Ron Werber csapata teljes pályás letámadása elindult. Nincs vesztenivalójuk, így a legaljasabb eszközöket vetik be.

Miközben a MSZP második embere több százmillió forintot rejteget, hamis útlevéllel nyit bankszámlát, feltehetőleg több más baloldali politikussal egyetemben, miközben Zuschlag könyvében lelepleződik az egész bal- és liberális oldal, miközben a Simon-ügy koronatanúja gyanús körülmények között meghal az Index és a Blikk inkább képviselőjelöltek mondvacsinált ügyeivel foglalkozik. A legpitiánerebb, legolcsóbb csúsztatással próbálnak befeketíteni egyelőre csak két Fideszes képviselőjelöltet.

A mai ellenzéki cirkusz és a Monty Python között az a különbség, hogy Monty Python Repülő Cirkuszában öt okos és szellemes ember hülyéskedik, míg az Együtt Kormányváltás Ugrócsoportban egy rakás alkalmatlan hülye okoskodik.

Szegény MSZP-s panaszai

Szombat háromra hirdettük meg a kormányváltást. Ám egyszerűen nem jöttek el a híveink, hiába kampányolt nekünk heteken át Bolgár úr rádiója, a Népszabadság, a Népszava és az ATV. A belső ellendrukkerek szidták is az elnököt, mint a bokrot, hogy Attila csak ott áll a nagy buta fejével, de nem jut eszébe semmi. Ron javasolta a hangosbeszélőt, mert anélkül még egy tisztességeset ordítani sem tud. Kicsit nevetséges – mondták –, az erőltetett ágálása csak nyüszítésnek tetszett, ahogy a kihívást bejelentette. Most mért pont vele állna ki bárki is vitára? Kérdezgették ott nagyon is provokatívan. Attól tartok, a táncoskomikus megpuccsolja. Lehet, még április 6-a előtt, de utána biztos. Attila halott ember, hiába, rá nem kíváncsiak a népek. A salgótarjáni kampányba is bebóbiskoltak a színpadra kiültetettek, zéró lelkesedés volt, valahogy ez a szegény gyerek hiába erőlködik. Ez is baj, meg van nekünk még ezenkívül ez az Apró problémánk: a táncoskomikus, aki ezerrel nyomul, Attila helyére készülődik. Pedig nyugodnia kéne. De nem bír, nem hagyja az idegrendszere, állítják az orvosok.

A fedőbotrány

 – Szatíra directa –

Ez nem évértékelés, mindössze egy egyfelvonásos komédia vázlata, amely véletlenül év végén készült, és meglehet, maga a színpadi mű sose íródik meg, mivel ha a tárgya lelép, vagy netán börtönbe kerül, a színdarab iránt is azonnal megszűnik minden érdeklődés. Ezek után, azt hiszem mindenki előtt világos, hogy a Rózsadomb Géniuszának kormányáról szól ez a kalapálvány. Pontosabban egy kormányülésről, amelyet valamikor november végén, december elején tartottak, vagy nem tartottak, s amelyről egy s más, ahogy az már lenni szokott, kiszivárgott.

Mert Őszöd az, ami ereszt. Őszöd még akkor is ereszt, ha Söjtörön tartják. Mert ha Söjtörön tartják, akkor megyünk és szétverjük egy vacak tojással. Egy jó fülű, jó szimatú szerzőnek, a lenini tükröződéselmélet ismerőjének, a szándékosan és a szándéktalanul kiszivárogtatott dolgokból, valamint a bolsevista embertípus és a liberális jajveszékelés – minden nap holokausztnap – egymásra hatásaiból egy kis fáradsággal össze kell tudnia rakni egy teljes kormányülést. Amit nem is jegyzőkönyveztek, sőt ami meg sem esett. (Ha megfizetnék, valódi jegyzőkönyvet is írhatnék belőle. Nekik csak alá kéne írni.) No, de elég az üres dumából!

A 2014-es országgyűlési választáson számtalan párt indul. Az új választási törvény biztosította lehetőség, hogy egy infrastruktúra nélküli szervezet is elindulhat, kétség kívül demokratikus. 500 aláírást lényegében bárki össze tud szedni és huszonvalahány jelölt felállítása után a szervezetre az egész országban lehet szavazni. Ennél egyszerűbb jelöltállítás is létezik ugyan, de az már valóban a komédia határát súrolja. Angliában a jelöltnek lényegében semmilyen feltételnek sem kell megfelelnie, így az aktuális miniszterelnök mellett a magát Jézusnak képzelő skizofrén és egy nyilvánvaló alkoholista is elindulhat.

A magyar rendszer megváltoztatása elvileg megteremti a lehetőséget, hogy egy új társaság is bekerüljön, hogy most 2014-ben legalább a magja megjelenjen az értelmes és tisztességes baloldalnak.

Találomra is kibökhetünk egy pontot a térképen, vagy ha Kiskunhalason, Baján, Fóton, Pestszentlőrincen, Erzsébetvárosban,Terézvárosban, Lágymányoson, Őrmezőn, Törökbálinton, Vas megyében, Nógrádban, Szabolcsban, Borsodban, Miskolcon megkérdezzük az utca emberét, az MSZP– SZDSZ-koalícióról mi jut eszébe, rövid gondolkodás után visszakérdez: Mit loptak már megint? Panamák, ingatlanügyek, viszkis dobozok, Bajnai, Hagyó, Gyurcsány, Kuncze, Mesterházy, Magyar Bálint, Demszky, Wieszt János neve kerül szóba Simon Gáboré és Zuschlag Jánosé után. Csepelen a lakásmutyik, sikkasztások és milliárdok átjátszása off-shore cég számlájára.

