Egy befolyásos, bár meglepően fiatal kínai barátom szerint Magyarországgal az a baj, hogy egyik csoportnak sincs megkérdőjelezhetetlen hatalma. Kínában a politika mondja meg a gazdaságnak, hogy mi a teendő. Amerikában a gazdaság mondja meg a politikának, hogy mik a célok. Magyarországon a gazdaság nem azonosul a politikai célokkal, a közigazgatás pedig nem azonosul a gazdaság szereplőinek elvárásaival. Ez a kissé leegyszerűsítő kép mégis tartalmaz némi igazságot. Magyarországon ma Orbán Viktor ereje kétségbevonhatatlan. Orbán önmagában erősebb politikai tényező, mint az általa vezetett párt, sőt mint az egész pártkoalíció. Ezen felül esélye van, hogy meghatározó európai tényezővé váljon.

A tartalomból:

115 ÉVE SZÜLETETT NÉMETH LÁSZLÓ

Csurka István: EGYSZER VOLT

Ha jól meggondoljuk, ma is azok az irodalmi küzdelmek szolgálják legjobban a tisztánlátásunkat, amelyeket akkor vívott meg Németh László, amikor még ő is huszonéves volt, és egy hetyke ifjú vakmerőségével világított bele a magyar élet sötétjébe. Ez tulajdonképpen megdöbbentő. Nemcsak az tűnik ki ebből, hogy az irodalom fölött nem múlik az idő, mert ez magától értetődő. Nemcsak ezeknek az említett alkotóknak a félisteni halhatatlansága bizonyosodik fel ebből, hanem a mi rászorultságunk és – valljuk be – másodrendűségünk is. A magyar irodalomnak régen le kellett volna küzdenie Németh Lászlót. Az volna természetes, ha fiatal és nem is annyira fiatal írók, gondolkodók vennék elő műveit, és miközben bányászkodnak lelke roppant tárnáiban, felfedezés közben új gondolkodást teremtenének. Amióta nem szabad a magyar irodalom, hiányzik belőle az az egészséges kannibalizmus, amely felfalja, megemészti, és úgy teszi magában termővé a saját törzsfőnökeit.

2010-ben Magyarország a mély völgyből, melyben nyolc éve kiúttalanul botorkált, elindult a hegycsúcs felé. A sikeres indulás, a tévút gyors odahagyása lényegében egy embernek köszönhető. Orbán Viktor túravezetői minőségében egy látszólag járhatatlan ösvényen felvezette az országot a hegy derekára. Itt tisztább a levegő, messzebb lehet látni, könnyebben mozog a társaság. A fölfele haladás közben, valamikor 2014-ben elértünk egy magassági pontra, ahol tábort vertünk.

Az MSZMP Központi Bizottsága „jelentést hallgatott meg” március 15-e lefolyásáról, és jóváhagyólag tudomásul is vette. Nem tudjuk, hogyan zajlott le ez az ülés, ez az aktus. Azt azonban igen, hogy ez maga a képtelenség. Mit kellett ezen jelenteni? Nem voltak jelen? Nem láttak és nem hallottak semmit? És miért viselkedik még mindig birtokosként ez a testület? A hűbérúr és a fő vazallusai meghallgatják, mit mondtak a füstpénzről, a tizedről meg a katonaállításról a jobbágyok ezen az ünnepen, amit ők nagy kegyesen visszaadtak nekik? Miért figurázza ez a testület még mindig azt, hogy képes akármit is pozitívan előmozdítani ebben az országban? Határozatokat hoz, programot gyárt, szervez, tájékoztat, és nem akarja észrevenni, hogy ennek már semmi értelme. A közönség régen kiment a színházból, ők meg csak mondják, mondják a szöveget? És ha jelentették nekik: „az alattvalók kulturált viselkedés közepette irántuk érzett nagyfokú ellenszenvükről és elégedetlenségükről tettek tanúságot”, akkor hogyan lehetett ezt jóváhagyólag tudomásul venni?

