottságának és más bizottságainak megvizsgálni olyan kérdéseket, amelyek voltaképpen az igazságszolgáltatásra tartoznak? Nem ütközik-e ez a hatalmi ágak szétválasztásának elvébe? Szabad-e például bírákat meghallgatni, netán vallatni? Feltételezheti- e az Országgyűlés, hogy valamely bíró pártbefolyás alatt ítélt, még ha már régen rábizonyult is.

Figyelmeztetést kaptam édes páromtól, hogy lent, a tárolóhelyen penészedik két oldal füstölt mangalicaszalonnám. Lehatolva a helyszínre megállapítottam, hogy a hír igaz. Egyben az okát is felfedeztem. A két szép oldalszalonna között, teljesen érthetetlenül és indokolatlanul, egy 2001-ben kiadott bordó, papírkötésű könyv feküdt. Angol címe: „Anti-semitic discourse in Hungary in 2001”, ami magyarul „Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2001-ben”. Nyilvánvaló, hogy ettől penészedik a szalonnám. A penészt szakszerűen eltávolítottam – szalonnát nehezen dob ki az ember –, a penészedés okozóját pedig magamhoz vettem.  

A MIÉP kabai alapszervezetének elnöke, Apponyi Tibor napokon belül összegyűjtötte a képviselőjelöltséghez szükséges ajánlószelvények többszörösét. Ez alapján lehet reménykedni abban, hogy az egykori cukorgyár-város testületében ismét képviselteti majd magát a MIÉP is.

– Ilyen sikeres ajánlószelvény-gyűjtés után adja magát a kérdés: polgármester-jelöltségben nem gondolkodott?

– Egy pillanatig sem, ugyanis a jelenlegi polgármesterünk, Szegi Emma – aki Fidesz–MIÉP–Kisgazda támogatással győzött 2006-ban – kitűnően tette a dolgát az elmúlt négy évben. Miután a polgármester aszszony úgy döntött, hogy ismét jelölteti magát, így meg sem fordult a helyi MIÉP-szervezet tagjai körében, hogy bárkit is indítsunk ellene. Annál is inkább, mert Szegi Emma ezúttal is örömmel fogadta és vállalta a MIÉP támogatását, így idén is függetlenként, de Fidesz–MIÉP–Kisgazda-támogatással indul.

Lehóczky Tamásné tanítónő a helyhatósági választásokon ismét megméreti magát, mégpedig jó eséllyel, hiszen eddig minden választáson képviselővé választották a bodrogkeresztúriak.

– Hogyan telt az elmúlt négy év Bodrogkeresztúron?

– Hasonló helyzetben voltunk, mint sok más kisközség: a fennmaradásáért küzdöttünk. A központi támogatás és a helyi bevételek csak a vegetáláshoz nyújtottak anyagi fedezetet. A pályázatok pedig, mint tudjuk, olyanok, amilyenek. A mai napig nem értem ennek a miértjét. Helyes dolog, ha támogatják a falvak, városok terekkel, tavakkal, virágokkal való díszítését, de az esetek döntő többségében nem erre lenne szükségünk. A tornaterem felépítését például már csak hitel felvételével tudtuk megvalósítani, mert a pályázat nem fedezte a teljes összeget. Az iskolánkat már régen fel kellett volna újítani, ám érdekes és furcsa módon erre nincs pályázat, csak a bekebelező nagy intézményeknek, akik aztán kényük, kedvük szerint osztják el a pályázati lehetőségeket egymás között. De még így is szép a mi falunk, és egyre szebb. Még nyolcosztályos iskolánk is van, s ezt óriási eredményként értékeljük. Még akkor is, ha az életünk évről-évre nehezebb… Ez az év különösen, mert az úgynevezett ÖNHIKI – vagyis az önhibáján kívül hátrányos helyzetű települések pályázata – a tizede sem lett a tavalyinak, ami már szinte katasztrófaközeli állapotot jelent az önkormányzatnak. Ez most már tényleg csak vegetálás.