A véres kard

Elhangzott New Yorkban 1986. március 15-én

Vannak ünnepek, amelyekhez voltaképpen nem illik az ünnepi beszéd. Csillagállásuk annyira bele van rögződve a lelkünkbe, hogy elszürkült és fogalmivá csupaszodott nyelvünkkel már jóformán ki sem tudjuk fejezni az irántuk érzett vagy belőlük fakadó indulatainkat. Csak muzsikálni kellene ilyenkor, nagy tüzet rakni, és csöndben kivárni, amíg a lobogás ritmusára a lélek ellejti kultikus táncait.

Március idusa is ilyen ünneppé sűrűsödött immár a mi magyar lelkünkben. Bennünk él az egész történés. Az események dokumentumfilmje bent pereg a belső látásunk varázslatos mozijában. A szereplő személyekkel még kisdiákkori álmodozásaink során azonosultunk, nemcsak az eső ver bennünket ott a Nemzeti Múzeum kertjében, hanem – híven kitartva kamaszképzeteink mellett – sokszor még azok a kihajtott ingű fiatalemberek is mi magunk merünk lenni, akik fent szavalnak a mellvéden. Még a szemünket sem kell behunyni, hogy mámoros boldogsággal osztogassuk a sajtószabadság első zsengéit. Landerer és Heckenast nyomdája előtt. Egy csörgő-zizegő szónoklat annyira otromba lehet eben a meghitt belefeledkezésünkben, mint valami elrontott képaláírás.

Az élet, az emberi élet alapfeltételeinek biztosítása kevés feltételhez köthető. Ezeknél a feltételeknél ma – nehezen magyarázható okokból – előbbrevalónak tartjuk a szórakoztatást, bizonyos kényelmi igényeket és sokszor öncélú mutatók feltornázását. A világ országai hol az egyik, a hol másik feltételt tartják fontosnak. Van, aki az élelmiszerellátást képes jól megszervezni, egyesek a fenntartható gazdasági fejlődésre fektetik a hangsúlyt, megint mások az egészségügyre. Magyarországon a fenti feltételek közül az egyik, a stabil honvédelem hiánya ma égbekiáltó. Ez a mindennapokban egy sokszor hallható mondatban jelenik meg: Annyi mindenre kell a pénz, miért éppen hadseregre költsük el feleslegesen?

Bármennyire is ellentétes alapértékeinkkel, a keresztény ember bármennyire is elutasítja az öldöklést, az egymásnak feszülő csoportok harca, a háború az emberi lét egyik formája. Méghozzá meglehetősen gyakorta előforduló formája. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik a háborúk kitörésének okaival, az ellentétek végletességének kialakulásával és a látszólag értelmetlen pusztítás lélektanával. De valódi választ nehezen találunk az égető kérdésre, és ennek egyik lehetséges, sőt valószínű oka, hogy az élet eme ésszerűtlen jelenségére nincs az emberi elme számára elfogadható általános válasz.

Az ellenség terve: tisztán kiemelkedni a habokból

A magyarság ellensége az a belső, a Kádár– Aczél-korszak nómenklatúrájából és értelmiségi technokráciájából a rendszerváltás előtt, alatt és után kifejlődött, volt ávós családokból összeállt réteg, amely jelenleg minden hatalom birtokosa. Ez az uralom most bajba került, mert az általa kialakított gazdasági és társadalmi rendszernek már nincs honnan és mit rabolnia. A magyarság kimerült és az ellenállásnak olyan formáit alakította ki végszükségben, amely ugyan önmagát is felemészti, de a rendszer fenntartását is lehetetlenné teszi. Elég, ha csak a munkanem vállalásra, az adómegkerülésre és a közönynek és a befelé fordulásnak a borzalmas szokásaira gondolunk. A magyarság hasonló technikával buktatta meg a Kádár–Aczél-rendszert is. Igaz, végső tönkremenése, erkölcsi züllése, önmaga lehetőségeihez képest is műveletlenné válása ebben az önpusztításban kezdődött meg.

Emlékműsor

Csurka István 80. születésnapja alkalmából

Időpont: március 30., vasárnap, 17 óra

Helyszín: Újpesti Polgár Centrum – Újpesti Kamaraszínház

(Budapest, IV. kerület, Árpád út 66; megközelíthető a 3-as metró Újpest-Központ megállójától).

A rendezvényen bemutatásra kerül Pató Róza Ezüst Gerely fődíjjal kitüntetett szobrász- és éremművész Csurka Istvánt ábrázoló bronzplakettje.

Közreműködnek a Magyar Állami Operaház művészei: Bazsinka Zsuzsanna Osváth Júlia-díjas, érdemes művész (szoprán), Sánta Jolán (alt), Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, Berczelly István kiváló művész (basszbariton), Gárday Gábor Bartók–Pásztory-díjas művész (bariton).

Emlékező beszédet mondanak: P. Reisz Pál a Pesti Ferences Templom igazgatója és Medveczky Ádám.