Még áprilisban, az orosz hírszerzés módszereiről és rendkívüli aktivitásáról írt a Welt am Sonntag című hetilap a német alkotmányvédelmi hatóság tájékoztatása alapján. A német elhárító tisztek megdöbbentek azon, hogy az orosz polgári (nem katonai!) külföldre dolgozó hírszerzés (SZVR) németországi próbálkozásait milyen rendkívüli naivitással fogadják a megkörnyékezett személyek. A belső elhárítást végző német alkotmányvédelmi hatóság (BfV) véleménye szerint minden harmadik munkatárs a berlini orosz nagykövetségen az SZVR (külföldre dolgozó orosz polgári hírszerzés) által kiképzett hírszerző. A hírszerzőként jelentők egyharmada tehát a németekre dolgozik a diplomata státus fedésében. A feladatuk pedig az, hogy minisztériumi alkalmazottak, alapítványi szakértők vagy politikusok munkatársainak bizalmába férkőzzenek, és belső információkat szerezzenek a német külpolitikáról, gazdaságpolitikáról, uniós ügyekről, a NATO-ról, német hadiipari vagy éppen technológiai cégekről. A németországi hír felbukkanása után cca. két héttel a Magyar Nemzetben napvilágot látott a Jobbik (nevesítve csak, mint Kovács Béla) ügye mint nem érdektelen hír. Mert elindult az eljárás az évek óta megfigyeltről összegyűjtött adatok alapján. A Jobbikot évek óta ugyancsak fedésben támogatók azonnal felhorgadtak. És szokás szerint megpróbálták mellékvágányra terelni a dolgot. Bolgár úr szinte zokogott a fájdalomtól, és bérbetelefonálóival összhangban azt firtatta, hogy merte ezt megírni a Magyar Nemzet. Biztos nem is igaz az egész, csak a Jobbik csodálatos felívelését irigyli a kormánypárti sajtó, azért tálal ki ilyeneket, mert a Jobbik megelőzte az MSZP-t!

A magyar megújulás világpolitikai jelentősége

A legdühödtebb támadások a szétdőlt, önmaga karikatúrájává változott balliberalizmus részéről a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot érik. Ez jellegzetes, sokatmondó tény. A győztes kétharmad teljesen természetesen és törvényesen elkezdte a nemzetépítést. Meglátta ennek elemi szükségletét, a több mint hatvan év óta tartó következetes, gonosz, hatalmi célú nemzet-szétverés elleni fellépés parancsoló szükségszerűségét, a kultúra- és nyelvrombolás berekesztésének a kötelezettségét. Ez történelmi mozdulat, amely különösen itt, benne volt a lelkekben, s amely vágyakat éppen a liberalizmus – szövetkezve a kommunistákkal – törte le. Erről Molnár Tamás, a most elhunyt katolikus filozófus, korunk egyik legmélyebben gondolkodó elméje így írt egyik utolsó művében, Az atlanti kultúra kibontakozásában.

„…Európa másik felének a színrelépése, a maga sui generis történetével és jellemvonásaival, vagy legalábbis sajátos súlyával, amely esetleg képes felébreszteni Nyugat-Európát amerikai álmaiból. E keleti perspektíva visszatérhet az általában vett európai öntudatba: újra teret nyerhet a nemzetállam eszméje, amely most is jelen van a népesség egy lényeges részének fejében. (…) Nem lehet kizárni, hogy a nemzeti és partikularista érzés, amelyet Kelet-Európában sokáig elnyomtak, újraéled és Nyugat Európában is elterjed, ahol nagy, (noha mostanáig csak csendes) többség képviseli.”

Amikor a liberális, nemzetellenes szószólók a kétharmados nemzeti, keresztény győzelem okait kutatják és a kétharmadból következő jogosultságot a régi liberális tételek szajkózásával vitatják, amikor dühödten rontanak neki mindennek, ami nemzeti, ami újjászületés, akkor éppen ezt a történelmi kezdeményezést, ezt az 1956-hoz hasonló nemzeti mozdulatot szeretnék hatástalanítani. A magyar kezdeményezés történelmi jelentőségét akarják elvitatni. A siker tényét bűnné magyarázni. Pontosan azért, mert a magyarság most – hogyan, hogyan nem, éppenséggel egy válsághelyzet kicsinyes zűrzavaraiban a történelmi fősodor élére vergődött. Éppen a liberális dühökből, a vagdalkozások alantas színvonalából látható, menynyire így van ez. Azok a vékony rétegek, amelyeknek minden hatalmuk egy kizsákmányoló nemzetköziségben összpontosult, most elveszni látják ezt a bitorolt, hazug vádakra épült hatalmat.

