„Megérdemelném, hogy eltapossanak”, fakadt ki egy önkritikus pillanatában Bertolt Brecht, a XX. század kiemelkedően ocsmány jellemmel megvert kedvence. A verhetetlen köpönyegforgató. A beteges hazudozó. Aki minden kapcsolatára úgy tekintett, az édes szülő anyját is beleértve, mint a vadállat a zsákmányára. Mindent felzabált belőlük, mindent elvett tőlük, aztán, mint egy üres csigaházat, elhajította őket. Az anyja imádta ezt a sz@ralakot. Brecht szépen meghálálta, még a emetésére sem ment el, sőt óriási bacchanáliát rendezett a halálának hírét véve.

Mind Bajnai, mind a többi leköszönt gazember előtt korlátlan lehetőségek állnak. Először is, anyagi gondja egyiknek sincs. Ha egész hátralévő életében egy szál szalmát nem tesz keresztbe, akkor is fényesen megél abból, amit eddig összelopott, harácsolt. Ha nem lesz elszámoltatás és felelősségre vonás, természetesen a maga idejében és a teendők fontossági sorrendjében, akkor ezek megússzák.

Hétfőn megtartotta utolsó ülését a 2006-ban megválasztott országgyűlés, amelyben a Gyurcsány-kormány maga ellen nyújtott be konstruktív bizalmatlansági indítványt, s amelyben megszűnt létezni az SZDSZ, a kormánykoalíció egyik pillére, elvesztette frakciójogosultságát az MDF, a kormány álnok külső támogatója és amelyben, mintha mi sem történt volna, Bajnai Gordon mint egy válságkezelő kormány feje a saját nemzetgyilkos politikájának folytatását javasolta az utána következőnek. Ennyi hazugságot, álnokságot, hozzá nem értést, felelőtlenséget talán még soha nem láttak a történelmi falak. Ebben a négy évben egy idejétmúlt, a valóság által minduntalan megcáfolt, kártékonnyá és zsarnokivá fordult liberális rendszer és egy, a nemzetközi nagytőke pitiáner kiszolgálójává züllött harács-szocialista párt végnapjainak lehettünk tanúi. Uralkodásuk azonban ezeknek az egoizmusbajnokoknak, noha válságból válságba sodortattak, soha nem szűnt meg, valamilyen újabb csalás, valamilyen talmudista csűrés-csavarás, valamilyen nemzetközi hónuk alá nyúlás mindig megtartotta őket, és végül elérték a céljukat: az utolsó ülésen meghozták a holokauszt tagadását tiltó törvényt, és mehetnek a tel-avivi kasszához, amelybe New Yorkból ömlik a pénz – a mi pénzünk. Jelenthetik megbízóiknak: a magyarság padlón van, talpra állásának megakadályozásához nem mi, hanem fiatalabb sipisták kellenek.

A 2006-os őszi események után Csurka István többször megírta, hogy a rendőri kegyetlenkedésben feltehetőleg izraeli katonák is részt vettek. Aztán 2010. április elsején egy izraeli kémrepülő átstartolt Ferihegyen, a mai Liszt Ferenc repülőtéren. Csurka ekkor megjelent írásából idézünk:

2006-ban a budapesti utcai zavargások rendőrségi letörésében idegen nyelven beszélő katonák vettek részt, nyilvánvalóan izraeliek – a magyar rendőrség egyenruhájában. Amikor erre nézve felvilágosítást és magyarázatot kértem a legfőbb ügyészségtől és az illetékes hatóságoktól, semmilyen választ nem kaptam. A Magyar Köztársaság kormánya elismerte, hogy a dolog megtörtént, de eltűrte, hogy rendőrségének egyenruhájában idegen állam, Izrael katonái, rendőrei vegyenek részt az oszlatásban, akár a gumilövedékezgetésben is, és szemlét tartsanak a tüntetők és a rendőrök között. A szélsőségesnek és antiszemitának minősített pártelnöknek pedig nem válaszoltak.

