Amióta a Magyar Nemzet irányt váltott egészen megdöbbentő emberek jelennek meg az újságban. Persze az új főszerkesztőnek nem lehet könnyű dolga, nehéz ezen az oldalon olyan tehetséges újságírót – vagy akárkit – találni, aki hajlandó nekimenni Orbánnak.

Ez a szűkösség odáig jutott, hogy a korábbi SZDSZ-közeli budapesti értelmiség is megszólíttatott, hogy esetleg írna-e a Nemzetbe, ha szabadideje engedi. A budapesti liberális értelmiség nem földrajzi, sokkal inkább minőségi és bizonyos értelemben származási kategória. Az ide tartozók, miközben nyilatkozatok szintjén oly kényesek liberális alapállásukra, jól látható húszezresek hatására bármire képesek. Régóta meggyőződésem, hogy Tamás Gáspár Miklós, ha úgy adódna, lehetne a jobbik ideológusa is. Minden szempontból alkalmas a szerepre.

A magyarság megmaradásához magyar ember kell. A magyar népelem fogyásának lefékezése, megállítása, visszafordítása, és az idegenek beözönlésének megakadályozása, a bevándorlás magyar érdekű szabályozása. Ezért a magyar államnak egy gondja, egy célja, egy feladata van itt a Kárpát-medencében: megállítani a magyarság fogyását, minden lehetséges eszközzel támogatni az értelmes, keresztény, magyar, a nemzet történelmi értékeit átörökíteni képes, gyermekeit tisztességgel felnevelő családot.

Az oktatásra, az iskolákra, az érettségi és felvételi rendszerre mindenki panaszkodik, a pedagógusok nehezményezik a kicsi fizetéseket, a szülők tiltakoznak az iskolabezárások ellen, de csak igen kevesek előtt világos, hogy az oktatás lezüllesztése, a költségvetésből erre a célra juttatott egyre kisebb hányad, szándékos népbutítás. A neoliberális gyarmatosító rendszer szándékosan akarja alacsony szinten tartani a nép műveltségét, szakértését, szándékosan zülleszti le a kutatást, a tudományt, mert könnyen befolyásolható, sohasem kérdező, hiszékeny fogyasztóra van szüksége. Csak a műveltebb, tájékozottabb, szélesebb látókörrel rendelkező emberben fejlődik ki a kérdezés képessége, a dolgok mögé nézés igénye. A tömegember mindent elhisz, ami a képernyőről feléje árad, és mindent megvesz – amit tud –, amit kínálnak neki. Az alacsony tudatszinten tartott tömegember, a konformista ember jobb alattvaló, mint a kritikus szellemű és a maga területén legalább művelt ember, ezért ennek a globális hatalomnak ilyen emberekre nincs szüksége. Ezért ilyen az oktatás, ezért ennyire zavaros az iskola. A neoliberális gyarmatosítóknak a nemzeti öntudat, a magyarság az első számú ellenségük, ezért a magyar nevelést, a történelem ismeretét, a magyarság küldetésének igazságait kirekesztik az iskolából. A nemzeti öntudat, miként a bolsevistáknak, a neoliberálisoknak is ellenségük. Ha azonban a nemzet továbbra is ilyen nevelési és oktatási viszonyok között él, elpusztul. Kihal a nemzetért felelősséget vállaló értelmiség, feladja és külföldre vándorol a magyar tudomány, az orvosaink elhagynak bennünket, a tanári-tanítói pályára nem érkezik elegendő felelősségteljesen gondolkodó, hivatástudó személy. Ezért az oktatást-nevelést, az iskolát azonnal ki kell ragadni a neoliberális rombolók kezéből, és magyarrá, korszerűvé és célszerűvé kell tenni. Meg kell teremteni a népből való felemelkedésnek az útját, a magyar tehetségek legmagasabbra való feljuttatásának és a sajátos magyar műveltségi igények kielégítésének a lehetőségét. Mindenekelőtt az iskolát bitorló neoliberális embereket és szellemet, a hazugság és az idegenség szellemét kell száműzni.

A lakosságnak ezt a lesújtó véleményét az amerikai média nem hajlandó közzétenni

A Global Conversation vendégeként mondott még különbeket is Chomsky, többek között azt, hogy a világ két szakadék felé tart teljes gőzzel, az egyik egy küszöbön álló természeti katasztrófa, a másik pedig egy 70 éve körülöttünk lebegő atomháborús veszély.

Nézői kérdésekre válaszolva kifejtette:

Nem vitás, hogy az Egyesült Államok és Izrael a világ két atomhatalma, nem titok, hogy az emberek elsöprő többsége Amerikát tartja a világbéke legnagyobb kerékkötőjének ám az amerikai média ezt nem hajlandó közzé tenni.

