A tartalomból:

Csurka István: Áldozat - Sorskérdésünk sorsa (45.)

Az „Új Nemzedék” 1913-as indulása óta élesen szemben állt mindennel, amiben a magyarság megrövidítését látta, kíméletlenül ostorozta a pesti zsidóságot, annak irodalmát, színházát és a Kiegyezés koráról, voltaképpen Tisza liberális politikájáról sem volt soha egyetlen jó szava sem. Tulajdonképpen a Kéri Pál-féle betiltás miatt tudtak most, mintegy szabadságoltatva útra indulni, körülnézni az országban – talán utoljára –, de csak véletlenül találkoztak össze Aradon, ahová a Károlyi Gyula ellenforradalmi kormánya iránti kíváncsiság vonzotta össze őket. Ott határozták el ezt a geszti kirándulást, amellyel, úgy érezték, minden vele való vitájuk ellenére tartoztak gróf Tisza Istvánnak. A politikusnak elnézőbb megértője közülük Lendvai volt. Az a kifejlesztés alatt álló faji szolidaritás, amelynek az „Új Nemzedék” hamar a szószólója lett, védte Tiszát Jásziék támadásaitól, de a saját hibáitól nem. Örökölt, de már idejétmúlt liberalizmusát és a nagytőkével való összedolgozását számonkérték rajta, ugyanúgy, mint a náluk még elszántabban zsidóellenes „Cél” is. A Kéri-Weltner féle magyarellenességet mindketten felismerték, s a legtöbb megnyilatkozásukban Ady Endre álláspontját visszhangozták, természetesen Tisza Ady ellenszenvével, tartózkodásával szemben is. De Tisza kétségtelen nagyságát, s roppant jelenőségét, emberi becsületességét mindketten elismerték. S amellett Geszt környékén mindegyikük számon tartott egy- egy birtokos családot, kúriával, ahol még ezekben a viharos időkben is eltölthettek egy-két napot. Így alakult ki közös útjuk.

Az árvíz, ahogy jött, levonul. A pusztítás, amit okozott, marad. Lehet, hogy hét évig nem látogat meg bennünket ez a katasztrófa, de lehet, hogy jövőre újra jön. Az újjáépítést, a segítségnyújtást akár így, akár úgy, el kell kezdeni. A tönkrement falvakat talpra kell segíteni, a mindenüket elvesztett családokat fedélhez kell juttatni. Az egész társadalom még nagyobb, szervezett összefogására van szükség.

Az évek már csak ilyenek: elillannak kámformód. De rejtélyes ellentmondás, hogy nem jellemzi ugyanez a múlékonyság az évek által hordozott-formált életet, melynek hatása, üzenete vagy jelenléte független az időtől. Évek és élet viszonya egy kicsit a test és a lélek viszonyát idézi. Az mindenesetre biztos, hogy csak az idő múlandó, a sors által szentesített, becsülettel megélt élet örök. Hiszünk ebben vagy sem, bizony így van ez.

A közel másfél órás portréfilm a magyar közélet elmúlt húsz évének azt a néha már-már hisztérikusan fantomizált, fő mumusát mutatja be kevésbé ismert, de nagyon is emberi, családi oldaláról, akinek lejáratásán és diszkreditálásán minden rendszerváltó kormány, egymást túllicitálva fáradozott. Noha szelíd ember, veszettül féltek tőle. Az Antall-Horn-Orbán/Torgyán-Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-adminisztrációk egyetlen stabilan kitapintható, közös nevezője a Csurkától való elhatárolódás, az ő elkerülése volt. Sajátos és dicstelen e pártok feletti politikai egység. Miért is? Ugyanazért, amiért a rútak kerülik a tükröt: számukra a valóság kerülendő, mellőzendő skandalum.

A MIÉP június 4-ei központi trianoni emlékgyűlését megtekinthetik Filmtár rovatunkban. Az emlékező gyűlés szónoka: Csurka István, a párt elnöke volt.

A rendszerváltás óta soha nem volt még kormányprogram, amely Lincoln mély hitből fakadó mondatát – „Rajtunk a sor... hogy ez a nemzet Isten uralma alatt újjászülessék a szabadságban, és hogy az állam, amely a népé, a nép által és a népért van, ne tűnjék el a föld színéről.” – vállalni merte volna. Ez a Fidesz önmagához képest való előrelépését is jelképezi. Ezt csak üdvözölni lehet. Végre egy kormány, amely a magyarság megmaradását tartja alapfeladatának.

Abonyi Dezső, a MIÉP kiszombori alapszervezetének elnöke, 62 éves korában váratlanul elhunyt. Volt tagtársunkat a család, a rokonok, az ismerősök, munkatársak, barátok sokasága körében a Római Katolikus Egyház gyászszertartása mellett helyezték örök nyugalomra. Ravatalánál, Dr. Kovács László, a MIÉP országos elnökhelyettese mondott búcsúbeszédet, és a MIÉP Csongrád megyei elnökségi tagjainak részvételével helyezte el a kegyelet koszorúját.

–A magyarországi országgyűlési választások első fordulóját hatalmas többséggel nyerte a Fidesz, s úgy tűnik, meglesz a kétharmados többség. Erre számított? – kérdeztem Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt elnökét.

– Ebben reménykedtem. A politikában akkor lehet csak reálisan értékelni, ha látjuk a választások után a számadatokat. Reményeim valóra váltak. Abban bizakodom, hogy a második forduló vasárnapja meghozza a kétharmados többséget.

– Tudtommal a Magyar Polgári Pártnak elég régi keletű a kapcsolata Orbán Vikorral.

– Nem csak a Fidesz elnökével, hanem a vezetőség más tagjaival is. Kapcsolatunk korábbra datálódik a Magyar Polgári Párt, vagy annak jogelődjének, a Magyar Polgári Szövetség megszületésénél. Konkrétan a ’90-es évek elején ismerkedtünk meg a Fidesz prominens politikusaival. Arra is szívesen gondolok vissza, hogy az 1994-es választások után, mikor a Fidesz még 6–7 %-os párt volt a magyar országgyűlésben, egy székelyföldi politikai körutat, fórumokat szerveztem Farkas Csaba barátommal, az MPP mostani alelnökével Orbán Viktor és Németh Zsolt számára. Az akkori baráti viszony alapozta meg az MPP és a Fidesz intézményesített, szövetségesi kapcsolatot. Tehát mi már akkor is fideszesek voltunk, amikor a többi mostani határon túli szervezet vezetője még nem nyüzsgött Orbán elnök úr mellett.

A választási eredmény kétségtelenül ezt jelenti. Két hét múlva erre még rá kell ütni a kétharmadosság pecsétjét, s elmondhatjuk, húsz zavaros, kemény, sok nagy veszteséggel járó év után, véráldozat nélkül sikerült az, amit 1990-ben még meg tudott akadályozni a nemzetközi nagytőke, a liberális hegemónia és kétségtelenül a saját belső gyengeségünk is. Ma már nincs az útban az állampárt, a maga átmentő gépezetével, nincs SZDSZ, a nemzetköziség hazai érdekkijárója – Demszky – körül szorul a hurok, s az apparátusokból különösebb végkielégítések nélkül ki lehet szűrni a nem odavaló embereket, megnyílik az út egy új alkotmány megfogalmazására és egy magyar médiatörvényre. Alaposan megfogyatkozva, majdnem megtörve és elgyávulva érkeztünk ide, de összekaptuk magunkat.