Magyarország felszámolása (VI. rész)

Európától sok segítséget nem várhatunk. Ámde, ha bizonyító erővel mutatjuk fel új értékeinket, ha kiemelkedünk a posztkommunizmus zűrzavarából, a jobb minőségű élet mozgóképeivel, akkor felfigyel ránk az újak iránti régi fogékonyságával. S akkor mégsem leszünk felszámolva.

Mindenkit lekádereztek

És mindez még mindig nem nyújtott kellő biztonságot, mert az MDF népi-nemzeti feltöltése, a nemzeti érzelmű magyarok lendülete, egyszerűen a fellélegző társadalom még mindig félrecsavarhatatlanul nemzeti irányba fordíthatta volna a politikát. Ezért még egy biztosítékot kellett beleépíteni a rendszerbe. Ez a biztosíték volt Antall József.

Nemigen vette észre senki, pedig tény: a rendszerváltás előtt, ’88–89-ben az egész magyar felső vezetőgarnitúrát lekáderezték. Járt kint Amerikában Szűrös Mátyás, Grósz Károly, Pozsgay Imre, Kis János és végül Antall József. Miniszterelnöki sarzsi megelőlegezésével egyedül csak Antall tért haza. Grósz nyilván nem is jött komolyan számításba, de a többiek esélyesek voltak. Különösen Pozsgay. Kis Jánost azért nem említem így, mert ő esetleg más minőségben is járhatott odakinn. Őt talán nemcsak káderezték, hanem ő segített is káderezni. Mindenesetre, amikor hazajött, nyomban kifejtette, hogy az SZDSZ csak abban az esetben tud együttműködni az MDF-fel, ha jómagam nem vagyok benne a vezetésben. Pedig ekkor még csak „reménybeli antiszemita” voltam, csupán azt bizgatták, hogy egyszer régen, a hetvenes évek elején, részegen szidalmaztam Lenint és vérbajos zsidónak neveztem. Ez valóban nem volt szép tőlem. Ámde Kis tudott valamit. Mert ez a követelés sem egyenesen tőle indult ki, hanem ez benne volt a megosztási forgatókönyvben. Kisnek nem volt személyes oka engem kiszorítani.

A holokauszt irodalma egységes abban, hogy Romániából például senkit sem deportáltak megsemmisítő táborokba.  Sokat segítene Schmidt Márián, ha elővenne legalább egy jobb gimnáziumi történelemkönyvet vagy egy lexikont, amelyből megtudhatná az ezzel kapcsolatos adatokat. (Ungvári Krisztián)

Mondják, jó pap is holtig tanul, nyilván senkinek nem árt, ha egy jobb könyvet vagy lexikont a kezébe vesz. Jó ideje követem Ungvári publicisztikai bakugrásait, és úgy ítélem meg, neki lenne a legnagyobb szüksége arra, hogy ne csak írjon, olvasson is ! A Dennis Deletant által szerkesztett kötetet ajánlom nb. figyelmébe. Ebben a dokumentumgyűjteményben hasznos információkra lelhet Románia zsidópolitikáját illetően. Mégiscsak furcsa, hogy Ion Iliescu államelnök 2003-as történelemferdítő kijelentései köszönnek vissza Ungvári álláspontjában. Ám hitelesebbnek tartom annak a nemzetközi történészbizottságnak a jelentését, amely a Romániában és az akkor román fennhatóság alatt állott Transznisztria területén történt zsidóüldözésekről és népirtásokról készült. A bizottság 2004-ben bemutatott, azóta nyomtatásban is napvilágot látott jelentésében minden félreértést kizáróan szögezte le, hogy 280-380 ezer zsidó és 11 ezer roma személyt öltek meg a román polgári és katonai hatóságok közvetett vagy közvetlen módon.

Madarat tolláról, embert barátjáról, politikust meg pártjáról és támogatójáról. Gyurcsány a miskolci Pásztor Albertről úgy nyilatkozott: hányingerkeltő. És Pásztor ennek ellenére elfogadja Gyurcsány támogatását.

Nem furcsa ez? Miért támogatom azt, akiről ilyen rossz a véleményem? Ami még furcsább: ennyire önérzet nélküli ember Pásztor Albert, vagy zsarolják? Csak kénytelen kelletlen tűri őket, vagy azonosul velük? Ezekre a kérdésekre válaszolnia kell. Az SZDSZ-es Eörsi pöszög helyette? Így már régen rossz!

