Van der Bellen, azt ígérte, ha ő lesz az elnök, a következő választáson nem engedi koalíciós kormányt alakítani az FPÖ-t...

Ez a liberális demokrácia felfogás a végső bukásukhoz kell hogy vezessen.

A „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” fokozatosan haladt a forradalomtól az ellenforradalom felé, szavakban szembefordult a „személyi kultusszal”, Rákosi és Gerő rendszerével. Valójában az első időkben rá volt szorulva mindenkire, aki hajlandó volt neki dolgozni, szolgálatokat tenni. Azt akarta elhitetni, hogy most ez a kormány fogja a forradalom vívmányait megvalósítani, ahelyett, amelyik eleinte a jugoszláv nagykövetségen, majd a Bukarest melletti deportálásban volt fogva tartva.

KONTOROLLVESZTETTEK

Kilóg a lóláb, mondják a Kiskopárban némely ügyek hallatán, és még nyomatékul hozzáteszik: sőt még a ló egyéb szerve is kilóg a takaró alól. A Kiskopár nem arról híres, hogy benne egy-egy mondás eredetét tiszteletben tartanák, sokkal inkább arról, hogy a gyanús eseteket sajátos módon értelmezi az intézmény közélettel foglalkozó közönsége.

A 2010-ben földrengésszerű győzelmet arató Orbánról számos bőszült, leleplezőnek szánt írást jelentettek meg. Már 2012 januárjában elkezdtek a 2014-es választásokra hangolni. A hamisítástól soha sem riadtak vissza, így akkor sem, mikor a les Echos c. francia lap kurziválta, tehát Orbán szájába adta a következő mondatokat: Zsidó származású magyar vagyok. De nincs kettős identitásom. Magyar az identitásom, és nincs problémám azzal, hogy zsidó vagyok. Soha nem tagadtam, és az apám megütött volna, ha így teszek. Nem csak a kuruc-féle szennylapokban jelent meg a „bizonyíték”: Orbán vallott zsidó származásáról!

Bár az alpári zsidózást kajolók körében ezerrel terjesztették a „dokumentumot”, amivel csak az volt a bibi, és ezt a terjesztők is tudták, egy szó nem sok annyi sem igaz belőle. Bár sokkal később derült ki és jelent meg a korrekció arról, hogy egyszerűen Deutsch Tamás szavait keverték bele „véletlenül” Orbán interjújába, ennek ellenére a „leleplezés” annyit sem szólt, mint egy bedöglött petárda.

Mosko Blank a sztarokonsztantyinovi zsidó bor- és szeszkereskedő dédunokáját, ha el nem viszi viszonylag fiatalon a szifilisz, és az orvostudomány a 20. század első negyedében kicsit előbbre járt volna az élethossz megnövelését célzó kutatásokban, most biztosan kimúlna.

Nem látom akadályát, hogy fő műsoridőben, esetleg délután pornót – politikailag korrekten –, felnőtt filmet vetítsenek. Ugyanis van rá igény. A felnőtt filmek műsortervbe vétele beleillik a televíziózás által leírt ívbe. A képernyőn mutatott mindenféle szellemi erőlködés vagy teljesítmény nélkül készült műsorok megjelenése – legalábbis emlékeim szerint – Horváth Ádám Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas magyar tévérendező, egyetemi tanár nevéhez fűződik.

A tartalomból:

„Borítékolt” szavazók (címlapon)

Az állítólag orosz arisztokrata ősökkel is rendelkező független jelölt a „borítékolt” szavazók döntésének köszönhetően nyerte el az elnöki posztot, a nyílt szavazás idején még első helyen álló szabadságpárti ellenfelével, Norbert Hoferrel szemben. Alexander Van der Bellen 2 254 484 szavazatot kapott, míg ellenfele 2 223 458-at (50,1 és 49,9 százalék). A 6,4 millió választásra jogosult osztrák 72,7 százaléka járult az urnákhoz vasárnap. A 4,6 millió választó egyik fele a független, zöldek által támogatott, a másik fele pedig az FPÖ-politikus mellett voksolt. A belügyminiszter, az ÖVP politikusa, Wolfgang Sobotka hétfőn, a levélszavazatok összeszámlálását követően kihirdette az eredményt, Hofer az FPÖ politikusa pedig az 1 százaléknál kisebb különbség ellenére beismerte vereségét, ezt követően hivatalossá is vált a végeredmény.

