Az emeleti szoba ablaka előtt egy hatalmas fenyő áll. A kertbe szokott énekes madarak és cinkék kedves helye. A verebek inkább a teraszon csipegetnek. Régóta figyelem: amíg a nemes egyedek a tágas völgy felé távoznak, a fenyő mögötti ablaknak kizárólag a verebek repülnek. Degeszre eszik magukat, majd nekimennek az üvegnek.

„Ezen, a minden kisebb és nagyobb európai országra érvényes terven belül Magyarország különlegesen fontos, speciális célok és távlatok szempontjából nézve. A magyar medence elsőrendű települési terület, és ugyanígy fontos, szükséges a megtört, öregedő magyar nép is a maga herélt türelmességével. De ezt már sokszor elmondtuk, érdekesebb arra rávilágítanunk, ha már Lámpás Programról beszélünk, hogy volt idő, mikor az európai keresztény népek szaporodtak és áradtak szét a világba. Lesz idő, mikor kiderül: a cionizmus nem az örökkévalóságnak készült.”

Jelző nélküli valódi, élő demokrácia csak Európában és erősen amerikanizált változatban Kanadában fordult elő, az esetszám kicsiségének indokául pedig a világhelyzet háborús feszültségeit, a katonai tömbösítést és az állandó bizonytalanságot, az átmenetiséget hoztuk fel. Nem lehet és nincs is demokrácia, mert az a nagyhatalmaknak útjában áll, és a globalizmus profitszerző mohóságának akadályt jelent. A demokrácia látszata kell, kívülről irányítható kormányokkal és kormányzatokkal. Elég, ha egy átmeneti állapotot hoznak létre, amelyből a globalizmus nemzetközi vezérkarának igényei szerint, és természetesen a satuba fogott társadalom ellenállásának keménysége vagy gyengesége szerint számukra alkalmas gazdaságot és politikai rendszert hoznak létre. Az, amiben ma élünk, akár a rendszerváltástól kezdjük a számolást, akár a korábbi időkkel, tulajdonképpen csak egy átmeneti állapot, amely addig tart, amíg a globalizmus minden igényét kielégítő és a nemzetállam minden globalizmussal szembeni ellenállását levető jellegtelen halmaz, s a diktatúrát is közönyösen elfogadó tömegtársadalom létre nem jön.

Orbán Viktor: 2015-ben Magyarországon kétfajta politikai irányzat létezik: az, amely meg akarja védeni Magyarországot, a magyar embereket, meg akarja őrizni nemzeti kultúránkat és európaiságunkat, és van az, amely valamilyen megfontolásból ez ellen dolgozik.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

Az őszi ülésszak kezdetén azért kértem szót, hogy beszámoljak az elmúlt időszak történéseiről. Az illegális bevándorlás kérdése olyan erővel tört be az életünkbe, hogy most erről kell jelentenem, erről kell jelentést tennem a Tisztelt Háznak. Mielőtt megtenném a jelentésemet, erről a helyről is az egész ország és minden magyar ember nevében köszönetet mondok a határainkon szolgálatot teljesítő rendőröknek és katonáknak. Fegyelmezett, emberséges, határozott, vagyis példamutató a teljesítményük. Köszönjük a hazáért végzett szolgálatot!

Az illegális bevándorlás kapcsán arról fogok beszélni, hogy a magyar kormány meglátása szerint mi is a probléma természete. Szükségképpen ki kell térnem arra a kérdésre, hogy miért is állunk vitában az Európai Unióval. Beszélni fogok arról, hogy mit tettünk eddig a bevándorlás megfékezése érdekében, Magyarország és Európa határainak védelme érdekében, és végül szót kell ejtenem arról is, hogy mi vár még ránk az elkövetkező hónapokban.

Ha béke volna a Közel-Keleten, Izraelt már belakták volna az arabok, a libanoniak, a szírek, a jordániaiak, az egyiptomiak és az irakiak. Ez ma a világprobléma, és minden átmenetiség oka. E körül forog az Európai Unió is.

