De álljunk elő a tényekkel: 1921. szeptember 4-én, a nyugat-magyarországi önvédelem idején, amelynek végpontján a „hűség városa”, Sopron egy népszavazással magyar marad, Jászi ismét megjelenik Belgrádban és egy jugoszláv politikusnak nyíltan elmondja, hogy a kisantant külpolitikáját a Horthy-rendszerrel szemben nem tartja elég erélyesnek és határozottnak. Szeptember 18-án pedig nyílt levelet intéz Avarescu román miniszterelnökhöz abból az alkalomból, hogy a román bíróság Kolozsvárott magyar összeesküvési perben ítélkezett. Ezeket az elítélteket Budapestről vezették félre, állítja, ennél fogva a román kormány inkább Budapesttel számoljon le. A trianoni béke alapján kényszerítse ki, szólítja fel Avarescut, hogy Magyarország demokratikus országgá alakuljon át, mert hiszen elsősorban Romániától függ, hogy nemzetközi nyomásgyakorlások alkalmaztassanak. Ugyanez évben, október 1-jén a harmadik állam, Csehszlovákia külügyminiszterét szólítja meg részben cseh pénzen megjelenő újságjában, a Bécsi Magyar Újságban. „Szinte kétségbeejtő, hogy két évi publicisztikai és informatív munkával lehetetlen volt az elemi igazságokat megértetni a külföldi, ún. demokratikus közvéleménnyel. Politikai, szociológiai és tömeglélektani elemzéseink a legcsekélyebb benyomást sem gyakorolták az antant vezető köreire. Arról van szó, hogy Közép-Európában demokrácia vagy fehér bolsevizmus legyen-e. Soha államférfi felelősségteljesebb helyzetben nem volt, úgy hazája, mint az európai demokrácia fóruma előtt, mint Benes miniszterelnök, a Duna-medence ez idő szerinti kancellárja, ezekben a válságos napokban.” Ehhez nem kell kommentár. A magyarellenes és Nagy-Magyarország feldarabolásában elsőrendűen bűnös Benest így csak egy hazaáruló magasztalhatja fel. A kisantant által létrehozott új magyar köztársaság elnökének természetesen Károlyit gondolta. És Károlyi is erre várt. Ma bőségesen állnak rendelkezésre a Benes kancellár helyébe léptethető nevek, a Cohn-Benditek és a többiek és az engesztelhetetlen gyűlölet is közös, amellyel Jásziék a Horthy-rendszert, a mai rendvédelmi és SZDSZ-es Jászik pedig az Orbán-rendszert illetik.

Új európai politika körvonalai rajzolódnak Amerikában azóta, hogy Washingtonban rossz néven vették, az európaiak ímmel-ámmal adott támogatását a 2001. szeptember 11-ét követő afganisztáni és iraki hadjárataikban. A NATO-n belül Németország, Franciaország, Belgium és Luxemburg a beavatkozás támogatása ellen szavazott, a többiek pedig csak jelképes erőket küldtek Irakba, és csak a britek vettek részt komoly kontingenssel a háborúban.

Az új amerikai Európa-politika lényege mindezek miatt az a terv, hogy a németek és a franciák közé minél több éket verjenek, szétrobbantva ezzel a jelenlegi EU-motort. A német–orosz közeledés meghiúsítására az elemzés szerint Washington minden elképzelhető módszert megfontol majd, s ebben főszerepet szán Nagy-Britanniának, mely segítségével e manőverekbe bevonható lehet Svédország, Dánia és Hollandia is.

Dálnoki Miklós Lajos és Gábori György véleménye, akik Dachauban és Recsken is voltak

Vitéz Krasznay Béla nyugalmazott honvéd ezredes, a Recski Szövetség országos elnöke nyitotta meg a haláltábor évfordulós megemlékezését.

Köszöntötte a megjelenteket, külön a fiatalokat, és mindenkit emlékeztetett a borzalomra, ami megesett, de hosszú évtizedekig még beszélni sem lehetett róla. Az ÁVH 1950 nyarán nyitott kényszermunkatáborába ítélet nélkül elhurcolt internáltak, akik közül széles e világban mindössze tizenegyen élnek, négyen itt vannak. Ők azok, akiknek az ávósok odavethették: magukkal nem kell elszámolni. A megsemmisítő táborba a rendszer ellenségeit egyre nagyobb számban szállították.

Nekem Szülőhazám

Olyasmit tesznek most az osztrákok, amiért ezt megelőzően folyamatosan bírálták Magyarországot, de nem kell elégtételt venni, és a saját szerepünket sem most kell értékelni – mondta a TV2-ben a Tényeknek adott exkluzív interjújában Orbán Viktor.

Miközben néztem az adást, eszembe jutott, hogy az EU vezetői jelentéktelen számokról nyilatkoztak, és a magyar miniszterelnökre a hazánkban rekedt liberálbolsi sajtó képviselőivel versenyezve kígyót-békát kiabáltak, Orbán higgadt maradt. Az unásig ismételt kvótarendszer értelmetlenségét egy egyszerű visszakérdezéssel megvilágította: mondják meg, mit intéz el? És valóban mondják meg, mi értelme volt 100-200 ezer közötti menekültet osztogatni egymás között, ilyen olyan átvállalásról fecsegni feleslegesen, mikor a német külügyminiszter már tudta, hogy csak hozzájuk egymillióan érkezhetnek. Majd kíváncsi leszek, mi történik a csütörtöki válságértekezleten, amit a valósággal hirtelen szembetalálkozó német és osztrák hölgyek és urak összehívtak.

Amikor ma, lapzárta előtt ezt a meglepő kijelentést elolvastam TGM-től, döntöttem. Holnap kimegyek a temetőbe, leülök a sírral szembeni padra, és elújságolom a hírt, a jövő héten meg elmondom a választ. Jó?

