Az MSZP–SZDSZ üvegzseb programjának elfogadása után hatványozottan folyt az ország kirablása. Több mint 2 milliárd kenőpénz balliberális zsebekbe.

A nagy csalások nevezetes évtizedéről a Profil c. osztrák lapban megjelent, hogy egy korrupciós ügyből származó korábbi juttatást, 11 millió eurót az MSZP és az SZDSZ „8:3 arányban” osztott szét.

A nevezetes évtized kezdetén, 2002-ben, – véleményünk szerint –, külföldi beavatkozással az MSZP–SZDSZ-kormánykoalíció nyerte a választásokat. A segítség egyebek mellett abban is állt, hogy a Transparency International (egy korrupcióellenes nemzetközi szervezet) 2002-es jelentése szerint hazánk a világranglista 33. helyére csúszott le Malajzia mellé. Az Európai Unió országértékeléseinek is visszatérő kritikája volt a közélet „tisztátalansága”. Tehát az előző kormányt nemzetközi segítséggel, híreszteléssel, hecckampánnyal keverték gyanúba, és ugyancsak nemzetközi segítséggel ültették fel a balliberálisokat a bakra.

Hamis vagy minimum téves az az állítás, mely szerint a vasárnapi boltzárról szóló törvényt a kormány azért helyezte volna hatályon kívül, mert megijedt az MSZP várható sikerétől. Tudniillik ez a népszavazás, nagy valószínűséggel állítható, nem lett volna érvényes. Ám a Fidesz talán felmérte: a vasárnapi nyitva tartás mellett érvelve mégis elég sokan szavaztak volna egyszerűen azért, mert a szerzett joguktól való megfosztásként értékelték a bezárást. S mivel a kormányon lévőnek akceptálnia kell a vele egyet nem értő állampolgárok akaratát is, saját pártpolitikai érdekét félretéve, a koalíciós partnerrel való esetleges konfliktust is vállalva, tette amit tett. Felötlik a kérdés, milyen indok szólt a boltzár mellett: A kisebb, saját tulajdonban lévő üzletek helyzetbe hozása, amelyek elől a multik igencsak elszívták a levegőt? Vagy hogy legalább a hetedik napon tudjunk megpihenni, ebben az eszelős forgatagban? Nem tudjuk.

avagy miért nem számolunk le a terrorizmussal

Hogyan képzelhető el, hogy a világ legfejletlenebb, legszegényebb régióiból az egész világot fenyegető terrorszervezetek jönnek létre újra és újra? Miért impotensek a titkosszolgálatok és a rendvédelmi szervek? A fenti kérdésekre sokféle válasz adható. Azonban ha ezeket a válaszokat tovább boncolgatjuk, újabb és újabb kérdéseket teszünk fel, akkor végeredményben egy végső válaszhoz jutunk. Ez pedig a következő: Mert valójában senkinek sem érdeke, hogy megszűnjön a terrorizmus.

Követte-e erkölcsi emelkedés a szabadság megszületését? Erősebb-e az összetartozás érzése a nemzetben és mélyült-e az egymásért való felelősségvállalás tudata? Terjed-e az igazságosságra és méltányosságra való törekvés igénye? Igyekszik-e birtokába venni a nemzet a múltját és hagyományait, építi-e a jövőt magának szilárd elhatározással, avagy csak a jelen pillanatnak él, kiszolgáltatva a rövidtávra szóló igénytelenségnek?

Mottó: Minden korrupciót elítélek (amiben nem vagyok benne)!

Azt követeli a „Százezren a civilek százmilliárdjáért” nevű Facebook-csoport, hogy a Magyar Nemzeti Bank a nyereségéből még az idén 100 milliárd forintot csoportosítson át a nem általa létrehozott civil szervezetek támogatására – írja a hvg.hu. A magyar civil szektor döbbenettel és felháborodással figyeli, hogy a Magyar Nemzeti Bank a működése során keletkezett nyereségből 250 milliárd forintot juttatott három, maga által létrehozott alapítványnak – idézi a portál a civilek felhívását.

