Bár a Szovjetunió, az USA és Anglia, mint három egyenrangú fél 1942-ben katonai szövetséget kötött, a Szovjetunió a világháborús szövetségben 1943-tól – Sztálinnak köszönhetően – mégis irányító szerepre tett szert. Az éles szemű diktátor kiemelkedő intelligenciáját, roppant hatalomvágyát szokás emlegetni, de valahogyan jellemezni kellene azokat a nyugati szövetségeseket is, akik már az első, Sztálin, Roosevelt és Churchill részvételével lezajlott személyes találkozón képtelenek voltak az angol–amerikai ellentétet félretenni, amit állítólag Dzsugasvili észlelt, kihasznált és így rendre érvényre juttatta akaratát. Annyira bedőlt például egy évvel később Churchill Sztálinnak, hogy Moszkvával „gentlemen’s agreement”-et kötött arról, hogy milyen mértékben érvényesítheti a Szovjetunió a délkelet-európai országokban a befolyását. Igaz, azt is mondják, hogy Churchill a háború utolsó napjaiban arra akarta rávenni Eisenhowert, hogy siessen, még a Vörös Hadsereg előtt foglalja el Prágát – mit ad Isten, tervét leszavazták, de ettől függetlenül már Jalta előtt beteljesedett Közép-Európa sorsa. Hiába aggasztotta a 6,5 millió szovjet katona európai jelenléte Angliát és az USA-t, a szovjetbarát rezsimek győzelmét jól előkészítették a helyi kommunista káderek. Minden megszállt országban hasonló taktikát alkalmaztak, előbb egyesítették az ellenzéki erőket, majd kiszorították a kommunista párt ellenfeleit, bekebelezték a szimpatizánsokat és leszámoltak az ingadozókkal. A nyílt kommunista hatalomátvétel beteljesedett – írják a történelemkönyvek. De hol voltak azalatt az idő alatt a nyugati hatalmak titkosszolgálatai, mialatt megszilárdították helyzetüket a kommunista erők? Hogyhogy nem igyekeztek hírszerzési pozíciókat szerezni a Szovjetunió által megszállt országokban?

A módszer nem ismeretlen, de csak a magyar társadalom idősebb, érdeklődőbb generációja előtt. Ők még élénken emlékeznek arra, hogy volt már itt egy apró, tizenvalahány százalékos párt. Attól tartunk, hogy a középkorúaknak is csak dereng valami. A fiatalabbak pedig nem tudják, mi a pálya, mert az elvtársak a történelemtanítást felesleges úri huncutságnak, polgári csökevénynek minősítették éppen az apró párt felívelésének évtizede idején, történelemhamisításban utaztak inkább. Megjegyezzük, ők azóta is hazudnak rendületlenül. Ezért van az, hogy amit és ahogyan meg kellene látnia, észre kellene vennie magától annak, aki 1990 körül született, nos, arról mondjuk meg őszintén, az érintettnek lövése sincs. Honnan lenne?

A lengyel Belbiztonsági Ügynökség különleges egységei letartóztatták az oroszbarát Változás párt (Zmiana) vezetőjét, Mateusz Piskorskit. Házkutatást tartottak a párt irodájában és a tagok otthonában. A lengyel politikus a jobbikos Gyöngyösi Mártonnal is találkozott. Ez az ügy is jól mutatja, amire már korábbi elemzéseinkben felhívtuk a figyelmet: az európai populista és radikális jobboldal egy része a Kreml-közeli körök befolyási övezetévé vált, ami egyre több európai kormányzatot sarkall aktív válaszlépésekre.

Kairó a maga 20 milliós lakosságával akár impozáns város is lehetne. De nem az. Kairóban minden félig van kész. Befejezetlen házak, befejezetlen utak, kiszállított, de fel nem állított villanyoszlopok, félig elkészült parkok, megalomán félig kész építkezések. A láthatóan évek, évtizedek óta befejezetlen építkezések lehangoló képét tovább rontja a mindent elárasztó szemét. Pillepalackok, nejlonzacskók, és papírszemét fed mindent. Utat, folyót, parkot, sivatagot. Kairó nem azért ilyen lehangoló, mert valami szörnyű szegénység tombol Egyiptomban, bár nyilván a szegénység is közrejátszik, hanem azért, mert a szemét az ott lakókat valójában nem zavarja. Drága autókkal állnak a félkész épületek alatt üresen álló, épphogy kikotort és szeméttel gazdagon behintett „garázsokban”. De talán az egészen sajátos világlátás legkifejezőbb megnyilvánulását a piramisoktól nem messze láttam: Egy út menti közparkban városi kertészek éppen bokrokat vágtak formára, közben pedig locsoltak a 38 fokos melegben. A kertész vidáman locsolta a gyepet és a legkisebb mértékben sem zavarta, hogy egy hazai szeméttelepnek is becsületére válna az a zacskó- és palackmennyiség, mely az éppen ápolt parkot borítja.

