Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik városában, Emődön létrejött az, amelyre országos szinten is nagy szükség lenne: a teljes nemzeti összefogás. Egymást támogatva indul ugyanis a Fidesz, a KDNP, a Nemzeti Fórum és a MIÉP. A nemzeti radikális párt színeiben Vass József és Barna Zsolt igyekszik mandátumot szerezni az önkormányzati választásokon.

– Minek köszönhető az Emődön létrejött nemzeti összefogás, és mi képezi annak sarokpontjait?

– Vass József: Kérdésére válaszolva el kell mondanom, hogy városunkban az összefogás korántsem új keletű. 1998-tól mi, a nemzeti pártok jelöltjei, és a hasonlóan gondolkodó függetlenek közösen, közös programmal indulunk a helyi választásokon, mindannyiszor jelentős többséget szerezve a testületben. Az elmúlt tizenkét évben több MIÉP-es képviselő bekerült a testületbe, sőt, bizottsági elnöki, illetve bizottsági tagsági feladatkört is kaptunk. Magam is 1998-óta képviselő vagyok, az egészségügyi szociális bizottság elnöke, pénzügyi bizottság tagja. Talán az eddigi sikeres együttműködésnek is köszönhető, hogy most is közösen indulunk, közös programmal. Közös a polgármester-jelöltünk is, az a Lehóczki István úr, aki a Nemzeti Fórum – korábban pedig az MDF – színeiben, immár 20 éve Emőd polgármestere. Véleményem szerint azért lehetséges, hogy folyamatosan jó eredményt érünk el helyi szinten, mert mi csak olyat ígérünk mindig, amit meg is tudunk valósítani. Ezt pedig érzik és értékelik a választók!

A gúnyhatár-menti bihari településen, Nagykerekiben az a Megyesi Károly indul a MIÉP színeiben, aki már a tavaszi országgyűlési választások alkalmával is sikeresen összegyűjtötte a szükséges ajánlószelvény-mennyiséget a berettyóújfalui választási körzetben.

– Talán nem tévedek, ha azt mondom: fekvéséből adódóan sajátos helyzetű településnek nevezhető Nagykereki.

– Igen, ez teljesen helytálló felvetés. Ez ráadásul még fokozódni is fog majd, hiszen az országhatár jövő márciusi megnyitása alkalmával – Debrecen, Berettyóújfalu háttérrel – újra közel kerülünk Nagyváradhoz. A Partium fővárosának központjáig a Nagykereki-Nagyszántó útvonalon mindössze 17 km a távolság. A nagyváradi vasútállomás 15 km-re, a biharpüspöki vasútállomás pedig 15 km-re lesz tőlünk közúton. A paptamási vasútállomás pedig 10 km-re van tőlünk, Nagykereki-Pelbárthida-Nyüved útvonalon. Látható tehát, hogy az erdélyi és partiumi nagyvárosok piacai könnyen elérhetőek lesznek. Ezt mindenképpen ki lehet és ki is kell majd aknáznia településünknek. Ezért is fontos az, hogy október 3-án kiket választ meg községünk lakossága.

Törvénybe iktatva ez még ugyan nincs, de szokásjogként, magától értetődő emberi jogként,  már mindenek előtt és mindenek fölött érvényesül. Diszkóknak lenniök kell, mert az ifjúságnak joga van a szórakozáshoz. Sőt ahhoz is, hogy ne készüljön fel az életre, amely küzdelmes. A kereskedelmi tévék olcsó szórakoztatásainak is lenniük kell, mert a négy szűk betonfalához kötött kisnyugdíjasnak joga van a világba való kitekintésre és a szórakozásra, és ezáltal a teljes bezáródásra és eltompulásra. A kereskedelmi tévéknek és az egész szórakoztatóiparnak pedig arra a hatalmas jövedelemre, amit az egész társadalom fizet ezért a szándékos butításért. Mert a kereskedelmi tévék a reklámbevételekből tartják fenn magukat és fizetik sztárjaiknak a magas gázsikat, a reklámkiadások viszont minden egyes termék árába bele vannak kalkulálva. Így végül a nagyközönség fizeti meg minden vásárlásával a saját elbutítását. Ez a liberális médiarendszer alapja, ez Amerika.