Most telt be a pohár. Döntöttem, nem veszem meg többet azt az újságot, amit még a nagyapám is olvasott minden áldott nap. Elegem van. Hogy miért pont ezen az íráson borultam ki? Magam sem értem, tekinthetném a cikket szokásos fizetett propagandának. És mégis valahogy az a romlottság, amilyen módon megpróbálnak hülyére venni, az bőszített fel. Milyen mély álnokság kell komolynak tetszően hivatkozni egy olyan, az 1980 és 2000 között születettek körében végzett „nemzetközi „kutatásra”,melyet a brüsszeli Foundation for European Progressive Studies (FEPS) és az amerikai Global Progress, az AudienceNet közvélemény-kutató megtévesztés céljából fizet. Mint egyik elemét a sok felesleges pótcselekvésnek ami tökéletesen passzol ahhoz a pofátlan pénzszóráshoz, mely Brüsszelben is folyik. Ennek a „kutatásnak” az elemzője bizonyos Policy Solutions. A hivatkozott „kutató” hely „nevezetes” rendezvényén a megnyitót Hiller, a szoci mondta. A rendszer, módszer, technika tulajdonképpen mesebeli. Előbb, ha jól tévedek, egy rakás pénzért „kutatnak”, majd az ún. Y generációról hamukáznak. Mindenféle grafikonokat festegetnek, tehetik a papír türelmes. Aztán rendeznek egy bazi nagy konferenciát ahol elmesélik egymásnak: Miről is szól a kutatás. Külföldi vendéget is hínak, mert ahol legalább egy külföldi szerepel, ugyebár, az csak komoly dolog lehet. Volt itt minden, mint a vásárban: FEPS, Policy Solutions, Millennial Dialogue, stratégiai igazgatói sőt szakértői panelbeszélgetés, Y generációs fiatalok(?), Ságvári, politikatudomány, ZRI, Závecz Research, Bárány az MSZP elnökségéből Gulyás, az Internetadós tüntető szórja a rizsát, (gondolom máris képben vannak,) és végül az elmaradhatatlan állófogadás.

Nem tartozom azok közé, akik nem tudnak visszalépni, – írta Sándor Mária a fekete ruhás nővérként piacra dobott asszony. Miközben blogját telesírta, Szabó Tímea tülekedett helyette a színpadra, ám színre lépését az internet világa ellenszenvvel fogadta.

Javaslata nem lesz a képviselő asszonynak, csak szidni fogja azt az egészségügyi rendszert, amelyet Szelényi Zsuzsa külföldről hazaköpködő apukája pártjának aktív eszmei támogatásával tettek alapvetően tönkre.

Tevékenysége kimerül az eü-kormány-Orbán szidalmazásában. De ez hova vezet? Előre? Nem hinném. Performansz, szavazatszerzési manőver.

A Samuel P. Huntington által alapított Foreign Policy (FP) nevezetű amerikai lapban Christian Caryl arra szólítja fel az Európai Uniót, hogy Magyarországot zárja ki. Már amennyiben az ország továbbra sem tudja magáénak a demokratikus értékeket és a jogállamiság elvét (a szerző szó szerint a rule of law-ra hivatkozik). Az írás futólag megemlíti, hogy Orbánnak, azaz a Fidesznek egyetlen kihívója akadhat, az pedig a Jobbik, ami – ha lehet – még a Fidesznél is rosszabb. Hogy a Jobbik csak ilyen éppen hogy említtetik a cikkben, az persze nem akadályozta meg a szerkesztőket, hogy a cikket a fent látható képpel illusztrálják.

Mert mindig az a fontos. Akármilyen is a rendszer, ők legyenek helyzetben. Az egyik részleg legyen fent és bent, legyen kezében a pénz és a hatalom, a másik részleg pedig küzdjön ez ellen a hatalom ellen, játssza el a marginalizálódást, legyen hivatásos forradalmár, majd éppen az ő harcára, szenvedésére, üldöztetésére való hivatkozással teremtsen lehetőséget a kahal zöme számára az új világban való hatalombirtoklásra.