Haraszti: Együtt kell működnie a baloldalnak a Jobbikkal

SZDSZ+Jobbik –Összenő, ami összetartozik

A centrális erőtér lényege, hogy az ellenzék pártjai – a baloldal és a Jobbik – jó eséllyel egyetlen kérdésben sem fognak össze, és ennek köszönhetően „az idők végezetéig” marad a jelenlegi aránytalan választási rendszer és a Fidesz ebből következő túlhatalma – mondta az ATV Szabad szemmel című műsorában Haraszti Miklós egykori rendszerváltó ellenzéki, az SZDSZ egyik alapítója, az EBESZ volt médiabiztosa.

Haraszti szerint az ellenzék helyzete a jelenlegi választási rendszerben reménytelen, ezért javasolta nemrég a 168 órának adott nyilatkozatában, hogy a Fideszen kívül az összes politikai erő – tehát a baloldal és a Jobbik együtt – közösen szorítsa rá a kormánypártokat egy arányos választási rendszerben lebonyolított voksolásra, ha pedig ez nem sikerül, közösen hirdessenek bojkottot.

Vona Gábor elérte, amit akart. Megbízható emberekkel vette körül magát és a hétvégi kongresszuson az elnökségből kipucolta ellenfeleit. Vona terve, hogy 2018-ban legyőzi a Fideszt, ugyan így sem reális, de kétségtelen, hogyha be tud állítani maga mögé jelentős támogatókat, például Simicska Lajost, akkor sok szavazót elvihet a Fidesztől. A kormány és a Fidesz ellen körvonalazódó újabb amerikai offenzíva is azt célozza, hogy 2018-ban egy sok hasonló méretű pártból álló országgyűlés álljon fel, ahol a Fidesz lehet ugyan a legerősebb, de egyedül nem tud kormányozni. Ehhez kapóra jöhet a középpártosodó Jobbik.

A proletárpárt Vonának arra kell, hogy megakadályozza vele a magyar kibontakozást. A kibontakozás megakadályozásához mindig valamilyen proletárpártra van szükség. Ha a baloldali proletárpárt ma lehetetlen, csinálnak jobboldalit. Ha nemzetközi proletár internacionálé nem lehetséges, barkácsolnak nemzetit, magyart, majdnem ősmagyart. (…) A Jobbik-veszély lekicsinylése: altatás. A Fidesz jelenlegi fő ellenfele a Jobbik. A csorda gyűlöli őket, a csorda gyűlöletét minden oldalról szítják, és a szavazatrablás hangneme a Fidesz-ellenesség.

Ortega y Gasset 1930-ban megjelent nagy hatású műve, melyet sokat hivatkoznak a jobboldalon, de melyet annál kevesebben olvastak, leírta az elmúlt évszázad egyik legfontosabb folyamatát. A tömegember mindent elsöprő évszázados előretörése egy a nyugati civilizációban eleddig ismeretlen jelenséget hívott életre: Az „egész világ” máskor a tömeg és a kivételes, másszerű kisebbség szoros egysége volt. Ma az egész világ a tömeg egymaga. Ortega ténymegállapítását sokféleképpen magyarázzák, attól függően, hogy a tömegideológiák melyik oldaláról közelíti meg a minősítő. Van, aki elitista, meghaladott elméletként értékeli és van, aki a korábbi világok magasabbrendűségét, jobbságát kívánja igazolni Ortegával.

Trianon 96

Az 1920. június 4-én igazságtalanul megcsonkított Magyarország határain kívül rekedt 3,3 millió honfitársunk, akiknek lélekszáma ma már alig haladja meg a 2 milliót. Vajdaságban csupán 250 ezer, Kárpátalján jóindulattal 150 ezer magyar él. A magyar népesség egyre fogyatkozik határainkon kívül és belül, a tendencia megfordítására nem sok időnk maradt. Az elvhűség és a boldogulás sokszor nem könnyen összeegyeztethető. Szomorú, de a többség számára előbbrevaló az anyagi érvényesülés, mint hogy gyerekeket vállaljon, magyar iskolába írassa őket és mindenáron a Kárpát-medencében találjon megélhetést. Hibáztathatnánk is ezért a hozzáállásért határon túli honfitársainkat, de a csonka hazában nem ugyanígy gondolkodik a többség?