– A szuverenitás elvesztésének útjai –

Az Európai Unióra nehezedő terhek, elsősorban a bevándorlási nyomás és az orosz konfliktus, az Unió mostani vezetési struktúrájával és döntési mechanizmusaival megoldhatatlanok. Ezt a tényt egyre több vezető európai politikus ismeri fel. Az elsők között Orbán Viktor mondta ki, hogy az Unió döntésképtelensége veszélybe sodorja egész Európát, sőt tulajdonképpen a nyugati civilizáció egésze roppanhat meg, egyrészt a fent említett külső okok, másrészt a multikulturalizmus, a nyitott társadalom belső bomlasztó hatása miatt.

Az a politikai elképzelés, hogy a nemzeti identitásokat feloldják egyfajta amerikai típusú európai társadalom létrehozásával, kétezer év társadalmi fejlődésével találta szembe magát, és törvényszerűen megbukott.

Ehhez hozzáadódott a korábbi fejezetekben kivesézett jelenség, hogy a több százmilliós, milliárdos országok, népek magukra találtak, függetlenedtek és lassan önmagukban, egyenként is képesek felvenni a versenyt az elmúlt több száz évben egyeduralkodó Nyugattal.

Okostelefon és Szeged–Bécs taxi

 „Változnak az idők és mi is változunk bennük?” Ez itt a kérdés, ugyanis a Bécsi Akadémikusok Köre által végzett kutatás szerint 2050-ig 950 millió (!) bevándorló érkezik Európába a Közel-Keletről és Afrikából. Hogyan bírja majd ezt el az öreg kontinens, és hogyan reagál a jelenségre Magyarország?

Hétfő este a Keleti pályaudvarnál kialakított migráns zónában, a II. János Pál pápa téren és a Nyugati pályaudvarnál jártam. Felemás érzések kavarogtak bennem, hiszen láttam csadorba öltözött nőket gyerekekkel körülvéve, ahogy polifoamokon és kartonlapokon gubbasztanak és láttam igen sok jó erőben lévő, jól öltözött, borotvált arcú nagy kijelzős okostelefonnal járkáló fiatalembert. Így nézne ki egy menekült?

Ez a rendszer, Medgyessy, Gyurcsány, Hiller, Pető Iván, Kuncze Gábor és Kis János ávós gyökerű rendszere mindenütt az alapokat támadja. Az elmúlt századok félelmetes tömegű információt, tapasztalatot, emléket, tudást halmoztak fel, s amíg ezt a bandát nem hagyta magára telepedni a nemzet, ez a hatalmas tudásmennyiség a közös, nemzetkénti megmaradást szolgálta, még akkor is, ha időnként, mint minden más élő szervezetben, felléptek zavaró tényezők. Rossz, sőt bűnös változatok is keletkeztek. Most azonban csak a beteges mutációkat hajszolja a rendszer. Ugyanakkor pusztít minden természetest, hagyományost és az élet szolgálatában állót. Nincs egyetlen olyan mozdulata, ami a magyarság érdekét, megmaradását szolgálná.

Ennyi tudás és tapasztalat birtokába, a bolsevizmus és neoliberalizmus házasságának, nemzetellenességről szóló információknak ebbe a bőségébe sem a Kádár–Aczél-korszakban, sem a Horn-pufajkizmus idején nem jutottunk, mint ebben a három évben, amely a magyar történelem legsötétebb árnyaként suhant el felettünk. Ez kvinteszenciája mindannak, amit ez az ideológia és hatalomgyakorlás Lenin óta előhívott magából. Lenin, majd Sztalin, nálunk előbb Rákosi, aztán Kádár gu lág gal, majd börtönnel és akasztófával csináltak rendszert, Gyur csá nyék és a kétpártrendszer kifinomult terrorja – egyelőre – akasztófa nélkül gyilkol. Pokoli zűrzavart teremt, elárasztja hazugságokkal a közéletet, végső soron elveszi a nép életkedvét. Az általános kilátástalansággal öl. Azt a reményt is elveszi az emberektől, hogy valaha rend lesz ebben az országban. Időnként egy-egy kábítószerekkel fűtött buli, amikor kitombolhatod magad, aztán pedig a hétköznapok végtelen sora, amikor csak másod- vagy harmadrendű pária vagy, tengődsz, és nem hívnak senkinek. Az ifjúság egy része ezekért a tébolyult órákért mondjon le az értelmes munkáról, a családalapításról, a tanulásról és a jövőről. Összesítve: a nemzet önmagáról.