Joav Blum izraeli–magyar, kettős állampolgár telekvásárlása és telekcseréje és a mögötte felvonuló erők összecsapása, majd lelepleződése alighanem a rendszerváltás évtizedeinek a magyarság sorsát, nemzetközi helyzetét legpontosabban jellemző történet. Az ügy most, az új kormány felállása után és a sukorói kaszinóépítés meghiúsítása után és a felelősségre vonás első lépései után vált különösen drámaivá. 2010. szeptember 12-én a nagy panama összes körülményeinek a felderítésével megbízott kormánybiztos azt nyilatkozta a Kossuth Rádió Vasárnapi Újságjának műsorában, hogy az előzetes letartóztatásban lévő Tátrai Miklós, az ÁPV R. volt vezérigazgatója tulajdonképpen nem az egyedüli bűnös, mert ő csak utasítást hajtott végre és az utasítást számára Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, valamint Bajnai Gordon adta. Tehát a másfélmilliárdos állami vagyonvesztésért ők is büntetőjogi felelősséggel tartoznak. Ugyanezen a napon, talán néhány órával később érkezett meg a hír Londonból, hogy a Standard and Poors, a világ legnagyobbnak mondott hitelminősítő intézete, különös tekintettel a törvénnyel bevezetett magyarországi bankadóra, a hitelképesség legalsó, de még elfogadható fokáról a bóvli, azaz a nagy kockázatú adósok pária tartományába szándékszik leminősíteni az Orbán Viktor kormányfő által vezetett Magyarországot. Legyünk mármost meggyőződve arról, hogy a két hír között nincs összefüggés?

A tartalomból:

Csurka István: Áldozat. Sorskérdésünk sorsa (47.)

„Tiszaeszlár!

Magyarországon egy emberöltőn át, ha e szót valaki véletlenül kimondta, mindenkinek, aki azt akarta, hogy felvilágosodott, művelt embernek tartsák, kötelessége volt pirulva és szégyenkezve másra terelni a szót, s a tiszaeszlári perről, mint a magyarság nagy szégyenéről hallgatni és másokra is hallgatást parancsolni. Nemcsak elfogult antiszemitának kiáltottak ki, hanem egyenesen tudatlannak, elmaradottnak bélyegeztek meg mindenkit, aki nem osztotta a véleményt, hogy az a puszta tény, hogy a tiszaeszlári bűnper megindulhatott, a XIX. század szégyene, s ezt a szégyenfoltot minden magyar hazafinak kötelessége elrejteni, eltakarni.

Arról az örök rejtélyről, ami az eltűnt Solymosi Eszter sorsára borult, nem volt szabad többé beszélni. Az ország politikai és gazdasági érdeke kívánta, hogy a tiszaeszlári per úgy végződjék, ahogyan végződött, s arról, ami történt és ahogyan történt többé szó ne essék, ha pedig véletlenül szó esik, azt az antiszemita mozgalom szüleményének, s az e mozgalom hullámaitól érintett magyar igazságszolgáltatás sajnálatos botlásának tüntessék fel.

Az ország politikai és gazdasági életében óriási szellemi és pénz hatalmával az utolsó évtizedek alatt nagy súlyra és jelentőségre emelkedett zsidóság óhajára és érdekében történt ez így. A tiszaeszlári per körüli ferdítéseknek a köztudatba vitelére a zsidóság elsősorban a csaknem kizárólag a kezében lévő napisajtót használta fel…”

