Zsigmond Vilmos 1930 június 16-án Szegeden született. 1955-ben végzett a Színművészetin, Budapesten. 1956-ban november 4-e után elhagyta Magyarországot. 1962-ben szerzett amerikai állampolgárságot. 1978-ban Oscar-díjat nyert.

– A sikerhez szerencse is kell, de nagyon sokat kell dolgozni érte. Tíz éven át Amerikában szinte semmi sem sikerült, mondja egy interjúban. Ott voltunk a feleségemmel egy kisbabával, bármit elvállaltam volna, akár az utca söprést is. Alig volt pénzünk. Ha az embernek gyereke van, és nincsen semmi pénze, akkor bármit elvállal. Az akaraterőt és az önbizalmat az édesapjától örökölte, aki fantasztikus futballista volt később edző lett belőle. Egyvalamire nagyon megtanított: „Fiam, bármit teszel, csak akkor fogjál bele, ha a maximumot tudod kihozni.” Egész életemben ehhez tartottam magam. A kicsit nagyon megbecsültem, mert a kis munkákból jöttek a nagy munkák. Két lánya van, négy unokája. A felesége Susan.

A Lakiteleki Népfőiskolán 2010 novemberében Lezsák Sándor jóvoltából ott lehettem Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr tiszteletére rendezett filmszemlén: Apáti Miklós írta a tudósításában: Ezen a szemlén is kitűnt, hogy mekkora szervező ereje van Lezsák Sándornak és csapatának: egyetlen percnyi fennakadás nem volt, folyamatosan érkeztek rangos vendégei, Csurka Istvántól Szőcs Géza államtitkárig. Csurka és Zsigmond Vilmos találkozása mindkettejük számára élményszámba ment, mert noha iskolatársak voltak a Színművészeti Főiskolán, 1957 novembere óta nem találkoztak. Összeölelkeztek, s úgy beszélgettek, mintha tegnap váltak volna el egymástól.

A tartalomból:

ÉVFORDULÓ

115 éve született Szabó Lőrinc pályaképe

Költői és műfordítói életműve a magyar líra ritka kivételes teljesítménye, amelyben a műalkotás nemcsak valamely történeti jelen idő eseményeinek átélése, emberi és társadalmi igények bejelentése, hanem a létezés egészében való jelenlét átgondolásának poétikai alkalma. Cusanus napjainkban sokat idézett, Vas István által már a századközépen versbe is foglalt meghatározása Szabó Lőrincre igencsak érvényes, a költőre és a magánemberre egyként: „coincidentia oppositorum” („ellentétek keresztezési pontja”). Ugyanezen a költő Tao te king című, 1931-ben írott versének szavaival: „igaz egész csak ellentéteiddel együtt lehetsz”. Szabó Lőrinc verseinek sokak által dicsért formai erőssége: ennek a sokféleségnek az összefogása a kompozícióban. Sokat emlegetett merész poétikai szabálytalanságai: a változtathatatlannak látszó rend szabályain ütött sebek; az üdvözülésért kiáltó szenvedés ziháló jajdulásai. Költői szólamaiban önmaga állításaival és beszédmódjával is állandóan vitatkozóban Gottfried Benn és T. S. Eliot társaként tűnik fel, akiket ő maga is fordított. Verseinek többféle olvasata érvényes lehet, mégis, azt hiszem, a többféle tendenciájú olvasatnak az egyszerre való megjelenítése adhatja a Szabó Lőrinc-i költészet világirodalmilag is érvényes jelentőségét. Ha költői alakját imigyen látom föltűnni, életműve a huszadik századot leginkább reprezentálóak közé tartozhat. Azt a századot szólaltatja meg, amelyben minden következetes törekvés éppen önmaga ellentétére váltott át; ahol a kimondott szó a megfogalmazásba fogás pillanatától máris mást fedez; a tett pedig állandó ellenkezésben él az erkölcscsel; és az ember végső menedéke, a magány is újabb kiszolgáltatottság terepévé lényegül át: „Magányod barlangját kard kutatja át” – írja 1931-ben a Politika című versében. Minden látványosan önmaga ellentéteként is létezik. Egyidejűleg is, utólag szemlélve még inkább. A költő is keresztúton áll, mint évszázadának emberisége.