Ha van valami a társadalmi rendszerek között, ami ellentéte, sőt kibékíthetetlen ellensége egymásnak, az a liberális demokrácia és a totális diktatúra. A liberális demokráciát vagy forradalom teremti meg, legyőzve legalább egy monarchikus rendet, vagy egy világégés után, a szétbombázott, elűzött diktatúra üszkei közt más demokráciák segítségével fejlődik ki, vagy legalább egy csendes forradalom ballépéseinek, erőfeszítéseinek és a régi rendszer keresztbetevéseinek a félkész terméke. A liberális demokrácia eredetileg független, megszabadul a gyarmati kötelékektől, egy vagy több nagyhatalom erőszakos rendszer telepítésétől, résztvevőit, népét, vezetőit egyaránt büszkeség és öntudat tölti el, szeretnek élni, mert – legalábbis az új rend korai szakaszában – élni jó.

Az Európai Unió hirdetett önképe szerint liberális demokráciák államaiból áll, és a központi irányítás is állandó kiegyensúlyozás, alkudozás közepette történik. Az Európai Unió azt mondja, hogy magasra emeli a tárgyalás és a kompromisszum-keresés elvét, s ha elismer is az egyes államokban megélhető demokráciák és liberalizmusok közt történelmi adottságokból fakadó különbségeket, ezek eltüntetésére törekszik. Ugyanígy liberális demokráciának állítja önmagát a szabadság egykori hona, az USA is. Nem múlik el ott ünnep, hogy ezzel az éppen uralmon lévők ne dicsekednének, a világ népei azonban nemcsak ennek a magát liberálisnak érző demokrácia belső bajai láttán, hanem háborúi és erőszakosságai miatt is egyre erősebb kételyeket hangoztatnak mind az amerikai demokrácia, mind pedig az amerikai liberalizmus iránt.

Súlyos hiba az Európába érkező menekültek befogadása – írta a konzervatív brit napilapban Melanie Phillips egy hete csütörtökön. Szerinte a válság mibenlétének megjelölése is hibás. Nem humanitárius menekültválságról, hanem politikai migránsválságról van szó, hatalmas, példátlan méretű népvándorlásról a fejlődő térségből a fejlett világ felé, amely elöntéssel fenyegeti Európát.A szerző úgy véli: a migránsok többsége nem felel meg a menekültek jogállását meghatározó 1951-es konvenciónak.

Érthetőnek tartja, hogy az európai államok felé igyekvő bevándorlók ott akarják hagyni hazájukat, mivel tudják, hogy ott jelenleg nem tudnak boldogulni, s ott a jövőjük is kétséges. Észrevételezi, hogy néhány kelet-európai ország kivételével Európa keresztény országai nem törődnek az iszlám terror elől menekülő keresztényekkel, miközben megnyitják határaikat több százezer muszlim előtt. Úgy véli, látványos tévedés az az álláspont, hogy Nagy-Britanniának és Európának erkölcsi kötelezettsége befogadni a konfliktusokkal sújtott százezreket. Először is miért a mi felelősségünk ez, amikor az öböl menti (arab) országok egyetlen menekült befogadását sem vállalták? A jelenlegi migráció nem tekinthető-e elsődlegesen az arab és a muszlim világ felelősségének? – teszi fel jogos kérdéseit a The Timesban a szerző.

Mohi Csaba, volt nagykövet (képen): – Szeretnénk figyelmeztetni, hogy ez nem egy futsalmérkőzés, ahol – a kiállítást kockáztatva – sértegetni szokás a bírót, ez itt a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok területe, ahol minden hibásan megfogalmazott mondatnak, minden rosszul kiejtett hangsúlynak hosszú távra kiható, károsító következményei vannak – mondta. Szerinte a mai magyar diplomácia a hidegháborús időszakot idézi, ahol az országok vezetői nem tárgyaltak egymással, hanem üzengettek, szigorú figyelmeztetésekkel fenyegettek, sértegettek. – Ennek azonban lejárt az ideje és „ezt még egy hazai kétharmadhoz szokott vezetés sem képes visszahozni” – fejtette ki. Hozzátette: a diktátumokat senki sem szereti, a diplomáciában pedig mindenkor otromba hibának számít.

