MI DOLGUNK A VILÁGON?

Polgári otthon Pesten. Idehozza a Duna szagát a lustán kerengő szél. A lapos, hosszú pillantású őszi nap sugara visszafordul a fehér ablakrámán, egy pillanatra árnyékba vonja a lakás legfontosabb falát, melyen Sváby Lajos Herczegh Géza nemzetközi jogtudósról festett portréja lenne, ha nem kérte volna kölcsön a Petőfi Irodalmi Múzeum. A hiánnyal szemközt egy parádés, legalább kétszáz darabos, különleges fajansztányér-gyűjtemény, bieder szekrényke, azon nagyméretű, remekbe szabott színes fotó, keretezésre vár. Tavasznak nevezte el a ház asszonya a képet, melyről legkisebb lányunokája mosolyog varázslatos belső bájjal, aranyhajában virágkoszorú. A kerámiákon kívül ceruzarajzok, különös metszetek vonzzák a szemet, szobor Szmrecsányi Boldizsártól, szikrázó festmény Sváby Lajostól. A világos cseresznyefotellel átellenben vitrin, örökölt ezüst és porcelán készlettel. Itt ülök és rálátok a keskeny konyhára, ahol vendéglátónk készíti a kávét. A konyhaajtón brutális betörésnek tűnő nyomokat vélek felfedezni.

Dr. Herczeghné Petneházy Melinda úgy gondolta – mikor beépített hűtőszekrénye felmondta a szolgálatot, hogy mivel van csavarhúzó, fogó és egyéb szerszám otthon –, ha időben kiszereli a víztől csöpögő gépet, legalább a fabútor megmenekül. A fém monstrum meg bebólintott, mélyen a konyhaajtó ablakába. Így élénk fantáziám kénytelen-kelletlen megtorpan a valóság előtt. Előveszem a noteszt, tollat, bekapcsoljuk a kismagnót, s ahogy a délutáni beszélgetéshez a sütemény mellé innivalót és kávét kínáló elegáns mozgású, szívből jövően közvetlen asszony átsegít bennünket a kezdeti kis szorongásainkon, hallom a bölcs Németh János jó tizenöt évvel ezelőtti ajánlását: magának Herczegh Melindáékkal kellene megismerkednie. Mindig motoszkált bennem a dolog, de közben 2002-től, minket szakmányban vert az élet, jött a 2006-os megbocsáthatatlanul véres ősz, vele a káosz, belegabalyodtunk a bajba, csak 2007-ben találkoztunk Herczegh Gézával. „A szellemileg független emberrel, akit egyetlen gondolat tudott gúzsba kötni, mi lesz a sorsa a nemzetének és szülőföldjének az elszakítottságban”. A 2010-ben elhunyt tántoríthatatlan igazságkeresőről, a jogtudósról Duray Miklós Nagykaposon az emléktábla avatásán mondott szavait idéztem.

Az ATV korábbi külsős műsorvezetője azért harapott bele a kézbe, amely neki egykor enni adott, mert a televízió vezetése megszüntette az AGB mérései alapján is dokumentálhatóan alacsony nézettségű műsorát – tájékoztatja a sajtót a csatorna.

Mindez 2013-ban történt, amikor is Juszt László azzal kereste fel a bíróságot, hogy az Egyenes beszéd és az Újságíróklub című népszerű műsorok szerzői jogának megsértése miatt több mint 44 millió forintot ítéljen meg számára.

1648. október 24-én, Osnabrück és Münster városában kötötték meg a hadviselő felek a harmincéves háborút lezáró egyezményt, melyet az utókor vesztfáliai béke néven őrzött meg. A béke nemcsak lezárt egy hosszú háborút, hanem utat nyitott a független államokból álló új Európa megközelítéséhez.

A magyar történetírás ritkán hangsúlyozta, hogy Erdély önálló államiságának elismerése is megtörtént 1648-ban. Az Erdélyi Fejedelemség mint a franciák és a svédek szövetségese került be a békeszerződésekbe, Erdélyt szuverén országnak, a térség stabilizáló hatalmának tekintették. De nem szeretnék széles történelmi összefüggésekről írni, mert abban elsikkadna mondandóm lényege: a szerződés nagyon fontos elemének gondolom azt, hogy először definiálta a modern értelemben vett állami szuverenitást, a több éves megelőző tárgyalássorozattal pedig megteremtette a diplomáciai érintkezés alapjait.

Nem szerencsés, ha egy újság magáról ír. De kénytelenek vagyunk. A Magyar Fórum (MF) 27 éve jelenik meg hétről hétre. Eredetileg az MDF indította, de haláláig Csurka István irányítása alatt állt. A ’90-es évek közepén 50 000 példányban kelt el, ami megdöbbentően magas számnak számít egy nemzeti radikális laptól. Az MF azóta is az egyetlen lap, mely a nemzeti radikalizmus elvein, tehát a Szabó Dezső, Németh László, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Csurka István és sok más nemzeti gondolkodó építette pályán jár tovább.

