Úgy döntöttünk Csurka Istvánnal egyetértésben, hogy Lezsák Sándor ellenében nem indulunk Bács-Kiskun megyében, s az olyan körzetben, ahol megkérték jelöltünket, hogy szerény lehetőségeivel járuljon hozzá a várhatóan első helyen végző fideszes képviselőjelölt első körbeni 50% fölé jutásához, természetesen adtuk támogatásunkat. Miután Budapesten és Pest megyében nem tudtunk listát állítani, gyakorlatilag eldőlt a sorsunk. Bár a pártnak nem hozott sikert ez a választás, de a nemzetnek azt reméljük, igen fontos napja április 11-e. Eldőlt, hogy az általunk elsőként leleplezett bolsevisták gyűjtőhelye, az új proletárpárt álruhában sem tudott hál’ Istennek az élre törni.

Bevezetés

Minden idők legpiszkosabb, gátlástalan, hazug, erőszakos és természetesen csalásokkal tarkított választása következik. Az idegen, elsősorban izraeli érdekeket maradéktalanul kiszolgáló garnitúra lelepleződött. A nyolc éve uralmon lévő MSZP–SZDSZ kormányzás gyakorlatilag összeomlott. A liberál-bolsi vezetők fele kihallgatásokra jár, gyanúsított, vagy előzetesben várja sorsát és megpróbálja biztonságos helyre menekíteni összerablott vagyonát.

Csurka István: Átstartolás  

Ez az eredetileg repülési szakszó most került a köztudatba, mert valakik hirtelen ügyet ácsoltak abból a szokványos tényből, hogy két izraeli katonai felderítőgép némi Magyarország fölötti, közelebbről le nem írt keringés után átstartolta magát és visszarepült valahová. Az esetnek a választások közelsége adott nyomatékot. A gépeken állítólag elektronikus adatfelszívó és zavaró készülékek voltak. Az izraeli nagykövetség rutinfeladat végrehajtásának mondta a repülést. Izrael valóban gyakran hajt végre szárazföldi, földalatti, városi és vidéki, légi és űrbéli méréseket, megfigyeléseket, beavatkozásokat – átstartolásokat – Magyarországon. Minden gazdaságra, pénzügyre, hadügyre vonatkozó adat birtokában van, ismeri a lakosság egészségügyi állapotát, politikai, családi, üzleti titkait. Természetesen a származási és az ebből levezethető megbízhatósági adatokat és következtetéseket is. Izraelnek privilégiumai vannak Magyarországon, amelyek egyaránt a holokausztból vezetődnek le. Soha senki nem hallott arról, hogy NATO-n kívüli, akár szomszédos ország katonai gépe engedélyt kért vagy kapott volna Magyarország fölötti átstartolásra. De erről egy szó sem esett a parlamenti bizottság ülésén. 2006-ban a budapesti utcai zavargások rendőrségi letörésében idegen nyelven beszélő katonák vettek részt, nyilvánvalóan izraeliek – a magyar rendőrség egyenruhájában. Amikor erre nézve felvilágosítást és magyarázatot kértem a legfőbb ügyészségtől és az illetékes hatóságoktól, semmilyen választ nem kaptam. A Magyar Köztársaság kormánya elismerte, hogy a dolog megtörtént, de eltűrte, hogy rendőrségének egyenruhájában idegen állam, Izrael katonái, rendőrei vegyenek részt az oszlatásban, akár a gumilövedékezgetésben is, és szemlét tartsanak a tüntetők és a rendőrök között. A szélsőségesnek és antiszemitának minősített pártelnöknek pedig nem válaszoltak. Ferihegyen, ahol az átstartolás történt, húsz éve működik Izrael Állam saját vám- és határellenőrzése. Ezt is több ízben szóvá tettük, megírtuk ebben az újságban. Az Izraelből érkező utasokat, akár menetrendszerű, akár eseti járatokról van szó, csak és kizárólag a zsidó állam szervei ellenőrzik, vámolják, és sem a beérkezők létszámáról, sem a hazatérőkéről a magyar szerveknek számot nem adnak. Ebből az következik, hogy aki akar, fegyvert hoz be magával és pénzt, iratot visz ki magával, vagy itt marad, kénye-kedve szerint.

