Melegházasság és Budapest Pride

Ismét közeleg a Budapest Pride, immár 20. alkalommal hívják fel mindannyiunk figyelmét a homoszexuálisokat ért kirekesztésre és jogfosztására – tudhattuk meg az előzetes sajtótájékoztatókból. Azonban ahogy én látom, világunkban nem elnyomásról, hanem a melegek látványos térnyeréséről és ennek túlzott anyagi támogatottságáról van szó.

Májusban Írország döntött népszavazás útján a melegházasság engedélyezéséről, pár napja az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága nyilvánította ki, hogy ugyanezt engedélyezi minden polgára számára, az Európai Bizottság alelnöke, Frans Timmermann ezt követően pedig azt nyilatkozta, hogy az unió összes tagállamát meg kell próbálni rávenni a melegházasság elismerésére. Az internetet elborította a szivárvány, a Facebookon Mark Zuckerberg vezetésével milliók szivárvány árnyalatot adtak profilképüknek – Arnold Schwarzeneggertől az Indexig –, hogy örömüket fejezzék ki a döntés kapcsán.

Antiszemitizmusban Magyarország a listavezető

2015 tavaszán Ronald S. Lauder, aki a budapesti Élet menetére érkezett a magyar fővárosba, úgy vélekedett, hogy az Élet menetének megrendezése azért is szükséges, mert az utóbbi időben az antiszemitizmus erősödését tapasztalják. Miközben a világon az antiszemitizmus erősödése elsősorban a muszlimok Izrael-ellenes érzelmeiből táplálkozik, Kelet-Közép-Európában ettől eltérő a tendencia. Vagyis Magyarországon ugyanaz a fajta antiszemitizmus tapasztalható, mint a második világháború előtt, és ami 560 ezer magyar zsidó halálához vezetett a holokauszt során – tette hozzá. Ebben a helyzetben szükséges megvizsgálni az antiszemitizmus erősödésének az okait, illetve keresni, hogy mit tehetünk ellene. Azért mond beszédet az Élet menetén, mert el akarja mondani, hogy az antiszemitizmus sérti Magyarország imázsát, illetve mindenkit összefogásra szólít fel annak érdekében, hogy jobbá tegyék Magyarországot. Aharon Tamir, a nemzetközi Élet menete igazgatója ugyancsak aggasztónak nevezve az antiszemitizmus erősödését, hozzátette: „ami Magyarországon történik, nagyon rossz”. A Népszabadságban jelent meg a New York-i székhelyű Rágalmazásellenes Liga (ADL) állítólagos felmérésének eredménye. mely szerint Magyarországon az antiszemita állásfoglalások szó szerint kiütik a grafikonok tetejét. Az események komoly választ követelnek a politikai, civil és vallási vezetőktől – nyilatkozta az antiszemitizmus ellen harcoló civil szervezet közleménye szerint Abraham H. Foxman, az ADL amerikai igazgatója. A Magyarországra vonatkozó számok kirívóan magasak, és emelkedést mutatnak. A magyar válaszadók 75 százaléka gondolta azt, hogy valószínűleg igaz az az állítás, hogy a zsidók túl nagy hatalommal rendelkeznek az üzleti, illetve nemzetközi pénzügyi világban. Azzal pedig, hogy a zsidók túl sokat beszélnek a holokausztról, a válaszadók 63 százaléka értett egyet.

1995-ben Csurka István úgy találta, hogy a Magyar Hírlap akkori tulajdonosának, Jürg Marquard úrnak  érdemes levelet írni, cáfolni a hazugságokat. A fenti rágalom a Népszabadságban jelent meg, kinek írjunk?

Tisztelt Jürg Marquard úr!

Azért fordulok Önhöz ebben a formában, mert tisztelem Önt. Tudom, hogy Önnek nemcsak Magyarországon, hanem hazájában és másutt is számos nagy hatású lapja és kiadványa van. Ezek között a Magyar Hírlap valószínűleg nem az egyetlen, amely olyan nyelven jelenik meg, amelyet Ön nem beszél, és olvasni sem tudja. Lapja tartalmát minden bizonnyal csak tartalomismertetésekből és lefordított szemelvényekből, jelentésekből és pénzügyi elszámolásokból ismeri.

Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek ellenségei, Angliának érdekei vannak, mondta Lord Palmerston, aki még külügyminiszter korában annyira kellemetlenné vált Viktória királynő számára, hogy 1851 decemberében menesztette, mert föltételezte, hogy III. Napóleon 1851. december 2-i államcsínyéhez a Lordnak is volt némi köze.