Nagyításhoz kattintson a képre!

A tartalomból:

Domokos Kázmér írása az 1956-os forradalom és szabadságharcról

„A Vörös nem elvtárs”

Budakeszi, 1956. október 26. Nevezetes nap. A helybéli nemzetőrség a fegyverek begyűjtéséről döntött. Négy-öt fős csapatok indultak végrehajtani a feladatot. Ekkor ütközött össze a közel 10 éves kommunista múlt érdeke a változást óhajtó jelen akaratával. A történelmi tapasztalatok szerint, a mindenkori hatalom elleni lázadás áldozatokat követel, és hősöket teremt. Erről tanúskodik ez a Budakeszin történt esemény is. Az ideérkezőket – az átutazókat, a kirándulókat, – ma kétnyelvű helyiségtábla fogadja: Budakeszi, Wudigess. A tábla arról árulkodik, hogy a II. világháború után, 1946-ban, a svábok kitelepítésének időszakában, sokan kényszerültek elhagyni szülő földjüket.

Nem akarjuk a szabadságot. Nem akarjuk a szabadságot, pedig Amerika megadta nekünk – mondta Bill Clinton, felesége egyik kampánygyűlésén. A pontos idézet így hangzik: Lengyelország és Magyarország – két ország, amelyik nem lenne szabad az Egyesült Államok és a hosszú hidegháború nélkül – most úgy döntött, hogy a demokráciával túl sok a baj, ezért most egy Putyin-féle vezetést akarnak.

Ezeket a jegyzeteket 1987 végén kezdtem írni Győri Béla felkérésére. Előzőleg oldották fel eltiltásom, de nem keresett meg senki, nem rohantak meg a szerkesztőségek munka ajánlatukkal. Akkor már utána voltunk az első lakiteleki Találkozónak és javában szerveztük az MDF-et. Az irodalmiból keményedő politikai küzdelem lett, a hatalom számon tartotta minden lépésemet és én is számon tartottam azokat az embereket, akik vették a bátorságot, hogy a hallgatólagos rosszallás ellenére - ami esetenként veszélyesebb lehetett rájuk nézve - megkerestek. Számot tartottak rám, mint íróra.

Mert úgy kezdtem jegyzetírói szereplésem. Noha már politizáltam.

Ezt a hangütést soha nem igyekeztem megváltoztatni. Akármennyire is aktuális volt az a kérdés, amelyhez hozzászóltam, az írói megközelítést soha nem adtam, nem adhattam fel. Emiatt sokan megszóltak később.

Írásaim, hangom, indulataim sok ellentétes érzelmet váltottak ki. Ennek örülök, mert az volt a célom: írói szóval buzdítani, védeni, nagyobb részvételre és cselekvésre bátorítani azokat, akik a nagyon nehéz esztendőkben is kívül és alul maradtak és ostorozni, leleplezni azokat, akik ugyanennek a küzdelemnek a vámszedői voltak és azok ma is.

Azt hiszem, nyugodt lélekkel tárhatom most az olvasó elé ebben a formában is elhangzott gondolataim, mert így ellenségeim és barátaim egyaránt láthatják, hogy mennyire egyszerű dolog mindez: egy ember él a megszerzett szabadsággal és azt mondja, amit gondol. Ettől egy-egy pillanatra védtelenné válik, de ez a védtelenség erőnek bizonyul később.