Az amerikai külügyminisztérium éppen negyvenedik éve készíti el az emberi jogokkal foglalkozó világjelentését, azaz, ha igaz 1976 óta. Nos, a tisztánlátás végett: annak az országnak a külügyminisztériuma készíti rólunk a jelentéseit, mely országban 1963-ban még a négereket, a fennálló rendelkezések szerint, „jogosan” tartóztatták le, ha be merték tenni a lábukat a fehér negyedekbe vagy más, számukra tiltott helyekre mentek el, s ott a fehérek számára fenntartott járdákon sétáltak, vagy a fehérek kávéházába be mertek ülni, vagy a kizárólag fehérek számára látogatható áruházakban próbálkoztak vásárolni.

Az utóbbi hónapokban előtérbe került az oktatás helyzete, a kormány és a pedagógusok közti tárgyalások olyan alapvető kérdésekről zajlanak, mint a központosítás, kötelező óraszám, az oktatást segítők bérezése vagy a diákok túlterheltsége. Kétségtelen, hogy fontos kérdések ezek, mint ahogy azon is el kell gondolkodni, hogy minden tananyagrész megfelel-e az adott korosztálynak, szükség van-e ennyi ismeret elsajátítására, használhatók-e az új tankönyvek, miért nincs a tanárszakokon alkalmassági vizsga, vagy miért taníthatnak pedagógiát azok, akik sosem voltak gyakorló tanárok?

Múlt héten Netanjahu – első alkalommal a háború történetében – elismerte, hogy eddig hazudott. Végre bevallotta, hogy Izrael több alkalommal is csapást mért szíriai szállítmányokra.

Mint ismeretes, a zsidó állam 1967-ben, a hatnapos háborúban szállta meg a Golán-fennsíkot. 1981-ben annektálta a területet, amelynek alig harmada maradt szíriai ellenőrzés alatt. A szíriai lakosságot elűzték, ahol addig az otthonuk volt, ott zsidó telepesek alapítottak új városokat. A nemzetközi közösség nem ismerte el Jeruzsálem lépését. Izrael és Szíria között nincs érvényes békeszerződés, csak egy 1974-ben megkötött tűzszüneti megállapodás. A békemegállapodás kulcsfontosságú feltételeként mindig az izraeli kivonulást tartották számon a szakértők. A szíriai polgárháború 2011-es kirobbanásával és a kaotikus állapotok kialakulásával párhuzamosan azonban egyre halványul az esélye annak, hogy Izrael feladja a Golánt.

Az első regisztrált terrorista csoport – micsoda meglepetés – a Közel-Keleten alakult. De nem arab, hanem zsidó közegben. A Kr. u. I. évszázadban a zélóták a Római Birodalom összeírási kísérlete ellen alakítottak mozgalmat. A Bibliából is ismert esemény, minek hatására Mária és József Betlehembe utazott Flavius szerint a szélsőséges zsidókat „lázadásra ingerelte, mert megalázta őket, hogy az egy Istenen kívül halandó embereket elismernek uraiknak”.

A csoport vezetője egy Júda nevű rabbi volt, aki szent háborúként fogta fel a rómaiak elleni harcot, és utolsó leheletéig bízott az isteni segítségben. Júda lázadásnak bukása után hívei, a zélóták szétszóródtak, és ha lehet még fanatikusabb hívők lettek. Egységes zendülés szítására nem volt lehetőségük, csak kisebb terrorakciókat hajthattak végre a római hatalom és az általuk kollaboránsnak bélyegzett zsidók ellen.

Helmut Kohl a modern Németország megteremtője. A német egyesítés végigvitelével, majd az egyesített német állam világtényezővé emelésével mindenképpen a legtekintélyesebb élő német politikus. Kohl április 19-én fogadja Orbán Viktort. A találkozónak szimbolikus jelentősége van. Ezt a jelentőséget sejtette meg több liberális fórum. Ezért támadja a Handelsblatt és a többi orgánum Kohlt, hogy az illiberális államot meghirdető, küldetéstudatos Orbánt miért legalizálja.