Nos, nézzük akkor TGM szövegét először: A dolgot így is lehet látni: az idegengyűlölő, illiberális, antiszociális magyar kormány és a segítőkész, együtt érző humanisták finom összjátékával sikerült kiakolbólítani a menekülteket Magyarországról.

Így is lehet nézni: az idegengyűlölő magyar kormány és az együtt érző humanisták finom összjátékával sikerült az egész problématömkeleget Ausztria és Németország nyakába sózni.

Ausztriai és németországi pályaudvarokon ünneplő tömeg fogadja az Európa (Koszovó, Bosznia, Transznisztria kivételével) legrosszabb helyéről – Magyarországról – végre kiszabadított szerencsétleneket. Az egész világ – teljes joggal – magasztalja az önkénteseket (magyarokat és osztrákokat), akik segítettek a menekülteknek elszabadulni. És magukat a menekülteket, akik szelíd, de lankadatlan nyomással rákényszerítették a jobboldali magyar kormányt arra, hogy adjon nekik buszokat, hogy megindítsa az osztrák határ felé a vonatokat. A magyarországi civil társadalom kifejezetten megkedvelte a szívósan türelmes és barátságos keleti (muszlim és keresztény) menedékkérőket. A békés és szeretetteli szolidaritás győzött.

Erkölcsileg. Ám a politikai győzelem persze – már megint – Orbán Viktor, Pintér Sándor és Vona Gábor etnokratikus, tekintélyelvű, sovén államáé.

A Magyar Fórum lényegében kizárólagosan az Önök jóvoltából létezik. Az eladott újságokon kívül nincs más lényegi bevételünk. Nálunk nem hirdetnek nagyvállalatok, nem kapunk pályázati pénzeket és egyéb úton sem támogat bennünket senki. Ez egyrészről rossz, hiszen a nyomdaköltség, a fizetések és egyéb költségek előteremtése hétről hétre egyre nehezebb. Van azonban ennek a tűrt létnek előnye is. Mégpedig az, hogy nem függünk senkitől, senkinek sem kell megfelelnünk.

Senki nem tudja még elképzelni sem, milyen élet vár azokra a magyarokra, akik megélik a most elkezdődött átalakítások valósággá válásának időszakát. Senki nem is sejti, milyen élet következik az elkülönülten élő idegen vezetővel és a színes bőrű tömeggel feltöltött országban. Az idegeneknek, a változatos bőrszínű tömeg egyedeinek semmi közük nincs a magyarsághoz, fogalmuk sincs történelméről, nyelvét nem beszélik, csak jogaik vannak, kötelességük semmi, s enyhe megvetést éreznek a magyarok iránt, akik nem tudták gazdagabbá, kényelmesebbé tenni az országot, mire ők megérkeztek. Ma senkinek sincs fogalma arról a borzalmas tömegről, amely olyan földön él, amelyhez semmi köze sincs, és semmi felelősséget nem érez a kultúra iránt, amelynek maradék áldásait élvezi. Már amennyiben lesznek kultúránknak maradék áldásai. A maradék magyarság valószínűleg, ha nem is megvetett, de enyhén lenézett bennszülötti minősítést kap majd a jövevényektől, egyedül az idegen vezetőréteg fog időnként rezervátumi napokat rendezni, és tiszteletköröket leírni az időnként Árpád-sávos zászlaival felvonuló hunok körül. Mert természetesen visszakapjuk azt, amit a Habsburgok elvettek tőlünk: Attila leszármazottai leszünk újra. (De aki akar, lehet sumér is…)

Fukuyama még vagy tíz évvel ezelőtt – szerintem kissé naivan – állította, hogy Amerika rossz tanulságot vont le a hidegháború végződéséből és a kommunizmus összeomlásából. Azt hitte, hogy az összes totalitárius rezsim olyan gyenge lábakon áll és belül alapvetően éppolyan üres és korrupt, mint a posztkommunista országok, és elég egy lökés kívülről ahhoz, hogy összeomoljanak. Azt hitte, hogy a kommunizmus még sokáig fennmarad – de mégis eltűnt 7-8 hónap alatt 1989-ben. Ez eltorzította a diktatúrák megítélését, és Amerikában hibásan következtettek a kelet-európai eseményekből a Közel-Keletre. Tehát például az iraki inváziót nemcsak hamis információk alapján indították meg, hanem hamis interpretációkból következtettek a kimenetelére.

Egy keresztény nagy család

Interjú Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Évaval, az első női alkotmánybíróval

A negyvenes évek végén egy finom arcú, cérnavékony, dús hajú kicsi lány, a leánynevelő intézet diákja, döbbenten áll a francia alapítású katolikus iskola a Sacre Coeur Ajtósi Dürer sori épülete folyosóján. Nem fér a fejébe, amit körülötte művelnek: a dédmama rokona, a rend főnökasszonya és az apácák, tiszteletre, az értékek megbecsülésére tanították. Mindszenty hercegprímás bérmálta, itt az iskola kertjében szólt hozzájuk. Most hogy megjöttek a népi kollégisták a tanterem berendezéseit, a személyes tárgyakat, a szekrényeket, mindent feldúlnak. Könyveket meg amit érnek a hálótermekből is, hajigálják kifele a folyosóra, s a legszörnyűbb, ahogy az apácákat lökdösik fel egy teherautó platójára. Hallotta, otthon is beszélték, a Szent Szív nővérei közül sokan Grazba vagy Párizsba menekülnek. Az 1948-ban megszüntetett leánynevelő intézetben éppen az általános iskola nyolcadikosa lenne, ha nem jön az államosítás.