A Magyar Állami Operaház a 2015–2016-os programját tartalmazó díszes, valószínűleg igen drága kiadványát abban a sajtótermékben tartotta fontosnak elhelyezni, mellyel trágárságban legfeljebb a Népszava vetekszik, és amelynek címlapja ezen a héten úgy jelent meg, hogy a kormány fejének fekete csíkkal kitakarták a szemét, mint a bűnözőkét szokás, és szorosan mellémontírozták az előzetesben lévő Tarsoly Csabát, a Quaestor cégcsoport vezetőjét. Olyan hamis módon szerepelnek együtt ezen a címlapon, ahogy az az életben soha nem történt meg. Nyomatékul nagybetűvel virít továbbá ugyanezen a címlapfotón „A TETTES A HÁZBAN VAN” szöveg, félreérthetetlenül utalva ezzel a miniszterelnökre mint tettesre. Megtudhatja mindenki, aki csak megfordul az újságárusnál, hogy „Az ellenzéket üldözi a Fidesz”. A terjesztés általunk kiismerhetetlen rendező elvéből következően, ez a sajtótermék, ha fogy, ha nem, minden árushelyen a fő sorban szerepel. Pedig ez a címlap nem közöl kevesebbet, mint hogy az ország miniszterelnökének képmásával az ellenzéki sajtótermékekben bármit meg lehet tenni. Ha kinyitjuk a nyomdai terméket, akkor pedig az az állítás fogadja az olvasót, hogy Orbán Viktor rendszere romlott, gőgös, határtalanul ostoba, katolikus főpapja(sic!) kvaterkázik a Quaestor-panamistával, és nem utolsósorban Orbán két piti gengszternek látszó főembere, Habony Árpád és Andrew G. Vajna fekete kisbuszban menekülnek.

A Fidesz olyan párt, amilyen lehet. Itt született köztünk. Volt idő, amikor a liberalizmus dédelgetett ifjonca volt, ma vezetője, a világliberalizmus hazai korifeusai által legócsároltabb személy. Könyveket írnak ellene, köpködik, minden szavába, a ki sem mondottakba is belekötnek. Le akarják húzni magukhoz a mocsokba. Ez nem véletlen. Minden erre megy ki. Ne legyen egyetlen reményteli embere, netán vezére ennek a társadalomnak. Ne legyen senki, semmi. Mert őket már csak ez menti meg.

Minden párt, régi és új – talán a Jobbikot kivéve – a demokrácia talaján áll. A Jobbik bakancstalpon állva semmit sem tud a demokrácia születéséről és haláláról, filozófiai kérdések nem nyomasztják. Miért tör a kapcám, ez a kérdés. A legharsányabban demokrata a volt egypárt utódpártja, az MSZP. A 301-es parcellát összedrótozott, hasra fektetett hullákkal feltöltők anyagi és politikai örökösei végtelenül demokraták.

Voltak elképzeléseik, hogy szociáldemokrata párttá alakulnak át, de ez valahogy elodázódott. Pedig nagy volt a lendület, amíg Petrasovits Anna új szociáldemokráciát kívánt szervezni. Na, azt nem! Hogyisne már! De az MSZP a nemzetközi nagytőke kérésére megette a saját szakszervezeteit is Nagy Sándorostul. Sajátságos szakszervezet-csínyt hajtva végre: a szakszervezeti vezetők egy részét államosította. Betyárból lesz a legjobb pandúr. Mert a nemzetközi nagytőke így kívánta. Minek akadékoskodjék a szakszervezet, amikor megszűnik az üzem és szélnek eresztik a dolgozókat.