Ennek ellenére később belügyminiszter majd miniszterelnök lett, de azért bátorkodom felidézni kijelentését, mert a Lord legalább nem játszotta meg magát. Nem papolt világbékéről, nem mondta, hogy bárkinek is jót akarna. A füstölgő gyárkéményekről nem mondta, hogy egészséges és nem akarta elhitetni, hogy a szegényházak vagy a gyermekmunka miatt megszakad a szíve a klubjaikban tereferélő úriembereknek.

Megszorítás

A szemünk előtt élőben játszódik Görögország drámája. Ennek a drámának a forgatókönyvét Amerikában írják, Európa vezetői csupán társszerzők. A konfliktus megoldását tekintve tévúton járnak. A kritikus P. Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint sem a krízis okait nem tárják fel teljes mélységükben, sem kezelésének módját nem választják meg jól. J. Stiglitz A globalizáció és visszásságai c. művében világosan rámutat arra, hogy a társadalmi egyenlőtlenség extrém magas fokú az USA-ban, s az államok gazdasági válságának fő oka az, hogy a leggazdagabb egy százalék érdekében kormányoznak. Még, mint a Világbank alelnöke szerezte rossz tapasztalatait a globalizációs nemzetközi fejlesztési folyamatokban, a sok kudarcba fulladt fejlesztési kezdeményezésről, a sorozatosan elkövetett hibákról, az ezeket kísérő korrupciós esetekről, valamint a neoliberális gazdasági modell bukásáról szóló eszmefuttatásait az idő maradéktalanul igazolta.

Ehhez kapcsolódóan érdemes felidéznünk, hogy az EU-ból száműzték a kereszténységet, már csak az hiányzik, hogy hivatalosan megtagadják azokat az eszményeket is, melyekre állítólag az EU épült: az emberi méltóságot, szabadságot, az egyenlőséget, a toleranciát, a szolidaritást és azt a deklarált célt, mely ezen értékeknek, nem utolsó sorban a békének, valamint az emberek jólétének a biztosítását jelentené.

A görög dráma nem pusztán a görögökről szól, benne van a világ baja, mint a cseppben a tenger.

Kár tagadni, a globális hálózatoknak alárendelt gazdaságpolitikai kolosszus düledezik.

Sorozatot indítok útjára, melyben a címben megfogalmazott témát járom körül. Ez a mostani, a sorozat első része bevezetésként és egyben vázlatként is értelmezhető. Következtetéseim talán meglepőnek és túlzónak tetszhetnek, pedig inkább csak óvatosak.

A világ, azaz az emberiség energiafogyasztását évente nagyságrendileg 600 exajoulra (EJ) becsülik. A szél energiája – amennyiben széleskörűen hasznosítanánk – önmagában 640 EJ energiát biztosíthatna. A nap energiája ennél nagyságrendekkel több, közel 50 000 EJ felhasználható energiát adhat az emberiségnek évente. A fenti megújuló energiák felfogására és hasznosítására alkalmas technológiák rendelkezésünkre állnak. De a hagyományos fosszilis energiahordozókból is jelentős tartalékaink vannak. Szénből, olajból és gázból 26 000 EJ energiát tároló készlet lelőhelyeit ismerjük és feltehetőlég új technológiákkal még e felett is létezik a földön hasznosítható fosszilis energia.*

A fenti adathalmot csak azért zúdítottam az olvasóra, hogy alátámasszam azt a tézisemet, miszerint a XXI. században nem az energiahordozók lelőhelyeinek birtoklása alapozza meg egy-egy állam erejét.

Tavaly a London melletti High Wycome-ban egy kizárólagosan indiaiak által üzemeltetett és lakott szállodában vagy inkább motelben szálltunk meg. A tulajdonos este megkérdezte, hogy honnét jöttünk. Amikor mondtuk, hogy Magyarországról, akkor egy kicsit gondolkodott, majd megkérdezte: vannak ott indiaiak? Miután rávágtuk, hogy alig-alig, a kis indiai elmosolyodott.

– Majd jönnek. Anglia már megtelt – mondta alig érthető akcentussal.

Akkor még csak nevettünk rajta, ma már elgondolkodunk. Lehetséges-e, hogy Magyarország célország lesz. A mai hírek alapján azt kell mondjuk, hogy lehetséges.

Tartalomból:

ÉVFORDULÓ

NAGY LÁSZLÓ

(Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.)