Az idei Húsvét a választások előtti vasárnapra esett és ez egy kicsit lecsendesítette a háborgó kampány beltengert. A közszolgálati rádiók és tévék néhány perccel több ünnepi szentmisét, istentiszteletet és jeruzsálemi zarándoklatot mutattak, mint tavaly, vagy tavalyelőtt, de a keresztényellenesség tüskéjét is benne hagyták a hírekben az egész Nagyhéten. Nem múlt el nap, hogy a fő hírek közt meg ne emlékeztek volna a New York Times, a világ legnagyobb zsidó lapja kezdeményezéséről, amelynek sugallatára és valószínűleg a szervezésében kicsiny csoportok tüntettek XVI. Benedek pápa és az egyház ellen. Az ok: állítólag ír és német papok 30-40 évvel ezelőtt a pedofília rút bűnébe estek, s ezt akkor mind az ír, mind a mai pápa által kormányzott német egyházrész felszámolta ugyan, de eltussolta. Tessék bevallani, tessék elszámolni, követelte a különböző tereken, sajtóértekezleteken összegyűlt legfeljebb kéttucatnyi amerikai társulat. Amelyik elsöprő világnyilvánosságot kapott a magyar híradók állítása szerint. A New York Times felségjelű magyar szerkesztőségek csak ehhez a világjelentőségű nyilvánossághoz csatlakoznak – mondták. Most, éppen Húsvét előtt. A keresztényellenesség „palack tintája” tehát bele lett öntve a magyar ünnep „tányér levesébe”. A kétszer két idézőjelbe tett szó, a kép gróf Széchenyi Istváné. Az 1844-es rendi országgyűlés zsidó emancipációt tárgyaló vitájába dobta bele a legnagyobb magyar, attól óva nemzetét, hogy ezt az egyenlősítést, felszabadítást korlátlanul megadja a hazába akkor már veszélyesen nagy rajokban érkező zsidóknak, akik ezzel megerősödve meghódítják és leigázzák a még gyenge nemzeti öntudatú magyarságot. A nyugat-európai nagy lélekszámú, erős nemzetek, elsősorban a nagy angol nemzet,– amelynek életét Széchenyi a legjobban ismerte, és amelynek a viszonyait alaposan tanulmányozta, mielőtt nemzetváltoztató munkájába belefogott volna, – hatalmas nemzet-tavában semmi bajt nem okoz a palack tinta, ellenben a levest a magyar tányérban ehetetlenné teszi. A látnoki szavakat ma a középiskolákban nem tanítják, az egyetemeken elérhetők, a kutatók elől nincs elzárva, a történészek természetesen nem kerülhetik meg, ám ha idézik és magyarázzák, legalább egy gyanúsító vagy kicsinyítő jelző erejéig a kétely sárga tintájába kell mártaniuk a tollukat. Különben a sajtóirányítás, a cenzúra, a rektori hivatal, az IMF rosszallásával kell számolniuk, amelyeknek aztán egzisztenciális következményei szoktak lenni. Ez tény.

Csurka István: Átstartolás (2.-12. oldal)