Andrew Friedman az M1 aktuális csatornának nyilatkozva arra reagált, hogy Werner Faymann osztrák kancellár a közelmúltban a Der Spiegel című német lapban megjelent interjújában a többi között azt mondta: „kontinensünk legsötétebb korszakának emlékét idézi”, amikor menekülteket vonatra helyeznek abban a hitben, hogy „teljesen máshova” fognak majd utazni.

A tisztánlátás kedvéért egy, a múltban megesett konkrét ügyet pár szóval ismertetünk: Gyurcsány Ferenc pénzügyminisztere, Veres János (képen) (éppen az euróövezeti tagság megteremtésének lehetőségével kapcsolatos jelentéstételi kötelezettsége során) alapvetően hamis adatokat szolgáltatott az Európai Bizottságnak mind a külföldi adósságállomány, mind a költségvetési hiány, mind pedig a GDP-növekedés területén. Utóbb mindez kiderült, mert „a hazugságnak rövid lába van”. Almunia urat az akkor regnáló biztost azonban ez kevéssé hatotta meg, és minő véletlen, ezért nem indított sem vizsgálatot, sem pedig „kötelességszegési eljárást” az MSZP– SZDSZ-kormányokkal szemben!

Identitásválság. A legtöbbet hangoztatott szó, amennyiben a balliberális kerül a boncasztalra. A baloldalnak az említett kifejezéssel való hírbehozása kapitális tévedés, mert ami nincs, annak identitása sincs, no pláne válsága. Milliárdos tolvajok, szerencselovagok, a magyar nemzettel permanens háborúban állók, a 301-es parcellát szinte kizárólag munkásokkal megtöltők, a padláslesöprők, a parasztság esküdt ellenségei, zsidó gyökerű moszkoviták, enervált, jellemtelen ávósok liberálissá átbucskázott utódainak erőszakosaiból akarnak modern baloldali vezetőt kiizzadni. Igény persze, ahogy mondani szokták, lenne egy valóságos baloldalra, egy hiteles vezetőre, akinek irányításával korrekt váltópártja lehetne az MSZP a polgári jobboldalnak. De amennyiben a dolgot magát nézzük, ilyen személy momentán a látótérben nincs! Abban az esetben, ha szubminimális mértékben (egy kormányzó erőhöz méltó és szükséges tömeget véve alapul) mégis mutatkozik efféle, az arat, mint Tóth Jóska Angyalföldön.

Ezt állítja F., aki mikrokörnyezete miatt marad inkognitóban, nem akar családi perpatvart. Ma, hétfőn már nyilvános az MSZP vasárnapi önkormányzati választási eredménye. Több mint 60 százalékos támogatást szerzett Varga Zsanett, az MSZP és a helyi Lokálpatrióták Egyesületének közös jelöltje a Budapest XIII. kerületében tartott időközi választáson, mely eredmény mellé szükséges odatenni, hogy a Fidesz itt nem indított önálló jelöltet, hanem a KDNP-s Tősér Sándort támogatta. Ő a szavazatoknak 20 százalékát tudta összegyűjteni. Az LMP és a Jobbik is lemaradt, mint a borravaló. Nem elégedett?

Hagyja már! Hiába könyvelhet el az MSZP helyben egy kis nyereményt, ha az a közvélekedés róluk, hogy vagy nem sikerül felismerniük a valóságos helyzetet vagy az internacionalizmusuk tartja őket távol a haza érdekvédelmétől. Nézze meg, akár az MSZP-t, akár a többit. Egy ilyen, a nemzet számára fontos kérdésben, mint a migrációs elözönlés a többi ellenzéki párttal együtt a sárga földig leszerepeltek. Amikor Orbán Viktor a bevándorlók nyomában érkező veszélyről beszélt, akkor azt a teljes ellenzék álproblémának minősítette. Mikor már Orbán előrelátása bizonyságot nyert, akkor a magát baloldalinak tudó ellenzék a magyarok helyett a migránsok mellé állt.