Néhány hete az Atomtudósok Lapja létrehozta az ún. ítéletnapja óráját, melyet két perccel közelebb állították éjfélhez. Az éjfél a vég, és ettől jelenleg, szerintük három percre vagyunk. 30 éve, vagyis az első Reagan-években kialakult pánik óta most vagyunk a legközelebb egy atomháborúhoz. Benjamin Netanjahu ellene van az Iránnal kapcsolatos megállapodásnak, mégpedig azért, mert Irán keveset költ a hadseregére még régiós szinten is, nemhogy amerikai viszonylatban. Chomsky szerint Irán védelmi stratégiát dolgozott ki arra, hogy visszatartson egy támadást addig, amíg a diplomáciai csatornák beindulnak. Az Egyesült Államok és Izrael, a két lator állam pedig példát akar statuálni. Egy értelmes stratéga sem gondolhatja komolyan, hogy Irán valaha is bevetne atomfegyvert. Ha erre készülnének, akkor egyszerűen eltörölnék az országot a föld színéről, és semmi jele annak, hogy az uralkodó papok, bármit is gondolunk róluk, szeretnének mindent lerombolni.

Beszélgetés Manninger Jenővel

A polgári pártok minél szorosabb együttműködésének híveként 2000-ben belépett a Fideszbe. 2002. áprilisban a Zala megyei 3. számú (Keszthely és térsége) választókörzet Fidesz–MDF jelöltjeként nyert egyéni mandátumot. Van már jó pár éve, hogy utoljára találkoztunk Zalakaroson. Akkor csak futólag váltottunk szót. Ott, a hotel halljában megforduló jobboldali politikusokat tisztelet övezte, többen lekezeltek velük, várakozással volt tele a levegő. Talán 3 évvel lehettünk a 2010-es választások előtt. Most, öttel utána arra készülök, hogy bemutassam magánemberként a politikust, kíváncsi vagyok tudja-e, milyen ma egy országgyűlési képviselő presztízse. Ezért indulok a délutáni találkozónkra. A vonyarcvashegyi Taverna teraszán vár Manninger. Ha a polgárt kellene ábrázolnom, mondjuk egy fotón, őt kapnám lencsevégre. Külsejét tekintve és minden reagálására illik: Manninger a polgár, aki olyan értékrendben hisz, amely a konzervatív jelzővel illethető legtalálóbban. Nem szolgája a hatalomnak, nem uralkodója közösségének, egyszerűen a képviselője. Szereti a békességet, betartja a rendet: provokatív érdeklődésemre sem szidják, sehol a környéken. Délután van, fél négy, még nem volt ideje ebédelni, itt a Tavernában evett pár falatot, azután egy melange mellett elbeszélgettünk egy jó órát, vallott az életéről, munkájáról, a világról.

A Szics-gárda és a Jobbik

Egyelőre még csak egy jelzés. A Szics-gárda közleményt adott ki, melyben a Jobbik és a Hatvannégy Vármegye aktivistáit erőszakkal fenyegetik, mivel ukránellenes tevékenységet folytatnak. Ezért a Nemzetbiztonsági Bizottság szocialista elnöke, Molnár Zsolt tudatta, hogy kikérik a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat véleményét.

A Szics-gárda eredetileg 1938. november 9-én alakult, mégpedig azért, mert a szétesés szélén álló Csehszlovákia autonómiát adott Kárpátaljának. Az újonnan létrejött igazgatási terület élére először egy Andrej Bródy nevű ember került, akit hamarosan letartóztattak. Helyét Avgusztin Volosin vette át. A Volosin-kormány katonai támogatását látta el a Szics-gárda, például internáló táborokat hoztak létre. A pünkösdi királyság nem sokáig tartott, mert miután ’39 március 15-én kikiáltották a független Kárpátukrajnát, a magyar hadsereg támadást indított, 20-ára szétzavarta a gárdát és elfoglalta Kárpátalját.

A gazdasági életben a rend egyszerűen esélyegyenlőséget jelent. Esélyegyenlőség a termelésben, a gazdálkodás elkezdésében, folytatásában, a minőségi termelésben, az adózásban és a járulékfizetésben. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mai viszonyok között százszázalékos esélyegyenlőséget a vállalkozások között nem lehet teremteni. A nagyobb, a tőkeerősebb, a jobb kapcsolatokkal rendelkező akár akarjuk, akár nem, fölébe kerekedik a kisebbnek. Az azonban, ami ma dívik államunkban és gazdaságunkban, hogy a kicsik ki vannak szolgáltatva a nagyoknak, és a létezésük is veszélyben forog, mert az állam eltűri, sőt támogatja a nagyok, a nemzetköziek, az izraeliek és amerikaiak, az úgynevezett európaiak erőfölénnyel való visszaéléseit, az csak nemzeti önfelszámolásnak, hazaárulásnak minősíthető. A jelenlegi magyar élet legnagyobb baja a rend hiánya.