Mert hát, emlékezzünk csak 2006. október 23-ára és a körötte képzett legendára, és benne Morvai Krisztina szerepére, amely sohasem nélkülözhette a valóság elemeit. A hôsnô már akkor is az egyetlen volt. Az egyedüli jogvédô. Ott állt a forgatagban valahol a Filmmúzeum sarkán, nem messzire a magyar rendôrök között menetelô izraeli katonáktól. Fogta két Baló Györgytôl származó és a Lauder Javne zsidó iskolába járó gyermeke kezét, és ugyanezzel a megrendüléssel, amellyel most felháborodásának adott hangot – átstartolta magát. (A rend kedvéért meg kell jegyezni, hogy természetesen semmi szó nem érheti azt a szülôt, aki egyházi iskolába, akár zsidó egyházi iskolába íratja gyermekét, a Lauder Javne azonban nem csupán vallási iskola, hanem káderképzô is. Az itt végzett ifjú sokkal könnyebben lehet vezetô, milliárdos és a magyar sors feletti döntnök, mint aki a piaristákhoz járt). Ott, a borzalomban, a könnygázban és az emberi jogok eltiprásának gyalázatában jött rá, hogy neki a jogtiprottak oldalán van a helye, és az áldozatokat meg kell védenie a rendôri brutalitástól. Morvai Krisztina egész lelke ott „stand a pityere” megváltozott. Úgy érezte, fel kell számolnia magában azt az embert, akit eddig Baló György feleségeként az elnyomó rendôrséghez és feltámadó proletárdiktatúrához, a zsarnoksághoz kötött minden. Hiszen férje – és az elôzô zsidó férje is, akitôl a legidôsebb gyermeke származik – ezt az elnyomást szolgálta ki. Benne Izraelt, az izraeli megszállást, a zsidóság hegemóniáját, a magyar élet feletti korlátlan uralmát.

Csurka István: Majális

Színházi felvétel, 132 perc, 1990

Szereplők:

Törőcsik Mari (Fügediné)

Újréti László (Vámos István)

Papp Zoltán (Marhás István)

Hegyi Barbara (A néma dizőz)

Juhász Róza (Joli)

Pártos Erzsi (Öregasszony)

A film megtekintéséhez kattintson ide:

Bábel Balázs kalocsai érsek: 

Bábel Balázs kalocsai érseket, Csete György Kossuth-díjas építőművészt, és dr. Bíró Zoltán egyetemi tanárt kérdezte meg a Magyar Fórum, hogy vélekednek a szélsőségesen liberális sajtó által felpumpált pártképződményről, amely gátlástalanul támad mindenkit, aki kritikával illeti.

A Katolikus Püspöki Kar körlevélben tájékoztatta és orientálta a híveket. A katolikus keresztények évről évre szembesülnek egyházi iskoláik és más intézményeik hátrányos megkülönböztetésével. Mindezeket tetézi az általános korrupció és a kiábrándulás. Sokan elvesztették a jövőbe vetett reményüket, és közömbösségbe menekültek. Sokan mondják: nem megyek el választani, úgyis minden mindegy. Mi, keresztények azonban nem oszthatjuk ezt a reménytelenséget. Sorsközösségben vagyunk egész népünkkel. Ezért döbbentett meg Tölgyessy Péter, egykori országgyűlési képviselő, az SZDSZ alapítója majd elnöke, aki az egyházak felelősségét hangoztatta a liberális sajtó által reklámozott Jobbik működésével kapcsolatban. De hát mi közünk van nekünk, a katolikus egyháznak a Jobbikhoz? Mi kezdettől fogva fennen hirdetjük, a keresztény elvekkel szemben álló új pogány pártra vagy pártokra szavazni nem szabad. Azok a pártok, melyek a keresztény elveket sértik, nem nyerhetik el a keresztények szavazatát. S a Jobbik ilyen párt. Egyébként sem jobboldalon, sem baloldalon nem állítunk fel sorrendet a pártok között, ha nem szolgáltatnak rá alapot.

Makovecz Imre építőművész:

Nem kell sokat beszélni a Jobbikról, de azt el kell mondani, mert nyilvánvaló, hogy külső hatalmi erők építették fel Magyarországon, és ők is irányítják. Önmagukat jobboldali pártnak minősítik. De ez nem számít. Értéktelenek. Ha ők jobboldaliak, akkor én baloldali vagyok – mondotta Makovecz Imre, mert az értékeket mi képviseljük, beleértve a polgári baloldal értékeit. Gondolja meg: nekem Budapesten egyetlenegy épületem sincs, Budapesten nem építkeztek általam.

Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke

Osztie Zoltán a Budapest belvárosi plébániatemplom plébánosa, a KÉSZ elnöke azt vallja, hogy a polgári erők és a kereszténydemokraták a civil szféra erősítésével akarnak Magyarországon végre rendet teremteni. Most egy lehetőség előtt állunk.