Azt kérdezem magamtól, miért van az, hogy ahányszor kinyitom a párt központi lapjából országos napilappá avanzsált tizenhat oldalast, nevethetnékem támad. Nem olyan igazi, felszabadult nevetés ez, inkább kicsit lesajnáló: mi lett ezekből is? Látszik, nagyon megviseli őket, hogy nélkülözni kénytelenek Aczél elvtárs és az egypárt akolmelegét. Nem sajnálom őket, így jártak. Kész. Kizárólag síkhülyékkel tudnak már csak vezércikket íratni.

Hét eleje van, a hétvégén az LMP által rendezett nyári akadémia felsőtárkányi élő, fórum jellegű beszélgetős rendezvényén azt mondta egy apa, aki történetesen Kövér László, jelenleg az Országgyűlés elnöke, kormánypárti politikus:

„Nem lettem milliárdos, nincsenek vállalkozásaim, csak három okos gyermekem. Nekik és az unokáimnak szeretnék élhető világot teremteni.”

Adam Pitluk a Time magazinban tájékoztatott arról, hogy az Order of Skull and Bones (a Koponya és Csontok Rendje) nevű, az egyik legnagyobb befolyással és hatalommal rendelkező féltitkos szervezet után egy újabb, nemrég a Yale Egyetemen alakult titkos társaság, az Eliézer hálózza be Amerikát. A Bush-család által is fémjelzett Skull and Bones mellett ez a társulás is a világpolitikát meghatározó személyiségeket nyert meg magának.

1996 őszén Shmully Hecht rabbi, Ben Karp, Cory Booker és Michael Alexander alapította meg a Yale klubját, az Eliézert, amely úgy indult útnak, mint az egyetemisták leendő és éppen aktuális vezetőinek társulása. – Nem volt kérdés, hogy az Eliézer zsidó egyesület – mondja Edward Rothstein, a New York Times kritikusa, aki maga is a csoport tagja – de az sem, hogy a vallásos szertartási elemek megőrzése mellett elkerültük a szektásokra jellemző viselkedést.

A Time magazin szerint az Eliézer társaság célja, hogy zsidó és nem zsidó vezetőket vonzzon a Yale-re, hogy párbeszédet alakítson ki a judaizmus különböző ágazatai, valamint a világi és a vallási vezetők között. A zsidók mellett már megalakulása óta feketék, muzulmánok és melegek csatlakozhattak hozzá, vagyis olyanok, akiket addig kiközösítettek a hagyományos titkos társaságok. A péntek éjszakánként több tucat ember részvételével megtartott találkozókon a világ legbefolyásosabb szónokai vesznek részt. Fellépéseikért nem kapnak pénzt, beszédeiket nem rögzítik, az esemény „nem sajtónyilvános”.

Az Eliézer kedvéért olyan vezetők módosítják időbeosztásukat, mint a volt izraeli miniszterelnök, Ehud Barak, Joe Lieberman amerikai szenátor, Charles Grodin komikus, Elliott Gould színész, Tarek Fatah és Mona Eltahawy muszlim aktivisták, Aharon Barak, az izraeli legfelsőbb bíróság elnöke, vagy Jerry Springer, a talk-show koronázatlan fejedelme.

Hatalmának kiépítése

Egyiptom és Szíria egyesülésével az 1958. február 1-jén megalakult Egyesült Arab Köztársaság ellenében február 14-én létrejött a kérészéletű (Irak és Jordánia) Arab Föderáció(ja), melynek feje II. Fejszál lett.

A hadsereg puccsot hajtott végre, és agyonlőtte a királyi család tagjait: a királyt, a király nagyanyját, nagybátyját, a trónörököst és anyai nagynénjét is. A monarchiát eltörölték.

A puccsisták vezére, Abd al-Karím Kászim lett a miniszterelnök.

Kászim tábornok megdöntötte II. Fejszál iraki király uralmát. Kászim tábornok uralmát megdöntötték a CIA segítségével az iraki katonai vezetők. Szaddám Huszein részt vett a Kászim elleni merényletkísérletben, amelyet az Egyesült Államok kormánya ösztönzött. Szaddámot ettől kezdve a CIA támogatta. Kezdetben egyiptomi titkos ügynökök segítségével Szírián keresztül Bejrútba, innen Kairóba költözött. A Kairói Egyetemen jogot tanult. Alig volt 30 éves mikor a Baath párt legfelsőbb testülete, a Regionális Parancsnokság titkára lett. Szaddám Huszein megkezdte fokozatos hatalomátvételét az iraki állam felett. Az ellenfeleit előbb megfosztotta a tárcáiktól, volt akit emigrációba kényszerített. Huszein saját állambiztonsági vezetőjét is kivégeztette, akivel előtte megölette két ellenlábasát. Állítólag 1973 nyarán Bagdad diplomáciai és kádernegyede, az al-Manszúr városrész lakóit véres gyilkosságok sorozata tartotta rettegésben. Fejszés gyilkosok éjszakánként egész családokat vertek agyon otthonukban, brutális kegyetlenséggel. Feltűnő volt, hogy egyetlen külföldi diplomata otthonát sem érte támadás, kizárólag irakiakat, magas állású állami tisztviselőket, pártfunkcionáriusokat, rendőri és katonai vezetőket irtottak ki családostul, és egyik áldozat sem tartozott a Tikríti-klánhoz. A banda tagjait persze elfogták. A beszámolók szerint a tettesek igen alacsony iskolázottságú, primitív személyiségű rablógyilkosok voltak, akiket rövid idő alatt halálra ítéltek és kivégeztek. Az eset után Huszein a titkosrendőrséget közeli rokonaira bízta. A Tikrítiek befolyása ezután jelentősen megnőtt a vezetésben.

