Az újságíró a társadalom legalja, mondta egy szerkesztőségi értekezleten Csurka István, mielőtt az új főszerkesztő átvette volna stallumát. A meghökkentő kijelentés, a hűségeseket sértette, de a sértést eliminálta a megdöbbenés, mikor szembesített bennünket a tényekkel: azért van szükség az új főszerk beállítására, mert a régit, mint egy szervet, kivették a mi szerkesztőségünkből és átültették egy nemzetinek tudott lap szerkesztőségébe, ahol már fél évvel az átültetés előtt álnéven publikált. Semmit sem kockáztatott az illető, de mielőtt végleg odahagyta volna a régi főszerkesztői székét, még kirámolta a szerkesztőséget. Ezt a kirámolást oly módon tessék elképzelni, hogy a kiskanalakat is magával vitte a konyhaszekrény fiókjából. Ügyesen hajtották végre, szó se róla, azok készítették elő a szervátültetést, akiken mint másik laptól kirúgottakon Csurka István segített, akiket kenyérhez juttatott éveken keresztül. Ennyit az újságírói etikáról.

Putyin meghívta Orbán Viktort és Áder Jánost is Moszkvába, a fasizmus feletti győzelem 70. évfordulójára.  A 60. évfordulón többek között a képen látható, a világ vezetőiből álló illusztris társaság vett részt az eseményen

A Győzelem Napjára Moszkvába több mint hatezer magas rangú külföldi vendéget várnak, köztük 56 olyan VIP-személyt, mint George Bush amerikai elnök, Gerhard Schröder német kancellár, vagy Jacques Chirac francia államfő.

A veszprémi választás eredménye zeng a közéletben. A Fidesz lejtmenetben van, bajok vannak, megjelent az elégedetlenség. Oda a kétharmad.

Az ellenzék és lényegében a teljes sajtó, ideértve a közben – vitorlás kifejezéssel – balra abdriftelő, azaz oldalra csúszó, sodródó Magyar Nemzet, Heti Válasz, Hír Tv, Lánchídrádió véleménytömböt, hibákról, térvesztésről, az Orbán-kormány lecsúszásáról beszél. Az eleve ellenzéki pozíciót felvevő médiumok pedig tulajdonképpen végjátékot emlegetnek.

Még a múlt héten, tehát a veszprémi választás előtt a Klubrádióban Bolgár úr, Tóta W. Árpád és egy harmadik megmondóember azt hiányolta, hogy Amerika vagy Brüsszel miért nem küld tankokat Magyarországra. Abban megállapodtak, hogy ez biztosan nem történik meg, de egyikük belengette, hogy titkosszolgálatok azért még jöhetnek. Ezek a titkosszolgálatok majd mindenféle dokumentumokkal, lehallgatási jegyzőkönyvekkel fogják térdre kényszeríteni Orbánékat.

Bolgár úr műsorvezetése mellett ez a kijelentés, hogy egy ilyen súlyú közlést elengedhet a Klubrádió, azt erősíti, hogy korábban megfogalmazott gyanúnk alapos. Hogy feltehetőleg ezek a titkosszolgálati manőverek már legalább szeptember óta folyamatban vannak.

Ahogy ezt korábban megírtuk, a manőverek kiváltó oka nem feltétlenül a kormány politikájában keresendő, hanem a Fidesz politikai hegemóniájában. Az ennyire erős, egypólusú tartós hatalom a nyugati és elsősorban amerikai politikacsinálók egybehangzó véleménye szerint gyanús, káros és meggyengítendő, függetlenül politikai céljaitól vagy cselekvésétől.

Lehet persze fanyalogni. Nem annyira szeretjük az oroszokat, megszállás, kommunizmus és a többi. Csakhogy ma – újra – Oroszország nagyhatalom. Olyan nagyhatalom mellyel szemben csak az Amerikai Egyesült Államok léphetne fel sikerrel. A probléma elsődleges forrása, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a szövetségesünk hazánkat eleddig még egyszer sem segítette az orosz fenyegetéssel szemben. Ellenben az elmúlt években – kérdés és egyezség nélkül – idetelepített a szomszédba egy puskaporos hordót, amit hónapok óta megpróbálnak felrobbantani.

Rá kell jönnünk, hogy jobb, üdvösebb nemzeti közösség fegyelmében és óvó-védő ernyője alatt élni, mint egymásra fenekedő, értelmetlenül versengő vad csordákban. Nem vesztünk semmit, ha szép csendesen visszatérünk magyarságunk közösségébe.

Valami nagyon megváltozott a politikai életünkben, a nyilvánosságunkban, már nem csak a sukorói kaszinóterv és más disznóságok kiderülése nyomán, hanem az élet, a dolgok, a történések természetes hömpölygése miatt is egészen másként vélekednek és beszélnek is az emberek. Könnyedén és szinte magától értetődően: ezek ilyenek. A minap az interneten láttam egy videót, amely a bank, a hitelezés és a kamat kérdéseivel foglalkozott és amelyet készítői úgy tettek kelendőbbé, hogy elé biggyesztették: „most olvasd el, amíg a Mazsihisz le nem tiltja.” Ez az odabökés maga többet elmond a viszonyokról, mint tíz vezércikk. Megvilágítja a pénz és az ember, a kiszolgáltatottság és a megszállás valós viszonylatait, cenzúráját és érdekhálózatait. Akár történt ilyen letiltás, akár nem, a fricska egy egész rendszert és egy egész sötét hatalmi egyenlőtlenséget tár fel. Majdnem olyan erős felkiáltás, tiltakozás mint a „ruszkik, haza!” volt 1956. október huszonharmadikán. Csakhogy ennek nem az lesz a következménye, hogy néhány hónap múlva börtönbe vetik azt, aki ruszkik hazá”-t kiáltott a Rákóczi úton, hanem hogy a megszállást abba kell hagyni és a mítosz továbbélésére épített pénzhatalmi túltengést és a vagyonosodásokat, privilégiumszerzéseket be kell fejezni. Egyes rádiók és televíziók még jajveszékelnek és egyes Vulgár urak még tépdesik a kaftánt a mellükön és százezredszer is felfestik a fasizmus-nácizmus visszatérésének a veszélyét, de a mindkét fél számára elfogadható együttélés nem halasztható tovább. A pénzhatalmi túlerő médiatúlsúllyá változtatott erőszaka, cenzúrája nem tartható fenn tovább. A nemzetköziesítés korszaka, a liberális hegemónia korszaka véget ért. Tisztességes együttélésre kell berendezkedni – a magyarsággal is. A magyarság asszimilálását a kisebbséghez abba kell hagyni, a magyar kultúrába őszintén bele kell illeszkedni.