Günther letette a nagyítót, hogy csak úgy koppant az asztalon. – Ennek a bevezetőnek minden szava igaz –mondta kis sóhaj után szárazon. Valamikor 1912 körül írhatta a barátom, Bary József. Jómagam ezt az igazságot 1882 óta tudom, amióta Pesti Napló leküldött tudósítónak a faluba. Solymosi Eszter a sakterválasztásra összegyűlt zsidók tették el láb alól, és tetemét ők tüntették el. Mindent láttam, mindent tudtam, Tisza Kálmán pedig főügyészsége és főügyészhelyettese révén gyakorolt nyomást a törvényszékre, hogy államérdekből mentse fel a gyilkosokat. Tudtam és tudom. Idestova negyven éve hallgatok. S ez az ember, aki megírta az igazságot – megint a kéziratra tette a kezét, úgyszólván simogatólag – ez az ember is hallgatott. Megírta, de nem adta ki. Mindannyian hallgattunk. Ó, persze, csak egy kis cselédlányról volt szó. Nem vettük észre mi történik közben. S most így állunk Elvesztettük a háborút, a Monarchia feloszlott, Tiszát megölték és az országot harminckét zsidó népbiztos terrorizálja. Mindannyian Solymosi Eszterek vagyunk, akiknek akkor vágják el a nyakát, amikor nekik tetszik. Az se biztos, hogy Tiszaeszlár Magyarország marad. Geszten már a románok... – nem is tudta befejezni a mondatot, a hangja elcsuklott. Potyogtak a könnyei, miközben összecsukta kemény fedelet, és átkötözte a csomagot.

Szó nélkül odanyújtotta Lendvainak.

Az önkormányzati választások jelöltállítási arányai, a pártok erősorrendje elsöprő Fidesz–KDNP-fölényt mutat. A magyar társadalom rokonszenve, bizalma és odaállása soha nem látott mértékben nyilvánul meg a Nemzeti Együttműködés és a magyar nemzeti megújulás programját meghirdető pártszövetség mellett. Ez olyan tény, amely a választásokban is matematikai következetességgel érvényesül majd. A nép, a demos, a demokrácia letéteményese döntött: magyar demokráciát akar, nemzeti újjászerveződést.

Az IMF-fel folyó tárgyalások megszakadása óta, valamint a bankadó országgyűlési megszavazása ellenére, igyekeznek liberális, nemzetközi, de összehangolt pénzügyi körök, hatalmak Magyarországot a pénzügyi ellehetetlenülés állapotába nyomni.  Eközben a magyar állam kötvényei rendre elkeltek a meghirdetett aukciókon, tehát az országot a fizetésképtelenség veszélye nem fenyegeti. Tekintettel arra, hogy egy-egy sikeres árverés után, amikor az eladásra felkínált kötvényeket mind megveszik, sőt némileg túljegyzik, tehát nehéz fizetésképtelenségről beszélni, azok, akik mégis ezt szeretnék a világba szétkürtölni és Magyarországot a régebbi préda állapotba visszazökkenteni, kénytelenek más oldalról támadni. A forint árfolyama a fő nemzetközi valutákhoz képest az egyik ilyen állandó támadási felület. Az azonnal és korlátlanul átváltható forint (a konvertibilis) – ez a legkézenfekvőbb támadási pont.

Soros Györgytől, aki újra felcsapott roma polgárjogi harcosnak, nem azt tudtam meg a Népszabadságból, hogy a bolgár és a román romák Provancban vannak, hanem azt is természetesen, hogy ott a helyük. Délamerikai stílusú favellákban, azaz bádog- és papírtákolmányokban, szennyben, piszokban laknak, bűnöznek, prostitúciót űznek, és mivel a nyelvet sem beszélik, és nem is értenek semmihez, nem dolgoznak.

Amióta az új magyar kormány és az IMF között megszakadtak a tárgyalások, mert a magyar fél nem kért többé az IMF kétes értékű gyámkodásából, egyre több elemzés és vád hangzik el az IMF megszorításokat követelő, a válságok terheit a népre helyező politikájával szemben. Ám a nemzetek fölötti pénzügyi intézmény céljai, törekvései, indítékai valahogy mégis mindig megfejtetlenül maradnak. Mintha az IMF egy eredendően gonoszokból álló, rosszakaratú intézmény volna. Az IMF-et bírálók egyöntetűen megállapítják, hogy a megszorításos gazdasági és pénzügyi politika káros, túlságosan megterheli a dolgozó embereket, elszegényíti a társadalmat és járulékai, azaz az iskolarendszerből, az egészségügyből, az állami gondoskodásból kivont pénzek, javak pedig hosszú távú és végzetes károsodásra vezetnek. Azt, hogy az eredményük a nemzeti függetlenség teljes elvesztése, már sokkal gyérebben mondják, inkább csak pedzik. Azt a következtetést pedig, hogy a nyomasztó eladósodásból gyarmati lét következik, úgy kerülik, mint macska a forró kását.