Nagy László: ÉLETEM

Utazom anyámhoz, zsebemben a szerkesztőség levele, kérnek, írjak önéletrajzot a karácsonyi számba. Most éppen eredetemhöz érkezem. Ahogy szoktam, körüljárom a rozoga házat, megszimatolok mindent. Megrugdosom, forgatom a sok lomot, nézegetem a karmagerendán a csorba és üres fecskefészket. Ilyen a ház is, anyám a faluban él, már védettebben. Fölmegyek a padlásra is, vizsgálom a korhadt koszorúgerendát, bírja-e még? Egyszer majd kifordulnak a sárfalak a tető alól, s lerogyik minden. Már leselkedik a természet a réseken át. Zöld huzat, az örökkévalóság lelke dúdol halkan. De most nem fáj semmi. Bölcsebb lettem? Kívül süt a szeptemberi szép nap. Irkával, tollal ülök a diófa alá. Születésem napját nem tudom. Míg itthon éltem, július 14-ét mondtam, így tudtam anyámtól. Később anyakönyvi kivonat kellett, s ez ámulatomra 17-ét jegyezte. Papír szerint 1925. július 17-én születtem Felsőiszkázon, Veszprém megyében. Születésemkor aratás volt, szent munka, éjszakák, nappalok egybeestek, az én dátumom pedig elveszhetett a sok tennivaló közt. Mégis, ha a Bastille-börtönt 14- én döntötték le, illett volna ezen a napon születnem. Anyám a kamrát, padlást sározta-sikálta az új gabonának. Hordta a magasba a nehéz agyagot, kínlódta magát át a gerendákon. Úgy elfáradt, hogy szerinte, a szüléshez nem maradt ereje. Vállam is igen széles volt, ezért jöttem nehezen világra. Sok vért vesztett, s ha nincs a jó bába néni, már akkor meghalunk. Kínjáért hálaképpen jó gyerek voltam, míg lábra nem álltam.

A bankár felesége

A pénzügyi válság idején, amikor bajba kerültek a devizahitelesek, Karvalits Ferenc, aki „Bajnai Gordon bizalmasa volt már a Wallisnál is”, az évi mintegy 20 millió forintos fizetése mellé bónuszokat is kapott, 2007-ben 34 millió, 2008-ban 49 millió, 2009-ben 5 millió forintot. Karvalits Ferenc jegybanki alelnökségének ideje alatt 324 millió forinttal lett gazdagabb – hallottuk az országgyűlésben. Karvalits úr nem tiltakozott, elismerte: az akkori törvények alapján tette zsebre a hatalmas dohányt.

Az ő kedves felesége mostanság politizál, közéleti tevékenysége kimerül a mindenkori magyar érdek elleni fellépéseiben. Orbánban is a magyar érdek melletti elkötelezettségét gyűlöli végletesen, mert amikor még liberálisnak tudta, kedvelte.

Megtévesztő, ami ma történik. A kormányon járványos kilépési tünetek ütköztek ki, mindez kormányválságnak látszik, holott sokkal többről van szó: recseg-ropog, inog, összeomló félben van az egész rendszer. A kormány természetesen rossz és alkalmatlan, de hát Lázár György vagy Fock Jenő, avagy – urambocsá! – Németh Miklós kisded kormánya milyen volt? Ne kísérletezzünk fokozásokkal: ugyanilyen. Mégsem voltak fennmaradási gondjai, koalíciós vitái, mert a Szovjetunió egyik gyarmati helytartósága volt. Kádár, ha akart, cserélt, ha nem akart, nem cserélt. Nagyjából tökmindegy volt, melyik tök ászt tette egy-egy pozícióba. Mostanra azonban annyit már haladtunk, hogy a miniszterek le mernek mondani.

Működő demokráciában ennek nem volna különösebb jelentősége. Ha a munkaügyi miniszter nem ért egyet a foglalkoztatási irányvonallal, mert nem képes megfelelő szintre visszaszorítani a munkanélküliséget, egyszerűen lemond, és keresnek helyette másikat.

Most és itt azonban nem erről van szó. Korábban lemondott az egészségügyi és népjóléti miniszter, mert nem érthetett egyet azokkal a kormánya által tervbe vett intézkedésekkel, amelyeket később az Alkotmánybíróság is ízeire szedett. Kovács Pál a programmal került összeütközésbe, azzal, hogy egy szocialista kormány a nép kizsarolásával akar megvalósítani egy fikciót, ráadásul egy idegen fikciót.