„Európa most tart ott, ahol legalább egy éve már lennie kellene” – mondta Orbán Viktor a brüsszeli EU-csúcs utáni sajtótájékoztatón, mivel végre kimondták az uniós állam- és kormányfők, hogy Európa külső határait meg kell védeni, a migránsok tömegét meg kell állítani és a schengeni megállapodást teljes körűen mindenkinek be kell tartania.

Az elmúlt héten a magyar miniszterelnök először a Parlamentben mutatott irányt azzal, hogy elrendelte a műszaki határzár megerősítését és újabb határzár építéséhez szükséges kapacitások előállítását. Ezt követően Prágában, Moszkvában, majd Brüsszelben állt ki a magyar érdekek mellett. Egész héten hallhattuk a fanyalgást, hogy a bolgárok nem fognak egyetérteni a visegrádiakkal Prágában, hogy Orbán csak kötelező vizitre megy Putyinhoz, hogy a V4-eknek úgysincs súlya Brüsszelben. Aztán csak teljesült mindenhol a magyar akarat.

A tartalomból:

A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA

A kommunizmus fekete könyve (Le Livre noir du communisme) 1997 novemberében jelent meg, azonnal hatalmas vitát kiváltva mind történészi, mind politikai körökben. A könyvben Stéphane Courtois felveti a kommunizmus nürnbergi perének kérdését. A könyv szerint a kommunista államok valóban kimerítették mind az emberiesség elleni bűntett, mind a háborús bűntett, mind pedig a béke elleni bűntett fogalmát. „Miért használjuk ezeket a kifejezéseket csak a nácizmus áldozatai kapcsán”?

Merkel Politik ist ein Desaster, azaz Merkel politikája egy katasztrófa írja a ma 70 éves die Zeit egyik kommentelője. Az újság több cikkében foglalkozik a V4-gyel, s nem elsősorban a visegrádi országok együttműködésének jubileuma alkalmából, melyen részt vett a bolgár és a macedón kormányfő is. A prágai csúcsra kedden jöttek össze és csütörtökön lesz a brüsszeli csúcs. Az EU omladozik, írja a német hetilap levelezője egy német polgár, s aggódik, hogy ez a német politika még majd összehozza Franciaországot Oroszországgal, és a kelet európai országokat szükségképpen visszalöki a putyini érdekszférába.

Egy hosszú fehér comb egy nyugágyon, a Szent István gőzös fedélzetén, 1956 nyarán, amint a ragyogó napsütésben Bécs felé szeli a habokat velünk, írókkal. Az Íróhajó.

Ötvenhat nyarán, a nyitás jegyében több egymást követő kirándulást szerveztek a budapesti értelmiség, a művészek és írók számára Bécsbe. Ausztria 1955-ben szabadult fel, vált semlegessé, s a vasfüggöny még le volt eresztve, de hírek azért érkeztek odaátról, hogy rövid egy év alatt is micsoda fejlődés indult meg az irigyelt császárvárosban. Közembernek kijutni Bécsbe egy hajón? Szinte érthetetlen ajándék volt ez. Számomra és több nemzedéktársam számára egy bizonyos számú megjelent írás, novella, költemény, s végeredményben az Írószövetség, még pontosabban – csakhogy ezt akkor még egyáltalán nem láttam ennyire tisztán – a szervező hatóság, pártközpont és a belügy jóindulatú hozzájárulása kellett a hajóra való felkerüléshez. Rangot jelentett Pesten. Szó, ami szó, felkerültem a hajóra, soron kívülien és jutányosan. Mint fiatal író, aki még nem tagja az Írószövetségnek, de az lesz, mert be van adva a kötete, és minden hónapban megjelenik egy-egy novellája az Új Írásban.

A V4 országok kormányfői elfogadták a Prágai Nyilatkozatot, amit csütörtökön Brüsszelben az uniós csúcson terjesztenek majd elő. A nyilatkozat két fontosabb kérdést érint: az Európába tartó migrációs hullám és a Brexit kérdését.

