Az április 6-i homogén választási térkép, ahol az egységes narancssárga mezőn csak egy-egy légypiszoknyi vörös folt jelezte, hogy a Fideszen kívül még mások is indultak az Országgyűlési választásokon, eleddig ismeretlen dimenziókat nyit meg a magyar közéletben. Ezek az új dimenziók a most újra kétharmados vagy majdnem kétharmados (Ezt lapzártakor még nem tudjuk) hatalomnak nem csak lehetőséget, de hatalmas felelősséget is jelentenek.Hogy a magyarság megérezhesse, és birtokába vehesse a magyarlényegű, de modern társadalmi tér előle eleddig eltagadott és természetesen elzárt dimenzióit, ahhoz a kormánynak a már elkezdett hatalmas munkát folytatnia kell.

Konkrétumkeresők

A választási küzdelem hónapjaiban, majd a kormányprogram vitája során is az volt az ellenzéknek, azaz az MSZP-nek és fiókpártjainak, az LMP-nek és a Jobbiknak az egyöntetűen hangoztatott fő vádja a Fidesz párt-, majd kormányprogramjával szemben, hogy nem elég konkrét. Kicsit kifigurázva az, hogy nem közli a tervszámokat. Mennyivel akarja a saját négyéves terve idején az építőipar teljesítményét növelni, mennyivel a tejtermelését és menynyivel a könyvkiadásét. Ennek egy oka volt: nemhogy nem akarták, valójában nem vehették tudomásul, meg sem hallhatták, hogy a kétharmados győzelmet aratott párt nemcsak az utolsó nyolc évet törli el, s azt még adott esetben meg is torolja, hanem az egész rendszerváltási húsz évet, mindenestül, benne a maga négy év kormányzásával. Mert történelmi kényszernek, megalkuvásnak, rossz paktumsorozatnak tartja. Mert új rendszert akar.

"Kellő alázattal és méltósággal, ahogy illik hozzánk, mondjuk ki, minden kétely és bizonytalanság eloszlott: győztünk!" - jelentette ki Orbán Viktor április 6-án este Budapesten.

Orbán Viktor arról számolt be, hogy az eredmények tudatában első útja Szabad Györgyhöz, az első szabadon választott magyar parlament elnökéhez vezetett. Ugyanis ez a választás egy szabad országban történt – szögezte le. A személyes tiszteleten túl fontos, hogy megköszönjük az előttünk járó nemzedéknek, hogy lehetővé tette, hogy ma szabad országban választhassunk – emelte ki. „Köszönjük meg szüleinknek és nagyszüleinknek, hogy kibírták a kommunizmust, és 1990-ben megdöntötték azt” – fogalmazott.

Orbán Viktor a külhoni magyarok első lehetőségét a szavazásra „a mai nap legfontosabb és legfelemelőbb tényének” nevezve, hangsúlyozta: „hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy hagyta, hogy ez megtörténjen”.

Ez a választás évtizedekre határozza meg Magyarország és a magyarság jövőjét. Április 6-án tehát nemcsak arról döntünk, hogy a Fidesz folytathatja-e a megkezdett és komoly részsikereket felmutató munkát, hanem arról is, hogy Magyarország képes-e a XXI. században fennmaradni. Hogy a magyarság képes-e az előttünk álló világméretű átalakulásokat túlélni.

Talán Ukrajna esete és közelsége érzékelteti a leginkább, hogy a látszólag kisszerű politikai csatározások eredménye milyen drámai lehet. Ukrajna az összeomlás szélén áll úgy, hogy területének egy jelentős részét egyik napról a másikra elvesztette és még további veszteségek is elképzelhetőek.

Dúlnak a mocskos ütközetek. A feketeöves elvtársak előszeretettel kampányolnak európai elkötelezettségükkel, a ruszki fegyverek által biztosított hatalomgyakorlók, mint a demokrácia bajnokai, a zabrált zsidó tulajdonban pöffeszkedő ávós dinasztiák tagjai és tolvaj kiszfunkcionáriusok ágálnak sebtiben ácsolt színpadokon, és újra akasztásokról álmodnak. De szép is volt, amikor a nagypapa a börtön udvarán azt hörögte: lassabban Bogár. A körömletépők, az Aprók a Bauerek, jönnének vissza megint hazudni reggel délben meg éjszaka, színlelni aggódó honatyát.