Erre van esély. De az esélyt még meg kell ragadni. Ezért helyesebb most arról gondolkodni, értekezni, hogy hogyan kell és hogyan lehet ezt az esélyt és más hasonló esélyeket megragadni.

Talán a múlt héten már bevallottam, nem rendelkezem a profik tűrőképességével ezért amikor „a feszítő valóság problémái dübörögnek” kezdetű felszólalásába kezdett Tóbiás pártelnök a parlament tavaszi ülésszakának nyitónapján, apró kis szitokszavak kíséretében inkább körülnéztem a Youtube-on, ahol Szanyi Tibort találtam, ő legalább mondott valami értékelhetőt, például, hogy három gyurcsányista, mondom, három gyurcsányista megpuccsolta a baloldalt. Megesik az ilyen a politikában. Volt eőzménye a históriának, a kalmár szelleműek ürügyet kerestek az eltávolítására, Szanyi Tibort viszont nem lepte meg a dolog. Már a nyári megválasztásakor sokaknak megmondta, hogy legkésőbb az ősszel neki mennek. És őn. Mondá a kettészakított, eredetileg kétfős európai szoci csapat kapitánya, Szanyi Tibor. Akit valóban megpuccsoltak gyurcsányisták, összefogva a szoci listán mögé tett és megválasztott, sok helyen eléggé el nem ítélhető módon, sértegetési szándékkal újhülyeként emlegetett személlyel. A gyurcsányistákról széltében-hosszában mesélik szoci körökben, hogy kalmárszelleműek a végtelenségig, és ezt erősítette meg Szanyi Tibor is épp a minap, Bolgár hüledezése közepette a Klub rádióban, állítván, bizonyítéka van rá, hogy ezek bármit megszavaznak, ha pénzt kapnak érte, a saját zsebüket tömik, megölnék apjukat, anyjukat, azért, hogy telezabálhassák magukat az árvák vacsoráján.

André Goodfriend, a budapesti amerikai nagykövetség ügyvivője, ideiglenes képviselővezetője távozásának a híre Nagy Ferót juttatta az eszembe, precízebben a Beatrice 1988-as slágerét. Úgy érzem ennél pontosabban, hiába is erőlködnék, nem tudnám visszaadni az érzést, mely úrrá lett rajtam az esemény hatására.

Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, a Rabbiképző Intézet volt igazgatója, egyetemi tanár életének 93. évében, február 5-én hunyt el. A magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (Mazsihisz) megdöbbentette Benke László jobbikos viselkedése, aki az elhunyt emlékére ülve maradt. A zsidó szervezet közleményében azt írta, hogy a Jobbik képviselője az alapvető emberi tisztességet és a gyász méltóságát is semmibe vevő fellépésével kiírta magát a humánusan gondolkodó emberek táborából.

A Mazsihisz szerint a demokratikus érzelmű magyar társadalom felelőssége, hogy kikényszerítse az ilyen alakok távozását a magyar közéletből.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, ugyanazt megírta, amit a Mazsihisz, ám pálinkázásra hívja a jobbikost, „csak azért hogy az ilyen helyzetekben általános frusztrációt oldja”.

Talán kissé visszás, hogy a Magyar Fórumban két hete megjelent írásból indulok ki, de nincs mit tenni, Medveczky Attila kollégám nagyszerű interjúja Rostás Árpáddal elindított egy folyamatot, melyről muszáj beszámolnom.

A Kossuth Klubban havi rendszerességgel folyik Szellemi Kerekasztal címen egy beszélgetéssorozat, melynek vendége a múlt héten Rostás Árpád volt. A beszélgetésen részt vett Szűcs Balázs atya is, aki a Remény kis emberei közösségben együtt dolgozik többek között Märle Tamás kollégánkkal a Kárpát-medence nehéz sorsú gyermekeiért. Erről a kivételes munkáról már többször beszámoltunk, de arról kevés szó esett, hogy a Remény kis emberei közösség bizony sok nehéz sorsú cigány gyermekkel is foglalkozik.

Így aztán a kerekasztal-beszélgetésből, mely a meghirdetett program szerint az elvándorlásról, a multikulturalizmusról és a cigány–magyar együttélésről szólt, Rostás Árpád és Balázs atya beszélgetése lett. Tegyük hozzá, hogy a közönség legnagyobb örömére, ugyanis cigányokról, a cigányság problémáiról, a cigány–magyar együttélés nehézségeiről és erényeiről ilyen nyílt, ennyire emberközeli és értékes beszélgetést ritkán hallani.