A közelgő önkormányzati választásokon a Magyar Igazság és Élet Pártja két településen állított polgármester-jelöltet. Az ország északkeleti csücskében, Pácinban Barati Attila, a Zala megyei Zalaszántón pedig a párt országos elnökségi tagja, Farkas Lajos indul a polgármesteri tisztségért. Lapunk Farkas Lajos agrármérnököt kérdezte az elmúlt négy év munkájáról és polgármesteri eredményeiről.

– Mit tart fontosnak elmondani önmagáról bemutatkozásképpen?

– Ötvenéves vagyok, Dombóváron születtem, és ott jártam általános iskolába, valamint gimnáziumba. Érettségi után előfelvételt nyertem, egyetemistaként letöltöttem sorkatonai szolgálatomat, majd 1979-től a mai Pannon Agrártudományi Egyetem jogelődjének hallgatója voltam Keszthelyen. 1984-ben diplomáztam. 1984-87 között a BUDAPEST Játékkaszinó Kft. Hévízi Önálló Egységében dolgoztam recepciósként. Miután a tanult szakmámban akartam elhelyezkedni, a bejárást is vállalva, Balatonfenyvesen, az akkori Balatonnagybereki Állami Gazdaság HUN-OR vadászati irodájának munkatársa lettem. 1989-től 2005-ig a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Rt. vadászati irodáján dolgoztam, de ezenközben rövid ideig az ORTT-nél is tevékenykedtem. Tanulmányaimat munkám mellett is tovább folytattam. 1992-ben, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szereztem második diplomámat mezőgazdasági külkereskedelmi szakon. 2002-ben természetvédelmi szakmérnöki diplomát szereztem, jelenleg pedig az ELTE JTI másodéves hallgatója vagyok. Orosz nyelvből középfokú, németből szakmai felsőfokú állami nyelvvizsgám van. Ezen kívül angol és olasz nyelvismerettel is rendelkezem.

A MIÉP egyik igazi fellegvárának számít a kedves kis bihari község, Báránd. Kikerülhetetlen, ha az ember Székelyföld felé veszi az irányt, hiszen a fő közlekedési út áthalad a településen. A kiváló mezőgazdasági területen fekvő Bárándon ezúttal két képviselőjelöltet állított a MIÉP, amelynek színeiben ezúttal Baranyai Árpád és a Budaházy Áron méreti meg magát.

– Ahogy az a jelöltek esetében lenni szokott, önöknél is kezdjük a bemutatkozással.

– Baranyai Árpád: 1975-ben születtem, Püspökladányban. 1996 óta élek Bárándon, feleségemmel, Anitával és négy gyermekemmel, Árpáddal, Csengével, Nimróddal és Bulcsuval. Kereskedelmi és vendéglátó-ipari szakközépiskolát végeztem, és műszaki cikk eladói képzettségem is van. Tíz éve vezetek egy sörözőt Bárándon, saját vállalkozásként. A bárándi MIÉP-alapszervezet alapítójaként 2000 óta vagyok a nemzeti radikális párt tagja. Kötődésem elsősorban érzelmi alapú, magyar érzelmű kötődés!

Budaházy Áron: 1979-ben születtem Budapesten. Bárándhoz édesanyám révén van kötődésem, ő a település szülöttje, de a kommunista diktatúra miatt fiatalként el kellet hagynia a falut. Én a rendszerváltozás óta tartózkodom rendszeresen Bárándon, ahol a visszakapott családi földbirtokon gazdálkodom. Mezőgazdasági gépészmérnök és logisztikus, valamint logisztikai és szállítmányozási menedzser-képesítéssel rendelkezem. A MIÉP megalakulása óta nem láttam más olyan politikai erőt, amely olyan következetesen kiállt volna a magyar nemzet érdekei mellett, mint ahogy azt Csurka István pártja tette.