Kofi Annan ENSZ-főtitkár és több befolyásos európai politikus is óva intette az USA adminisztrációt, hogy kiterjessze terrorellenes háborúját a Perzsa-öböl térségére. Mivel az amerikai kormányzatnak egy stabilnak és eltökéltnek tűnő szövetségese már volt a Nagy-Britanniát vezető Tony Blair személyében, Bushról leperegtek az érvek, amelyek Szaddám Huszein rezsimjének megdöntését követő kockázatok és a többi célba vett állam elleni hadviselés negatív következményeiről szóltak.

–Demográfiai nehézségek –

A magyarság létszámcsökkenése tény. Ezt a tényt három ok idézi elő. Az első, a Nyugati civilizáció történelmi népeire és úgy általában a jóléti társadalmakra jellemző ok, a születések elégtelen száma. Kevesebb gyerek születik, mint ahány ember meghal, így a tartós fogyatkozás elkerülhetetlen. A születések számának csökkenése elsősorban nem az alacsony életszínvonalra, hanem sokkal inkább a jólétre vezethető vissza. Egyrészt a jóléti társadalmak polgára annyi elfoglaltság, hobbi, szórakozás közül választhat, hogy a saját gyerek inkább gátolja a boldog szórakozást, mintsem az öröm forrása lenne. Másrészt a sok gyerek veszélyezteti az elvárt életszínvonalat. Az elvárt életszínvonalat a jóléti társadalom polgára filmekből, tévéműsorokból, videoklipekből, illetve magazinokból ismeri és ez a színvonal lényegében megegyezik a végtelen gazdagsággal. A Nyugat polgárát csak a kifogyhatatlan bankszámla, a javak bősége boldogítja, mert mindig van feljebb. Így a gyerektelenséget, vagy az egykézést éppen a gyermek érdeke indokolja. Hogyan indítanánk el az életben két-három-négy-öt gyereket, amikor az autó, az új lakás és a lapostévé törlesztőit is alig bírjuk. Mindezt felerősíti a kulturális közeg, a különböző szakemberek, nevelési tanácsadók és családsegítők tudása, akik családtervezésre sarkalják a polgárokat. És bizony, ha az elvárt életszínvonalat nézzük, akkor a racionálisan tervezhető gyermekek száma egy és nulla lehet.

Persze a fogyasztói társadalom, az egydimenziós ember végtelen harácsolása mellett, azért vannak, akik mégis a gyerek, a több gyerek adta boldogságot választják. Vannak, de kevesen.

A második ok a határon túli magyarok feloldódása. A felvidéki, délvidéki és erdélyi magyarok vegyes házasságok, és a nem magyar iskolaválasztás miatt is fogyatkoznak. A határon túli magyarok létszámának csökkentése a környező államok tudatos politikája. A legegyszerűbb módszer a magyarlakta területek fejlesztéseinek, támogatásának elszabotálása, a térségből a pénz elvonása. Ehhez adódik a magyar nyelv használatának tudatos, büntetésszerű visszaszorítása. Mindezek eredményeként egyre kevesebb magyar él a környező országokban.

Amint a görög válság a következő szakaszába lép, Németország, Görögország és a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank (ECB) és az Európai Bizottság (EC) triumvirátusa (most inkább trojkaként ismerik) is komoly bírálattal kerül szembe. A felelősség megosztása közben nem veszthetjük szem elől, mi is folyik valójában. Közel öt éve figyelem ezt a görög tragédiát, a szereplőket minden oldalon. A múlt hetet Athénban töltöttem, beszélgetve közönséges polgárokkal, fiatalokkal és öregekkel, valamint jelenlegi és volt hivatalos személyekkel, és arra a nézetre jutottam, hogy sokkal többről van szó, mint csak Görögországról és az euróról.