Az SZDSZ – emlékszünk – a szó szoros értelmében együtt hált a liberális demokráciával. Minden rossz volt neki, ami nem volt demokráciaszerű. Kivéve azokat a helyeket, ahol uralomra került. A fővárosban Demszky Gábor őfelsége még látszatdemokráciát sem tűrt. Eszébe sem jutott ifjúsága. Vagy ha igen, csak az, mikor maoista volt.

Kínai tulajdonú 50 milliárd dollár alaptőkéjű befektetési és beruházási bank alakult

A március 31-re kitűzött határidő előtt már több mint harminc ország jelezte belépési szándékát a bank alapító tagjai sorába. Az 50 milliárd dollárra tervezett alaptőke nagy részének befizetésére Kína tett ígéretet. Az alaptőkét a későbbiekben 100 milliárd dollárra tervezi emelni. A kínai pénzügyminisztérium közleménye szerint Dánia szombaton jelezte levélben belépési szándékát az AIIB tagjai közé. A bank létrehozását az új világrend fontos és izgalmas fejleményének nevezte Mogens Jensen dán kereskedelmi és fejlesztési miniszter. „Mivel az AIIB létrehozása számos dán kereskedelmi és fejlesztési együttműködési érdeket érint, minden amellett szól, hogy már a kezdetektől részt vegyünk a beruházási döntések meghozatalában” – fogalmazott levelében a miniszter. A kínai pénzügyminisztérium honlapján közzétett közleményben üdvözölte Ausztrália és Dánia csatlakozási szándékát. Amennyiben a már meglévő tagok beleegyezésüket adják, Dánia április 12-én, Ausztrália pedig április 13-án válhat az AIIB alapító tagjává – írja a közlemény.

Már-már unalmas az a mérhetetlen arcátlanság, ahogy az egyszerű hírfogyasztót hülyének nézik. Ugyanazzal a technikával, ugyanúgy, ugyanazok. A nagyérdemű pedig beveszi minden alkalommal, sőt ha véletlenül valaki leleplezi a trágyakenés folyamatát, azt összeesküvés-elmélettel, szélsőséggel vádolják vagy egyszerűen csak hülyének billogozzák, hogy aztán négy-tíz éven belül kiderüljön, hogy jé, tényleg igaza volt.

Csurka István életének jelentős része így telt, amikor leleplezett egy ilyen trágyakenő folyamatot, akkor központilag hülyézték le, hogy aztán kiderüljön, igaza volt. A legtöbben Csurka igazát egy vállrándítással elintézték, kevesen, nagyon kevesen később megkövették.

Csurka szellemi örökségét vállaltuk, ezért nem tehetünk mást, minthogy mi is leleplezzük a trágyakenést, akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy nem lesz ez másképpen most sem.

A trágyakenés lényege, hogy egy valós eseményt úgy tartanak az érdektelenség homályában, úgy fednek el, hogy megrendeznek egy másik eseményt, hírt csinálnak belőle és ezzel a hírrel lekenik a közvéleményt, ahogy régen a földpadlót kenték le trágyalével, hogy ne porozzon.

A napokban két trágyakenést is megfigyelhettünk. Az egyik hazai, a másik nemzetközi. Kezdjük a nemzetközivel. Az amerikai hadsereg gigantikus mennyiségű fegyvert szállít Ukrajnába, közben az ukrán hadsereg minden épkézláb férfinek kiküldi a behívót. A fegyverrel együtt tanácsadók, azaz katonák, kiképzők érkeznek a meggyötört országba. Mennyiben különbözik ez az oroszok szeparatistákat támogató és a Nyugat által elítélt akcióitól? Semmiben. Az Egyesült Államok éppen egy újabb Irakot nyit itt a szomszédban, egyelőre még csak a felvonulás szintjén. Természetesen elképzelhető, hogy az ügy ennyiben marad, azaz Ukrajna nyugati része amerikai, míg keleti orosz megszállás alatt marad, azaz Kelet- és Nyugat-Németország mintájára egy újabb államot hasítanak szét a nagyhatalmak, de az is lehet, hogy elindul az irakihoz hasonló pusztítás, itt a szomszédban. Amolyan újabb hadszínjátszótér Amerikának és az oroszoknak.