Előzetesben Vas Zoltán, a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje

Mirkóczki Ádám, a Jobbik Harry Pottere, megpróbálja tisztára varázsolni a Jobbik-mundért. Nem könnyű a dolga. Ma például, elterelendő Kovács, alias KGBéla kémügyének brüsszeli tárgyalásáról a figyelmet, Orbán Viktornak esett, hogy mondjon le, ha nem cáfolja Simicska agymenését. Mirkóczkit nem zavarják a tények, mint ahogy a bűncselekmények, a kémkedés sem okoz megütközést a Jobbik varázserkölcsében. Pricc, pracc, prucc és az orosz kémből nemzeti hős, a tolvajból gárdakapitány lesz.

Kovács Béla ügyéről mindent leírtunk, ezért csak emlékeztetőül: Kovács Béla és felesége múltjában vannak olyan, eltitkolt momentumok és tények, amelyek arra utalnak, hogy az egyik közös pont a házaspár életében éppen a szovjet titkosszolgálat, az Állambiztonsági Bizottság, közismertebb nevén a KGB volt. Az a szervezet, amely a kommunizmus és a Szovjetunió szétesését is túlélte hálózataival, hírszerzőivel és ügynökeivel együtt.

Kovács, miután hazatért Moszkvából, belépett a Jobbikba. A párt a Kovács megjelenése utáni évben hatalmas fejlődésen ment át, és 2006-ban a mai napig tisztázatlan forrásból jelentős, Európai Parlamenti kampány után bejutott az Európai Parlamentbe (EP).

Kovács később helyet cserélt Balczó Zoltánnal az EP-ben és több energetikai, illetve orosz-EU-s együttműködésben érintett bizottságban kapott helyett. A magyar titkosszolgálat több nyugati titkosszolgálattal együttműködve derítette fel Kovács tevékenységét, aki titokban találkozott orosz kapcsolataival.

Ennek megfelelően a Legfőbb Ügyészség az Európai Parlament elnökéhez fordult majd egy éve, indítványozva, hogy az Európai Parlament függessze fel Kovács mentelmi jogát. Az EP mentelmi bizottsága csak kedden tárgyalta Kovács bűnügyét, de az ülésen történtekről semmi sem került nyilvánosságra.

Mirkóczkinak nem csak KGBéla ügyét kell elvarázsolnia, mert közben egy másik jobbikos is büntetőügybe keveredett. Vas Zoltán, a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje már előzetesben ül.

Alarich, de legalább az apja már megszületett. Valahol London környékén, esetleg egy Párizs melletti lakótelepen, de az sem kizárt, hogy Detroit valamelyik fekete nyomortelepén. Ez a most születendő vezér afrikai fekete, esetleg arab származású, ellentétben I. Alarich gót királlyal, aki ugyan germán volt, mégis a mai Dobrudzsában született valamikor a háromszázas évek második harmadában. I. Alarich 410-ben elfoglalta Rómát és bár ezután a Római birodalom maradványi még 1000 évig önálló államként működtek, a birodalom mint a világot vezető államalakulat sorsa megpecsételődött.

Hogy a Római Birodalom mitől zuhant össze, arra számtalan, talán a kelleténél több elmélet közül választhatunk. Hogy a Nyugat mitől omlik ma a szemünk láttára össze, arról csak mi, a Magyar Fórum 25 éve írunk.

Eleddig azonban nem történt meg, hogy egy semmit sem tisztelő, mindent elsöprő barbár horda, mely elpusztít minden kulturális emléket, ami az útjába kerül, elevenen éget el embereket, fejeket vág le és mindennek ellentmond, amit az elmúlt 2000 évben az emberiség elért, tartósan képes fennmaradni a Nyugat kapujában.

Aki eladja sajtóját, az ezzel eladja a jogát a nemzeti öntudat megteremtésére – mondta Albert Camus.