Elfogult vagyok, és erre nem kell semmiféle mentség. Nem akarom az objektívet játszani. Ám a hamis lelkesedőkkel sem szeretnék egy platformra kerülni, mert nincs annál lehangolóbb, mint mikor a nagy érzelmeket már nem képes a toll követni, s üres frázisok pufogtatására vetemedik az ember.

Tehát annak idején, amikor a Hősök terén hallgattam Orbán Viktort, fiatalabbnak gondoltam, olyan Gábor fiam korúnak, talán ezért ismeretlenül is féltettem, mert úgy éreztem, hogy egy gyerekembert kihasználnak, saját érdekeiknek alárendelnek sokat próbált politikai szerencsevadászok. 1989-ben nekem úgy tetszett hogy, ha úgy alakul, ezt a gyerekembert minden ovábbi nélkül odadobják az orosz tankok elé barikádnak. Közben imponált is a bátorsága.

Április 6-án lényegében minden szavazat elvész, amit nem a Fideszre adnak. Ez a kissé vaskos kijelentés nyilvánvalóan magyarázatra szorul.

2010-óta a Fidesz–KDNP által kialakított közjogi rendszer az ellenzék és az ellenzék egyes meghatározó háttéremberei, baráti és szerelmi kapcsolatai által külföldi „szaktekintélyek” kereszttüzébe került. A Budapesten fogalmazott, de Washingtonban és Brüsszelben artikulált elítélő nyilatkozatok elsősorban a demokráciát féltették.

2006-ban, amikor verték az utcán az embereket, akkor nem sérült a demokrácia, most viszont, hogy a kétharmad kihasználja a kétharmad adta lehetőségeket mindenki az amerikai alkotmányjog egyik kedvenc kifejezését, a fékek és ellensúlyok rendszerét látta megszűnni hazánkban. (Az más kérdés, hogy a korábbi magyar alkotmányban sem volt szó erről a tipikus angolszász jogintézményről.)

Az állami szintre emelt bűnözés nem állt messze a munkásmozgalom modern kori történetétől.

A bolsevikok megjelenésével tulajdonképpen a mozgalom lényegi elemévé vált. Az internacionálé hatodik sora, nemcsak azt jelentette, hogy mindent, ami a múltban értéket képviselt – különös tekintettel a középosztályra – el kell pusztítani. Hanem azt a kevéssé hangoztatott tényt is, hogy a bolsevikok, leszármazottaik, utódszervezeteik, külföldi fiókszerveik a múltat rendszeresen, idővel újra és újra eltörölték.

Gyurcsány és Bajnai tulajdonképpen arculcsapása a nemzetnek

Ez majdnem kizárólagosan magyar sajátosság. Csak itt, ebben a kettészakadt társadalomban alakult ki egy olyan réteg, amely a fizetőképesség fenntartásából, a mókuskerék forgásából él. Nem is rosszul. Az a magyarországi, elsősorban idegen szívű „elit”, amelyiket a szocialistának mondott MSZP és a liberálisnak mondott SZDSZ képvisel, pártként az Országgyűlésben teljes létezését a nemzetközi tőkének való megfeleléshez kötötte. Teljesen elszakadt a nemzeti létezéstől, egyetlen érdeke van: fizettetni a kamatot a magyar néppel és megmaradni a nemzetközi tőke bizalmában.

2009 telén, bő egy évvel a választások előtt sokan várják tőlünk is ma már, hogy nevezzük meg pontosan az államcsőd idejét, napját, óráját. Az államcsőd fogalma ugyanis bekerült a közbeszédbe, sőt az állami kommunikációba is. Az sincs kizárva, hogy ez is, mint az őszödi beszéd, Gyurcsány és körének szándékai szerint került be a főáramba. Ha sokat beszélnek róla, gondolják ők, elbagatellizálódik, és amikor beüt, azt mondja a közönség: na végre. És Gyurcsány marad. Ha el tudják húzni az időt még egy-két hónapig, akkor lesznek előttünk csődbe bukó országok, és meglesz a felmentő hivatkozás. Nagyon valószínű Ukrajna lerobbanása, példának okáért. Ott már megindult a lázadozás is, az embereket az éhség kergeti az utcára. Egyelőre médiumaink nem adnak erről elég hírt, de majd ha a saját csőd is napi valóság lesz, riogatni fognak az ottani véres eseményekkel. A fő céljuk természetesen az, hogy a 2010-es választásokig húzzák ki az IMF-kölcsönnel, és az ország az új választásokon győztes kormány alatt omoljon össze. Ez azonban még idestova másfél év. Nem bíznak benne. Már nem bíznak semmiben.