A Fidesz olyan párt, amilyen lehet. Itt született köztünk. Volt idő, amikor a liberalizmus dédelgetett ifjonca volt, ma vezetője, a világliberalizmus hazai korifeusai által legócsároltabb személy. Könyveket írnak ellene, köpködik, minden szavába, a ki sem mondottakba is belekötnek. Le akarják húzni magukhoz a mocsokba. Ez nem véletlen. Minden erre megy ki. Ne legyen egyetlen reményteli embere, netán vezére ennek a társadalomnak. Ne legyen senki, semmi. Mert őket már csak ez menti meg.

Nem mintha bármi kivetni valót találnék úgy általában abban, hogy ellenzéki politikusok lankadatlanul járnak stúdióról stúdióra, valami rosszat mondani a kormányon lévő politikai ellenfelükről, mert őket azért fizetik. Az ellenzéknek ez a dolga. Azt is megértem, ha a sivár ellenzéki lét nem elégíti ki őket maradéktalanul, mindig a régi idők mozija fut lelki szemeik előtt, amikor derékig beállva az ország bukszájába, osztották maguknak és saját udvartartásuknak a közpénzt. Be szép is volt! Amikor több volt kettőnél, börtönbe dugták azt, akit a legkisebbnek leghülyébbnek gondoltak, aki mögött nem áll senki. Ez volt a Zuschlag ügy. Aki osztotta az észt és a pénzt, az „untouchable”, vagyis érinthetetlen. Ezért a tolvaj tempóért elnézést soha nem kértek, sőt végül Gyurcsány őszödi beszédével, amely mind tartalmában, mind trágár stílusában elfogadhatatlan volt, koronázták meg gyalázatos kormányzásukat. Hatalmi tobzódásuk utolsó négy éve morális válságba sodorta az országot. Abban az erkölcstelenségben és hazugságban nem létezhetett tovább az ország. Túl az erkölcs világán, minden egyes magyar állampolgár potenciális jövedelmét évente több százezer forinttal apasztották. Magyarán mondva: évente akár 300 ezer forinttal több jövedelmünk lehetett volna, ha nem Gyurcsányék kormányoznak.

Alapítva 1990. január 13.

Tarsoly Csaba a cégcsoport vezetője 4-6 milliárdos vagyonával 2002 és 2010 között rendszeresen felkerült a 100 leggazdagabb magyar listájára. Magas szinten lett tárgyalópartnere a Gyurcsány-kormánynak. Az MSZP-kormány idején el tudta intézni, hogy az Erős János vezette Magyar Fejlesztési Banktól 16,9 milliárdos támogatást kapjon.

A Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. jogelődjét 1990. január 13-án magyar magánszemélyek alapították azzal a céllal, hogy a rendszerváltozás idején a magyar tőkepiac kialakításában részt vegyen, annak egyik első szereplőjévé váljon. Kezdetben pénzügyi tanácsadóként, hamarosan pedig már gyorsan bővülő szolgáltatásai révén vált ismertté.

Mi történt még ezen a nevezetes napon? 1990. január 13-án – Budapest 14. számú országgyűlési választókerületében Tamás Gáspár Miklóst, a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) ügyvivőjét választották képviselővé. Dr. Bartha Ferenc államtitkárt Dr. Surányi György követte a MNB elnöki székében. Ebben az időben Fekete János volt a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, akiről Németh Miklós az MSZMP-kormány Minisztertanácsának elnöke, az akkori miniszterelnök később azt mondta: Fekete János, az MNB-elnökhelyettes „dumálta tele” Kádár János fejét, s miatta duplázódott meg 1985 és 1990 között a magyar államadósság.