Csurka háttérbe szorulása, majd halála miatt az általános vélekedés az volt, hogy az MF tönkremegy, képtelen fenntartani magát. Ezt a vélekedést erősítette, hogy a lap 2002 óta karanténban volt, azaz ide hirdetés nem jöhetett. Olyannyira nem, hogy az a néhány vállalkozó, aki szimpátiából támogatott minket, mereven elzárkózott attól, hogy pénzükért cserébe hirdetéseiket megjelentessük. Attól tartottak, hogy hátrány éri őket, ha az MF-ben hirdetnek.

A magyar rendőrség becsülete 2006-ban megrogyott. Persze a rendőrség a világon mindenhol parancsuralmi végrehajtó, így az ilyen tömeges rendőri túlkapások sok esetben nem elsősorban a rendőrséget terhelik. Legalábbis megoszlik a felelősség a politikai utasítást kiadó és a végrehajtó között.

A 2006-os események azért döbbentették meg a társadalmat, mert az azt megelőző évtizedben a rendőrségről, az egyes rendőrről kimondottan jó kép alakult ki. A kommunizmus bunkó, hatalmaskodó rendőrével szemben a 2000-es évekre a magyar rendőr – ha nem is minden társadalmi csoportban – de tulajdonképpen pozitív figurává vált. Ezt a bizalmi viszonyt bontotta meg 2006 kétség kívül kitervelt gyalázata.

A „bűnös nép” fogalmát Rákosi találta ki, s ezek a mostaniak az ő követői, csak nem vallják be. A bűntudatos embert állandó mosakodásra lehet kényszeríteni. Ha nincs az emberekben elég bűntudat, bele kell nyomni a lelkükbe. Meg kell szégyeníteni őket, egzisztenciális szorongásba kell taszítani őket. És amíg mosakodnak, mindenüket el lehet lopni.

Képtelen zűrzavar, egymásra fenekedés uralkodik felbomló társadalmunkban. Az állam működése szempontjából lényeges intézmények állnak harcban egymással. Letartóztatnak egy rendőrtisztet, és azonnal az ügyészséget kezdi vádolni. Az ügyészség bizalmatlan a rendőrség iránt, a rendőrség – ahogy ma mondják – betart az ügyészségnek.

A miniszterelnök anyagi ügyeinek kivizsgálására parlamenti bizottság alakult, de lényegében nem tud vizsgálódni. Az Apró– Gyurcsány érdekkör meggazdagodását vizsgáló bizottság annyira féloldalas, hogy az már nevetséges.

A Katolikus Püspöki Konferencia azzal vádolja a kormányt, hogy visszatartja azt a pénzt, amivel az egyházi iskolák fenntartásához kellene hozzájárulnia.

„Orbán är farlig för hela Europa”

„Orbán veszélyes egész Európára” hazudja az egyik, s ugyanilyen címen jelenteti meg a nép körében eléggé el nem ítélhető módon csak enyveskezűnek nevezett és meggyőződéses kommunista párttagként számon tartott filozófusnővel az interjút a vezető svéd lap.

Vajon tudják ezek a szerencsétlen svédek, hogy Lukács György mekkora mocsok volt. Hogy vér tapad a kezeihez? A 86 éves budapesti filozófus elmondta, a „fundamentalista menekültpolitika egész Európát fenyegeti”. Heller a kormánnyal és a miniszterelnökkel kapcsolatban számos helyen idézi fel a nácizmust, a fasizmust és az antiszemitizmust. A kormányról szólva a totális ideológiák – nácizmus, kommunizmus, fasizmus – jutnak az eszébe és az, hogy ezek közös nevezője az ellenségre való igény. Kifejtette, az Orbán-kormány korábban erősen támaszkodott az antiszemitizmusra, de a zsidógyűlöletet átengedte a Jobbiknak. Elmondta, Orbán ellenfeleit üldözik, mint korábban őt is, és még ma is egész falvak vannak, ahol azt hiszik, állami pénzt sikkasztott. Heller kifejtette, Magyarország nem diktatúra, de az ellenzék ostromlott állapotban van. Az interjú azzal a figyelmeztetéssel zárul, hogy az európaiaknak Orbánt komolyan kell venniük, mivel majd meg kell védeniük a kontinenst vele szemben. A magyar miniszterelnök el akarja terjeszteni politikáját más országokban, és ez nem valószínűtlen forgatókönyv. Azaz veszélyes figura az egész kontinensre nézve, zárul az interjú.

Az orosz légierő több mint 50 harci gépe és helikoptere támadásokat hajtott végre az Iszlám Állam nevű terrorcsoport ellen. A támadásokban elpusztították a szíriai Al-Latamna város közelében az Iszlám Állam parancsnoki épületkomplexumát, jelenti az orosz hírügynökség angol nyelvű honlapja. A The Wall Street Journal a közismert amerikai pénzügyi világlap, miután Oroszország elindította a Szíria elleni légitámadásait, hirtelen ráébredt, hogy az Iszlám Állam valójában népirtást hajt végre a szíriai és iraki keresztények ellen.

Markus Söder bajor pénzügy- és belügyminiszter a bevándorlás felső határának kitűzését követeli és meg kívánja vitatni a német alaptörvényben a menekültekre vonatkozó jogot. Kijelentette: „Az egész világot nem menthetjük meg” – tudósít a vezető német lap