Ám hiába mondta, mert a szocialista internacionalizmus neveltjeitől a nemzeti öntudat körülbelül olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől. A kádári elit köré csoportosuló újságírók azt mondták magukról 1985-ben, hogy az ő tevékenységüket mindenkor a szocialista erkölcs normái irányították. A szocialista erkölcs normáit illetően törés nem keletkezett, játszi könnyedséggel gazdát váltottak: internacionalizmus vagy globalizmus, nekik egyre megy. A diktátum a fontos. Talán itt most a részleteket nem szükséges ecsetelni, hiszen látjuk, halljuk azóta is, hogy ennek egy a lényege: megőrizni minden materiális pozíciót, amelyet akár már a rendszerváltás előtt, akár annak során elfoglaltak.

Ha a Szovjetunióhoz és a párthoz való hűség eredményezte is egyértelműen a nómenklatúra politikai hatalmának átmentését, gazdasági hatalommá konvertálását, nem számít, mostantól kezdve Amerika a szívük csücske. A politikacsináló, hatalombefolyásoló liberális médiatúlsúly reprezentánsai a régi cenzorok, a régi tabuk helyett új tabukat igyekeztek a fejekbe plántálni. Az újgazdagok lapjai éppen ekkor lettek leosztva. Ám erről a hazai liberális média nem tájékoztatott. Helyette a centralizáció sikeres felszámolásáról, az etatista állam gyöngítésének nagyszerűségéről, a magánosítás dicséretéről zengtek ódákat, a nemzet kirablását sosem, ám az antiszemitizmus fokozódását, mint a legfőbb veszélyt, egyre gyakrabban emlegették. A hazaszeretet iránt elkötelezetteket régebben inkább divatjamúltnak minősítették, a rendszerváltás óta, komikus módon a nácizmus azaz a nemzeti szocializmus visszakívánásával vádolják a magyarokat, köztük a megválasztott kormányzó koalíciót, a kormányfőt is. Megállapíthatjuk, a hazai liberális média semmit sem változott.

Legújabban túlságosan erős orosz kapcsolatokkal hozzák hírbe Orbánt. Ujjonganak, amikor Amerikából egészen durva stílusban azt követelik, Magyarország szakítson meg minden kapcsolatot az oroszokkal. Azt pedig elhallgatják, hogy ezenközben erőteljesen nő Oroszországban az amerikai import. A krími válság után elrendelt szankciók hatására viszont az európai uniós termékek bevitele visszaesett. Az ezen intézkedésekkel okozott károkról sem számolnak be.

A vasárnap esti kereskedelmi híradók számára (TV2, RTL Klub) nem létezett Erkel-ünnep. Nemzeti himnuszunk zeneszerzőjének, nemzeti operánk megteremtőjének születése kétszázadik évfordulóján nem jutott egy képsor, említés, ugyanakkor mindkettőben hosszan és ájultan foglalkoztak egy bizonyos Sting nevű, valószínűen az angolszász tudatipar zenegyáraiból szalajtott énekes koncertjével. Azt is tudatták a nagyérdeművel, hogy Sting cserepes virágokat kért és kapott az öltözőjébe, mert azt szereti mint sztár. Erkelről ugyanakkor országszerte több megemlékezést rendezett a magyar keresztény kultúra, a magyar zeneélet jelesei több értékes koncertet adtak, bemutatták a Bánk bán eredeti változatát. Esemény tehát volt. Az eset azért említésre méltó, mert jellegzetes, sőt élesen felmutat valamit. Az Erkel vagy Sting közötti választás és Erkel elhallgatása a nemzeti és a nemzetközi, pontosabban a magyar és a nem magyar közötti harc része. Ugyanez történt néhány nappal korábban a MÁÉRT, azaz a Magyar Állandó Értekezletről való beszámolás vagy elhallgatás kettősségében. Az említett tévéadások legfeljebb csak eldugva említették meg ezt az eseményt. A korábbi MÁÉRT-et a sértődött Gyurcsány rekesztette be 2004-ben, nem sokkal a december 5-i, érvénytelenné manipulált népszavazás előtt. A legaljasabb, a halált is megérdemlő hazaárulás előtt. Az Erkel-ünnepség elhallgatása hátat fordítás a nemzeti értékeknek, a MÁÉRT-é politikai ellenállás, bosszú. Az illető orgánumok által még elérhető közönség nemzetközi befolyás, az IMF és a Soros Alapítvány nyomása alatt tartása. A választásokon elvesztett harc folytatása: aknamunka.