Amikor én még kislány voltam az általános iskolában naponta hat óránk volt, utána egy óra szolfézs, valamit bekaptunk ebédre, délután edzés majd hetente kétszer a felső tagozatban irodalmi szakkör. Mikor és hol írtunk leckét? Mikor és hol tanultuk meg a verseket, színdarabokat, amelyeket előadtunk? Mikor és hol írtunk olvasónaplót vagy kötöttünk mosdókesztyűt? A maradék időben, otthon. Volt, aki napközis volt, de akinek nem dolgozott az édesanyja az is egész nap el volt foglalva és csak késő délután mehetett haza, pont úgy, mint a napközisek. Mostanában hallom a panaszt, hogy a másodikos gyerek túl van terhelve, mert a 48+17 összeadását sem tudják a gyereknek megtanítani a számtan óra alatt, sem fejben, sem írásban. Nem túl magas és felesleges követelmény ez számítógépes korunkban, hiszen minek akkor a gép?

Az „átkos Horthy-fasizmus” óta nem volt olyan nagy a tanárok anyagi megbecsültsége, mint manapság, az elmúlt napok tüntetéseit szervezőkben azonban ez is csak úgy csapódott le, hogy Klebelsberg Kunót leantiszemitázták. Jól jellemzi ez őket. Tanárok által szervezett demonstráción talán elvárható lenne az emelkedettebb, a diákok számára példamutató stílus, ehhez képest mérhetetlenül primitív beszédeket és rigmusokat lehetett hallani szombaton, a Kossuth téren. Azonban mit várjunk azoktól a pedagógus szakszervezetektől, amelyek Galló Istvánnétól kezdve hemzsegnek a liberálbolsevik elemektől? Elvileg a közoktatás sérelmei miatt jött létre a hétvégi megmozdulás, mégis alpári stílusban beszéltek a kormány tagjairól – akikkel egyébként meg akarnak egyezni – ment a trafikmutyizás, a termőföldezés, a devizahitelezés, a quaestorozás. Egy egészségügyi dolgozó rasszizmusról és diktatúráról rikácsolt, hiába tüntethetett sértetlenül a Parlament tövében, a tanárok színpadán. Az emelvény előtti tömeg se volt semmi, a „Ki a papokkal az iskolából!” feliratú tábla a legsötétebb rákosista felvonulásokat idézte a ’40-es évekből. Kormányellenes tüntetés volt ez a javából, csak éppen pedagógusokkal.

Az ATV műsorait a súlyosan elfogult szemlélet jellemzi. Műsorvezetői a bukott libertarianizmus elkötelezettjei. A libertarianizmus vagy libertarizmus a liberalizmusban és az individualista anarchizmusban gyökerező politikai ideológia, mely ellenez minden korlátozó törvényt. A szexuális abnormalitások és a drogok dicsőítői, a kötelező katonai szolgálat, az állam az egyház, a hagyományos család ellenzői. Nem is akarnak objektívnek mutatkozni. Annak ellenére, hogy a csatorna rendre szervez olyan műsorokat, melyekbe behívják a jelenlegi kormányzópárt egyik-másik politikusát, illetve a kormányzópárthoz közelállónak sorolt szereplőket is. Így szerepel a csatornán rendszeresen Csintalan Sándor mint fideszes, ami mondjuk meg őszintén komikus, akkor is, ha a Fidesz néppárt. Ez az általunk kifogásolt, legutóbb látott műsor, egy fikarcnyit sem felelt meg a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének.

Ugyanezen címlapon vázoltuk fel elsőként még októberben, a Jog és Igazságosság győzelme után, hogy Budapest és Varsó között újszerű együttműködés alakulhat ki. Egy eddig nem látott lehetőségben bizakodtunk, remélve, hogy a menekültválság következményeként szorosabban együttműködő V4-ek közül a legnagyobb népességű, gazdasági és katonai erejű Lengyelország, valamint a legstabilabb és legprogresszívabb politikai vezetésű Magyarország irányításával egy majd 70 milliós tömb jöhet létre Európa szívében. Reményünk azóta valósággá vált, ezer éves barátságunk hétfőn újabb megerősítést nyert politikai szinten, amikor hazánkban járt a lengyel miniszterelnök asszony, Beata Szydlo.