Magyarország felszámolása (V. rész)

Európától sok segítséget nem várhatunk. Ámde, ha bizonyító erővel mutatjuk fel új értékeinket, ha kiemelkedünk a posztkommunizmus zűrzavarából, a jobb minőségű élet mozgóképeivel, akkor felfigyel ránk az újak iránti régi fogékonyságával. S akkor mégsem leszünk felszámolva.

Csak egy működőképes  apparátus van

Akik őket mozgatták, azok azt is mindig tudták, amit nekünk csak az újságokból lehetett kikövetkeztetnünk. Miben egyezett meg Reagan Gorbacsovval Rejkjavikban, Málétán, és hogyan épül egymásra Andropov és Gorbacsov és hogyan van összekötve az egész Washington bizonyos köreivel. Az a sok politikai hiba, amit a kezdeti időkben mint MDF-alapítók elkövettünk, részben ebből a tájékozatlanságból következett. Mi egy sötét szobában csápoltunk, ők pedig kintről infrakamerákkal kukkoltak bennünket. Kellettünk, mert a magyar jelleget, a vidék Magyarországát csak általunk hálózhatták be.

Érvényesülésük útjában azonban ekkor még torlaszok álltak. A legnagyobb Pozsgay Imre volt. Pozsgay nem akart ellenlábasuk lenni. Hajlama, baráti köre, érdeklődése és gyökerei a lakiteleki MDF-hez kötötték, de kereste a kapcsolatot a másik irányba is. Nem is személyén vagy a politikai hovatartozásán akadtak fenn. A fejlődés és az átalakulás irányát testesítette meg, s ez volt számukra veszélyes.

Első pillantásra talán kissé vad ötletnek látszik. Pedig nem az, és nem is előzmény nélküli. Szegedi Csanád Schwezoff Dávidéhoz hasonló utat járt be, csak a másik irányból. Szegedi először Jobbikos lett, majd a rovásírás felkent papja, aztán megyei vezető és EU-s képviselő, és csak ezek után jött rá, pontosabban emlékeztették rá, hogy valójában zsidó. Szegedi nem lacafacázott, hanem gyorsan bezsidult és ma a lubavicsiek csapatát erősíti.

Schwezoff Dávid a másik oldalról indult, először kántor lett Alsógödön, a katolikus templomban, majd transzvesztita és ezek után a hitközség oszlopos tagja. Tehát teljesen alkalmas a Jobbik vezetésére. Azt képzelem, hogy esetleg elsőre polgármester lehetne, valamelyik erősebb Jobbikos településen és csak aztán elnök.

A tartalomból:

Ratkó József: HAZÁM

Csurka István: Az áldozat imperializmusa III–IV. rész ÉVFORDULÓ

100 éve született Kárász József

Kárász József: Egy régi nyár

Dr. Medvigy Endre: Meghitt beszélgetések Nyirő Józseffel

Pósa Zoltán: Egy freskó előzményei és következményei

Rab István: Emléktúra

Dr. Kiss Lajos: Rapszodikus napló (2.)

Dr. Diószegi György Antal: „Kettős kereszt hármas halmon” a Szepességből

Chrudinák Alajos: AZ IRAK VÁLSÁG

Június 27-től Július 6-ig

Szent László napján nemcsak a magyar lovagkor példaképének, mondáink hősének a legnépszerűbb magyar szentnek kalandokban sem szűkölködő életéről készült filmfeldolgozásokat nem láthatja a tévékben a képernyő előtti szórakozást választó, de a csíkrákosi, mondai hagyományokban gazdag történeteken sem okulhat. Pedig Isten kerek esztendejének 52 hetéből a nyárközéphez is, az aratáshoz is már az ősidőktől kultikus cselekmények kapcsolódtak, majd fokozatosan ünneppé nemesedtek. Hogy csupán egyetlen példát említsek gazdag mondakincsünk tárházából, a sok megvásárolt, kosztűmös, amerikai szemétnél biztos izgalmasabb a kegyetlen és féltékeny Zablya Péter története, kinek áldott természetű feleségét Sarlós Boldogasszony mentette meg a tűzpróbától. Szó nincs unalmas ájtatoskodásról, Harry Potterrel is felvenné a versenyt az idegen csábítóra gyanakvó férj látomása a száz meg száz csillagba kapaszkodó angyalok seregéről, amint leereszkednek és rendet raknak a búzában egy éjjel alatt. Persze a mondavilág feldolgozásával akaratlanul is tanulság járna. Hiszen úgy hitték eleink, hogy az arató Szűzanya a fiára hagyta, hogy gyűjtsön és a konkolyt a búzától elválassza.