Havas Szófia

Az MSZP fővárosi képviselője Havas Szófia, Horn Gyula unokahúga, a HVG-ben a következőket mondta: „Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben, zsidókra vadászva.”

1956 kapcsán ennél durvábban nem sérthették volna meg azokat, akik életüket áldozták a magyar szabadságért és az ő hozzátartozóikat, akiket bebörtönzött a diktatúra, akiket egy életen át üldözött. Az 56-os Intézet akkori igazgatója, Rainer M. János azonnal Havas segítségére sietett, mondván: nyilatkozata mögött az a családi tragédia áll, hogy az édesapját – Horn Gyula testvérét – '56-ban gyilkolták meg. Horn Gyula testvérét senki sem gyilkolta meg, egyes kutatások szerint, kissé illuminált állapotban a biciklijéről leesett, s egy orosz tank vagy teherautó gázolta halálra. Az 56-os Intézet akkori igazgatójának, eltekintve attól a valótlanságtól amit Havas Szófia védelmében közreadott, van egy súlyosabb bűne. Kijelentette: lehet a társadalom jelentős többsége által forradalomnak tartott 1956-ot ellenforradalomnak nevezni! Nem baj, ha ilyen vélemények is vannak! A történelemhamisításon ért igazgató intézete 2012-ben felszámolásra került. Havas Szófia a fővárosban az MSZP-frakcióban vígan éli világát. Szerintem nem azért születnek a törvények, hogy azokra egyes személyek esetében fütyülni lehessen.

„Ez egyszerűen érthetetlen. Hogy lehet normális magyar embert arra uszítani, hogy a Habsburg restaurációnak híve legyen, sőt előmozdítsa? Egyébként most zárójelben mondom, amit mondok. Van egy olyan párt, amelynek ez a zászlajára van tűzve. Habsburg restauráció. De így, kifejezetten. És már csinálják neki az ideológiai talaját. Na ki, kitalálja ki, hogy melyik pártról van szó? A JOBBIK ez a párt. Ez bizonyított tény, tehát nem olyan dolog, amit csak sejtünk.

Sztárgyártás

Amerikában látták meg először, hogy a sztárkultuszt, a szórakoztató ipart össze kell keverni a politikával. A politikusokból sztárt kell csinálni. Meg kell tanítani őket sztárként élni, viselkedni és a választókkal el kell hitetni, hogy az a jó politikus, amelyik nagy sztár.

A sztárgyártásban minden együtt van, amire a megbukott liberális, pénzügyi világhatalomnak ma szüksége van a teljes félrevezetéshez. A világsztár természetszerűen szép, okos, gazdag és sikeres. A világsztár csak sikeres ember lehet. A világsztár példakép, mert tud élni, minden vágyát ki tudja elégíteni. Kelet-európai elődje, az úgynevezett „menő” ember, még a tévék előtti időkből csak a szájpropagandára támaszkodhatott. A mai világsztár tulajdonképpen emberfeletti lény. Fenékig üríti a mai nap élvezeteinek poharát. Tudjuk, hány asszonyt, férfit, hány egyneműt, hermafroditát fogyasztott el, hány órát tölt naponta a konditeremben, és mi a hobbija. A világsztár az élet császára, fontosabb ember, mint a politikus. Nem is szólva egyéb mellékszereplőkről, mint a tudós, az író, a felelős vezető.

Orbán Viktor 2014. május 10-én esküvel megerősített beiktatásakor elmondott beszédéből idézünk részleteket

Ha új tatárhad, ha kufárhad

özönli el a tiszta tájat

(…)

te mondd magadban, behunyt szemmel,

csak mondd a szókat, miktől egyszer

futó homokok, népek, házak

Magyarországgá összeálltak…*

Illyés Gyula: Haza, a magasban

Április 6-án a magyar nép döntött. Ezeréves európai államhoz méltó módon, a világban ma elfogadott szabályok szerint. (…) Köszönöm mindenkinek, aki részt vett a választásokon. (…) Évtizedek óta most először az egész magyar nemzet, az anyaország, a Kárpát-medencei magyarok és a Kárpát-medencén kívül élő magyarok is részt vehettek a nemzet közös döntésében. Ezért ez a parlament joggal érezheti magát a magyar nemzet parlamentjének, a kormány pedig joggal fogja magát a nemzet kormányának tekinteni. (…) Köszönöm az anyaországon kívül élő magyaroknak, hogy elsöprő többséggel támogatták a magyar nemzet határok feletti egyesítésére törekvő politikánkat. (…)