A kudarc mindig fáj, de a győzelem íze sem mindig mámorítóan édes. Pláne, ha a hamiskodók pontosan tudják: ezen a február 22-én a bizonytalanok táborából egy plusz szavazatot sem sodort oda hozzájuk a politikai forgószél.

Tény: a veszprémi időközi országgyűlési választáson a magukat demokratikusnak elnevező ellenzéki pártok el sem mertek indulni.

Ellenben feltűnt egy jelölt, akiről azon az egy lényegtelen híren kívül, hogy civilként ő lesz a Fidesz veszprémi kihívója, nem tudtak semmi olyan hiteleset mondani, amiért érdemesnek látszott volna arra, hogy képviselőnek válasszák.

A megszállás csak úgy és csak akkor hajtható végre biztonsággal, ha már semmilyen magyar tekintély nincs benne. A tekintélyt pedig folyamatosan üldözik. A valódi, a jogosult, a munkán, szorgalmon, tehetségen alapuló tekintély – bűn. A globalizmusban csak áltekintély működhet. Csak a liberális hatalom által felépített, kisztárolt tekintély. Most, választás előtt, a liberális hatalom saját tekintélygyártó és tekintélymegdöntő üzemeket működtet. Nagy pénzzel működtetett vállalkozások dolgoznak azon a sajtóban, hogy Bokros Lajost tekintéllyé varázsolják, Orbán Viktort pedig megsemmisítsék.

A múlt elvétele egyre erősödő hullámokban a XIX. század közepe, végeredményben a kiegyezés óta folyik, de pusztító mértékűvé a Kun Béla-próbálkozás után csak Rákosi rövid padláslesöprései közben és a Kádár– Aczél-korszakban, a magyar televíziózás megindulása után vált. No, meg most, a rendszerváltás után, amikor Magyarország felszámolása minden eddiginél nagyobb erővel indult meg. A magyarság az összefogott, részben orruknál fogva vezetett kisebbségek diktatúrájának van alávetve. A többség vád alatt áll, legjobbjait üldözik, kirekesztik, s ha a kisebbségek, a jövevények, a betelepültek és betelepítettek többségbe kerülnek, a magyar törzs pária létre ítéltetik. Ha nem menekül el hazájából.

A múlt eltörlése liberális és világbanki program, amely minden államra, nemzetre, minden kontinensre ki van terjesztve, de nem mindegyik állam, nem mindegyik nemzet tűri. A legnagyobb feltörő hatalomnak, Kínának saját múlteltörlő gépezete volt és még van is, amely meggátolja, hogy az amerikai, múlteltörlő program behatoljon Kínába. India is nagyobb és ősibb annál, semhogy a múlteltörlő program hatékonyan tudjon működni áthatolhatatlan szervezetében. A legerőteljesebb múlteltörlő programokat a világhatalom Európában és – ugye mennyire hihetetlen – Amerikában működteti. Európában a második világháború két vesztes állama, Németország és Magyarország történelmi emlékezetétől való megfosztása a legelőrehaladottabb. Oroszország pedig a saját ki nem küszöbölt sztalinizmusába és a brezsnyevi pangás iszonyatának drasztikus törléseibe rokkant bele, de kikecmeregni látszik belőle. Az orosz múlt eltörlése ellen, a világirodalom orosz óriása, Szolzsenyicin sorsdöntő lépéseket tett.