Az az állam, amelyik nem képes a törvényesség uralmát szavatolni, amelyik eltűri, hogy az erkölcsi értékek szerint élők hátrányba kerüljenek, olykor nevetség tárgyai legyenek a bűnös, nemtörődöm, közösségellenes életet élőkkel szemben, az az állam a szabadságot, a függetlenséget és összességében az emberhez méltó életet sem tudja nyújtani polgárainak. A rend, a nép – a munkás és a tudós, a művész és a lelkész, a földműves és a köztisztviselő, az orvos és a beteg, a tervező, tanító ember –, vagyis mindannyiunk számára a tiszta víz, a tiszta levegő, az éltető napsugár. A rendre a népnek, a rendetlenségre a (rosszul) kiválasztottaknak van szükségük.

Vona Gábor Jobbik : Előfordultak vállalhatatlan vadhajtások a Jobbik környékén, de ezeket magam fogom lenyesni. A néppárti Jobbik visszautasítja, hogy politikai karanténba akarják zárni a politikai ellenfelei, Tapolca a 2018-as választások főpróbája volt.

Volner János Jobbik: Tiszteletben tartjuk a külföldi vállalatok milliárdos befektetéseit. Az EU tagság jó, mert szociális és gazdasági biztonságot ad, a Jobbik nem tervezi Magyarország uniós csatlakozásának felmondását, sőt a külföldi cégeket a törvényalkotás eszközeivel segítjük a parlamenti munkájuk során.

Mindeközben Ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész video üzenetét a „lelkileg és testileg alultáplált magyar népnek” küldi, a globalista háttérhatalomnak ellenálló Jobbikról, melynek fő célkitűzései közé tartozik az EU csatlakozási szerződés felülvizsgálata (felmondása? – Szerk.) és a cionista rezsim országhódító törekvéseinek elítélése.

Mi mozgatja a Jobbikot, kérdezgetik a gondolkodó magyarok, miért beszélnek össze-vissza? Valószínűleg pénzért.

Császti Ferenc, a Kamara volt elnöke egy március végén kelt levelében azt írta, hogy a kormány intézkedései nyomán „veszélybe került” a végrehajtás ügye és „a szervezet összeomlása több száz milliárd forint veszteséget okozhat a nemzetgazdaságnak”. A volt elnök szerint – aki ellen az ügyészség tavaly vádat emelt hivatali visszaélés miatt – már az eddigi módosítások célja is az volt, hogy „megtizedeljék” a tagságot és „megfelelő kádereket” nevezzenek ki a helyükre.

Hála istennek sóhajt fel egy olvasónk, s arról tájékoztat bennünket, hogy pár perces parkolási idő túllépése miatti büntetésről első ízben csak akkor szerzett tudomást, amikor az összeg már 20 ezer forint közelében járt. Miután a fellebbezés költsége közelítette volna e büntetési tétel nagyságát, nem fellebbezte meg, beletörődött, mert sokszor megtapasztalta, hogy neki parkolási céggel, és úgy általában, sem az állammal, sem egyéb cégekkel szemben igaza nem lehet. Emlékezete szerint 2015. április végén a végrehajtói felszólításból tudta meg, hogy vélhetően egy parkolás 400 Ft-os óradíját turbózták először 18 ezerre, ami tárgyalás, végrehajtói munkadíj, illeték, osztás szorzás végeredményeként négy hónap alatt 75 000 Ft-ra emelkedett. Ez ugyebár azonnal teljesítendő kifizetés, mert különben az áldozat minden fellelhető ingó és ingatlan tulajdonára joga van a végrehajtónak. Ha a 75 000 ezret elosztjuk 400-zal a végeredmény 187,5, ami majd kétszázszorosa a meg nem fizetett parkolási összeg óradíjának. Mindenki azt tanácsolja, ne firtassa az eljárás jogszerűségét. Teljesen felesleges. Fizessen, mint a katonatiszt.

A cigánysággal kapcsolatos ügyeket alapvetően három síkon illik tárgyalni. A legnagyobb nyilvánosságot ma már a bűnözés kérdése kapja. A médiából korábban ezt az összefüggést kitiltották – egy hosszabb időszakban több tévécsatorna is tiltotta a cigányokról szóló bűnügyi beszámolókat, miközben a délutáni talkshow-kban (Mónikashow és társai ) cigányokat 10 ezer forintért mutattak idiótának – a közbeszédben a cigányság és a bűnözés összekapcsolása (sokszor tapasztalati alapon) mindennapos volt.

Ezt a nyilvánvaló ellentétet, vagy kettőséget lovagolta meg a Jobbik, népszerűsége lényegében ennek köszönhető.

A másik, az ún. kulturális megközelítés egy fokkal előrevivőbb az előzőnél, mégis ott van benne egy komoly, a valóságtól teljesen elszakító csavar. A cigányság kulturális különbségei miatt vannak a problémák, azért, mert nem tudnak, sőt nem is akarnak beilleszkedni a többségi társadalomba kulturális különbözőségük miatt. Ezt a megállapítást aztán habitustól és politikai beállítottságtól függően lehet a cigányok felmentésére, vagy éppen bűnéül beállítani.