A feszültség fenntartása érdem lehet egy regénynél, filmnél, drámai alkotásnál, vagy szexuális aktusnál, de talán kevéssé tűnik kívánatosnak egy politikai párt esetében. A képviseleti demokráciában többnyire azért szavazunk egy pártra vagy szervezetre, mert azt gondoljuk, hogy nekünk, az országunknak, nemzetünknek jót tesznek. Hogy jobb lesz az élet, hogy olyan emberek kerülnek döntési helyzetbe, akik meg akarnak oldani valamiféle problémát, esetleg problémákat.

A Jobbik nevezetű párt azzal került be a magyar közéletbe, azért is szavaznak rá meglepően sokan, mert elővett egy témát, melyet a szocializmus óta nem feszegetett senki. Ez a cigánytéma.

Az euroviziós dalverseny győztese az Ausztriát képviselő Conchita Wurst lett, aki 290 pontot összegyűjtve nyerte meg a döntőt. A Rise Like a Phoenix című dal emellett tizenhárom országtól kapta meg a maximális 12 pontot. A verseny pontos helyszíne a Dánia fővárosában, Koppenhágában található B&W Hallerne a 10 000 fő befogadására alkalmas han-gár, korábban hajógyárként működött. A győztes egy szánalmas figura, valószínűleg egy gátlástalan reklámügynökség terméke a vezeték nevétől (Wurst – magyarul kolbász), s a második nevéig, amely (Conchita) magyarul a női nemi szerv valamilyen becézése. Az eredeti neve „Neuwirt”, ami kb. azt jelenti az „új gazda”. 1998-ban már egy vesztes zsidó férfiból csináltak egy nyerő zsidó nőt, ő lett Izrael bajnoka. 2014-ben újra egy zsidó férfi vesztette el nemi identitását, fülétől a farkáig nővé faragták, műszakállal borították lárva arcát, a rusnya testét drága kelmékbe, aranyba, bársonyba burkolva állították ki, íme ilyen egy Ausztriát képviselő győztes, aki mint énekes nyilván nem állná meg a helyét. Láttunk mi már ilyet, sok újat Magyarországnak nem tudnak mutatni, a kádárista propaganda által megvezetett emberek egy részének megtévesztéséhez, a közvélemény félretájékoztatásához, annak idején azért több kellett, például az idegen fegyverek, mert önmagukban a sajtóban dolgozó és a kulturális életben részt vevő egyenruha fetisiszta értelmiségiek hiába ontották az apologetikus, vagyis befolyásoló, valóságalapot nélkülöző, a kommunista vezetők és azok kultuszait, dogmáit legitimáló, támogató írásokat. Ám a szörnyek évadja a végét járja.

Áder János, köztársasági elnök, felkérte Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, hogy alakítson kormányt. Ez a földindulásszerű győzelem után csak formaságnak, előre látható közjogi aktusnak tűnik. És persze részben az is, de másrészről rendkívül fontos mérföldkő az újkori Magyarország történetében.

Mérföldkő az Európában évtizedek óta példátlan eset, hogy a kormánypárt két cikluson keresztül kétharmados parlamenti támogatottsággal kormányozhat. Ennek a kormányalakítási felkérésnek sok más mellett az európai, sőt az egész Nyugat politikai rendszerét megváltoztatható hatása abban áll, hogy a nyugati képviseleti demokrácia az ún. politikai váltógazdaságot tartja ideális berendezkedésnek és Magyarország most tartósan hátat fordított ennek a rendszernek. A politikai váltógazdaság, tehát hogy két erős párt áll egymással szemben – jellemzően egy jobb- és egy baloldalinak kikiáltott erő – és ezek kiegyensúlyozott hatalmi ereje biztosítja, hogy négyévente váltás legyen, de legalábbis megközelítőleg azonos szavazat jusson mindkét erőnek. Ez a hatalom kiegyensúlyozása, mely az elmélet szerint biztosítja a stabilitást. A stabilitás tulajdonképpen a tulajdonosi réteg érdekeit jeleníti meg, és ezen belül is azt a néhány gazdasági érdekkört szolgálja, akik a mai Nyugat valódi urai.