Apropó konkoly. Ennek kapcsán a címben jelzett időpontban tartott Budapest Pride-ról szólnék. De nem azért, mert szigorú magánéletében valaki ilyen vagy olyan. Nem érdekelne, ha...

Magyarország felszámolása (IV. rész)

Európától sok segítséget nem várhatunk. Ámde, ha bizonyító erővel mutatjuk fel új értékeinket, ha kiemelkedünk a posztkommunizmus zűrzavarából, a jobb minőségű élet mozgóképeivel, akkor felfigyel ránk az újak iránti régi fogékonyságával. S akkor mégsem leszünk felszámolva.

Mi kényszeríti Magyarországot?

Abban az időben, amit tévesen rendszerváltásnak mondanak, vagyis a Németh Miklós– Antall József kormányváltás idején többek szerint lett volna egy lehetőség kiszállni ebből az óriáskerékből. De nem ez történt, hanem még jobban beszíjazták a magyar népet a nemzetközileg forgatott kosarakba. A pénzügyi rendszer változatlan maradt. Most pedig Antall után még szigorúbb.

Ez, ha belegondolunk, képtelenség. Adva van egy szocialista párt, amelyik azzal szerez erős abszolút többséget, hogy legalább egy kis lélegzetvételt ígér a senyvedő népnek, amelyik visszaálmodik valamit, ami soha nem volt és ezzel szemben már akkor drákói megszorításokat jelent be, amikor még le sem ült a székbe.

A restriktív politika már akkor is rossz volt és önemésztő, amikor Békesi László először volt pénzügyminiszter, és most még rosszabb, mert erről a tarlóról már mindent felkórésztak. Mit akarnak még elvenni ettől a néptől?

Az okokat természetesen nem a személyek rosszindulatában kell keresnünk. És még csak nem is az IMF vagy a Valutaalap eleve magyarellenességében, mert ilyen természetesen nincs. Hiszen, ha a magyar pénzügy, a gazdaság lekapcsolódnék erről a programról, akkor, ha volna sem tudna érvényesülni magyarellenességük. Azt kell tehát feltárnunk, mi kényszeríti Magyarországot, hogy rajta maradjon rendszerváltozáson innen és túl? Mi, és miért?

Egy bizonyos: a magyar gazdasági érdek nem. Mióta visszafogás van, a magyar termelés zsugorodik (egy pazarlóan mesterséges fellökéstől eltekintve), az adósság nőttön-nő, a remény a kilábalásra, felvett centenként fogyatkozik.

Újra indult a hisztéria. A roma akármilyen szolgálat, krétakörös kedvencünk, Gulyás Márton, és a teljesen elcelebesedő Novák Péter együttműködésével a piliscsabai C. Tamás hős lett. Őt, szegényt ugyanis megbírságolták a rendőrök, mert kiesett a zsebéből egy zsebkendő. C. Tamás éppen a mobilját vette ki a zsebéből, amikor rendőrök – csak azért, mertcigány – rászálltak. Mivel éppen nem vett részt senki kifosztásában, nem lopott, nem tört fel autót sem, nem is verekedett, így aztán maradt ez a zsebkendős ügy. C .Tamás nem fizette be a büntetést, feltehetőleg leüli a kiszabott összeget. Valóban, ez egy zsebkendőért túlzásnak tűnik. Hogy aztán az ellene folyó, de a jogvédők által elhallgatott büntetőeljárásoknak mi lesz a vége, nem lehet tudni. De vajon miért csinál magának egy rendőrjárőr munkát, vajon miért teszi ki magát a támadásoknak a szegény ártatlan C. Tamás vegzálásával? Vajon miért megy végig egy ilyen eljárás a rendszeren, miért oktalan szabálysértési eljárásokkal piszmog a rendőr?

A kilencvenes évek elején Piliscsabán átlagosan 40 betörés volt havonta. Autókat loptak, verekedtek, sőt még a Piliscsabára költöző egyetemistákat is kirabolták. A piliscsabaiak nem lepődtek meg, amikor kiderült, hogy a megromlott közbiztonságért a felelősöket a Végső utca, Kálvária utca, Új utca környékén kell keresni. A piliscsabai cigányok többsége ugyanis itt él. Még mielőtt felhördülne a liberális olvasó: a közel ezer főre tehető piliscsabai cigányság közül a felelősöket néhány családban találjuk.