Először egy gyűlés kapcsán, a TV-székház előtt láttam közvetlen közelről Pintér Sándort. Hatalmas tömeg jött el a rendezvényre, Csurka István volt a fő szónok, ám voltak néhányan, akik a szabadság téri TV székházába való betörésre buzdítottak volna, de az Elnök néhány mondata a legvadabbakat is leszerelte, békével, a Szózat eléneklésével ért véget a műsor.

A volt tőzsdepalota, a későbbi TV-székház vaskerítése mögött állt az első lépcsőn, tökéletesen nyugodtan a főkapitány, s a Hazádnak, rendületlenül... felcsendülésekor sapkáját levéve, vigyázzállásba vágta magát. Ez a kép megmaradt bennem, később is, ahányszor csak a neve szóba kerül, ez a kép ugrik be róla azóta is, elsőre. Hiába, hogy attól kezdve, hogy – a Horn-kormány eszdéeszes belügyminisztere – Kuncze 1996-ban felmondott Pintérnek, feltűnően többet rágalmazták, mint dicsérték. Mégis. A nők már csak ilyenek. Emocionálisak.

Csak pislogtok, mint a miskolci kocsonya, mi? Kinek nem tetszett az őszödi beszédem? Ki nem akart engem bevenni az ellenzéki összefogásba? Na, gyertek csak ide, üljetek le most magatoktól, ne várjátok meg, amíg én ültetlek le benneteket! Vagy beálltok és kussoltok, és akkor megússzátok a teljes vagyonelkobzást, kis hűsülés után, mint Zuschlag, vagy úgy jártok, mint ez a hülye Simon.

A korlátlan lehetőségek hazája

Elhangzott a Kossuth Rádióban 1992. februárban

Szomorúan jelentem, amit büszkén is jelenthetnék: utolértük Amerikát. Most már Magyarország a korlátlan lehetőségek hazája. Csak itt most nem kell az a tehetség, ami az Újvilágban annak idején mondjuk egy Edisont fellökött a világhírbe, itt elég az érvényesüléshez egy szakadt ejtőernyő, amellyel a korlátlan felelőtlenségű elvtárs a leninszagú-hagymaszagú pártbizottságból átpottyant egy szakemberségbe. És ha közben, mellesleg, milliókat vagy milliárdokat sikerült „újszerű vállalkozási formák” címszava mögött a saját zsebébe átgyömöszölnie, és ezért netán még véletlenül nyilvános leleplezésben is részesült, netán még valamilyen bágyadt bírósági eljárás is indult ellene, sebaj, itt most egyetlenegy eljárás sem fejeződik be ítélettel, mert mindig meg lehet találni azt a reformkommunista cikkelyt, aminek alapján felmenthető a síboló.

Mialatt Európa-szerte deportálták a zsidóságot, addig a Horthy Miklós vezette Magyarország, míg rendelkezett szabad döntésjoggal, a zsidóság megmaradásának bástyája volt. A függetlenségét elvesztő Magyarország 1944. március 19. után már nem tudta megvédeni állampolgárainak életét.

Az izraeli nagykövet szerint nem a politikusok, nem a zsidók hanem a magyar nép megjelenése fontos a holokauszt 70. év­fordulója alkalmából rendezendő eseményeken. Az a fontos, hogy emlékezzünk azokra, akik az életükkel fizettek azért, mert zsidónak születtek. A Jerusalem Postnak azt nyilatkozta: a magyar zsidó szervezet annak ellenére hozta ezt a döntését, hogy a magyar kormány békítő üzenetet küldött a zsidó közösségnek.

Bajnai Gordon, pontosabban Hyppolit az IMF ügyeletes főlakája benyújtotta élete utolsó költségvetését

Képeztem egy szót a holokauszttagadás mintájára. Banktagadás. Éppen azért, hogy a két fogalom szoros összefüggésére rámutassak. A holokauszt tagadását egyes nyugati államokban törvény tiltja, és kutatását is büntetik. A Holokauszt-őrök, mert ilyenek is vannak, nemcsak Koronaőrök, mindent elkövetnek, hogy ellehetetlenítsék politikai és gazdasági ellenfeleiket. A minap bevittek a bíróságra egy 95 éves volt csendőrtisztet az 1942-es újvidéki vérengzésekben való részvétel vádjával, valójában pusztán azért, mert csendőrtiszt volt. A holokauszttagadás őrei erejüket fitogtatják.

Ha jól körülnéz az ember, azt látja, hogy voltaképpen nem is elsősorban a holokausztról van szó, hanem a hatalomról. Ne kerüljenek irányító pozícióba olyan emberek, akik nemzeti megmaradást, megújulást, valódi változást akarnának, és működésük – összefoglalva – a bankhatalom megszüntetését eredményezhetné. Tehát nem egy történelmi állítás megőrzéséről hanem egy mai, tényleges hatalom fenntartásáról van szó. A bankok jelenlegi hatalma, az IMF gyenge országok fölötti hatalma egy végletességig kiterjesztett mítoszon alapszik.

Józsa István, az MSZP energiapolitikusa

Józsa István. Én vagyok az első független nukleáris szakértő az országban, 1990-ben alakítottam erre egy céget. Valóban szépen fejlődtünk, a Horn–Kuncze-kormány idején vetettünk, aztán jött az aratás, a következő évben már közel egymilliárd forintos árbevételt realizáltunk. A szakértelmem nem bolsevista trükk. Nincs takargatnivalóm. Összevissza keverik a dolgokat. Mé’ baj az hogy 42 százalékban tulajdonosa vagyok egy cégnek és kinek fáj hogy 2002–2010 között 6600 millió forint értékben kaptam megbízást a Paksi Atomerőműtől? A maradék tulajdon, az 58% meg a társamé. Ő az igazgató, na és? Kinek nem tetszik ez? Egyébként sincs semmi köze a társamnak meg nekem sem a politikához, hát ő csak a fővárosban volt valami képviselő. Én meg csak itt vagyok a Parlamentben. Mi közöm lenne nekem a politikához? Ki meri azt állítani, hogy összefonódás lenne itten az én gazdasági életem meg a mi politikánk között. Milyen gyanú? Rongyos hatezerhatszázmillió ficcs? Mi? Az maguknak sok pénz? Lári-fári vagy Feri.

„Minimalizálni kell a kárt a kampányra való tekintettel” – tanácsolta Ron Werber az MSZP elnökhelyettesének lebukásával kapcsolatban. Simon Gábor a Gyurcsány–Bajnai-kormányban államtitkár volt, az MSZP-ben pedig a választmány elnöke lett.